Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-26 / 57. szám
1978. február 26., vasárnap _______________________________________________Dünäntmt napló 3 m mm A korszakváltás alól nem vonhatjuk ki magunkat Földrengés a világgazdaságban Még csak az alagút elején vagyunk. Nem lehet az, hogy az ember újból és újból, különösebb nehézség nélkül ne tudná megteremteni létfeltételeit a Földön. Miként az emberiség történetében eddig is, módot talál majd arra, hogy új és új energiaféleségeket fedezzen fel, új technikát állítson a szolgálatába, termővé tegyen olyan területeket, ahol most a gyom is elsorvad. Ez a hitem. A valóság ennél komorabb. S az emberek korábban kialakult gondolkodás- módja és a valóság közötti űrt okosan kell kitölteni, mert különben veszélyhelyzetek teremtődnek. Nem az az optimista szemlélet, ha rózsaszín álmokat festünk, és nem az a pesszimizmus, ha szembe nézünk jövőnkkel, bízva az ember aktív cselekvőképességében, jövőjét formáló erejében — mint dr. Bognár József professzor, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója mondotta nemrégiben. * Korszakváltás van a világ- gazdaságban, s mi sem vonhatjuk ki magunkat. Nemzet- gazdaságunk sokszorosan átszőtt a nemzetközi munka- megosztással. Persze, a szocialista országok elzárkózhatnának, egy ideig önmagunk is megélnénk, a szükségszerűség azonban ismét nyitásra kényszerítene bennünket. A Föld lakói ugyanis egyre inkább csak együtt képesek megoldani robbanásszerűen növekvő gondjaikat. 2000-ben hatmilliárd ember él majd a Földön, s 15 milliárd előtt nem is lehet megállítani ezt a növekedést. Azok a gazdasági törvények nem lesznek érvényesek, amelyek 1 —2 milliárd ember eltartásánál meghatározók voltak. Gyökeresen átalakul az ember és a természet, az ember és a környezet viszonya. A szocialista gondolkodás- mód feltételezi, hogy mondjuk másfél évszázad múlva az egész emberiség a most legfejlettebb kapitalista országok életszínvonalán éljen. Tulajdonképpen ez a gondolat az, amely egyértelművé teszi, hogy a jövőben mindent másként kell az emberiségnek tennie mint eddig. A gazdaságban egyensúlyi állapotra hosszú ideig nem szabad számítani. Galbraith a bizonytalanságok korának nevezi az elkövetkezendő évtizedeket. A fejlődő országokat két csoportba kell jövőbeni magatartásukkal kapcsolatban osztani. Az olajban gazdag országok bizonyára senkire sem lesznek tekintettel és tűzön-vi- zen keresztül viszik, hogy három évtizedre becsült olajkincsük kimerüléséin olyan gazdaságot teremtsenek, amely az olaj nélkül is képes lesz működni, és az országokban élő embereket viszonylag magas színvonalon eltartani. Ma még az olajdollárok sokszor haszontalanul keringnek. Nem nehéz azonban felismerni a törekvést, hogy egyre inkább élni akarnak ezzel a természet adta kinccsel. A fejlődő világ olajban szegény országai vannak a legnagyobb bajban. Nekik nincs választásuk, nincs kitartásuk, ha kell drágán is kénytelenek olajat és élelmiszert vásárolni. Az élelmiszertermelés éppen a Föld legszegényebb országaiban követel az energiafelhasználásban ugrásszerű növekedést. * A tőkés világ ugyancsak nehéz helyzetben van. Az eddig kizsákmányolt országokból mind kevesebb jövedelem áramlik át a jövőben, s a fogyasztás sem lesz már a gazdaság húzóereje ezekben az országokban. Sőt, éppen takarékosságra kényszerülnek. A divatcikkek imádata, az öncélú árucserélgetés megszűnik, legfeljebb minőségi cserék lesznek, a fekete-fehér tv helyett például színes. Ez viszont már nem köt le többletmunkaerőt, a teljes foglalkoztatottság még kevésbé lesz megoldható mint eddig. A tőkés országokban például ma a 7—8 százalékos munkanélküliséget katasztrofálisnak szokták nevezni. A világgazdaság korszakváltása után előfordulhat, hogy egy országban csak az emberek 60 százaléka dolgozik. Olyan eszközöket kell majd igénybe venni, mint mondjuk a 36 órás munkahét bevezetése, a nyugdíjkorhatár csökkentése. Vége a tőkés gazdaságban — talán hosszú évtizedekre is érvényes ez — az aranykorszaknak. A munkanélküliség, az infláció, a fizetési mérlegek és költségvetések hiánya állandósul, a növekedés velejárói lesznek. * A szocialista országok gazdaságának ugyancsak sok gonddal kell szembe néznie. Nyilvánvaló, hogy a szocializmusban is árutermelés folyik, az is egyértelművé vált, hogy inflációs folyamatokkal is szembe kell néznünk, a szocialista gazdaság költségvetése is küszködhet hiánnyal. Az is nyilvánvaló, hogy a tudományos-technikai forradalom nem kizárólag a szocialista társadalom keretében valósulhat csak meg, sőt ma a tőkés országok közelebb állnak ehhez mint mi. Kár tehát a közgazdászoknak és más tudományágak képviselőinek is ezeken rágódniuk, a kiút keresése lehet csak kizárólagos A külkereskedelem például ma még mindannyiunk szemléletében egy olyan tevékenység, amelyben arra törekszünk, hogy eladott áruinkért képesek legyünk megvásárolni mindazt, amire szükségünk van. Ha ezt úgy vagyunk képesek véghez vinni, hogy többet kapjunk termékeinkért, mint amennyiért kénytelenek vagyunk külföldről árut vásárolni, akkor az gazdaságunkra jótékony hatással van. Ha negatív a külkereskedelmi mérlegünk, azonnal ösz- szetörnek a fogaskerekek. A valóságban azonban egyre szükségszerűbben kell felismerni, hogy a nemzetközi munka- megosztás nem kereskedelem, hanem a világ népeinek az a józan felismerése, hogy például a Szovjetunió sokkal hatékonyabban jobb minőségű traktorokat képes gyártani mint hazánk; a közép-amerikai országokban klimatikus viszonyaiknak köszönhetően érdemesebb banánt termelni, mint nálunk, és a japán műszeripar termékeivel kár lenne versenyre kelnünk. Tizenöt milliárd ember csak úgy lesz képes majd megélni a Földön, ha mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, amit gazdaságföldrajzi helyzete, hagyományai, technikai felkészültsége alapján a legjobban, a legnagyobb mennyiségben képes előállítani. A szocialista országok a tulajdonviszonyoknak, a tervgazdálkodásnak köszönhetően a legjobb tájékozódó kéoesség- gel közlekednek a vilánaazda- ság sötét alagútjában, persze csak akkor, ha a munkásoktól a legmagasabb vezetőig mindenki saját bőrén is érzi a világgazdaság földrengését. A gondolkodás gyökeres átalakulására van szükség. Nemzeti jövedelmünk minden egyszázalékos emelkedéséhez például 1,2 százalékkal kell az energiatermelést emelni. Sok más mellett például ez sem lesz tartható. Olyan takarékosságra, szervezésre, olyan termékek előállítására van szükség, amely jelentősen csökkenti ezt az arányt. Meg kell szűnnie a „fémfalásnak". Mi még a fejlettség szintmérőjének tartjuk az acélgyártást, pedig csak a felhasználás ésszerűsége lehet a jövőben a szintmérő. * Az elmúlt két hónapban két alkalommal is módom volt Bognár professzorral a világ- gazdasági korszakváltásról beszélni, amelyet ő erről írt könyvében a XX. század legjelentősebb eseményei közé sorol. Nincsenek ellenérveim. A világ gazdaságában valószínűleg földrengésre kell számítani, vagy talán már a szeizmográfok mutatói jelzik is ezt. Az emberiség — hitem szerint — valóban képes jövőjét megteremteni, de fel kell ismernünk és szembe kell néznünk a bizonytalansági tényezőkkel is. Lombosi Jenő Uszty-llimszk a szocialista országok együttműködésének nagyszerű példája Egy lámpacsomagoló gépsor beállítás alatt A munkaerőínség ellenére Gyorsas fejlődik a vákuumtechnikai gépgyártás Ha nehezen is, de az EIVRT Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyára teljesítette, sőt néhány millióval még túl is teljesítette 1977. évi meglehetősen feszített termelési tervét. Tavaly 207 millió forint értékű gép hagyta el a gyárat, 50 millióval több, mint az azt megelőző évben. A gyors ütemű fejlődés mögött nem valamiféle hirtelen létszámmegugrást kell keresnünk. A felfejlődőben lévő pécsi gépgyár létszáma tavaly sem érte el az ezret. Nyolcvan- száz fővel lehet évente növelni a létszámot, s az új belépők nem kész szakmunkások. Arról van szó, hogy a múlt év utolsó negyedében erőn felül teljesítettek, a szakmunkás- gárda felnőtt az „izzás" feladatokhoz. Egyik év sem hasonlít a másikra Mi lesz az idén? A kérdés talán nem is helyén való. Hiszen a külpiacokon oly rugalmasan mozgó anyavállalat, az Egyesült Izzó sokszor egy fél évre előre nem tudja tételről tételre megmondani, mit kell gyártani. Amit a piac kér.- A gyár tele van megrendelésekkel — mondja Cakó János, a pécsi gyár igazgatója. - Az idei évre 243 millió forint volt az anyavállalat tervjavaslata, mi ezt megfejeltük és 260 milliót vállaltunk. Új gépeink lesznek, olyanok, amilyeneket eddig nem csináltunk. Növekvőben van a vákuumtechnikai profil és ez természetszerűleg gonddal-bajjal jár. Panaszkodnak is a műszakiak: itt a következő év nem hasonlít az előzőre, állandóan váltogatni kell a termékeket. Mire az egyiket „megtanulják", már jön a másik.