Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-25 / 56. szám
e Dunanttm napló 1978. február 25., szombat Bltűnf baranyai Űregek nyomában... Régen a föld alatt pihen, a pécsi köztemető déli parcelláinak egyikében, az 1940-ben hősi halált halt katona társaságában, ki elhal a „hazáért" valahol a végeken .. . Csak a kisarjadt giz-gaz jelzi helyüket, és csupán két bukszus áll őrséget kettejük feje felett halandó mementóként,. . . A Zsoldos családot harminc éve ismerem! Felesége: ma is él, de élnek gyermekei, unokái, sőt már dédunokái is. A három évtized alatt megismerkedhettem Feri bácsival. Igaz, hogy csak a féltve őrzött „hivatalos” okmányok, fakó fotográfiák és a néha-néha feltörő foszlányok ködképében. Miről vallanak ezek a sárga fóliánsok, a derűs-merevkés fényképek és emlékforgácsok? A tizenkilences mozdonyvezetőről, a pártagitátorról, és az 1921-ben letartóztatott — kivert fogú — proletárról. — Milyen ember volt? Valljon erről az 1921. évi pécsi börtönnapló 189. oldalán leírt személyi leírása. „Nagysága 1ó5 centiméter, testalkata közép, arcszíne barna (cserzett- cigányos), haja fekete, homloka magas, szeme barna, orra vastag, fogai hiányosak (!), bajusza barna és különös ismertető jele: nincs." Köznapi ember, sőt majdnem jelentéktelen. Egy a sok millió magyar kisember közül... Hős volt-e? (Ki a hős egyáltalán... A hősi halált halt közvitéz-e, vagy a tüdőrákban elhunyt Zsoldos bácsi? .. . .. . Nézem, nézegetem a Pécs Törvényhatósági város Jog- és Illetőségi ügyosztálya által 1933-ban kiállított „ínség- igazolványt". Személyi és családi adatai elárulják, hogy a somogyi Tótszentgyörgyön született 1884. szeptember 7-én. Zsoldos Ferenc A börtönnapló „vallomása” Apja néhai Zsoldos Mihály (Pa- talom-Jádi földműves polgár és a 7-ik Fridrik huszárezredbe sorozott szabadságos katona). Anyja Nagy Erzsébet (földműves polgárnő). Együttélő családtagjai; a 30 éves neje, a 4 éves, a 2 éves és a 4 hónapos fia és lányai. Lakása a Tettye-dűlő utca 1. szóm alatti ház. Házigazdája: Sárics Márton, s a lakbére csupán 15 Pengőforint. . . Az „Adomány-nyilvántartás" adatai szerint 1933-ban (!) kapott: 12 Pengő 50 fillért készpénzben, 7 Pengő 50 fillért élelemben, 25 kilogramm tűzifát és 50 kiló szenet — a „várostól”, illetve a „Stefánia-Szö- vetségtől". Munkabére? Az ínségigazolvány egyik oldala hivatalos nagy-nagy pecséttel ellátva „igazolja”, hogy nincs! De idézem újra a börtönnaplót. „Bűncselekménye: izgatás, az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség. Letartóztatva: Szentlőrincen 1921. szeptember 1-én 10 órakor... (a csendőrség által). A szerb megszálló csapatok augusztus 22-én vonultak ki a hetyke „darutollasok" — a nyalka altábornagy vezetésével - még úgyszólván be sem jöttek ... A letartóztató intézetbe felvéve: szeptember 2-án du. 4 órakor. A vizsgálati fogságba (előzetes letartóztatásba) helyezést rendelő határozat száma és kelte: 5201/1921.” ... A pécsi királyi törvényszék 1921. december 12-én kelt 2700. számú ítélete alapján pedig: „A BTK 1921. III. fejezete 1. § 2. bekezdésébe ütköző, az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség miatt 6 havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéltetett. Előzetes letartóztatása által 3 hónap és 11 nap kitöltöttnek vétetett." • És most újra a börtönnapló következik. „Elbocsátva: 1922. március 2-án — elbocsátó levéllel. A szabadult nyilatkozata: Szentlőrincen (!) kíván dolgozni, mint MÁV-mozdonyvezető. Rabtartási költsége: 99 Korona 80 fillér." (De sokba került a „királyi kormányzóságnak"...) Tehát, Szentlőrincen kívánt dolgozni? Azonban maga az ítélet eltiltotta a „hivatalától" egy évre! De csak az ítélet. És nem a keménykezű Horthy-ad- minisztráció! Mely a mozdony- vezetői állásától 1944. november 29-ig megfosztotta, és csak a Vörös Hadsereg hozta meg — a már akkor halott - Feri bácsinak is a „megváltást”. De mit „ténykedett” ő Szentlőrincen? Mozdonyvezető volt (tanult szakmája pedig géplakatos). Nős, büntetlen előéletű (miként az 1910-ből származó „erkölcsi bizonyítvány" is tanúsította), három kis „honpolgár” édesapja. (Bár felesége az ítélet után elvált és gyermekeitől is elszakította ...) Emellett kommunistaként szervezte a „Pécs-Baranyai Köztársaság" egyik legfontosabb, a pécts— nagykanizsai vasútvonalon fekvő csomópontját és fűtőházát, pontosabban szólva vasutasait, pályamunkásait. . . 1921-ben Pécsre rendelte a „sors keze". 1928-ban új családot alapított, feleségül vette Katicát, a Szigetvár környékéről városba „tévedt" bejárólányt. És folytatta a saját életét .. . Huszonkilentől harminc- kettőig három gyermekével járult hozzá a nemzetgyarapitás- hoz .. . Bátran vállalhatta, hisz „ínségffiunkós” volt! No de hála vitéz Pócsfalussy alezredesnek (ki lakott éppen azon időben a Fiume utcában)! Magához vette Feri bácsit, Katica nénit meg a gyerekeket „házi mindeneseknek". Sőt — becsületére legyen mondva — a gyerekeket még az uradalmában (egykor vitézi telken, most a József-majori almáskert) is nyaraltatta! A Zsoldos család munkájával is igen meg lehetett elégedve, mert csakhamar munkát kaptak a Frigyes laktanyában ... A papa lakatos lett, a mama zsákfoltozó — szalmazsák „aggyusztáló”, és az alig tizenéves fiuknak is jutott a laktanya „morzsáiból” ... Hát így éltek boldogan, mígnem a családfőt elragadta „a rák" ...- Örzi-e a nevét emléktábla, vagy talán egy utcanév? Alig hiszem ... Pedig Szentlőrincen, Pécs jelen s jövő elővárosában, a volt járási székhelyen gombamód szaporodnak a kétszintes, korszerű munkásházak. S micsoda gond a tanácsiaknak „kitalálni" egy- egy utca nevét. . . Ybl Ernő Bölcs mondások a hidegről Hideg ellen nincs vitéz — mondja a népi szólás, értve rajta, hogy aki nem húzódik a vad hideg elő! a subába, kemencéhez, az bizony rosszul jár. Egy régi mondás: Ki hideget ad, mentét is ad hozzá — vagyis, ha bajba kerülünk, lesz erőnk is elviselni. Ha valami igen rossz, arra azt mondják: Rosszabb a harmadnapos hidegnél. Kilelte a hideg a fésűt — szokás tréfásan mondogatni, ha fésületlenül jelenik meg valaki. Majd a hideg leli érte — ez annyit tesz, hogy nagyon kívánja, rettentően szeretné. Megveszi a hi- deg=megfagy. Se hideg, se meleg — azaz semleges, közömbös. Rokona ennek az „egy szájból hideget, meleget fúj", vagy régiesen: „Hevet és hideget fú azon egy szájából". Az argóban használatos mondás: hidegre tesz valakit; azaz eltesz láb alól; a sportban pedig, hogy csapatjátékban a játékból kikapcsolja. Ha hó lesz, fehér lesz — mondják, amikor nagyon természetes, bizton várható eset következik be. Hó hátán is kincset talál — jegyzik meg a nagyon szerencsés emberről. Hol van már a tavalyi hó? — vagyis, túl vagyunk már azon a dolgon, idejét múlta. Ennek változata: Nem bánom, ha úgy elmegy, mint a tavalyi hó, ami annyit tesz, hogy ne is lássam többé. A télről szóló mondások gazdag tárából megemlíthetjük, hogy „a tél tél, de a szél az szél", vagyis a szél teszi kellemetlenül hideggé a telet. Ennek más változata: A tél hagyján, de a szele az gonosz. Tél, tavasz, ősz, nyár tarka lovon jár=minden évszak más és más, mindegyik valami újat hoz. N a mostan —, hogy tovább folytassam a múltkorit — az Abba együttes egy új bit (beat. A szerk.) számot dobott a nemzetközi piacra, ami angolból — általam — magyarra fordítva, eképpen kezdődik: „ ... Megy az isten porzik az út utána, Betért közben egy faluszéli csárdába ..." —, szóval csak úgy dúdolgattam magamban reggel a tükör előtt, hadd szaladjon az idő, legalább nem kell borotválkoznom, kinyújtottam a nyelvemet is, reménykedtem, hátha beteg vagyok, aztán kétfelé húztam a fülemet, később két ujjal fölnyomtam a szemöldökömet, tényleg, hogy is néznék ki kínainak? —, így hülyéskedtem, mert viszonylag elég jó kedvem volt. előtte nap ragyogóan sütött a nap és már mintha éreztem volna a Mecsekről le- sompolygó tavaszi szeleket, mintegy előőrseként a szép márciusnak meg a többinek. A rádió ugyan mondja, hogy Pesten hómunkásokat keresnek, no persze, Pesten, de nálunk, ugye, a majdnem mediterrán éghajlat minden évben csak éppen mutatóban tűri a havat s röptében meg is olvasztja. A Kodály úti virágárus is már hetekkel ezelőtt szép kis csokrokat árult és a forralt borról áttért a sörre, kigombolta a kabátját a minap és süttette magát a napon, támaszkodva az ABC bejáratánál. De ezen a reggelen mégis volt valami furcsa a levegőben, csak később jöttem rá, hogy a csend ai, ami szokatlan, nem hallom az autók zajos forgalmát, mintha lezárták volna körös-körül az utcákat, s most egy pisszenés sem hallatszik fel az emeletekre. Legutoljára karácsony estjén szállta meg a környéket ehhez hasonló süket nyugalom. Kinézek az ablakon és a tavaszváró hangulatom egyszerre ledermed, autók torlódnak össze a sarkon a nagy hóban, fehér paplan alá bújtak az utcák, a hó vízszintesen esik kiábrándító sűrűséggel; hát itt a tél, pedig kinek hiányzott? A Széchenyi téren lekászá- lódok a buszról, a diákok lelkesednek a hóért, hadd lelkesedjenek. A Nádor előtt egy nő kilép a kocsiból és rekedt fácánkakas-hangon károg, hogy a kertvárosi úton nem takarították le az aszfaltot, csak a Shell-kútnál, „Naná, az egy aranybánya!" — mondja neki férfi utitársa és bevonulnak a szállóba. Sejtettem mindjárt, hogy ha hirtelen — akár tavasz küszöbén — leszakad a hó, azonnal illő szidalmazni a „köztisztaságit", mintha az úristenen kívül csakis ők az egyedüliek, akik felelősek a természet kiszámíthatatlan szeszélyeiért. Pedig a hókotrók már éjszaka munkába álltak, de azt is elhiheti mindenki, hogy sem ma, sem a jövőben sem soha az életben nem tartalékol a „köztisztasági” annyi munkagépet, ahány utcája Pécsnek van, de még a „bezzeg Amerikában ..sem, ahol — amint arról értesültünk — autókat, házakat és embereket temetett be a hatvan— nyolcvan centis hó. Hát mi igazán nem szólhatunk semmit itt a Mecsek tövében, azzal a húsz centis hóréteggel, amely- lyel ötévenként meglep bennünket a természet. Különben is nézőpont kérdése az egész: a havazás két napján ezrek tülekedtek fel a hegyi buszokra és áldották a telet, szánkóztak, síeltek, hóban hemperegtek és egymásra rázták a fákat és ezzel is sietniük kellett, mert lehet, néhány nap múlva már megtöp- ped a szűz hó, lyukacsossá válik, aztán folyik le a víz a városon keresztül. U tálom a telet havastól, mindenestől, miattam szép lehet a hóborította erdő (egyébként szép is .. .) ha egyszer olvadáskor fekete sáros járdákon talpalunk és ugrándozunk a fröcskölő autók elől, amikor rácsodálkozunk a sótól kifehéredett lábbelikre és köhögve-krákog- va rójuk a reggeli nyirkos utcákat, kissé csalódottan, amiért a havas város és hegyoldal pimaszul ledobta fehér menyasszonyi ruháját. Ezért nem szeretem a telet, amely minden évben becsap engem és ezért nem szidom a köztisztaságit sem, meg az autókat sem, inkább reménykedve várom a déli szeleket és a meleg tavaszi esőt... Rab Ferenc A hóról... Válogatás negyven év terméséből ■ Értékőrzés — Illyéstől Galgócziig ■ A Szépirodalmi Zsebkönyvtárról Évek óta elmaradhatatlanul hozzátartoznak a könyvesboltokhoz, utcai, pályaudvari árusítóhelyekhez azok a tömzsi kö- tetecskék, amelyek mindig változó színükkel s a borítón végigfutó kettős hullámvonallal hívják föl magukra a figyelmet. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár gyors egymásutánban sorjázó köteteiről van szó, a Magvető Zsebkönyvtár „testvér-sorozatáról”. Rokon egymással a két kiadói vállalkozás abban, hogy mindkettő az időtállóan értékes prózairodalom alkotásait kívánja eljuttatni az olvasók tízezreihez, kiaknázva a formátum adta lehetőségeket: a könyv praktikus alakját és alacsony árát. Egyéni vonások érvényesülnek Természetesen az alapvető hasonlóságon túl már a megkülönböztető jegyek, az egyéni vonások érvényesülnek. A Szép- irodalmi Zsebkönyvtárat nagyvonalú időbeli kitekintés, tartalmi tágasság jellemzi. A sorozatszerkesztés elveiből és a könyvkiadók feladatmegosztásából következik, hogy irodalmunk élő klasszikusainak vagy nemrég eltávozott nagyjainak műveit itt kell keresnünk, ha egy-egy alkotást paperback- formában kívánunk megvásárolni. Többek között Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor regényei adnak rangot a sorozatnak. Illyés korszakos jelentőségű, több mint negyven esztendeje született szociográfiája, a Puszták népe az Ebéd a kastélyban című kései folytatással egy kötetben jelent meg. 1946-os datálású a Hunok Párizsban; e regény két kötete a Zsebkönyvtár 1975-ös évfolyamába illeszkedett. A háromnégy évtizednyi távolságból a Németh Lászlót reprezentáló Irgalommal már közelebb lépünk napjainkhoz, Déry több kiadást megért Képzelt riportja pedig: prózairodalmunk jelene. Jó negyven év terméséből válogat tehát a sorozat, a magasrendű értékőrzést érvényesítve vezérlő elvként. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár köteteinek többsége azonban az utóbbi másfél évtizedben íródott prózai művek újrakiadásával keletkezik. De miért ne volna ez is értékőrzés? Különösen, ha figyelembe vesszük a sorozat egyik nagy erényét: a könyvek fogadtatására és az olvasói igényekre reagáló gyorsaságot. Közismerten nyomorúságos nyomdai viszonyaink közepette a „lassú átfutás" rossz széliemén való győzelmei jelenti, ha például Gáli István vagy Galgóczi Erzsébet nagy sikert aratott regényeit viszonylag kevéssel az első megjelenés után a zsebkönyv-formátumban ismét megvásárolhatják az érdeklődők. A ménesgazda és A közös bűn is 1977- ben került a könyvesboltokba, nagyjából egyidőben — a két mű az ötvenes évek elejének- közepének hazai történelméről adott metszetet. Csatlakozik hozzájuk Az ötödik pecsét újabb kiadása. Sánta Ferencnek a II. világháború utolsó hónapjait fölidéző erkölcsregényét a nagysikerű, majd fesztiváldíjas filmváltozat után különösen sokan keresték — s a kiadó jó időzítéssel jelentette meg a könyvet. Kiemelni a feledésből Nem célunk leltározni a sorozat valamennyi 1977-es kötetét, noha például Granasztói Pál Liane és Szász Imre Szól a sip című alkotásai is föltétlenül részletesebb elemzést érdemelnének — e két, könyvtárban is nehezen hozzáférhető művet az indokolatlan és méltatlan feledésből „emelte ki” az ismételt publikálás; Moldova Györgynek pedig máig legjobb munkái közé tartozik a Gázlámpák alatt - című novellaciklus. 1977-ben megjelent — s napok alatt el is tűnt az üzletekből ez a kötet. A Pontos történetek, útközben című Mészöly M/k/ós-gyűj- teményt azért említjük kiemelten is, mert itt eddig’ könyv alakban ki nem adott, folyóiratokba rekesztett írások is napvilágot láttak. Vajon nem lehetne-e a Szépirodalmi Zsebkönyvtár már dicsért gyorsaságát más akalmakkor is kiterjeszteni a még kötetbe nem gyűjtött írásokra? Elsősorban novelláskötetekre gondolunk, ahol nem csupán a régebbiből, de a legfrissebből is lehetne válogatni. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár értékőrző jellegével, szerepével szorosan összefügg, hogy a kipróbált értékek sorozata, Jókai Anna, vagy Kertész Ákos nevére, munkásságára hivatkozhatunk. A Makra újabb és újabb kiadásait például ez a sorozat gondozza, s Kertész korai művét, a Sikátort, az újabb kiadással szintén a Zsebkönyvtár juttatta vissza az irodalmi, olvasói köztudatba. Kérdés azonban, hogy lassan nem szó- míthatók-e a „kipróbált értékek” közé a pályájukat 1965 táján kezdő fiatalabb írónemzedék legjobbjainak alkotásai? Semmi jogunk nincs „tanácsokat osztogatni", csupán meditáló kérdést fogalmazunk: Császár István összegyűjtött elbeszélései, amelyek a Szépirodalmi Kiadónál jelentek meg 1977 könyvhetére (a kötet el is fogyott hamarosan), nem kaphatnának-e helyet a nagy példányszámú, népszerű sorozatban is? A példa természetesen kiragadott: más nevekkel, más alkotásokkal is lehetne folytatni a sort. S nem is csak a fiatalok, de a középnemzedék több sikeres és olvasott művének zsebkönyvtár-kiadása egyelőre várat magára. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár minden egyes kötetében könyvjelzőt találunk. Azért érdemel külön is szót ez az apró figyelmesség, mert a könyvjelző mintegy a fülszöveg szerepét tölti be. Néhány szakszerű mondat, rövid idézet segít tájékozódni az irodalomban kevésbé jártas olvasónak is, mit tart a kezében, mi a különös erénye a műnek, mikor jelent meg először. flz értékőrzés jegyében A magyar epika távolabbi és közelebbi múltjának, s a magyar próza jelenének regény- és novel la-értékeit őrző sorozat e néhány sorral „keresi föl” az olvasót, hogy megnyerje az átlagon felüli színvonalú, s az esetek nem kis részében maradandóan nagyszerű művek barátjának. A Szép- irodalmi Zsebkönyvtár műfajban ugyan szűkén — tudatosan csak a regényre, novellára koncentrálva —, de időben és jellegben annál gazdagabb választékkal, az értékőrzés jegyében kínálja köteteit mindenkinek. Tarján Tamás
