Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-06 / 37. szám

1962. CHILE Egy brazil milliomos gyűjteményében a labda... A brazil—csehszlovák elöntő já­tékvezetői hármasa, középen a szovjet Latisev. Európa után ismét Dél-Ame- rika rendezte a világbajnoksá­got. A chilei verseny tizenhatos döntőjébe tíz európai és hat dél-amerikai ország válogatott­ja jutott. Az arány most éppen fordított volt, mint 1930-ban az első világbajnokságon Uru- guayban. Chilét a világbajnok­ság előtt két évvel rettenetes erejű földrengés rázta meg, és sokan arra gondoltak, hogy a rázúdult elemi csapás okozta anyagi megrázkódtatás a vi­lágbajnokság megrendezésétől való visszalépésre készteti majd e rokonszenves államot. Nem így történt. Alessandri dr., a chilei államelnök kijelentette: A labdarúgói-világbajnokság Chile nemzeti ügye, és meg­rendezéséhez ragaszkodik. Latisev emlékezik Ennek megfelelően végezték tovább a világbajnokság elő­készítését. Az egész társada­lom összefogott, hogy méltó keretek között fogadhassák a világ legjobb labdarúgóit. Igyekezetük teljes sikerrel járt. A döntőbe a csehszlovák és a brazil válogatott jutott. A já­ték vezetésével pedig a szov­jet Latisevet bízták meg. Ő így emlékezik vissza: olvastam és hallottam már ko­rábban is a csodálatos tech­nikájú dél-amerikai futballról a heves vérű játékosokról és szurkolókról, most meg egy­szerre alkalmam nyílt mindezt közvetlen közelről látni, érezni, tapasztalni. A mérkőzés játékvezetői, szempontból a második félidő harmincadik percéig simán zaj­lott. Ekkor viszont 2:1-es brazil vezetésnél Djalma Santos ke­zelését nem minősítettem szán­dékosnak, a játék folytatását engedélyeztem. A csehszlovák játékosok reklamáltak emiatt, és kérték, hogy kérdezzem meg Leo Hornt, aki állítólag felemelte a zászlaját és keze­lést jelzett. Miután azonban közel álltam az esethez, és tisz­tán láttam, hogy szándékos­ságról szó sem lehetett, nem mentem ki Hornhoz. A cseh­szlovák csapat játéka ezután idegessé, kapkodóvá vált, az egész világbajnokság alatt ‘káprázatosán védő Schroiff érthetetlenül súlyos hibákat követett el. De mégsem első­sorban ez, hanem a brazil csa­pat kitűnő összteljesítménye döntötte el a mérkőzés sorsát. Brazília Pelé nélkül is meg­nyerte második világbajnoksá­gát. Alighogy lefújtam a mérkő­zést, a stadionban elszabadult a pokol minden ördöge. A bra­zil játékosok odarohantak hoz­zám és összevissza csókoltak. Aztán a szurkolóik vállán tet­ték meg az utat a rendőrkor­donon át a díszemelvény felé. Sir Stanley Rous, a FIFA el­nöke adta át Maurónak újabb négy esztendőre a Rimet Ku­pát. A pályán még javában ün­nepelték a győztes brazilokat, amikor én partjelzőimmel és hónom alatt a mérkőzés féltve őrzött labdájával már elindul­tam az öltöző felé. Aranysíp magának a világbajnoki dön­tők labdáit. Vállalkozó szelle­mű megbízottjait elküldte an­nak idején Stockholmba, most meg Chilébe is. Jól megszer­vezte, annyi szent! Ha a labdát nem is, de a FIFA aranysípját megkaptam, s időnként ha rá esik a pillan­tásom, hát eszembe jut az egész döntő. Országos egyéni asztalitenisz­bajnokság Vasárnap Szegeden a. városi sportcsarnokban a kora délutáni órákban a vegyes párosok dön­tőjével ért véget az 1978. évi országos egyéni asztalitenisz bajnokság. A negyeddöntő eredményei: Klampár (Bp. Spartacus), Szabó (Statisztika)—Harangi (BVSC), Bogyó (Statisztika) 3:0, Kreisz (Killián PSE), Kisházi (Statisztika)—Tímár (Bp. Sparta­cus), Csík (31-es Építők) 3,0, Gergely (BVSC), Magos (Sta­tisztika)—Bénák (Sz. DÉLÉP SQ, Gárdosné (31-es Építők) 3:0, Molnár (Killián SE), Ba­logh (Tolnai Vörös Lobogó) — Jónyer (Bp. Spartacus), Oláh (Statisztika) 3:2. Elődöntők: Gergely, Magos— Molnár, Balogh 