Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-03 / 34. szám
1978. február 3., péntek Dunántúli napló 3 Legfontosabb az egységes szemlétet kialakítása Választmányi ülésre és kongresszusra készül a délszláv szövetség A segítés, az összhang szép példái Nyilvánítsunk minél több véleményt Gyógyszörpök Ezrével töltik a gyógyször- pös üvegeket a Herbaria Szövetkezeti Vállalatnál, Bőven van miből meríteni, hogy a meghűléses betegségek idején, főképp a fertőzések megelőzésére, az ellenállóképesség fokozására hatásos vitaminkészítményekkel láthassák H azánkban az állam- polgári, ezen belül a nemzetiségi egyenjogúságot az alkotmány biztosítja. Ezen az alkotmányos alapon működnek a nemzetiségi szövetségek — így a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége is —, amelyek az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfront keretében, de önálló szervezetként más társadalmi és állami szervekkel együttműködve fejtik ki tevékenységüket. A nemzetiségi lakosok szervezett formában ezeken keresztül is részt vesznek a társadalom életében. Mindenütt megnőtt az érdeklődés a nemzetiségi politika iránt. Az érdekelt megyék rendszeresen napirendre tűzik a nemzetiségek helyzetét. A tárgyalásokra vagy meghívják szövetségünket, vagy pedig írásban tájékoztatnak az elhangzottakról. Tetteken a sor Országos választmányunk 1977. évi decemberi ülésén számbavettük a megtett út eredményeit és a következő időszak lehetőségeit. Amit eddig elértünk, szép volt, jó volt, de a költővel együtt elmondhatjuk: „még nem elég!" A kongresszus óta eltelt időszakban sokat beszéltünk a határozatokról, megismerte azokat a délszláv lakosság. Mindenki jól ismeri saját körzetében, területén az igényeket és az eredményeket is. Helyes, ha beszélünk ezekről most, hiszen 1978 szövetségünk Vili. kongresszusának éve. Mi szükséges ahhoz, hogy már a küldöttválasztó gyűléseken, de a gyűlések után is tettekre kerülhessen a sor? A legfontosabb az egységes szemlélet kialakítása. A konkrét tevékenységet illetően pedig sokat meríthetünk az országos választmány tagjainak éves jelentéseiből. Választmányunk tagjai örömökről és gondokról, önmagukról és másokról, területekről és szövetségünkről mondtak véleményt. Szó esik új klub, ifjúsági együttes alakításáról. Hallottunk emléktábla avatásról, névadásról, községfejlesztésről, új kulturális objektumok létrehozásáról, új óvoda megnyitásáról, nemzetiségi napról, ifjúsági találkozóról, pótolhatatlan népi kincsek megmentéséről. A segítés, összhang és együttérzés szép példáival találkozunk, de mások meghökkentő közönyével is. Mindezek az anyanyelv, népi kultúránk szerete- téről tanúskodnak. A döntések előkészítése Ismeretes, dönteni csakis a választott testület — illetve bizonyos 4 kérdésekben a felelős vezető jogosult. Ám a döntések előkészítésének szakaszában kifejezetten hasznos, ha a választott testület tagjai közül a témához legjobban értők alkotnak előzetes véleményt és gazdagítják a nagyobb plénum elé kerülő előterjesztést. A munkabizottságok tehát még akkor sem feleslegesek, ha tevékenységük előterjesztések véleményezésére, előzetes megvitatására szorítkozik. Tudjuk, hogy a szövetség intézkedéseiben is van még javítani való.. A mulasztások, tévedések feltárása a kijavításuknak feltétele. Mi minden felelősségtudattal tett észrevételt és javaslatot köszönettel fogadunk. Az egyik választmányi tag megállapítja, hogy a vélemény- nyilvánítás teljes demokratizmusa biztosított szövetségünk életében. A másik leírja, hogy kellő tapasztalatok híján megalapozott véleményt mondani nem tud. A tájékozatlanság, képzetlenség, információ hiánya, eltérő álláspont — ne tegyen senkit sem türelmetlenné! Mindenkinek a végzett munkája ad tekintélyt. Mert kritizálni, a hibákat csokorba gyűjteni könnyű, nehezebb a szükséges támogatást megadni, a kedvezőtlen körülményeket megszüntetni, az akadályokat elhárítani. Eleven kapcsolattartás Munkamódszerünk fejlődését és a demokratizmus szélesedését bizonyítja, hogy a javaslatok kimunkálásához a titkárság igényli és hasznosítja a véleményeket és javaslatokat. Arra törekszünk, hogy ez a gyakorlat általánosabbá váljék és ezáltal a választmányi tagok és aktivisták még nagyobb mértékben legyenek cselekvő részesei a döntések előkészítésének. Az 1977, évi választmányi ülésen sokan kértek szót, s előtte választóikkal, a küldöttekkel is konzultáltak. Véleményüknek, szövetségünk székházában történt látogatásuknak mindig nagyon örülünk. Kapcsolattartásunknak ez is egyik módja. Apparátusunk munkaértekezleten értékel minden tájékoztatást, amit eljuttatnak hozzánk. Egyfelől olyan szempontból, hogy á délszláv nemzetiségnek mik az elvárásai a szövetségtől, másfelől olyan szempontból is, hogy a szövetség jelenleg mennyiben felel meg az elvárásoknak, esetleg milyen módon felelhetne meg jobban. A megnövekedett feladatok mellett ezután sincs kilátás a területen való gyak- rabb találkozásnak. Ezért is társadalmasítjuk képviseletünket. Tudjuk és számolunk azzal, hogy az évtizedes szokás- rendszer megváltoztatását az emberekben máról holnapra nem lehet megváltoztatni. Mégis ezt az utat kell járnunk. Vannak ötletek, tanácsok, javaslatok munkánk javítására. Az arány igazán megnyugtató. Hiszen a munka frontjáról adnak híreket. Árad a segítő szándék, a többet akarás, a jóindulatú türelmetlenség. Az élet tele van kisebb-nagyobb — valóságos és vélt — ellentmondásokkal, amelyek annyira át meg átfogják egymást, hogy sokszor nem is olyan könnyű eligazodni közöttük. Miért éppen a délszláv szövetség tevékenységében lenne ez másként? A közművelődési törvény is arra ösztönöz, hogy szaporáz- zuk lépteinket. Ritmusváltósra van szükség. S ne mondjunk le az apró munkáról, ha fáradozásainkat nem követi azonnali siker. Fel kell világosítani az embereket, hogy éljenek lehetőségeikkel. Vállalnunk kell az újért, s önmagunk megújításáért a küzdelmet. Hogyan tovább? 1978. február 11-én lesz országos választmányunk ülése, ősszel pedig szövetségünk Vili. kongresszusa. Minden magyar- országi horvát, szerb és szlovén készüljön erre a kongresz- szusra és vegyen részt a Na- rodne Novine hasábjain megjelent „Hogyan tovább?” rovat munkájában. Nyilvánítsunk minél több véleményt! A nem nemzetiségiek is írjanak, akik velük együtt élnek és ismerik, segítik pártunk nemzetiségi politikájának gyakorlati megvalósítását. Számítunk antifasiszta mozgalmunk ismert és becsült veteránjainak gazdag munkásmozgalmi tapasztalatára, a fiatalok lelkesedésére, új módon való közeledésére, bekapcsolódására is. Vagyis, szélesítsük körünket és újítsuk, mert ezzel csak nőni fog tekintélyünk! A „hogyan” is nagyon fontos dolog. Széles skálán Az emberi hanyagság, meggondolatlanság és rombolás következménye, hogy Pécs parkjaiban évente átlag 600—700 ezer forint értékű kár keletkezik. A DÉDÁSZ-t érő kár is 200—250 ezer forint. Ezek átlagok, amelyek nem csökkennek 5-10 éve. Heckenast Petemé, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat társadalmi munkafelelőse: — Fő célunk évek óta a társadalmi megőrzés általánossá tétele, de kevesen vállalják. Elsősorban a nyugdíjasokra gondolunk, akik rendben tartanák házaik környékét, mi ugyanis nem győzzük munkaerővel. Más a helyzet a szocialista brigádokkal: őket arra kérjük, hogy ne kampány-jelleggel dolgozzanak, fogadják el jobban szakmai tanácsainkat és jobb, ha lakóhelyük környékén segítenek, mert saját környezetével szemben mindenki igényesebb, lehetővé válik, hogy bárki másodállásban szépíthesse lakása környékét. Felkerestem öt pécsi polgárt, akik önként dolgoznak parkok szépítésén. Mind azzal kezdte: furcsán néznek rájuk a szomszédok, az utcabeliek, sőt ki is nevetik őket, mégis vállalják a környezetszépítést. Miért? Böröcz Mihály, 55 éves nyugdíjas, volt aknacsatlós lassan három évtizede Meszesen, a Frankel Leó utca 26-ban lakik: — Úgy tíz éve kezdtek elállni az utcatisztítási közös dolgoktól a helybeliek, pedig annak előtte az egész környék egy csapat volt, ha parkot építettünk, fát ültettünk. Most már az autó, szőlő, a víkendház a minden, a közösség javával, a renddel nemigen foglalkoznak. kell mozognunk. A kongresszusi előkészület során várjuk jelentkezésüket a Narodne Novine című hetilapunkkal egyidő- ben a pécsi rádió horvát-szerb szerkesztőségéhez is. Az együtt végzett munka mindig öröm: legyen ez az elkövetkezendő hetekben, hónapokban aktivistáink, levélíróink, olvasóink, rádióhallgatóink és titkárságunk közös öröme. Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára A fiatalok kényelmesek, a mának élnek. Ma az a vád ér, hogy magántulajdonná tettem a közösségit. Most a Kovács Paliék is takarítanak, ültetnek maguk előtt, örülök, tán hat a példa. Ugyanebben a házban Holt József, 50 éves bányamozdonyvezető is a 10—15 évvel ezelőtti „hőskort" emlegeti, amikor teknőben hordták ide a jó földet, amikor az egész ház, az egész házsor lakói maguktól nekibuzdultak és rózsát szemeztek, virágokat ültettek. — Most épphogy az ablakom alatt tudok valamit megóvni. Szabó Istvánná, a Kodály Zoltán utca 4-ben házfelügyelő. Kedvesen kéri a nemvigyázókat, hallgatnak is rá: — Ha egyszer elvállaltam, megteszem magam is és a megkuncogó járókelők sem feszélyeznek. Az sem bánt, ha több a bosszúság, mint az öröm. A falusi származásúak jobban kímélik környezetüket. Ha látom, ki dobta el a szemetet, összeszedetem vele. Egy évben legalább négyszer kapálunk a fák, bokrok körül és péntekenként a játszótereket takarítjuk. M eitert Istvánná, az Attila utca 17-ben házfelügyelő: — Nagyon kopaszak a játszóterek, így érthető bizonyos mértékig, hogy a zöldnek mennek az apróságok, de nem egyedül tördelnek, ehhez csoportokba verődnek és én é^pp a hangadókat próbálom csitítani. Az erős, nagyobb fiúk lefoglalják a pályákat és elzavarják a kicsiket.. . A legkomolyabb figyelmeztetés sem használ. Két Iáéi az üzleteket. A budaörsi üzemben naponta mintegy 22 —25 ezer üveget töltenek b- meg c-vitamindús szörpökkel. Ezek közül a „Csipkeszörp” olyan mennyiségben tartalmazza az emberi szervezet számára szükséges c-vitamint, hogy belőle egy-két pohár fedezi az ember egynapi vitaminszükségletét. A „Viroma" elnevezésű csipkeszörpváltozatnak vérnyomáscsökkentő hatása is van, a „Diviroma" pedig a cukorbetegek számára mesterséges édesítőszerrel készül. nyom is eljár velem parkot rendezni. A jó példáról nem mondhat le egy szülő sem. Pedig nagy a közöny, sietnek a lakók, nem figyelnek. Egyszer legalább ötvenen mentek el a feldőlt kuka mellett, alig tíz perc alatt, öt év alatt három szülőt figyeltem meg, hogy rászólt a saját kicsijére, hogy ne rongáljon, de más fiát, lányát egy sem meri figyelmeztetni.. . Igen, hallottam, hogy a Zsolt utcában az emeletesből kijár egy-két lakó a ház elé parkosítani, de a mi környékünkön csak egy idős néni ápol rendszeresen virágokat a járda mentén. Szakonyi Lajos, a Magyar Lajos utca környékét járja és öntözi három éve, mint nyugdíjas: — Az új grund száz méterre van és mégsem mennek oda. A gyerek szótfogad, csak akkor nagy a baj, amikor nem tud mit kezdeni magával minden játék meguntával. Sajnos, egy szülő, egy járókelő sem dorgálja meg a csínytevőket, ron- gálókat. A szülők kiterelik őket felügyelet nélkül egész napra is, rájuk se hederítenek, az ennivalót is ablakon át, becsomagolva hajítják le nekik. Jó lenne, ha a rengeteg kutyát egy helyen jártatnák, ha a sok szakipari szerelő édesapa megjavítaná a széttördelt játékokat, ha a parkőr hatósági ember lehetne és a helyszínen bírságolhatna ... Ezen a téren Zeller Mihály parkőr naponta 5-6 papírzsák szemetet szed össze; a DÉDÁSZ hetente cseréli a szétvert burákat. A rongálok ellen csak közösen léphet fel szülő, járókelő, parkőr, parkgondozó, rendőr, pedagógus, utcaseprő és a közös fellépés érdekében mihamarabb szót kell érteni. Ellenkező esetben örök szélmalomharcot vívnak a parkok vállalati és önkéntes gondozói. Csuti János kar *M*mm I neiti Az évekkel ezelőtt ültetett fők nagyra nőttek a Frankel Leo utcai házak között Szülők és szabadjára engedett gyermekek Évi 800—950 ezer forint értékű kár Harap a kezes jószág? Nem igaz, hogy a több, bonyolultabb gép, berendezés használata növeli a baleseti kockázatot. A tények ennek ellenkezőjét bizonyítják. A korszerűbb technika valóban kezes jószág, ha előírásszerűén használják, alaposan megcsapolja a baleseti veszély- forrásokat. Mégis, csupán az állami iparban havonta 3800—4000 baleset történik. Hovatovább kilencven esztendeje lesz, hogy 1891 februárjában az ország- gyűlési gyorsíró, a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület egyik alapítója fölröppentette a találó jelszót: „mindenkit érhet baleset". Strihó Gyula e köznyelvi leleménnyé vált három szava ma sem vesztette el időszerűségét, de persze csak akkor értelmezzük helyesen, ha úgy fogjak fel: olykor, a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán bárkit érhet baj. Az üzemi balesetek túlnyomó része azonban semmi közösséget nem mutat a véletlenekkel, szinte törvényszerűen különféle emberi mulasztásokból táplálkozva következik be. Tökéletes technika és technológia nincsen. Csakhogy népi ellenőrök vizsgálata bizonyította, ezer balesetből egy olyan akad, ahol a vétkes a rejtett műszaki hiba! Elgondolkoztató arány. Ezek szerint az építőiparban tavaly történt több mint hétezer fájdalmas esetből mindössze hét lett volna elkerülhetetlen. A két szám közötti különbség meghökkentően nagy; mulasztásaink éles tükre. A szükségesnél ritkábban nézünk ebbe a tükörbe, holott belepillantva szemügyre vehetjük az önmagunkban esetleg másodrangúnak látszó részleteket. Ilyen például az anyagtóroló-terek zsúfoltsága, rendetlensége, a tárgyak emelésekor alkalmazandó balesetelhárítási előírások sorozatos áthágása, a védőövek használatának mellőzése s így tovább. Nagy összeget költ az ipar technikai eszköztárának gyarapítására. A dúz- zadó eszközfolyam beáramlása a gyárkapukon belülre ritkán, csak egy—két kivételes helyen kapcsolódik a kívánatos szervezési intézkedésekkel, s a kezelők, karbantartók fölkészítésével. Emiatt azután — me- gintcsak vizsgálatok tapasztalata — polgárjogot kapnak az ideiglenes megoldások, amelyek mélyén aknaként lapulnak a baleseti veszélyforrások. Hasonló állapotok teremtődnek akkor is, amikor föltorlódnak a teendők, a feszített tempóra hivatkozva az érintettek kimondatlanul fölfüggesztik az óvórendszabályok többségét. Szemléletes példáját adja ennek az élelmiszer- ipar, ahol tavaly nagy hajrá volt, s a halálos balesetek száma az 1976. évi másfélszeresére emelkedett. Fájdalmas bizonyíték minden baleset, hogy az emberre jobban kell vigyázni. A féltő gondoskodásnak — mondják a munkabiztonsági szakemberek — már helye van a gépek, berendezések tervezésekor, s innét láncként kapcsolódnak a teendők. Ebbe a láncba olyan szemek illeszkednek, mint a védőeszközök folyamatos korszerűsítése, kezelésük megkönnyítése, a megfelelő színvonalú balesetelhárítási oktatás, az üzemi szervezettség növelése, a munkahelyi rend szigorú megkövetelése, az ismétlődő ellenőrzés, azaz sokféle tényező együttes hatásaként remélhető a helyzet javulása. Mészáros Ottó
