Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-12 / 43. szám
1978. február 12., vasárnap Dunántúlt napló Ma már nem lehet a közigazgatási határokhoz kötötten gondolkodni A PTY három megye építőiparának műszaki fejlesztését koordinálja Pakson tulipánok, Kaposváron mértani alakzatok, Pécsett színes piro- grónit és a jól ismert tv- loggiák törik meg a panel egyhangúságát. Sok vitát kiváltva bár, de bizonyos jellegzetességet is adnak a városképeknek ezek az épületek. A Pécsi Tervező Vállalat szellemi termékei egyszerre voltak képesek eddig biztosítani Dél-Du- nántúlon a tömeges lakásépítés egységes rendszerét, ugyanakkor változatosságát is. A dél-dunántúli házgyár — bár még kormány-döntés nem született — minden valószínűség szerint megépül. A térségben több milliárdos nagyságrendű építőipari kapacitáshiány enyhül tehát, szó sincs azonban arról, hogy egy csapásra megoldódik Dél- Dunántúl valamennyi fejlesztéssel kapcsolatos gondja, beruházók, tervezők, kivitelezők ölhetett kézzel várhatják a házgyár üzembe lépését. Mischl Róberttel, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatójával a tennivalókról beszélgettünk. Teljes értékű lakókörnyezetet szabad csak létrehozni — A PTV kétségtelenül egész Dél-Dunántúlra kisugárzó szellemi kapacitására milyen feladat hárul a térség jövőbeni fejlesztésével kapcsolatban? — Pécsett, Kaposváron, Szekszárdon ma is házgyári színvonalon készülnek a panelépületek. A PTV tervei alapján egységes rendszerbe tartozó épületeket gyártanak. Magyarországon példa nélküli, hogy regionális léptékű területet lefedve tervezzék a lakóépületeket azonos típustervek alapján. Ez persze a kivitelező építőipar összehangolt műszaki fejlesztésének kézzelfogható eredménye is. Lehetőség van arra, hogy kisegítsék egymást, gyártmányaikat, berendezéseiket kicseréljék. Ma tizenöt féle épülettípusból választhatják ki az építőipari vállalatok azt a 3—4—5, esetleg 6 féle típust, amelyből a tömeges lakásépítést megoldják. — Megvallom, a házgyárral kapcsolatban nyomaszt a gondolat, hogy éppen a viszonylagos sokszínűség vész el majd a térségben, másrészt aggaszt, hogy a három „kis házgyár" (panelüzem) leiadat nélkül marad, pedig mindháromban most fejeződött be a százmilliókat felemésztő rekonstrukció. — A házgyárral a mostaninál talán még változatosabb épülettípusokat is elő lehet állítani. Most zajlott le az országos tervpályázat, amelyben megfogalmaztuk a második 15 éves lakásépítési programját, főként a hatodik 5 éves terv lakásépítéssel kapcsolatos követelményeit, s amelyek alapján ebben az időszakban terveznünk kell. A PTV két díjat is nyert ezen a pályázaton. Ma már nem lehet a közigazgatási határokhoz kötötten gondolkodni, különösen az építőiparban nem. A PTV kidolgozza azt a típusterv-családot 5 és 10 szintes házakra, 3—7 fő lakásonkénti férőhelyre, amelyek közül a megyék és a városok kedvükre választhatnak. A tervek egységes rendszert alkotnak, megjelenésükben azonban sokféleség jellemzi majd az épülő lakótelepeket. — A felszabaduló gyártóbázisok jól átállíthatok kommunális épületek gyártására is, amelyek nem férnek bele a házgyári technológiai rendbe. Ez persze a felhasználásnak egy kis területe. Elképzelhető, hogy a, házgyár nem gyárt mindent egy helyen. A panelüzemeket fel lehet használni a házgyár kiszolgálására is. Nagy és nehéz elemeket például nem kellene egyik megyéből a másikba szállítani. Az új házgyárnak olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amely nem szükségszerűen követeli, hogy komplett lakóépületeket gyártson, hanem olyan rendszerben fóglalt termékcsaládokat (elemcsoportokat), amelyekkel változatos lehetőségeket biztosít a lakóépületek előállításában, a hatékonyság romlása nélkül. — Elképzelhető tehát, hogy a közösségi létesítmények a térség adottságainak köszönhetően a házgyár üzembe helyezése után egyszerre készüljenek el a lakótelepekkel? — Említettem, hogy a második 15 éves lakásépítési programon dolgozunk, várható, hogy az ÉVM heteken belül konkrét megbízást ad a hatodik, illetve a hetedik 5 éves terv lakásépítésére alkalmas területeinek megtervezésére. Pécsett és még 10 jelentős településen kell meghatározni ezt. Pécsett például 1990-ig mintegy 40 ezer lakás helyét kelt megtervezni. — Természetesen ebben valamennyi lakás szerepel. A jövőben egyszerre kell elkészülnie a lakó- és közösségi épületeknek. Teljes értékű lakó- környezetet szabad csak létrehozni, amelyek tartalmazzák a társadalom általános fejlődésével kapcsolatos igényeket, az életmódváltozás szabta követelményeket, és az adott környezetbe is szervesen beleilleszkednek. A ma és a jövő igényeinek megfelelően szabad csak tervezni és építeni. Különösen vonatkozik ez a közösségi épületekre. Olyan létesítményeket kell építeni, amelyek hosszú távon kielégítik az igényeket, és nemcsak egy adott időszak mennyiségi követelményeinek tesznek ide- ig-óráig eleget. Sajnos, ma még sokszor olyan közösségi létesítményeket hozunk létre, amelyek ugyan 100 évig is állnak, eredeti funkciójuknak azonban már egy évtized után js képtelenek eleget tenni. így aztán a nemrég megoldott feladatok újból megjelennek, a népgazdaság szűkös eszközeivel, elégtelen építőipari kapacitásával görgeti maga előtt az igényeket. — ön többször is említette, hogy a jövőben a tervezők, kivitelezők, csak tervezési gazdasági körzetben gondolkodhatnak. A beszélgetésünk elején említett példákon, a házgyáron kívül mostanában milyen konkrét összehangolt tevékenységre lehet számítani? — Január 28-án Baranya, Somogy és Tolna megyék állami építőipari vállalatai és a PTV közös műszaki fejlesztési irodát hoztak létre, amely itt Pécsett, a mi kereteinken belül működik. Az említett vállalatok műszaki fejlesztéssel foglalkozó szakembereit részben, vagy teljes egészében ide csoportosították, feladatuk, hogy a térség építőiparának fejlesztését a szükség és lehetőség szerint fejlesszék. A lakóépületek típusterveinek fejlesztése, az új házgyári tervcsalád kidolgozása, a középületek rendszertípusának elkészítése lesz a már kezdetben is 30—35 fővel dolgozó iroda feladata. Olyan bázis ez, amely regionális szinten képes hatékonyan az építőipart fejleszteni. Később a tanácsi és szövetkezeti építőipar műszaki fejlesztési tevékenységét is be szeretnénk kapcsolni ebbe a munkába. A Péccsel kapcsolatos tervezési feladatokról még nem esett szó. A házgyár, úgy érzem, meghatározó lesz. — Hosszú évekig még Lvov- Kertvórosban, a hatodik 5 éves tervben pedig a budai városrészben lesz a tömeges lakásépítés területe. Emellett megkezdődik a történelmi városrész rekonítrukciója, amelyet ugyancsak a ma és a jövő igényei alapján szabad csak végrehajtani. Ugyanakkor ügyelni kell a belváros és a házgyári lakások határterületeinek harmóniájára és hát nem szabad tovább engedni a Mecsek-oldal tönkretételét. Tervezési szempontból nem kell hangsúlyoznom, hogy Dél- Dunántúl fejlesztése mellett az említett munkák milyen felelősséget követelnek a PTV-től. Lombosi Jenő Export Kubába és Vietnamba Már csak Mohácson dolgoznak fel hernyóselymet Megpályázzák az élüzem címet A selyemgyár 1898-ban épült. Ez volt Mohácson az első ipari üzem, s a Magyarországon akkoriban fellendült selyemhernyó-tenyésztésből származó selyemfonalat dolgozta fel. Jelenleg az országban ez az egyetlen gyár, ahol még ma is készítenek import alapanyagból hernyóselymet, illetve a most divatos és nagyon keresett muszlinselymet, amit ha itt megTéli gépjavítás a Bikali Állami Gazdaságban A szerelők felelőssége Ha szükséges, a művezető is szerszámot fog. Nagy zajjal becsapódik mögöttünk a műhely vasajtaja. Átható olajszag, kalapácsolás, fé- lig-meddig szétszerelt traktorok vesznek körül benünket. Zámbó István, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója kísér a gépek között. Felfestett közlekedő út jelzi, merre mehetünk biztonsággal. Fejünk felett nylon légcsatornában ömlik a levegő, éppen az iroda előtt tekergőzik a hátsó műhely felé. Az iroda egyik fala csupa üveg, a művezető előtt zajlik a műhely élete. A munkást nem zavarja az állandó ellenőrzés. Csak akkor néz sűrűbben az üvegkalitka felé, ha éppen fu- simunkát szorított a satupadba. De Mázsár Ferenc, a gépműhely vezetője azt mondja, náluk nem fusiznak a munkások. Negyvenen dolgoznak itt a gépműhelyben, 62 gépkocsi, 65 traktor, 130 pótkocsi javítása, karbantartása a feladatuk. Fusizásra itt valóban nem nagyon nyílik mód. — ön a munkásokhoz vagy vezetőkhöz érzi magát közelebb? Tenyere pórusaiba bevette magát az olaj, jónéhány üjjá- ról leverte a bőrt. — A kezemet nézi? A feleségem is sokszor mondja, nem hiszi el, hogy ne lehetne rendesen megmosni. Én ma is szerelőnek vallom magam, hiába mondják, hogy ezt meg azt nem lehet megcsinálni, én bebizonyítom, hogy lehet. A művezető kollégámmal együtt szeretjük ezt csinálni. Nem lehet eltörölni azokat az éveket, melyeket a kombájnon meg a satupad mellett töltöttem. — A munkásokkal tehát jól megértik egymást. Ugyanígy sikerül szót érteni a gazdaság vezetőivel is? — Előfordul, hogy valamelyik ágazat a maga javára akarja billenteni a javító kapacitást. Nekem kell eldönteni, hogy mit javítsunk először, melyik gép kiesése okoz nagyobb kárt a gazdaságnak. Naponta 1,4 milliós termelési értéket produkál a gazdaság, nagy felelősség bárkinek is nemet mondani. De sokszor rákényszerülök. Az országos alkatrészgondokat itt a gazdaságban is nagyon érezzük, nem ülhetünk ölhetett kezekkel, hogy majd csak kapunk. Van például egy lengyel kombájnunk. A gyártól dicséretet kaptunk, mert az országban mi tudtuk a legtöbbet üzemeltetni. — Házilag gyártottuk hozzá az alkatrészeket. A gépműhely évente 11 millió forinttal gazdálkodik, ezt hatékonyan kell felhasználnunk. Gondolja csak el: 62 gépjárművünk közlekedik a közutakon, ez önmagában is nagy felelősség . . . Mázsár Ferenc 33 esztendős. Gyermekkorában a lovakat szerette, amikor szakmát kellett választani, akkor érezte meg, hogy az embert a gépek segítik a legjobban. Ezeket javítani szép hivatás. Talán ezért is sikerül neki annyi fiatalt maga körül tartania. A dombóvári szakmunkásképző kihelyezett végzős osztálya egy fiú kivételével a gazdaságban marad. Pedig itt sokkal szigorúbbak a munkakövetelmények, mint másutt. — Sajnos, ma nagyon nehéz jól megfizetni a fiatal szakmunkásokat. Fiatalabban képesek magas szakmai szintet elérni, a bérek azonban ezt nem követhetik. Huszonnyolc esztendős szakmunkásaink annyit tudnak, mint amennyit régebben negyedszázados gyakorlattal is nehéz volt elsajátítani. Ha a bértáblázatban helyükre akarnánk tenni őket, 20 százalékos béremelést kellene adnunk. Ez nem megy. Másfél milliós gépeket javítanak ezek a fiatalemberek. Nem könnyű az új Rába-180, a John Deer, a Kirovec-700 gépeket állandóan üzemképes állapotban tartani. Az itt dolgozók közül többnek van kettős szakmája. Az új gépek még meg sem érkeznek, amikor már tanfolyamokon oktatjuk őket javításukra. Voltunk Győrben, láttuk amint szalagszerű termeléssel motorokat és hátsó hidakat állítanak elő. Megszületett az ötlet: miért nevezhetnénk be például mi is a traktorok javításánál a szalagszerű termelést? Megcsináltuk, ott a műhelyben álló erőgépeken most mindenki csak egy munkafolyamatot végez. A mezőgazdaságban mindig korszerűbb és korszerűbb gépeket állítanak üzembe, a műhely munkásainak átlagos életkora 30—31 év. Ez az az életkor, amikor az ember ebben a szakmában a legtöbbet képes alkotni. Az itt dolgozó emberek többsége úgy szereti munkáját, hogy képes felfedni a gép lelkét. Természetesen így sem könnyű a „satuban" lenni. Tudom, hogy a gazdaság érdekei, főnökeim mit követelnek tőlünk, ugyanakkor azt is, hogy a munkások a legnagyobb erőfeszítések árán képesek csak megoldani a feladataikat. Ilyenkor legjobb szerszámot fogni . .. Lombosi Jenő látnának a divatot kedvelő hölgyek, nagyon csalódnának. A szövőgépről lejövő muszlin ugyanis kemény, merev, csak a budapesti selyem-kikészítőben nyeri majd el lágy esését, simulékonyságát. A gyár csarnokaiban öreg szövőgépek csattognak fülsiketítőén,, — Nagyon régi gépek ezek — mondja a gyár főmérnöke. — Jelentős átalakításokat kellett végrehajtani rajtuk, hogy a mai követelményeknek megfeleljenek. Vastag, fényes selyemszövet formázódik a hajszálnál vékonyabb szálakból. — Ne fogja meg! — figyelmeztet az egyik munkásasszony, mert ez üvegszövet s a vékony üvegszál beletörik a kezébe. Mi már megszoktuk, hozzáedződött a bőrünk. — Az üvegszövet a gyár legújabb terméke — mondja a főmérnök, — szigetelésre és nyomtatott áramkör alapjául szolgál. Ebben az évben fél millió méter üvegszövetet kell legyártani. Ezért olyan technológiai átalakításokat végeztünk, amivel lehetővé vált, hogy egy munkás hat gépet tud egyszerre kezelni. A mohácsi selyemszövő gyár húszféle terméket állít elő. Az említett muszlinselymen és üvegszöveten kívül poliészter és viszkóza alapú női ruhaanyagokat, nyugati piacra gyártott mat- lasszét és a Pillangó nevű, bor- dürös mintázatú férfi inganyagokat készíti. Az üzem az 1977-es évre 3 400 000 négyzetméter anyag szövését vállalta, és végéig azonban 3 573 000 négyzetméter készült el, mégpedig kevesebb létszámmal, mint amennyi 1976-ban dolgozott. A jó ered-, mények alapján megpályázzák az élüzem címet. Az 1978-as év egyik feladata a lengyel—magyar szálegyezményből származó új fo-^ nal szövési technológiájának kidolgozása és az export növelése lesz. Nagyobb mennyiségű export irányul ez évben Kubába és Vietnamba. Az újabb feladatokat az eddigi lehetőség keretein belül kell megoldani, hisz a közeljövőben új beruházásra nem számíthatnok. Sarok Zsuzsa Az Országos Közegészségügyi Intézet influenzalaboratóriuma- ban a megyei megfigyelő szolgálatoktól beérkező mintákat vizsgálják. Ha a vizsgált anyag tartalmaz vírust, megállapítják a típusát. Azokat az országrészeket, ahol a vírus megjelenése eléri a kritikus számot, járványveszélyeztetett területekké nyilvánítják. Az intézetben egyidejűleg oltóanyagot állítanak elő, amelyhez 100 ezer tojást használnak fel. Az oltóanyagot őszre készítik, megelőzés céljából. Dr. Barb Katalin a beérkező vizsgálati anyaggal beoltja a tojásokat.
