Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-20 / 51. szám

Már nem vagyunk lovas nemzet Literes Cola és Sztár A farmerek földjén tanulták a farmervarrást Az elárverezett nagyharsányi malom épülete Százötven hatezerért kelt el a nagyharsányi malom Ez a nap csípős, szeles kora reggellel kezdődött Nagyhar- sányban. A malom tövében seb­tiben összeszedtek néhány nya­láb hulladékfát, és a ropogós, sistergő tűznél azonnal vagy harmincon szorongtak. Nyolc­kor még mindenki úgy tudta, ötvenezerrel rukkolnak a ki­kiáltók. — Csendet! Még egyszer jól nézzék meg, mit is vesz­nek. Utána nincs reklamáció. Itt helyben húszezret kell azonnal letenni, majd 48 órán belül a többit a tanácson. Az­tán mintha kő huppant volna tompán, megijesztve a látszó­lag békéseket is: — A kikiál­tási ár 80 ezer forint. — Mi már itt sem vagyunk, kinek van ennyije? Fizesse ki maga! — önmagukkal fe­leseltek hangosan a duzzogok, magukat csitították, néhányon az ajtót keresték, mígnem egy kipattant, a legszebb kalapú, délceg állású, de előtte a szá­ja sarkában mogorván cifráz­ta a szót: 85 ezer! — Csak ennyit szólt, mint aki nagyon is elégedett. S meglódult a licitálási lavina, hol sebesen, hol idegborzoló cammogással, hol fejbe verve licitálót, alku- dozót egyaránt. Észrevettem az árak felverőit, lebegtetőit, akik sose fizetnek és elódalognak, ha hirtelen rájuk tukmálják a vásárlást. Nemegyszer vágták hozzá­juk keményen, hogy nyisd meg a zsebét. Nem vontak kordont, szinte a bemondón taposott az egész „ár-drágító” sereg, de tisztes távolban ott kíváncsiskodtak a helybeliek, környékbeliek. Sokan sűrű pislogással, só­hajjal búcsúztatták a régi mal­mot, vele emlékeiket. Böhönyei Gizella helybéli nyugdíjas pedagógus szép írású jegyzeteivel rögzítette, hogy 56 évet élt a vidék leg­pompásabb malma, amit a felvidéki Csizek-testvérek, az eszéki Kressics Ignác, a pesti Mauthner épített, félstabil gőz­gépe nyolcvan lóerővel doho­gott. Most már 13 éve üre­sen állt, megsüppedt tetővel, teli tört malomkövekkel, ola­jos, huzat-ráncigálta iratokkal és három szintjét dugig-meg- töltő verébfészkekkel .. . Becsült értéke 109 ezer fo­rint, de elkélt 156 ezerért. Egy fiatal házaspár győzött, az utolsó tétet ,az előresiető asszonyka kiáltotta ki. Döb­bent csend és csodálkozó fin­torral elporoszkáltak, lovaik közé suhintva a fuvarosok. Va­laki csak annyit sóhajtott: — Nem is olyan nagy a taxi­számla . . , Csuti János Találomra kérdeztem meg néhány fiatalt, szerintük melyik a legmárkásabb farmernadrág. Habozás nélkül vágták rá: a Levi Strauss. Az a Levi Strauss, amelynek még mindig a legna­gyobb az ázsiója a feketepia­con. De valószínűleg már nem sokáig. Árfolyam ott is zuhanni kezd, ha még az idén az üzle­tekbe kerülnek az első, Ma­Levi Strauss Marcaliból Az Idén hatszázezer nadrágot gyártanak gyarhonban gyártott, igazi mélykék vászonpantallók. A Május 1. Ruhagyár marcali gyáregysége júniustól kezdve ontja majd a népszerű „blue jeans"-eket. Tavaly októberben az ameri­kai Levi’S céggel szerződést kötöttek, amelynek értelmében egyesült államokbeli és nyu­gatnémet gépeken, eredeti szövetből készítik majd Mar­caliban a farmernadrágokat, ez évben már mintegy 600 ezret. Az összesen 24 millió forintot érő varró- és dobozológépek, szállítókocsik, berendezések leqkésőbb márciusra itt lesznek, folyamatosan érkeznek a szö­vetek és a kellékek, május vé­gére befejeződik a szabászok és a varrónők betanítása, utá­na pediq teljes gőzzel indulhat a termelés, amit legalább hat hónapon át két tengerentúli szakember is segít még. A far­merprogram ötéves, addig ezt a divatos holmit hazánkban csak itt, Marcaliban gyárt jók. Egyelőre csak nadrágokat, de lehet, hoqy később mellénye­ket, zakókat, sapkákat. Az el­készült darabok 60 százalékát az amerikai partner értékesíti, a többi itthon talál vevőre. Nemrégiben a marcaliak kö­zül nyolcán — köztük fizikai dolgozók — töltöttek három he­tet az óceánon túl, az egyik virginiai „farmerkombinátban”, ahol a leendő qépek kezelésé­vel barátkoztak, a szabás-var­rás csinjával-binjával ismerked­tek. Egyikük, Erdély Imre tmk- vezető az út célját és tapasz­talatait ekként összegezte: — Azért küldtek ki bennün­ket, hogy az ott látottakat, ta­nultakat a fejünkben elraktá­rozva hozzuk haza. Nekünk kell ugyanis az itthon maradt, csak­nem kétszáz embert betaníta­nunk. Kinn a qyártás minden apró mozzanatát megismertük, nem nézelődéssel, hanem ke­mény munkával teltek napja­ink. És ha idén még nem sike­rül az ottani tempóban, 24 perc alatt elkészítenünk egy-egy nadrágot, jövőre bizonyára menni fog. Mennie is kell, hiszen a ter­vek szerint 1979-ben Marcali­ban már egymillió magyar Levi's-t készítenek. Horváth L. A lótenyésztés Vidéken elsőként a Győri Szeszipari Vállalat nagykani­zsai italárugyárában szerelték fel a legmodernebbek közétar­tozó NSZK-gyárlmányú Orth- man töltőgépsort. Az új palac­kozó műszakonként 80-85 ezer két deciliteres üveget tölt meg a közkedvelt Coca Colával. A tavalyi 28,5 millió üveggel szemben idén 41 millió palack üdítőital forgalmazását tervezi az italárugyár. Március közepé­től az egyliteres Colával is meg­jelennek az ellátási területü­kön. Az eddig Nagykanizsáról for­galomba hozott sztár italok családja a hét végén új ízzel, a Sztár málnával bővült. A ke­resletre való tekintettel a gyár a tervek szerint augusztustól a sztár narancsot és citromot is forgalmazza literes üvegben. Gy. A. Egy ló ára 80 ezer forint 860 mént helyeznek ki a napokban Fogathajtó vb Magyarországon újravirágzása Ezekben a napokban a köz­ponti telepekről, istállókból 860 mén kihelyezését kezdték meg az állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti és községi is­tállókba. A tenyésztési szezon­nyitó alkalmából Pál János, az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség igazgatója nyilatko­zott a hazai lótenyésztés hely­zetéről, feladatairól. Elmondotta, hogy a fejlett, korszerű mezőgazdasági nagy­üzemekben alig van szükség lóra. A tenyésztés jelentősége mégsem csökken. A sport-, az export-, az idegenforgalmi, a szórakozási és háztáji célokra továbbra is szükséges meg­határozott számú, jó minőségű ló. Évente átlagosan nyolc­ezerrel csökken a hazai lóállo­mány, tavaly 138 ezer ló volt az országban. Az állomány csökkenése a következő évek­ben várhatóan mérséklődik majd. Az országban 18 állami gazdasági és 28 termelőszövet­kezeti törzstenyészet működik, ezekben az üzemekben ezer • kiváló törzskanca biztosítja az állomány genetikai alapjait. Ezen kívül az országban 6000 törzskönyvezett kancát tarta­nak számon. Az Országos Lótenyésztési Felügyelőség a mezőgazdasá­gi nagyüzemek és a községek számára megfelelő számú és jó genetikai alapokkal rendel­kező apaállatokat biztosított. A mének szétosztásánál arra is figyeltek, hogy egy-egy vi­dék tenyészirányának megfe­lelő fajtájú mének álljanak rendelkezésre. A lótenyésztés még a mező- gazdaság mai körülményei kö­zött is gazdaságos tevékeny­ségnek számit. A tenyész- és sportlovak ára emelkedik. Az egy lóra eső átlagár tavaly meghaladta a 80 ezer forintot. Változatlanul nagy a kereslet a vágólovak és vágócsikók iránt, ezeket különösen olasz és francia kereskedők vásárol­ják szívesen. Tavaly több mint 8000 vágóló és 800 vágócsikó került exportra. Mind többen veszik igénybe a lótenyészettel rendelkező gazdaságok szolgáltatásait. Az országban jelenleg 64 lovas­iskola működik és látogatott­ságuk márciustól egész novem­berig általában jó. Idén ismét megrendezik a híres hortobá­gyi lovasnapokat, az apajpusz- tai kiskúnsági pásztor- és lo­vasnapokat. Ezen kívül hivata­los nemzetközi ugróversenyre kerül sor Kiskunhalason. Lo­vasbemutatók és versenyek szórakoztatják majd az érdek­lődőket Szilvásváradon, Kis­várdán és a Tolna megyei Ta­másiban. A magyar lótenyész­tés egyik kiemelkedő program­ja lesz a IV. fogathajtó világ- bajnokság, amelyet augusztus 24—27 között rendeznek meg Kecskeméten. Ez lesz a hazai lótenyésztés első világbajnok­sága. — Rné — Damaszkusz, Athén, Bejrút, Koppenhága Stewardessek Baranyából A íeningrádi gép 13 óra 15 perckor emelkedett a magas­ba Ferihegy betonjáról, fedél­zetén a mohácsi kislánnyal. Szakali Erzsébet azon keve­sek közé tartozik, akik napon­ta több ezer kilométert utaz­nak, mégsem utasok. Erzsébet két esztendeje a MALÉV légi­utas kísérője. A start előtt néhány órával volt időnk beszélgetni, s mind­járt egy meglepetésben is volt részem. Azt hittem, ő az egyetlen baranyai származású stewardess, mégis ketten fo­gadtak. A másik hölgy, Fülöp Zsuzsa tősgyökeres pécsinek vallja magát. Igaz, hogy So­mogybán született, de Pécsett a Janus Pannonius Gimnázi­umba járt, s kapcsolata még ma is élő városunkkal. .. Fülöp Zsuzsa eredetileg nem stewardessnek készült. — Szegedre akartam menni egyetemre, de nem sikerült a felvételi — mondja. — El vol­tam keseredve, nem is tudom miként történt, hogy Buda­pestre indultam, Ferihegyre. Egyszer csak ott voltam a sze­mélyzeti osztályon ... Ott az­tán meglepődtem, mert hiába volt a nyelvismeret, adminiszt­rátornak vettek fel. Akkoriban ugyanis csak úgy lehetett va­laki légiutas kísérő, ha előtte néhány évig már dolgozott a MALÉV-nál. Fülöp Zsuzsa előbb a han­gárban, aztán a „tranzit"-on dolgozott, s 1972-ben mehe­tett csak a hathónapos tan­folyamra. Szakali Erzsébetnek 1975- ben mindjárt sikerült bejutni a tanfolyamra. Hogy mi kell ehhez? A legfontosabb az egészségügyi alkalmasság. Egy vagy több nyelvvizsga, és persze nem utolsó szempont a jó megjelenés, a csinos kül­ső sem. Hat hónapig tartott a tanfolyam, s utána követ­keztek az első próbarepülé­sek. Sokan hullanak ki a je­löltek közül ezen a végső pró­batételen, de a két baranyai leány itt is megállta a he­lyét. Zsuzsa angol, olasz, Er­zsébet francia—olasz nyelv­vizsgát tett. És azóta? — A MALÉV húsznál több járatának mindegyikén dol­goztam már, ismerősként kö­szönt Bejrut, Damaszkusz, Athén és Párizs, megismerem felülről Leningrádot, Berlint, Koppenhágát, sorolja Erzsé­bet, pedig ő számít kettejük közül fiatalabbnak a pályán. Zsuzsa viszont öt év után bizonyára jobban látja már, milyen is a jó légiutas kísérő. — Aki jól tud emberekkel foglalkozni, kedves, megértő, segítőkész, türelmes és lelki- ismeretes. Ez az utolsó különösen fon­tos. Indulás előtt a stewar­dessnek kell átvennie a biz­tonsági berendezéseket, el­lenőrizni meglétüket, működő- képességüket. — De ügyelnünk kell a be­szállásra, a poggyászok elhe­lyezésére, s a külföldi repülő­téren a kiszállás és a vissza- indulás között nekünk kell el­intéznünk a vételezést, a kész­letek feltöltését, a gép kita­karítását — toldja meg Erzsé­bet. Beszéltünk a fizetésről is. Csak hogy a tévhitet eloszlas­suk: a stewardessek nem ke­resik halálra magukat. Jó a fizetés, de itt is csak annyi, amennyi munka, felelősség mögötte áll. És a másik tévhit eloszlatá­sára: a vámosok szigora a stewardessekre is vonatkozik. Zs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom