Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-16 / 47. szám

2 1978. február 16., csütörtök Dunántúli naplö_______________________________________________ X. magyar játékfilmszemle Hangulat a Szemle-klubban, éjszaka Mai program % Ma, 17.00 órakor mutatják be Schiffer Pál Cséplő Gyuri című játékfilm hatású dokumentum­filmjét a Petőfi moziban, 19.00 órakor pedig Gaál István Legato- ját vetítik. A Kossuth moziban 16.00 órakor a Sámán, 18.00 órakor a Küldetés és 20.00 óra­kor az Ékezet című filmeket lát­hatják. Az Ifjúsági Házban a Balázs Béla Stúdió filmjei közül 16.00 órakor a Tantörténetet, 18.30-kor a Mit látnak az iskolá­sok? és Mihályfi László Szocto- portréját mutatják be. A Zöld­ségkereskedő című NSZK filmet ma a Petőfiben 21.00 órakor, a Keselyű három napját 22.00 óra­kor a Kossuthban és a Serpico című amerikai filmet az Ifjúsági Házban vetítik 20.30-kor. A Nyolc­van huszár című Sára Sándor- film közönség—művész találkozó­ját 15.00 órakor rendezik meg a tudományegyetem jogtudományi karán. A FEK-ben délelőtt zárt­körű beszélgetést tartanak Stúdió *77 címmel, melyen a műhelymun­ka időszerű kérdéseivel foglal­koznak. Közönség—művész találkozó a POTE-n Filmregény f A Filmregény a napjainkban kiala­kuló, újfajta „film­stílus” jegyében készült. Dokumen­tumfilmes eszkö­zökkel, módszerek­kel megvalósított játékfilm, amely­nek még nincsen a hagyomá­nyos értelemben vett forgató- könyve. Mindezekből következik, hogy a közönséget elsősorban a film készítésének módszere izgatja, s ez tükröződött a tegnapi kö­zönség—művész találkozón is, melyet a POTE A kollégiumá­ban rendeztek meg. A találko­zón részt vett a film rendező­je, Dárday István, a társszerző Ma mutatják be Szalai Györgyi, a technikai szak­emberek, a „civil" szereplők többsége. összeállították a film alapter­vét, de nem írták meg a szöve­gét. Jeleneteket ugyan megbe­széltek a szereplőkkel, de gyak­ran az egyik fél nem tudta, mi­lyen instrukciókat kapott a má­sik és így a felvetett kérdések „villámcsapásként” érték és úgy válaszolt azokra, ahogy a való­ságos szituációkban is csele- kedné. A film ettől vált érdekes­sé, izgalmassá, hitelessé. A szereplőket — különböző rétegekből — szerte az ország­ból választották ki, és igyekeztek annak a szerencsés egybeesés­nek is megfelelni, hogy a sze­replők közül sokan éltek már át a saját életükben is hason­ló eseményeket, mint amelyek a filmben történnek velük. Egy új film rendezöje-operatore A kép közepén Sára Sándor Sára Sándor Cséplő Gyuri, Legato „Nem hiszek a fellendülésekben és a mélypontokban” Cséplő Gyuri a neve annak a két osztályt végzett cigány­fiúnak, aki otthagyja a falu­széli putrik világát, hogy Pes­ten próbáljon szerencsét. Schiffer Pál rendező bravúros módon kíséri végig Cséplő Gyuri útját. A filmforgatás olyan szokatlan körülményeit teremtette meg, amelyek mó­dot adtak arra, hogy ezt az egyértelműen játékfilmnek, vagy egyértelműen dokumen­tumfilmnek nevezett Cséplő Gyurit végül is létrehozhassa. Valójában ugyanis semmit nem „rendezett" meg, csak megtudta mindig főhősétől, hogy mire készül, hová megy, és Andor Tamás operatőr kí­séretében mindig ott voltak ezeken a helyszíneken. Látjuk, ahogy Cséplő Gyuri — két társával együtt — megérkezik a Déli pályaudvarra, ahogy különböző budapesti üzemek­nél munkát keresnek, ahogy egy éjszakára szállodai szo­bát vesznek ki, ahogy végül is Cséplő Gyuri egyedül elhe­lyezkedik, ahogy munkásszállá­son otthonra talál, ahogy ba­rátokat keres, kapcsolatokat teremt. Korábban elképzelhe­tetlen lett volna, hogy ilyen helyzetekben a filmkamera je­lenlétében valódi szereplők él­jék a valódi életüket. A ren­dezőnek sikerült ezt elérnie, ezért olyan nehezen meghatá­rozható e film műfaja. Az eredmény azonban lenyűgöző: kiderül, hogy nem egyszerűen „cigányfilmet” látunk, hanem — kölcsönvéve László Bencsik Sándor könyvének címét — Történelmet alulnézetben, vagy inkább Budapestet alulnézet­ben. Olyan szokatlan megkö­zelítésben mutatja ez a doku­mentum-játékfilm az ország fővárosát, amellyel a moziné­zők aligha találkoztak. A Legatot több éves hall­gatás előzte meg. Pedig a Sodrásban óta oda kell fi­gyelnünk Caál István filmjeire. Új filmje is a jelenben ját­szódik. Egy fiatal házaspár va­kációjának másfél napja. Gaj- zágó András orvostanhallgató — Hegedűs D. Géza játssza — és felesége Mari, amolyan szókimondó mai lány (Kovács Nóra) nyaralásuk előtt Nemes­bércre mennek, hogy teljesít­sék az anyai-anyósi kérést: sürgessék meg a mártírapa emléktáblájának leleplezését, így kerülnek a fiatalok közeli kapcsolatba az idős Zorkóczy- nővérekkel, akiknél annakide­jén bujkált András apja. A ta­lálkozások, beszélgetések so­rán rég elfelejtett, de még most is égető titkok derülnek ki. Szerelmek, csalódások, fél­tékenységek. Arról nem is be­szélve, hogy a fiatalok meg­ismerhetik a halott apa em­beribb, hétköznapibb arcát is. A megvénült Zorkóczy-lá- nyok annak idején szerelme­sek voltak András apjába. A náluk lakó „szegény rokon”, Franciska azonban mindezt nem nézte jó szemmel, elküld­te a bujkáló férfit. A soroza­tos lelepleződések, az időseb­bek „más világának" meg­sejtése közben a fiatalok — akarva-akaratlanul — átala­kulnak, talán érettebbek, fel­nőttebbek lesznek, olyanok, akik jobban vállalják egymást. A kamera mögött Illés György állt. „Nemcsak mun- kaszeretetet, de emberséget is tanulok tőle" — nyilatkozta Gaál István hajdani főiskolai tanáráról. A film megtekintése után alighanem igazat kell adnunk a Variety kritikusának: „Büsz­ke lehet az a nemzetközi film- fesztivál, amely bemutathatja Gaál István LEGATO-ját”. Régi beidegződés, amely ro­mantikus alakokat idéz fel a hu­szár szó hallatára, s operetthő­söket, mézeskalácsfigurákat jut­tat eszünkbe. Sára Sándor új filmjében azonban tragikus sors megtestesítői. — Miért éppen egy 1848-as huszárszázadot választott mon­danivalója hordozójául Sára Sándor? — A Lengyelországból haza­térő katonák történetében — mondja a Nyolcvan huszár ren­dező-operatőre — elsősorban a következő problematika foglal­koztatott: sokszor alakult úgy a történelmünk, hogy nehezen, csak nagy véráldozatok árán juthattunk el a sorsdöntő tett színhelyére. Mire azonban oda­értünk, a tettre már nem ma­radt erőnk. A filmben szereplő nyolcvan huszárnak a lengyel forradalmat kellene levernie, de ők hazajönnek Magyarországra, hogy Kossuth katonái legyenek. Alig néhányon érnek célhoz, s azoknak az erejét is felemészti a hosszú, veszélyes út.- Nemcsak gondolatilag, de a szó hagyományos értelmében is izgalmas film a Nyolcvan hu­szár ...- Sok szó esik arról, hogy a közönség elpártolt a magyar filmtől, mivel nem lát elég iz­galmas, szórakoztató művet. A Nyolcvan huszár valóban hor­doz ilyen jelleget: szökés, ül­döztetés, megpróbáltatások, fér­fias küzdelmek szerepelnek ben­ne, s a kaland nagy vívőerő. Vállaltuk a két elem ötvözetét, tehát nemcsak gondolatilag akartuk túlterhelni a filmet a forgatókönyvíró Csoóri Sándor­ral. — A Nyolcvan huszárnak ön a rendezője és az operatőre is. Mit jelentett ez munkamódszer­ben? — Sokáig töprengtem, hogy mindkettőt vállaljam-e, mert igen nehéznek ígérkezett, és ne­héz is volt a munka, a két em­ber munkája. Végül is úgy dön­töttem, hogy mindkettőt én csi­nálom, a film szituációi ugyanis erősen függtek az operatőr munkájától. — Operatőrként hogyan dol­gozik más rendezőkkel?-r Szerintem a forgatókönyv a döntő, abból kell mindkét al­kotónak kiindulnia. A mi gene­rációnk együttműködését meg­könnyíti, hogy közösen kezdtünk a 60-as évek elején a Balázs Béla Stúdióban, rengeteget ve­szekedtünk, jól megismertük egymást, ugyanakkor pedig kez­dettől szerepet vállaltunk egy­más filmjében. — Mindebből végül is a ma­gyar filmművészet nagy fellen­dülése következett.. . — Nem hiszek a fellendülé­sekben és a mélypontokban. Elég egyenletesnek tartom a ma­gyar filmművészet fejlődését. Ez lemérhető itt Pécsett is például, de még inkább a külföldi film­szemléken, ahol általában nincs miért szégyenkeznünk. Nyelvün­ket, irodalmunkat kevesen értik a világban, a film azonban óriási kitörési lehetőséget te­remtett, és hírt visz a magyar kultúráról. Gállos Orsolya A magyar film híre külföldön Beszélgetés Mary Kuttnával Mary Kuttna, a londoni Sight and Sound, valamint a Mel- bourne-ben és Sidneyben meg­jelenő nagy ausztrál filmszak­lap, a Cinema Papers és több más újság kritikusa, az egy­kori pécsváradi Kuttna vegyes­bolt tulajdonosának unokája. Gyermekkorát Pesten, Pécsett és Pécsváradon töltötte, míg 1947-ben a Sidneyi Egyetemre került angol irodalom szakra. Utána meg ösztöndíjasként az oxfordi egyetemen tanult, és tizenöt éve filmújságíró Angliá­ban. Ismeri a magyar filmet „belülről", vagyis magyar szempontból, és ismeri a kül­föld nézőpontjából is. Ezúttal az utóbbiról beszélgettünk ve­le: — Mennyit tud a nyugati vi­lág a magyar filmről, s milyen­nek tartja azt? — A válaszhoz tudomásul kell venni, hogy az egész vilá­gon kettévált a film: nagy tö­megeket szórakoztató tömeg­cikkre és művészfilmre. A tö­megfilmekben most a világ- katasztrófák témája a divat és az volna a zenés látványos fil­meké, a musical show-é is, ha volna elég ilyen film. A művé­szi rangú alkotások egy kisebb létszámú de értőbb, műveltebb közönség igényét szolgálják. Utóbbiak előtt a magyar film­művészet nagyon rangosnak tartott. — Igaz - folytatta Mary Kuttna —, hogy hasonlóan az ugyancsak tekintélyes lengyel filmhez, a magyart is egyetlen nagy egyéniségen keresztül is­merték meg. A lengyelt Andr­zej Wajda, a magyart Jancsó Miklós neve fémjelzi. Jancsó világtehetség, s rajta keresztül, bár lassan, de az egész ma­gyar filmművészet nagy figyel­met és elismerést kap odakint, és mély élményeket nyújt Újabban már Szabó István és Gaál István is ismert lett. Az­tán korábban Makk Károly: Szerelem című alkotását na­gyon szerették, valamint Mé­száros Márta: örökbefogadás és Kézdy Kovács Zsolt: Ha megjön József című filmje vál­tott ki tetszést a filmértő kö­zönség körében.- Mire kiváncsi legjobban a mostani szemlén? — Sára, Simó és Gaál István filmjeire. Persze azért minden­re, mert Angliában a kelet­európai, s ezen belül elsősor­ban a magyar filmek lelkes és eredményes népszerűsítője va­gyok. Szeretnék minél több új magyar alkotási ajánlani oda­kint. Földessy Dénes Dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára Baranyában Látogatás Eg Tegnap Baranya vendége volt dr. Molnár Béla, a HNF Országos Tanácsának titkára, aki délelőtt részt vett Komlón a HNF községi vezetői há­romnapos tanácskozásának megnyitóján és tájékoztatót tartott művelődéspolitikai kér­désekről. Dr. Molnár Béla délután Egerágra látogatott, hogy meg­ismerje a körzet gazdasági, politikai tevékenységét, ered­ményeit és a népfrontmozga­lom helyzetét, melyről Éva László, a területi pártbizottság titkára adott tájékoztatót. A beszélgetésen részt vett Brun József, a megyei párt-vb tag­ja, az újpetrei termelőszövet­kezet elnöke, Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei Bi­zottságának titkára, valamint Halas Ilona megyei titkárhe­lyettes, Kádár Németh Béláné, a megyei pártbizottság xmun- katársa, illetve a körzet álla­mi, párt-, gazdasági és nép­front vezetői. A 13 községben majd tízez­ren élnek — négy centrum­község — magyarok, németek és szerb-horvátok. Legnagyobb gazdasági egység az újpetrei tsz, tavalyi termelési értékük 350 millió forintot tett ki, ezt közel 1800 tag és alkalmazott teljesítette a növény- és az állattenyésztésben. A háztáji is 31 millió forinttal növelte a bevételeket. A területen 13 községi nép­frontbizottság tevékenykedik a választások előkészítésében, a társadalmi munkák és ünne­pek szervezésében, a vöröske­resztes és a véradó munká­ban, az Olvasó népért és a klubmozgalmakban. - A tsz meghatározó szerepe érvénye­sül a közművelődésben, anya­gi segítségükkel a lehetőségek nagyobbak, mint az igények. ■ragon Ebben, a belső igények fel­keltésében vár nagy szerep a HNF-bizottságokra, népszerű­síteni az olvasó-mozgalmat és a honismereti munkát, ápolni, megőrizni és közkinccsé tenni a nemzetiségi hagyományokat. Fejleszteni a tömegsportot, ak­tivizálni a bejárókat, még tar­talmasabbá tenni a lakóterü­leti munkát — állapították meg az eszmecsere résztvevői —, hisz az eddigi szép ered­ményeken felül is sokkal több lehetőség rejlik a népfront­munkában. Az egerági beszélgetés után dr. Molnár Béla elutazott me­gyénkből. A buszsofőr rossz napja Pórul járt egy Trabant tegnap a Széchenyi téren. Amikor a busz az Asztalos Kollégium elé ért, a sofőr még nem tudta, ho­gyan fog elférni a felelőtlen összevisszaságban parkoló autók között. Centiről centire ügyeske­dett előre, a bajt mégsem tudta elkerülni: sárhányójával ,,meg­húzta” a Trabant lökhárítóját, mert az áldozattá vált autó gaz­dája húsz centire állt meg a járdaszegélytől, s így kilógott a sorból. Mert a túlsó oldalon vá­rakozó teherautó vezetője lát­hatólag tökéletesen megelégedett azzal, hogy ő odafért; hogy itt még más is szeretne közlekedni, esetleg autóbusszal, talán meg sem fordult a fejében. Csikor­góit a lemez, néhányon odajöt­tek. ,.Semmiség az egész” — je­lentette ki egy szakavatott vál­lalati sofőr. ,,A polir majd hely­rehozza” — toldotta meg egy bámészkodó. A Trabantos nem volt ott, nem tudott nyilatkozni. A buszvezető sem, neki tovább kellett mennie. De annyi bizo­nyos, hogy a délelőtti incidens egész napját elrontotta . .. — zs — í

Next

/
Oldalképek
Tartalom