Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-27 / 58. szám
Húsvéti nyalánkságok A tejcsokoládét jobban szeretjük rendeznünk raktárigényeinket, ilyenkor bériünk is raktárakat a felhalmozódó árukészletnek. Az igények ugyanis állandóan növekednek, s a fogyasztók egyre többféle és egyre jobb minőségű árut várnak. A kirakatokban, csemegeüzletekben már megjelentek a színes papírba csomagolt kajlafülű nyuszik s a selyemszalaggal átkötött csokoládétojások. Finiséhez érkezett a Magyar Édesipar húsvéti szezonja is. Borszéki Rozália, a Magyar Édesipar terményforgalmi csoportjának vezetője segítségével kissé bekukkanthattunk a csokoládé- és cukorkagyártás kulisszatitkaiba. — A karácsonyi szezon után, azaz novemberben azonnal megkezdődik a Magyar Édesiparban a másik nagy gyártási idény, a húsvéti — kezdtük a beszélgetést Borszéki Rozáliával egy tálkányi mazsolás drazsé fölött. — Idén korán jön a húsvét, ezért elég sok a túlórafelhasználósunk, több kézi munkát veszünk igénybe a csomagolásnál. Egyébként minden húsvéti árunk a Szerencsi Csokoládégyár Diósgyőri Gyáregységében készül. Időben kell — Mit kapunk idén húsvétra a Magyar Édesipartól? — A tavalyihoz képest idén 19 százalékkal több árut igényeltek az édesipari termékeket forgalmazó nagykereskedelmi vállalatok. A Magyar Édesipar 480 tonna húsvéti drazsé és 850 tonna üreges csokoládéfigura gyártására vállalt kötelezettséget. A jellegzetes húsvéti cukortojás draszéból idén 27 százalékkal többet bocsátunk ki a tavalyinál. Újabb figura idén nem született, mivel elég nagy a választékunk: 23 féle tojás- és nyúlfigura kerül a boltokba, 2-től a 40 dekás súlyig. JeHlem- ző tendencia a többi szocialista országban is, hogy a finomabb, ízletesebb tejcsokoládé iránt nagyobb az érdeklődés. Ezért biztosítjuk annak magasabb arányát, a húsvéti figurák többsége abból készül. — Milyen újdonsággal lepik meg a gyerekeket, no meg a felnőtteket? — A cukorkaárukon belül újdonság lesz a Duna Csokoládégyár zselés tojásdrazséja, amely 25 dkg-os csomagolásban, 8,60- as áron kerül forgalomba. A kifejezetten húsvéti jellegű édességeken kívül a korábbi gvaA BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT FELVÉTELRE KERES: • gyakorlott tehergépkocsi-vezetőket, 0 dömpereseket, 0 gépkocsirakodókat, 0 ívhegesztőket, 0 festőket, 0 könnyű- és nehézgépkezelőket, 0 kőműveseket, 0 panelszerelőket, 0 kubikosokat, 0 ácsokat, 0 szigetelő segédmunkásokat, 0 hidegburkoló segédmunkásokat, 0 festő segédmunkásokat, 0 épülettakarítókat. Jelentkezni lehet: B. m.-i Állami Építőipari Vállalat, Pécs, Szántó Kovács János u. 1, (ÉM-szálló) Munkaerő-gazdálkodás, Minden érdeklődő levélre válaszolunk! Levélcím: 7601 Pécs, Pf. 147. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat a közelmúltban megindult korszerű feldolgozó üzemébe betanulásra felvesz férfi és női munkaerőket 2 műszakos foglalkoztatásra. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán, Pécs, Edison u. Megközelíthető a 32 Y és Z autóbuszjáratokkal. korlatnak megfelelően ott lesznek a boltokban a húsvéti grafikájú csomagolással megjelenő úgynevezett napi áruink, például a csokoládédrazséval töltött Mesedoboz és a táblás csokoládék. Ahhoz pedig, hogy áruink a legkisebb üzletekbe is eljussanak, a korábbi évek gyakorlatához hasonló, de még annál is szorosabb ipari-kereskedelmi együttműködést kell megvalósítanunk. G. O. Sportvezetőként megbukott Beteg-e még a magyar futball? Válaszol: Végh Antal Vállalom, hogy a Debreceni Vasutas Sportklub labdarúgó- csapata — munkám eredményeként — bejut az NB l-be. — Ez volt annak a megállapodásnak a lényege, amely a bajnoki idény kezdetén az NB ll-es DVSC vezetősége és Végh Antal író között köttetett. A neves író hűvösvölgyi villájában beszélgetünk. Előttünk a hazai könyvpiac 1974-es bestsellere: Miért beteg a magyar futball? Végh Antal neHáromezer vicc... Háromezer vicc! Nagy várakozással néztem a találkozás elébe, hiszen az ember nem találkozik mindennap háromezer vicc boldog tulajdonosával. Harminc éve gyűjti a vicceket dr. Katona Imre egyetemi docens, az ELTE folklorisztikai tanszékének munkatársa. — Hogyan gyűjt? Ez az együgyű kérdés jutott az eszembe, férfiason be kell vallanom, hogy nem is gondoltam volna, milyen fontos területre érkeztem. Belső zsebébe nyúl, készséggel mulaja. — Ez itt a február hónap. Felírok ezekre a cetlikre minden új viccet, amit halottam, és minden olyan viccet, amely valamilyen megváltozott formában visszatért. A viccek változnak, a sémák voltaképpen változatlanok. -Aztán a gyorsírással, hirtelen jegyzettel felírt vicceket átmásolom ide ni, ezek már szépen le vannak írva. — Szabad egyet meghallgatni közülük? Kotorászik, aztán szabadkozva mondja: — Nézze, a viccek között rengeteg a közéleti, politikai vicc. És én minden közéleti viccet felírok. Ez is az . . . Kezdődik hát beszélgetésünk lényege - vajon tényleg ez a lényeg? - a viccmesélés. Hogyan szavalják a „Talpra arabot?” „Rabbik legyünk, vagy Szádotok...” És már nyakig benne vagyunk a viccmesélés- ben. Próbálgatjuk egymást, én magam is vicctároló ember vagyok, időnként csak legyintünk, ismerjük ezt is, azt is. De büszkén állapítottam meg, az egyik rendőrviccem a szenzáció erejével hat. Előkerül tehát a cetli... Szabadkozva néz rám. — Ezt felírom, ugye nem haragszik? Csodálkozó tekintetemre válaszul elmeséli, hogy jóllehet A nők nem szeretik, nem jegyzik meg harminc éve gyűjti a vicceket, volt négy-öt év, amikor nemigen írkálta fel őket. Csak otthon, a legteljesebb magányban. Félt. Éppúgy, mint a konszolidáció éveiben féltek a többiek. Igazán jól magnetofonnal tudná gyűjteni a vicceket, hiszen az előadás igen sokat emel egy-egy vicc értékén, de ha meglátják a magnót, azonnal elhallgatnak. Megfagynak. Bezárkóznak. Sőt, letagadják még azt is, amit korábban elmondtak. Kész röhej. — Elterjedt rólam egy időben, hogy engedélyem van a belügyminisztertől a viccek gyűjtésére. De ma is megorrol- tak a barátaim, mert a viccről szóló tanulmányomban megírtam, hogy a viccek zöme a baráti körömből származik. Komolyan megsértődtek. Hiszik még ma is, hogy ebből valami bajuk lehet. — Ki találja ki a vicceket? Elneveti magát. — Ezt nem lehet nyomon- követni. Még azt sem tudtam kideríteni, amiről bizonyos, hogy vadonatúj. Ady-évforduló volt, amint megkezdődött, máris hallottam, hogy Magyarországon ma „adyállapot van, ' sok-sok adyrokkanttal". Ez valószínűleg itt született a házban, de hogy ki .. . A viccnek van története, poénja, de mostmár van tudományos igényű elemzése, szociológiája is. A viccnek terjedési sebessége is van, egyfajta társadalmi gondolkodást tükröz. A nők nem szerepelnek a viccekben, nem is terjesztik, nem szeretik, nem jegyzik meg őket. Ez a férfiközpontú magyar társadalomra utál. A vicc élénken reagál a társadalmi, politikai változásokra, és igen őszinte műfaj. Talán a legőszintébb.- Igaz is... A Koronáról mikor hallott viccet?- Aznap, amikor a sajtó közölte, hogy visszakapjuk. De ha arra kiváncsi, hogy utoljára mikor hallottam róla ... Várjon csak... Kotor a papírok között, aztán felnéz.- Nincs. Már nincs. A Korona-ügy elmúlt. Kampis Péter Sárközi hímestojások Javában festik a húsvéti hí- mestojásokat a Sárközi' Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet népművész asszonyai. Az idén Bátára helyeződött át a „hímesközpont". Vörös Mihály- né, a Népművészet mestere és társai — Farkas Jószefné, Sümegi Mihályné és Vámos Lajos- né — mintázzák a virág- és madármotívumokkal díszített szép ajándékokat. A decsi székhelyű szövetkezet az idén tízezernyi hímestojást szállít a népművészeti boltokba, amik nem csupán húsvétra, hanem egész évben folyamatosan kapható. A sárközi népviseletű babákból az idén ötszázezer forint értékű tételt készít a szövetkezet. Egyre keresettebbek a festett bútorok, ezekből egymillió forint értékű készletet gyártanak asztalosműhelyükben — csaknem kétszer annyit mint tavaly. vét a könyv megjelenésekor százezrek jenvezték meg. A jobb memóriájúak még arra is emlékezhetnek, hogy bírósági perre is sor került a szerző, valamint a könyvben szereplő e^vik ismert edző között. A vékonyka kötet eqyébként az Egyesült Államokba is eljutott, ahol a Standard Press kiadó jelentette meg. Ez volt az előzménye annak, hogv Végh Antal Debrecenbe költözött és kezébe vette o megye első számú labdarúgó- csapatának irányítását. — Azt szokták mondani, hogy egy tojásról az is megmondhatja, hogy záp-e, aki nem tud jobbat tojni, ön viszont úgy érezte, hogy nemcsak kritizálhatja a hazai lab- darúgósportoi, hanem konkrétan meg is tudja mutatni: lehet jobban csinálni. Debrecenben mégis megbukott.. . — Nem érzem bukott sportvezetőnek magamat. Amikor — menedzserként — elvállaltam a DVSC ürmeinek irányítását, akkor telihatalmat kértem. Bizonyos ideig minden rendben is ment, nyolc NB l-es játékost átigazoltunk a csapathoz, és ehhez biztosítani tudtuk a megfelelő lakásokat és a kellően magas fizetéseket is. Ho"" mást ne mondjak, a kiváló Dunai II. is az én közreműködésemmel került Debrecenbe. Az idő múlásával azonban kiderült, hogy ez a fajta menedzseri munka nem illik — nem fér bele a magyar labdarúgás struktúrájába. — A DVSC most a kilencedik helyen áll. ön pedig ugye azt Ígérte, hogy 13 esztendő után az élvonalba juttatja a csapatot. Megvolt ehhez a kellő . leikészültsége? — Úgy érzem, hogy értek a futballhoz. Manam is rúgtam a labdát, éooen Debrecenben, és könyvem írása közben eléggé elmélyültem a témában. Egyszóval nem tartom különleges tudománynak a focit. — S akkor miért nem sikerültek a szép tervek? — Azért, mert az időm javarészét nem a tényleges munka foglalta el, hanem a hadakozás. — Mennyi volt a fizetése? — Nyolcezer forint volt a havi munkabérem és ehhez jött háromezer forint gépkocsiátalány. Ezenkívül lakást is biztosítottak számomra. — A vállalkozás nem sikerült, a DVSC nem jutott előbbre. Az anyagi hasznon kívül mit tud még profitálni a Debrecenben töltött hónapokból? — Nem az anyagiak miatt mentem Debrecenbe, hiszen jól kereső író vagyok. Az ott töltött hónapok elmélyítették ismereteimet a futballvilágról, megtanultam belülről látni ezt a sportot. Debreceni tapasztalataim inspiráltak legújabb regényem megírására, melynek kéziratát a napokban adtam át a kiadónak. A címe: Kilencven perc. — 1974-ben ezt irta: „Nem az az igazi baja a magyar labdarúgásnak, hogy nem vagyunk ott a 16-os döntőben. Rosszabb lenne, ha ott lennénk ... Most Argentínába készül válogatottunk. Beteg-e még a magyar futball? — Már nem olyan beteg, mint négy évvel ezelőtt, de távolról sem egészséges, mint ahogy azt egyesek hinni szeretnék. Ez a csapat még nem legyőzhetetlen, csupán a lábadozás időszakában van. De azért én is bizakodom, hogy a világbajnokság levegője gyorsítja a gyógyulást. Etfős Ákos