- Milyen új gépeket gyártanak az idén? Vagy ami még fontosabb: a Sopiana afelé veszi-e az irányt, hogy minél értékesebb, minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek kerüljenek ki a gyár szerekéjéből? — Feladatainkat természetesen meghatározzák anyavállalatunk igényei. Most például nem a gépekre, hanem az izzólámpákra van kereslet a külpiacokon, ezért a hazai izzólámpagyártást fejlesztik, oda kell gépeket adnunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Pécsnek teljesen meg van kötve a keze. — Szeretnénk kilépni az egyedi gépgyártásból, s erre meglévő gépeink lehetőséget nyújtanak. Készítünk például lámpacsomagoló gépeket. Ez a gép megfelelő kiegészítő elemekkel ellátva alkalmas bármi más, például szappan, gyógyszer, gyújtógyertya és sok más csomagolásra. Mi ezeket a kiegészítéseket megtervezzük, lehetővé téve az alapgép többcélú felhasználását, ami egyben azt jelenti, hogy nagyobb sorozatokban gyárthatjuk. A másik fontos kérdés - a komplett sorok gyártása. Szeretnénk a 2500-as teljesítméAz épülő 5200 négyzetméteres új csarnok nyű lámpagyártó sor többi egységét is minél előbb gyártani, s ezzel teljessé tenni a sort. Erre törekszünk a Mail tubusgyártó gépsornál is. Mindez persze akkor válik lehetővé, ha nem ilyen zsúfoltan dolgozunk. Eddig ugyanis ezeket a gépsorokat nem tudtuk vonalba állítani, a gyártás színhelyén próbáknak alávetni. Egyszerűen nincs hely. Más lesz a helyzet, ha a jövő év második felében elkészül a próbaterem. Lassújelzések a beruházásnál — Elérkeztünk a beruházás kérdéséhez. Az anyavállalat lassújelzései óta ez amolyan kényes kérdésnek számit. — Csak lassításról van szó. Az Izzó az előirányzott pénzösszeg 85 százalékát beruházta, legfeljebb egy-két esztendős késés lesz, a második ütem csak 1982-ben készül el. Ahogy a jelenlegi csarnokok benépesülnek, úgy sor kerül tpvóbbi csarnokok építésére. Ami a beruházás állását illeti, november első napjaiban elkészült a legújabb csarnok, az 5200 négyzetméter alapterületű szerelő és forgácsoló komplex csarnok. Viszont nem áll még a daru s ez a legdöntőbb kérdés, hiszen nélküle a csarnok nagy részét nem tudjuk használni.- Hogyan alakul a Sopiana létszáma? Bérei milyen vonzóhatást fejtenek ki az új munkaerőket illetően?- Gyárunk létszáma jelenleg ezer fő. Az idén bármennyi új munkaerőt felvehetünk. Év végére 1100 fős létszámot szeretnénk elérni. Ez teljesíthető, egyrészt a tanulók munkába lépésével, másrészt felvételek alapján, feltéve, hogy közben mások nem hagynak itt. A múlt évben ugyanis sajnos a forgácsolók között elég nagy volt a fluktuáció. Ezt egyébként megpróbáltuk erőteljesen mérsékelni azzal, hogy a forgácsolóknak novemberben és decemberben extra bérfejlesztést biztosítottunk. Létrehoztuk a fiatalok és az idősebb szakmunkások csoportját, az úgynevezett teljesítményfelhozó brigádot. Gönciünk ugyanis, hogy a fiatalok nem hozzák a 100-110 százalékot. Azt mondtuk, ha nő az ossz átlagteljesítmény, akkor bért is növelünk, vagyis az egyéni és a csoportbérezés kombinált rendszerét teremtettük meg. Extra feladatokért extra bért! — Mennyi lesz az idei bér- fejlesztés? — Tavalyi éves bérszínvonalunk a tervezett 34 500 forinttal szemben 35 300 forint volt. Az idén 6,2 százalékos bérfejlesztésre van remény — központunk 37-38 ezer forint közé kívánja felhozni bérszínvonalunkat. Mi viszont 39 500 forintra szeretnénk feltornázni. Erre is van reményünk, hiszen a 243 milliós tervjavaslattal szemben az idei évre 260 millió forintnyi termelési értéket terveztünk, s erre, csakúgy mint tavaly, amikor túlteljesítettük a tervet, extra bérfejlesztést biztosítanak. Ha ezt megkapjuk, akkor a bérszínvonalat illetően a Sopiana felzárkózik a hasonló profillal rendelkező pécsi vállalatokhoz. Ha pedig ezt az ütemet tartjuk, a jövőben bérezés tekintetében még eléjük is kerülhetünk. Tegyük hozzá, ez nagyon is kívánatos, hiszen az Izzó letelepedését és gyors felfejlődését mindnyájan akarjuk, s ott, ahol egyik év sem hasonlít a másikra, ahol egymást váltogatják a különleges — ha tetszik, extra — feladatok, s a szakmunkásoknak és a műszakiaknak minduntalan meg kell újulniuk, ott - extra bérezés kell. Miklósvári Zoltán