3:2, Klampár, Szabó—Kreisz, Kisházi 3:2. Döntő: Klampár, Szabó—Ger­gely, Magos 3:1 (—18, 15, 8, 14). Remények — tömegek nélkül Felébred-e álmából a téli „futball”? Megkapaszkodni a B-csoportban Négy csapat a bajnokságban Csak a vidék segíthet Néhány éve, amikor botrány botrányt követett a magyar jég­korong sportban, élesen vető­dött fel a kérdés: vajon van-e létjogosultsága egy olyan sportágnak, mely nem az ered­ményekkel, hanem a súlyosnál súlyosabb fegyelmi ügyekkel hívja fel magára a figyelmet. A vihar elült, az egyesületi vezetők „megkegyelmeztek" a szakosztályoknak, így — ha csak négy csapattal is, — folytatódhatott a bajnokság. De érdemes-e . . . ? Nem kár az erőfeszítésekért? Hiszen olyan sportágról van szó, melynek nincs „hadsere­ge". Az élvonalat csupán négy csapat alkotja, az FTC, az Új­pesti Dózsa, a BVSC és a Szé­kesfehérvári Volán. A fehérvári csapat is csak névleg vidéki, hiszen a Bp. Volán adta át játékjogát az újonnan alakult szakosztálynak. „Ugye el tudják képzelni, mire gondolhat egy játékveze­tő, amikor életének ötvenedik évébe lép? Legyen bármennyi­re is ereje és sikere teljében, már komolyan foglalkozik a visszavonulás gondolatával, mert hiába, ha még oly fáj­dalmas is, egyszer csak el kell hagynunk sikereink és kudar­caink színhelyét, s át kell ad­nunk helyünket nálunk fiata­labbaknak. így parancsolja az élet. Lelki szemeimmel már lát­tam, milyen szép is lenne még egyszer, utoljára levezetni a hagyományos szovjet kupa c|öntőjét a Luzsnyikiban, száz­ezer néző előtt, aztán hármat fújni a sípba . .. Alig értem a gondolat végé­re, mikor telefoncsörgés riasz­tott vissza a való életbe. A vo­nal másik végén a szovjet fut- ballszövetség egyik vezetője beszélt: — Latisev? Kellemes hírt közlök veled. A FIFA meghívott a chilei világbajnokságra. Gra­tulálunk és sok sikert kívánunk. Elképzelhetik mit éreztem abban a pillanatban. Sokat a FfFA-főf Alig tettem néhány lépést a bennünket is körülfogó és ék­telenül ordítozó szurkolók gyű­rűjében, amikor valaki hirtelen kiugrott közülük, és egy villám­gyors, jól iányzott jobbegye­nessel kiütötte a karomból a görcsösen szorongatott labdát úgy, hogy az merész ívben el­szállt a fejek fölött. Megaka­dályozni nem volt időm. Csak annyit láttam, hogy eltűnik, a labdára meg többen is rávetik magukat, valaki felkapja és vadul elrohan vele. Szinte a szívem hasadt meg, és csak Leo Horn kárörvendő vigyora-akadályozta meg, hogy szétpukkadjak mérgemben. — Hát nem megmondtam neked, hogy vigyázz a labdá­ra! — mondta és be nem állt a szája a nevetéstől. Persze igaza volt. Később aztán megtudtam, hogy egy milliomos brazil kávéültetvé­nyes szenvedélyének estem ál­dozatául. Barátunknak ugyan­is ez volt a hobbyja, hogy ke­rül, amibe kerül, de megszerzi A jégkorongozók bizonyítot­ták, hogy érdemesek voltak a bizalomra: a világbajnokság C-csoportjából feljutottak a magasabb osztályba, s a leg­utóbbi, Japánban rendezett VB-n a bennmaradást is ki­harcolták. Most újabb és nagy erőpró­ba következik! Márciusban Belgrádban rendezik a világ- bajnokság B-csoportjának tor­náját, s a cél — csakúgy, mint Japánban — megkapaszkodni a sportág középmezőnyében. Van-e erre valós lehetőség? Az első mérkőzést a magyar csapat a házigazdákkal játsz- sza. Papíron a magyar és a jugoszláv csapat azonos erős­ségű, viszont a hazai környezet mindenképpen a vendéglátók sikere mellett szól. Az A-cso- portból tavaly kiesett norvég és lengyel válogatott ellen nem lehetnek reményeink; a román, bolgár és svájci válogatottat viszont legyőzheti a magyar válogatott. Boróczy Gábor szövetségi Jelene nincs a magyar jég­korong sportnak, a jövő lehe­tőségei viszont most kezdenek bontakozni. A közelmúltban műjégpályát avattak Dunaúj­városban, Jászberényben, Deb­recenben és Székesfehérváron. Úgy tűnik, végre szélesedhet­nek az alapok, a sportág ki­mozdulhat Budapestről. Szé­kesfehérváron már van élvo­nalbeli szakosztály, várható, hogy előbb-utóbb jelentkezik a többi vidéki bázis; talán egy­két év múlva már nem négy, hanem hat-nyolc csapat ját­szik a magyar bajnokságban. A jégkorongozás drága sportág, hiszen nem csak jég­re, hanem o nagyon drága fel­szerelésre is szükség van, sőt, gondoskodni kell arról is, hogy a csapatok ősztől tavaszig ed­zéslehetőséghez jussanak. Fe­dett műjégpályákat kellene építeni Budapesten és vidéken is. Ez pedig — egyelőre — il­kapitány a felkészülés idősza- lúzió ... Egy “iksz- kettő A HDN TOTOTIPPJEI A KÖVETKEZŐ HÉTRE: 1. Bologna-Pescara. Elvész a pesca- rai tengerész. Tipp: 1 2. Foggia—Róma. Foggiát a Róma elönti romba. Tipp: 2 3 Lazio—Atalanta. Egy fokkal többet mutat a lázmérő. Tipp: 1 4. Miion—Juventus. Inkább a juve- nális, mint a Millenáris. Tipp: x, 2 5. Napoli—Internazionale. Egy két szóból leápolja. Tipp: 1, x 6. Torino—Lanerossi. Ezt már akár vasárnap délelőtt be lehet karikáz- ni. Tipp: 1 7. Verona-Fiorentina. Firenzei a ve­ronai kedvét rontja. Tipp: x, 2 8. Brescia—Lecce. A Lecce lecsitítva. Tipp: 1, x 9. Cremonese-Sambenedettese. Ma­radjunk a Stradivári mellett. Tipp: 1. s 10. Monza—Palermo. Tovább tart az influenza és a papírforma járvány. Tipp: 1, x 11. Pistoiese-Avellino. Egy döntetle­nért egyik sem megy a szomszédba. Tipp: x 12. Rimini—Taranto. Ropjuk csak a tarantellát! Tipp: x, 2 13. Sampdoria—Ternana. Elénekelek egy áriát a Dóriáért. Tipp: 1 Pótmérkőzések: 14. Bari-Como. Tipp: 1. 15. Cagliari-Cesena. Tipp: 1. 16. Perugia-Genoa. Tipp: x. kára erős ellenfeleket keresett. A magyar csapat két mérkő­zést játszott az NDK-val, a drezdai és a berlini vereséget nem kell szégyellni .,. Nemrég Ausztria válogatottja járt Ma­gyarországon, Debrecenben 3:3 volt az eredmény, Buda­pesten 1 :0-ra nyert a magyar csapat. A közeljövőben Romá­niában szerepel, majd Fran­ciaországban játszik a VB-re készülő magyar csapat; majd — a belgrádi torna előtt — kilenc mérkőzésből álló cseh­szlovákiai túrára mennek, él­vonalbeli klubcsapatokkal ját­szanak előkészületi mérkőzése­ket. Persze, apró lépésekkel is előbbre lehet jutni. Ott, ahol hűtőházqk vannak, viszonylag olcsón építhető műjégpálya. Ha jég van, jönnek a fiatalok; ha edzőt is talál a város, már szerveződhet a csapat. A Magyar Jégsport Szövet­ség nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a téli futball felébredjen téli álmából. Az a cél, hogy a vidéki nagyvárosokban olyan jégkorong-központok alakulja­nak ki, melyek a tömegesítést biztosíthatják. Addig ugyanis, míg csak né­hány tucat fiatalember jégko- rongozik Magyarországon, a válogatott csak szerény remé­nyekkel léphet a nemzetközi porondra. V. J. Mintha előre megírták volna... A kézilabdázás történetében azt hiszem nem volt még olyan világverseny, amelyet ennyire a kulisszák mögül irányítottak, mint a vasárnap befejeződött dániai vb-t. Gyakran az volt az érzésem, mintha egy forga­tókönyv lapjai elevenedtek vol­na meg az elmúlt két hét so­rán. Mi is történt tulajdonképpen? . Kezdjük talán a „sorsolás­sal”. ügyesen irányították. A házigazdáknak a maximális zöld utat biztosították, ugyan­akkor „lehetővé tették”, hogy három kiemelkedően jó csapat közül az egyik már a legjobb nyolc közé se kerüljön. A leg­utóbbi két világbajnokság két döntősét (Románia, NDK) egy csoportba tették, s hozzá har­madikként a montreáli hatodik helyezettet, az utóbbi időben különböző nemzetközi tornákon tiszteletet parancsoló eredmé­nyeket elért magyarokat tették. Válogatottunk kiesésének tör­ténete ismeretes. Felesleges részletesen foglalkozni vele, mindössze egyet szeretnék hoz­zátenni. Csak a mérkőzés hiva­talos időmérője és ellenőre, — mindketten idős svéd urak — állítják, hogy a 22. román gól a játékidőn belül esett. A dón la­pok és a tv egyértelműen állást foglalt a mi igazságunk mellett. Az utolsó másodperceket több­ször is visszajátszva idézték fe! a sorsunkat eldöntő eseménye­ket és nem találkoztam egyet­len külföldi kollégával sem, aki ne lett volna biztos abban, hogy a gólt időn túl kaptuk. Ez per­sze nem változtat a tényeken, mindössze gyógyír egy nagyon sajgó sebre. De hogy idáig jutottunk, ab­ban a mi játékosaink se vétle­nek. Csak néhány kiragadott példa: a franciák elleni mér­kőzésen megengedhetetlenül sok gólt kaptunk; az NDK-sok ellen a biztos ötgólös vezetés után túl korán várták a mér­kőzés végét jelző sípszót, — le is csökkent az előnyünk két gól­ra, s végül a románok ellen a második félidő elején volt a csapatnak egy olyan 12 perce, — emberelőnyünk volt, mégis mi kaptunk gólokat —, amikor hat góllal elengedték ellenfelüket. Sok büntetőt ítéltek ellenünk és sajnos a kiállításokban is a mieink „jeleskedtek” leginkább. Ezek nem olyan „apróságok” amelyek mellett éppen a tár­gyilagos visszapillantás érdeké­ben szó nélkül lehet elmenni. Ha ilyenekre a fiúk jobban oda­figyeltek volna, biztos, hogy nem álltak volna meg a dön­tőig! Térjünk azonban vissza a vi­lágbajnokság forgatókönyvé­hez. Ebben a sportágban a férfi­aknál és a nőknél egyaránt az utóbbi években egyértelműen a szocialista országok csapatai játsszák a főszerepet. Dániában mindenképpen el akarták ke­rülni, hogy a döntőt két szocia­lista ország együttese vívja. A nemzetközi szövetség illetékes vezetőinek törekvését olyannyi­ra siker koronázta, annyira ügyeltek az arányokra, hogy a legjobb négy közé a Szovjet­unió és az NDK, az NSZK és Dánia válogatottja került. Ezt a célt elsősorban a játékveze­tők kijelölésével, azok pedig működésükkel érték el, mert szinte minden mérkőzésen ne­gatív főszereplőkké váltak. Kö­zülük és ezt nem kis büszke­séggel állítom, magasan ki­emelkedett és általános elisme­rést aratott a két magyar bíró minden megnyilvánulása. A pá­lyán és a pályán kívül egyaránt! Érthetetlen (vagy talán érthe­tő?!), hogy a helyosztókor már nem kaptak mérkőzést... Ma a világon 8-10 egyforma képességű csapat van. Közülük bármelyik lehet első, de utolsó is. A versenykiírás viszont pont- egyenlőség esetén nem az egy­más ellen elért eredményt vette tekintetbe, hanem azt, hogy mi­lyen eredményt érnek el egy gyengébb csapat ellen. Nem­csak ez, de a világbajnokság egész lebonyolítási rendje fe­lülvizsgálatra szorul. Ha igaz, a nemzetközi szövetség őszi kong­resszusán ez napirendre kerül. Olyan nagy ugyanis a felhá­borodás, hogy remélhetőleg változtatni fognak ezen a rossz módszeren. A dániai forgató- könyv keserű tapasztalatai bi­zonyítják, hogy sok mindent másképpen kell csinálni. • Az említett őszi IHF ülés dönt eqyébként a „B” világbajnok- sáq színhelyéről is. A magyar válogatottnak itt kell kivívnia a moszkvai részvétel jogát (két európai csapatnak van még er­re lehetősége) és nagyon re­méljük, hogy ez a fiúknak si­kerülni fog! Ehhez viszont foly­tatni kell az idestova három éve tartó kemény és következetes munkát és tisztességgel és he­lyenként önkritikusan kell levon­ni a IX. világbajnokság tanúl- ságait. Szönyi János Hétfői □ ATenkesalja ÁFÉSZ BEREMENDI SIKLÓSI VASBOLTJABAN AUTÓALKATRÉSZ­200 ÉS 500 LITERES BOLTJÁBAN HŰTŐLÁDA, SZEMÉLYGÉPKOCSI DV- ÉS LAPRADIÁTOROK, ABRONCSKÖPENYEK, KAZÁNOK, AKKUMULÁTOROK, ­NAUMANN TRABANT, ÉS LUCSNIK SKODA VARRÓGÉPEK KAROSSZÉRIAELEMEK KAPHATÓK. KAPHATÓK. TELEFON: BEREMEND 112. TELEFON: SIKLÓS 46.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom