Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-01 / 32. szám

1978. február 1., szerda Dunántúli napló 3 A művelődés kollektiv anyagi bázisáért Lehet két­millióval több...? Egész Baranyában megvalósult a körzeti közművelődési intézmények közös fenntartása Baranyában — a megye­székhelyen kívül — januártól mintegy 2,2 millió forinttal több jut a közművelődés he­lyi feladataira évente. Gya­korlatilag a fenntartó tanács és a falu gazdasági termelő üzemeinek (termelőszövetkeze­tének) a közös fenntartásába került néhány kivétellel vala­mennyi körzeti közművelődé­si intézmény (megközelítően 80 művelődési ház, központ, klubkönyvtár). Az összeg nem egetverő ugyan, mégis na­gyon szép eredmény. Arról van szó, hogy a megye ösz- szes körzeti intézményében megoldhatóak ezután az ed­digi alapvető gondok, s eze­ken túl a közművelődés tar­talmi fejlesztésére is gondol­hatnak a jövőben. Miért fontos? A művelődéshez pénz szük­séges. Ennek egy része az ál­lami költségvetésből kerül helyi, tanácsi felhasználásra; más része a termelőüzemek, tsz-ek kulturális alapjaiban jelentkezik. A jövő útja, az előbbre lépés záloga — mint ebben a XI. kongresszus és a rá következő közművelődési párthatározat is állást foglalt — a kettő kisebb-nagyobb mértékű „találkozása”, vagyis a művelődés helyi kollektív anyagi bázisainak megterem­tése. A művelődési intézmé­nyek — alkalmilag — része­sültek addig is anyagi támo­gatásban a tsz-ektől, áfészek- től stb. Ezek az összegek vi­szont nem tervezhetőek egy évre előre, nem jelentenek fix összegű állandó támogatást, amit egy kormányrendelet már régóta lehetővé tesz. Ezért a társadalmi támogatós legfejlettebb formája az in­tézmények közös fenntartása. Ez valósult meg nálunk a lé­nyeget illetően 1978 január­tól. Hogyan? Nem egyszerűen és nem egycsapásra. Hosszabb folya­mat kísérleteiről, törekvéseiről és eredményeiről van szó, amelyek elemzésekor érdemes visszapillantani. Az első község Boly volt, ahol az ÁG szerződéssel hite­lesített anyagi támogatásban részesíti a művelődési házat, kb. a hatvanas évek közepé­től. 1972-ben egész Bara­nyában 9 ilyen intézményt si­került számba venni, s mind­össze 45 intézmény részesült egyéb módon rendszeres tá­mogatásban (évi 6—8 ezer Ft). A szigetvári járásban va­lósult meg először teljesség­gel az intézmények közös fenntartása. Őket követte a mohácsi járás. Mindkét terü­leten ezek a szerződések évente fél-fél millió, vagy ennél is több forintot jelen­tettek (és jelentenek) a kör­zeti intézmények jobb működ­tetésében: egy-egy falu köz- művelődésében. Most pedig gyökeres fordulat történt. A pécsi, a siklósi és a sásdi já­rás területein egyszerre ala­kították ki az intézmények kö­zös anyagi bázisát 1978. ja­nuár 1-től. Pécsi járás A pécsi járási hivatal elnö­ke, Pirisi János régi ismerő­sünk: szigetvári működése idején 1975-ben az ő irányí­tásával kötöttek szerződést az országban először egy egész járás területén az intézmé­nyek közös fenntartására. Most a pécsi járásban folyó szervező munkát is ő irányí­totta. Az így adódó anyagi támogatás ez évben megkö­zelíti a 400 000 Ft-ot. Mind­ezt első lépésnek tekintik. Munkásságának érdeme első­sorban az, hogy végső fokon a szigetvári példa hatására léptek előbbre az anyagi erők koncentrálásában a mohácsi és a többi járásban is. Siklóson a járási pártbi­zottság titkára, Kosztán Er­zsébet tájékoztatott arról, hogy az elmúlt év őszéig a támogatás csupán egyéb, ha­gyományos formái voltak meg a tsz-ek és a művelődési há­zak között. Január 1-től a já­rás valamennyi körzeti köz­ségében egységesen öt évre megkötötték a közös fenn­tartásról szóló szerződéseket. Ezek összegei a tsz-ek, illetve a körzeti tagközségek tsz- einek tehetőségétől függően különbözőek. Kémes Közös Út Tsz-e pl. évi 52 ezer; Dráva- szabolcs 50 ezer Ft-ot ad er­re a célra. De vannak 2—3 ezer Ft-os hozzájárulások is. Előbbrelépés, hogy ahol több termelőüzem működik, ott több forrásból gyűlik össze a támo­gatás. Sellyén pl. hat helyről adtak össze 30 000 Ft-ot a közművelődésre. összesen ezek az összegek a 17 taná­csi körzetben évi 470 000 Ft-ot jelentenek a siklósi já­rásban. £+ r a • • / r Sasai járás Sásdon a járási pártbizott­ság illetékes csoportvezetőjé­vel, Molnár Károllyal és a közművelődés több állami irá­nyítójával beszélgettem. A já­rás településszerkezete és a nagyszámú ingázó munkás miatt (17 000 aktív kereső csaknem egyharmada másutt él, és másutt dolgozik) nem kis gond a dolgozók jelentős rétegének bevonása a közmű­velődés valamilyen formájába. Sok a kiskörzeti település, te­hát jobban megoszlik az ál­lami költségvetés összege is. Éppen ezért, a járásban már 1975 nyarától tudatosan mun­kálkodtak azon, hogy az anya­gi erőket koncentrálják, s en­nek fontosságáról a gazdasá­gi vezetőket is meggyőzzék. A végeredmény: január 1-től a tíz körzeti központban 251 000 Ft többlettámogatás évente, az intézmények közös fenn­tartása jegyében. Cserében mit...? A szerződések kétoldalúak: cserében az üzemek, vállala­tok kulturális szolgáltatásokat várnak az intézménvektől. Többségben erre még nin­csenek konkrét igények, elte­kintve a szigetvári járástól, ahol a támogatós eme kor­szerűbb formája már koráb­ban megvalósult. A többlet- összegeket az intézmények a tartalmi munka gyarapítására, magasabb színvonalára költ­hetik el (szakkörökre, klubok­ra, művészeti együttesekre stb.). S ami a legfontosabb; mindez a megyei viszonylat­ban 2,2 millió Ft értékű tá­mogatás a továbbiakban évente fix összeg, ezért ter­vezhető is. Gyakran foglalkoztunk ezzel a kérdéssel a DN hasábjain, írásainkat, ösztönző javasla­tainkat nem fogadta egyértel­mű elismerés. Most örömmel adtunk hírt arról, hogy a já­rások szervező munkája ered­ményes volt, a közös fenntar­tás Baranya-szerte megvaló­sult. Ami természetesen a gaz­dasági vezető szemléletválto­zásának is hiteles tükörképe. Wallinger Endre A Zengőalja Egyesült Tsz. évi 22 000 forintot utal át a berkes- di körzeti művelődési ház közös fenntartására. Hz EEG Társaság ülése után Agykutatás Beszélgetés dr. Lissák Kálmán professzorral Az emberi agy kutatása, titkainak feltárása az orvos- tudomány egyik legizgalma­sabb — és legfontosabb — feladata. Jelentősen előbbre vitte a kutatást az EEG- (elektroenkefalográf) készülék feltalálása, melynek segítségé­vel lehetővé vált az agydaga­natok lokalizációja, az epilep­szia, az agyi keringési zavarok és egyéb rendellenességek kórjelzése. Magyarországon talán leg­először dr. Lissák Kálmán Népművészet a busójáráson Kihaló szakmák mesterei kínálják portékáikat Újat is nyújt ez a nagy, mesz- sze földön híres mohácsi, far­sangi mulatság — a busójárás. Az idén először nemcsak a vat­tacukrosok, a vurstli élvezeteit kínálók, a bizsuárusok minden giccsadóra fittyet hányó készle­te vonzza a sátrak köré a tö­meget. Február 5-én, farsang vasárnapján Mohácson kiállít­ják — és árulják — portékáikat a fafaragók, a korsós-fazekas, a kékfestő, a mézeskalácsos mesterek. Közülük most kettő mutatkozik be. «1 kékléfitüf — Nem szeretem a kettős, plá­ne a hármas ünnepeket, mert olyankor nem illik dolgozni, de én alig bírom ki egy napnál tovább a műhelyem nélkül — mondja Sárdi János nagynyá- rádi kékfestő. — Annyira könnyű vagy ne­tán jól jövedelmező ez a szép szakma? — Hogy könnyű-e? Csak a mintázáshoz kilencféle vegyszer pontos adagolása szükséges és akkor hol van még a keményí­tős előkészítés, az indigós vagy indantrén festés, a kénsavas ol­dattal, a vízzel való mosás, a mángorlás és szárítás? Ez így nagyon egyszerűen hangzik (?), ám sokkal bonyolultabb műve­letet kíván, ha három—négy színt alkalmazunk az anyagon. Az­után: jövedelmező-e? Egy jó szakmunkás havi keresetével fölér. De járni kell a szövet és a vegyszerek után, azonkívül a munkaidő is több nyolc órá­nál. Mindezekkel együtt, ne­kem nagyon szép szakma. Nincs annál jobb, mikora művelet vé­gén előbukkan az a kész anyagon a minta, amit én állítottam ösz­- Kihaló szakma ez? — Pontosan tizenketten va­gyunk az országban kékfestők. Utánpótlás szinte semmi. De nem csökken az érdeklődés. Jönnek vagy írnak hozzám hol­landok, dánok, ausztrálok, an­golok, természetesen a hazaiak is sokan, mert vagy a szakmát, vagy a munkáimat szeretnék Sárdi János megismerni. Szériában persze olcsóbb a gyártás is. De a gyá­ri technológia nem tudja azt, amit a másfajta, kézi megmun­kálás. A jó kisipari kékfestő anyag nem fog, és legalább addig tartja a színét, míg a szövet is bírja a viselést.. . Jt: CcOrSÖS „Nem fazekas vagyok, hanem korsós". Ezt mindjárt figyel­membe ajánlja Kulutácz Má­tyás. Azonban — mint később kiderül — a fazekas mesterséget is kitanulta, a hajdani Zsolnay gyárban pedig a finomkerámiá­ba is járatos lett. A szíve azon­ban mindvégig az ősi, népi kor­sósmesterséghez és Mohácshoz húzta. A kis műhelyben körben pol­cok, rajtuk a feketére égetett, és az anyag természetes színé­ben száradó, frissen készült al­kotások. Majdnem ahány, any- nyi féle méret és forma. Kulu­tácz Mátyás nemcsak a nevüket, stílusukat ismeri, hanem azt is, hogy mire használatosak. így megtudom, hogy a sapkás kor­sóval jártak a folyóra vízért az asszonyok. Ebben az űrtarta­lomtól függően kettő, illetve négy agyaggolyót helyezett el a korsós. Ha jól megrázták az edényt, a golyók megtisztították a belső falát a szennyeződés­től. A mester — megrázza a kor­sót, megkérdi: „figyel?... Élet van benne.” És tényleg, szépen cseng az égetett, feke­te agyag. Vannak emellett a polcokon balkáni, szlavóniai, baranyai korsók, tányérok, cse­répmozsár — s ki tudná felso­rolni? Egyben valamennyien kö­zösek. Matt, sötét acélszürke fényük van.- Mostanában inkább diva­tosak a fényes fekete kerá­miák .. . — Van akinek az kell. Ne­kem ez a szép, amit itt évszá­zadok óta használt a nép, amit még dédapám, Kulutácz Márk is így csinált. Högy a dédapa mikor kezd­Kulutácz Mátyás te, nem tudom. Kulutácz Má­tyás most 74 éves. — Tudja, csak azt sajnálom, hogy a korongot és az agyagot nem vihetem magammal a sír­ba, ha eljön az ideje .. . Kurucz Gyula Művészeti klub a TIT-ben Várják az érdeklődőket A TIT Baranya megyei Szervezetének Társadalom- tudományi Stúdiója és Mű­vészeti Szakosztálya művé­szeti klubot kíván létrehoz­ni az érdeklődő szakembe­rek, alkotóművészek és te­hetséges amatőr alkotók számára. A klub célja ket­tős: egyrészt az önképzés, a művelődés-, művészetel­méleti és esztétikai ismere­tek bővítése; a komplex művészetszemlélet és látás­kultúra kialakítása; más­részt olyan közművelődési feladatok ellátása, ame­lyek fokozzák az alkotómű­vészek és műélvezők kap­csolatát; gyakorlati segít­séget nyújtanak szocialista brigádok és ifjúsági klubok művészeti jellegű tevékeny­ségének megszervezéséhez. A klub keretében elő­adások hangzanak el, ame­lyeket a tagok aktivitására épülő tevékenységi formák (zene, tánc, műsoros est) tesznek színesebbé. A ren­dezvények bérlettel látogat-, hatók. A foglalkozások he­lye a TIT Bartók Klubjában (Pécs, Janus Pannonius u. 11.), ideje február 20-tól május 22-ig, hétfői napo­kon 18 órakor lesz. Jelent­kezni lehet a TIT megyei titkárságán. kezdett el foglalkozni az EEG élettani alapjaival. Kétéves amerikai ösztöndíj után 1939- ben tért vissza Pécsre, és a szerzett tapasztalatokat sorban megvalósította. Ö készíttette az első ingerlő és regisztráló ké­szülékeket is, mert nálunk ak­koriban nem gyártottak ilyene­ket sehol. Azóta eltelt 39 év, s a Ma­gyar Elektroenkefalográf Tár­saság a napokban tartotta XXII. évi tudományos ülését. A társaság elnöke és meg­alapítója dr. Lissák Kálmán professzor. — Az elmúlt évtizedek alatt rengeteget fejlődött az EEG- kutatás. A technika fejlődésé­vel párhuzamosan lépett egyre előbbre a készülékek színvo­nala, felszereltsége is. Ma már elektromérnökök, fizikusok ter­vezik, szerkesztik, nem úgy, mint a „hőskorban" — mond­ja a professzor. — Egyre jobban feltárul előttünk az agy berendezése, működésének mechanizmusa. Pavlov még a telefonközpont analógiájára képzelte el az agy működését. De a feltéte­les reflexek vizsgálata ma is a kutatások egyik kiindulópont­ja. Elektrofiziológiai módsze­rekkel a legkülönbözőbb agy­területeket tudjuk „kipuhatol­ni”, sőt beépített elektródok­kal ingerelni is lehet a terüle­teket minden károsodás nélkül, míg régen csak sebészeti esz­közökkel végeztek hasonló kí­sérleteket. Ezeknek a kiváltott potenciáloknak a vizsgálata a mostani háromnapos ülés egyik fő témája is volt — fe­jezi be az áttekintést dr. Lis­sák Kálmán. Előtérbe kerültek az agy biokémiai kutatásai, csakúgy, mint a neurokémiai vizsgála­tok. Az epilepszia szintén sar­kalatos kérdése az ideggyó­gyászatnak. A legelterjedtebb betegségek közé tartozik és ke­letkezési mechanizmusa felis­merésének alapvető elméleti és klinikai jelentősége van. A re­ferátumok foglalkoztak az agyhalál kérdésével is, hiszen ennek megállapítása, megelő­zése az életért való harc leg­fontosabb feltétele. Az ülés ideje alatt a MEDI­COR Vállalat kiállítást is ren­dezett a POTE-n. Bemutatták legújabb típusú EEG-, elektro- miográf és fotó-fonostimulátor készülékeiket. A hazai műszer- gyártás fejlődése is segíti a kutatásokat, hiszen olcsóbbak, beszerezhetőbbek a külföldi készülékeknél. — A fejlődés ezen a terü­leten beláthatatlan — veszi át a szót dr. Lissák Kálmán. — Még az űrkutatás is segítsé­günkre van, mert a technikai fejlődésből nekünk is jut min­dig valami. A számítógépek elterjedése tette lehetővé az EEG-görbék pontos analízisét is. S az idegrendszer kutatása nemcsak az ideg-elmegyógyá- szoknak „hajt" hasznot, hanem a belgyógyászoknak, sebészek­nek is. A társaság egyik cél­ja, elérni azt, hogy ebből a te­rületből is lehessen szakorvosi vizsgát szerezni. A Magyar EEG Társaságot még 1957-ben felvették a nem­zetközi szervezetbe. Sőt felkér­ték őket, hogy a nemzetközi kongresszust egyszer hazánk­ban rendezzék meg. Mindezek a momentumok is az eredmé­nyek elismerését jelentik, me­lyeknek további fejlesztése az emberiség — és nemcsak az orvostudomány — egyik leg­főbb feladata és érdeke. B. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom