Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-23 / 54. szám

e 1978. február 23., csütörtök Dunántmt napló ______________________________________________ H atvan éves a A Szovjetunió légiereje írta: Pavel Kutahov repülőmarsall, honvédelmi miniszterhelyettes, a légierő főparancsnoka, a Szovjetunió Hőse A repülőgépek félelmetes ellenfele a kéii légvédelmi rakéta Gyakorlat a tél visientagságai közepette — előkészület a tárna* dósra A városban nem érezni igazán a hideget, de itt, a dunántúli he­gyek karéjában igazi tél van. A gyakorlótér az erdőszélen kezdődik. Autóbuszunk a meredek úton lassan közelíti meg a bemu­tató színhelyét, ahol a hazánk­ban állomásozó szovjet csa­patok egyik alakulata harcá­szati gyakorlatát tartja. Magas, őszülő hajú tábor­nok Leonyid Lubgan vezérőr­nagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnokának képviselője. Tizenhét évesen, még a Nagy Honvédő Háború éveiben lé­pett a hadseregbe, széles mellén kitüntetések szalagsáv- jai jelzik katonai érdemeit, ő körvonalazza a látottakat: Az erdő szélén gépesített lövész alegység készül fel az — elképzelt ellenség — visz- szaverésére. A harcosok ellen­őrzik felszereléseiket: a vegy­védelmi öltözéket, gázálarcot. Ez a védőruha nagy jelentő­ségű lehet a harcban: nem csupán a gáztámadás esetén, de a vegyi fegyverek és a rá­dióaktív csapadék ellen is ol­talmat jelent. A lövészárkok­ból golyószórós lövészek igye­keznek elhárítani az ,,ellen­ség" légitámadását. Vagy öt­száz méterre, talajközelben helikopter húz el, az alacso­nyan támadó repülőgépeket jelzi. A kiserdő szélén ásott mé­lyedésben kézi légvédelmi ra­kétát tartó katonák állnak. A hosszú cső, amelyet vállukon tartanak, olyan rakétát indít­hat útjára, amely vadászku­tyaként veti magát az ellen­séges repülőgépre, s még az aránylag nagy^ magasságban száguldó vadászgépeket is utoléri, megsemmisíti. Ezek a „nyilak” bebizonyították képes­ségüket már a vietnami hábo­rúban is. A katonák egy másik cso­portja a gyújtóanyagokkal szembeni védekezést gyakorol­ja. Villámgyorsan ugrálnak ki a lángoló harckocsi makettből, fedezékből. Hosszú köpenyük­kel, oltókészülékkel, fenyő­ágakkal fojtják el a lángokat. A lombok alatt közben már felkészültek a korszerű lánc­talpas lövészpáncélosok. Ezek a gyors, Dáncélozott járművek a mai gyalogság megbízható harceszközei. A toronyban gépágyú van, s a töréseken keresztül a bent ülő katonák géppisztolyai is tűz alatt tart­hatják a területet. A most hatvanéves szovjet hadsereg élenjáró századá­nak katonái tizennyolc-húsz évesek. Igazi nemzetközi szá­zad. A fiúk valamennyien el­végezték a tízosztályos iskolát, s legtöbbjüknek szakmája is van. Az egyik katona Közép-Ázsi- ából került ide. Uktán Dzsul- bekovnak, az üzbegisztáni Szamarkand lakójának nem le­het valami kellemes a hideg szél, a csizmákon is átható fagyott hó. Nehezen forgatja az orosz szavakat, otthon te­lefonszerelőként dolgozott, s szeretne sokat megtudni Ma­gyarországról. Szintén a szov­jet Dél szülötte Artur Szimon- jan. örmény fiú, Bakuból va­ló. Vékony termet, az ember igazán nem gondolná, hogy ökölvívó. Otthon is helyezése­ket ért el, tavaly ötödik lett a Déli Hadseregcsoport bajnok­ságán. Ö otthon már elkezd­te a főiskolát is, levelező ta­gozaton egy évet végzett a bakui vasútmérnöki egyetemen. Bajparancsnokuk az „öreg" Vlagyimir Mihajlov 21 éves és nős. Érthető, hogy talán ő várja leginkább a postát. Tizenöt nemzetség fiai szol­gálnak az alegységben. Elő­ször oszlopban haladnak, majd vonallá alakul át a támadó század. Fölöttük helikopter kö­röz. Hihetetlen sebességgel törnek előre a soktonnás acéljárművek. Két harcjármű most megáll, „kilőtték" őket, a katonák elhagyják helyüket és gyalogosan haladnak előre. A bemutató után a vendég­látók a laktanyába várnak. A parancsnok a hálótermekbe vezet: a falon fiatal katonák arcképe, s a Szovjetunió hő­seinek kijáró aranycsillag, A szovjet honvédelmi miniszter parancsa alapján az alakulat két ifjú hősét, Tumár őrmes­tert és Nozarov közkatonát örökre az első század első szakaszának állományába vet­ték. Kettő az 59 harcos közül, akik megkapták a hősök aranycsillagát. Utunk az egység művelődé­si központjába vezet. A pa­rancsnok bemutatja a tévé­központot. Az „igazi" stúdió zártláncú rendszer központja. Innét sugározzák a századok kultúrtermeibe a magyar tévé műsorát és az alakulat saját programját is. Nem csupán a parancsnok szólhat közvetlenül katonáihoz, de filmeket is ve­títenek és önálló műsort is ad­hatnak. Műhold segítségével hamarosan Moszkvát is vehe­tik. A laktanyának van kato­nákból alakult beat-zenekara, női kórusa, amely magyar nép­dalokat is szívesen ad elő. A látogatást Budapesten, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó Déli Hadseregcsoport parancsnokságán fejeztük be. Vendéglátóink: Fedot Krivda vezérezredes, a hadseregcso­port parancsnoka és helyette­se, Iscsenko altábornagy, po­litikai csoportfőnök. Mindket­ten a Szovjet Hadsereg veze­tőinek ahhoz a csoportjához tartoznak, amely közkatona­ként a háború legnehezebb éveiben lépett a hadseregbe, tiszt lett, a háború utáni évek­ben tették meg a tábornoki csillagokig vezető utat. Krivda vezérezredes elmon­dotta: „Jó a kapcsolatunk a helyi szervekkel, megyei párt- bizottságokkal, tanácsokkal, vállalatokkal, gazdaságokkal. Katonáink és tisztjeink fontos­nak tartják, hogy a barátságot közös munkával is erősítsük. Ezt példázzák az együttesen felépített barátság-parkok Bu- daoesten és a vidéki városok­ban, katonáink társadalmi munkája szerte az országban." Iscsenko altábornagy hozzátet­te: „Jobb lenne, persze, ha nem lenne szükség ránk, de nyugodtan mondhatom, hogy bármely bajban, természeti csapás elhárításában, mező- gazdasági munkák dandárjá­ban számíthatnak ránk bará­taink.” M. G. n szovjet nép és a szovjet fegyveres erők ezekben a napokban emlékeznek meg a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta fennállásának hatvanadik év­fordulójáról. A szovjet haza tör­ténelmi fejlődésének valameny- nyi szakaszában a fegyveres erő volt az, amely éberen vé­delmezte az október vívmánya­it, a szovjet nép békés, alkotó munkáját. Ezt a feladatot — a fegyve­res erők más haderőnemeivel együtt — becsülettel teljesíti a légierő. A szovjet légierő tör­ténelme tulajdonképpen a Szovjetunió megalakulásának első pillanataiban kezdődik. A szovjet repülők első nem­zedéke a polgárháborúban esett át a tűzkeresztségen. Ek­kor tanultak meg repülni, ek­kor fejlődtek tovább a repülő­hagyományok. A légierő sike­res harci akciókban védelmez­te a fiatal szovjet köztársasá­got. Erőit főleg azokra a fron­tokra összpontosította, ahol a legnagyobb veszély fenyegetett. Kiemelkedő érdemeket szerez­tek a szoviet repülők Kolcsak, Gyenyikin és Vrangel csapatai­nak szétverésében, a közép­ázsiai baszmakok elleni har­cokban, valamint a szovjet Tá­vol-Keleten az intervenciósok kiűzésében. A szovjet légierő harci képessége évről évre nö­vekedett. A szocialista haza vé­delme, a kínai és a spanyol népnek nyújtott internacionalis­ta segítség, valamint a Halhin Goi feletti légicsatákban derült ki, hogy a szovjet légierő meg­semmisítő csapásokra képes, hogy a szovjet pilóták erkölcsi­leg, politikailag és harcászati- lag magas szinten állnak. A Nagy Honvédő Háború ko­moly megpróbáltatást jelentett az egész szovjet nép és fegy­veres erői számára. A szovjet harcosok becsülettel letették a nehéz vizsgát. A német fasisz­ta hódítók felmorzsolásához a szovjet pilóták is hozzájárultak. A második világháború négy esztendeje alatt a szovjet légi­erő a szovjet—német fronton elvesztett 77 000 ellenséges fa­siszta repülőgép közül 55 000 gépet semmisített meg. A haza kellőképp méltatta a hadirepülők győzelmeit: több mint kétezer pilótát rendjelek­kel és érmekkel, 2420-at a Szovjetunió Hőse címmel, hat­vanötöt közülük a Szovjetunió kétszeres Hőse címmel tüntet­ték ki, az olyan „sólymok” pe­dig mint A. Pokriskin repülő­marsall és I. Kozsedub repülő­vezérezredes, a Szovjetunió há­romszoros Hőse lett. Mintegy száz repülőalakulat és egység kapott megtisztelő elnevezést, gárdarangot és különböző ka­tonai rendjeleket. A szovjet fegyveres erők és a légierő háború utáni fejlődé­sére jellemző, hogy műszaki felszereltségük — a tudomá­nyos-műszaki vívmányok széles körű alkalmazása alapján — állandóan tökéletesedik, minő­ségileg szüntelenül változik és javul a haditechnika konstruk­ciója. A légierő gerincét ma a korszerű fegyverekkel, célfelfe­dező és tűzirányitó eszközök­kel, korszerű navigációs mű­szerekkel felszerelt rakétahor­dozó repülőgépek képezik. Az utóbbi időben megjelentek a változtatható szárnyfelületű, többcélú repülőgépek, a füg­gőlegesen fel- és leszálló gé­pek. A légierő korszerű technikai felszereltsége lehetővé teszi az ellenfél támadó eszközeinek megsemmisítését, a szárazföldi csapatok támogatását, a légi­fölény kivívását, a légifelderí­tés és más bonyolult feladatok megoldását. Megemlítendő ugyanakkor, hogy a légierő katonai poten­ciálja és ütőereje sokban függ a személyi állomány képzettsé­gétől, mert a technika kezelé­sében és harci alkalmazásában továbbra is az ember a döntő tényező. Légierőnk büszke azok­ra az emberekre, akiket a párt a szovjet hazafiasság és a szo­cialista internacionalizmus szel­lemében nevelt, akik jól érte­nek a katonai dolgokhoz, ké­pesek a legújabb repülőkomp­lexumok kezelésének gyors el­sajátítására és a korszerű had­viselés körülményei közötti ha­tékony alkalmazására, akik azt az egyetlen feladatot tartják szem előtt, hogy minden raké­tának, bombának, lövedéknek pontosan a célba kell találnia. B szovjet repülősök, a szov­jet fegyveres erők vala­mennyi harcosához ha­sonlóan nagyon jól tud­ják, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. Ez arra kényszeríti a szovjet haza védőit, hogy állandóan szára­zon tartsák a puskaport, szün­telenül fokozzák az éberséget és a katonai készenlétet. Eb­ben látják a szovjet haza és a testvéri szocialista államok vé­delmi képessége szilárdításá­nak reális lehetőségeit. (APN) Csapatlátogatáson „Számíthatnak ránk barátaink” 1941. június 22-én a fasiszta Németország a Szovjetunió ellen indított területrabló háborúban 190 hadosztályt, több mint 4 ezer páncélost, közel 5 ezer repülőgépet vetett be. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja 1418 napig tartott. * A fasiszta német hadsereg a Moszkva alatti csatában szen­vedte el első nagy vereségét, 900 ezer embert vesztett. Fő tá­madó erőiből 38 hadosztályt szétvertek, a 16 harckocsizó hadosztályból csak 140 használ­ható tank maradt. * A csaknem 200 napig tartó sztálingrádi csatában egyszerre a két harcoló fél több, mint 2 millió katonája és tisztje, 26 ezer lövege és aknavetője, több mint 2 ezer harckocsija és egyéb technikai eszköze vett részt. A szovjet csapatok beke­rítették és felszámolták az ellen­ség 330 ezres csoportosulását, amelynek során mintegy 91 ezer katona adta meg magát. Ez a csata volt a második világhá­ború döntő fordulópontja. Adatok, tények A szovjet főparancsnokság a berlini csapásra nagy támadó csoportot: 19 gyalogos-, 4 harc­kocsizó- és 4 légi-hadsereget vont össze, vagyis 2,5 millió em­bert, több mint 42 000 ágyút és önjáró tüzérségi löveget, több mint 6200 harckocsit, 8300 harci repülőgépet, köztük 800 távolsági gépet. A berlini csatában csak­nem 1 milliós létszámú, több mint 90 hadosztályból álló ellen­séges haderőt semmisítettek meg, mintegy 480 000 német katonát és tisztet ejtettek fogságba, 1550 harckocsit, 8600 ágyút, 4510 repülőgépet zsákmányoltak. * Ma a Szovjet Hadsereg és a Flotta tisztjeinek több mint 90 százaléka párttag vagy komszo- molista, 50 százaléka felsőfokú katonai-szakértő képzettséggel rendelkezik. A második világháború előtti 1939-es évvel összehasonlítva, a Szovjet Hadsereg lövészhadosztá­lyainak tizenhatszor annyi harc­kocsija, harminckétszer annyi pán­célozott szállító harcjárművé, tizenháromszor annyi automata fegyvere, ötször annyi híradó­eszköze van, mint az 1939. évi lövészhadosztályoknak. Ezenkívül a mai eszközök technikai szín­vonala összehasonlíthatatlanul magasabb. A „hagyományos" erők adatai önmagukban is im­ponálóak, de közismert, hogy a Szovjetunió olyan rakéta-atom fegyverekkel is rendelkezik, ame­lyek 25—30 perc alatt, nagy pon tossággal elérik a 13 ezer kilo­méter távolságban levő célt. Hatalmas — mind mennyiségi, mind minőségi — fejlődésen ment át a haditengerészeti flot­ta is. * A szovjet ipar a háború évei­ben összesen 137 ezer repülő­gépet, 104 ezer harckocsit és önjáró löveget, 488 ezer ágyút és aknavetőt gyártott. A szovjet ipar a háború végére nemcsak meny- nyiségileg, hanem egy sor fegy­verfajtát tekintve minőségileg is felülmúlta a német hadiipart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom