Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-15 / 46. szám
1978. február 15., sierda Dunántúlt napló 3 OéKö-salc Kísérleti stúdió-jeles alkotások Balázs Bélá-sok egy csoportja a filmszemlén: balról Dárday István, Kása Ferenc, Szalai Györgyi és Vitézi László. Két évtized három nemzedéke a magyar filmművészetben Fábri Zeitén üj filmje Magyarok A hazai fimmüvészet legszebb erényeit sűríti magába Jóllehet a filmszemlén először jelentkeznek hivatalos programmal, Pécs mégis kedves ismerősként üdvözölheti a Balázs Béla Stúdiót. Egy éve, az első közművelődési filmhéten mintegy félszáz alkotásukat vetítették le Pécsett és Baranyában. A filmek témái szerint érdekelt legkülönbözőbb társadalmi rétegek, csoportok, szervezetek, intézmények stb. kisközösségei találkoztak a BBS alkotóival, vetítés utáni vitákon. Meggyőződésem, hogy — ha a konzervatívabb ízlésű közönség rétegek nem is túl szívesen néznek farkasszemet a dokumentatív erejű képsorokkal (önmagunkkal?), s ha a szervezés nem is volt sikeres mindig — ez a kísérleti filmhét, tavaly március végén csatát nyert itt, a Mecsek alján. Fogékony és lelkes fiatalok; munkásfiatalok, diákok, egyetemisták, főiskolások, ifjúsági klubok tagjai és a középkorosztály egy része is szívébe zárta a Hosszú futásodra mindig számíthatunk, a Segesvár, a Botütés, az Amerikai anzix, a Fekete vonat, A krokodil és sok más rövidfilm alkotóit. „Rövidfilmes” fiatalok A Balázs Béla Stúdió közel húsz éve, 1960-ban alakult meg. Volt ugyan már az ötvenes évek végén is egy „ős stúdió”, amely filmklub gyanánt működött két évig olyan, akkor ,,rövidfilmes'’ fiatalokkal, mint Jancsó Miklós, Sára Sándor, Mészáros Márta ... 1960/61-ben végez Máriássy Félix osztálya, amely a BBS első korszakának „csapatát” adja. A névsor önmagáért beszél: Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdi Kovács Zsolt, Rózsa János, Szabó István ... Hozzájuk, az általuk képviselt eleven szellemű, aktív vitakörhöz csatlakoznak Sáráék, a külföldről hazatérő Gaál István és mások is. Nem egy alkotásuk már a hatvanas években hazai és nemzetközi díjakat nyer (Sára Sándor: Cigányok; Szabó István: Te (Szerelmesfilm); Huszárik Zoltán: Elégia stb.). A készülő rövidfilmek egy része előtanulmány későbbi játékfilmekhez. De önálló alkotásként is fontos szerepet játszik a megszokott hazai filmjátékstílusok radikális tagadásában, a „magyar új hullámként” emlegetett robbanásszerű filmsikerek bontako- zásában (Gaál István: Sodrásban; Szabó István: Álmodozások kora; Kása Ferenc: Tízezer nap — és sorolhatnánk). A következő nemzedék (1968—1972) szinte korszak- határt jelző, iskolát teremtő filmje Gazdag Gyula Hosszú futásodra... c. 13 perces szatirikus riportfilmje. A folytatás is gondolom, sokak számára emlékezetes, néhányat említsünk közülük is: pl. Szomjas György Diákszerelem, Lugossy László Különös melódia; Grun- walsky Ferenc Vörös május; Gyarmathy Lívia Tisztelt cim; Zolnay Pál A retusőr, Schiffer Pál Fekete vonat, Szomjas György Nászutak (a „digózók- ról"), Szalkay Sándor A krokodil. Ez a raj tovább megy az alapítóknál. A társadalmi jelenségek több rétegű analízisére törekszik, mélyre hatoló szociográfikus igénnyel. Az újabb generációváltás alkotói (pl. Dárday István, Mihályfy László, Szalai Györgyi, Vitézy László, Wilt Pál és mások 1973 után) ismét továbblépnek az elődöknél. Egy-egy szakterület, pl. a pedagógia valamilyen, a hetvenes években különös fontossággal bíró problematikájának a teljes körüljárására vállalkoznak alkotó közösségben (Nevelésügyi sorozat, I—V.); hosszabb riportfilmek születnek pedagógiai kísérletekről, részben a dokumentumfilm, részben a játékfilmkészítés sajátos, új útjain járva. A kidolgozott módszerek itt is, mint a két előző periódusban (pl. Szabó István Szerelmesfilm, Gyarmathy* L.: Álljon meg a menet!..., Zolnay Pál: Fotográfia), átkerülnek a játékfilm műfajába, rendre megújítva a kifejezési eszköztárat. Dárday Mannheimben díjat nyert Jutalomutazása is ilyen eszközökkel készült. Alkotói kísérletezés A BBS tehát kísérleti stúdió, amelynek fő feladata a pályakezdő filmesek számára biztosítani az alkotói kísérletezés lehetőségeit, feltételeit. Fenntartásuk az állam feladata, forgatókönyvi döntésekben viszont teljes a szuverenitásuk: ez a vezetőség és a tagság együttes felelősségén múlik. Ily módon a fiatal filmesek nálunk világviszonylatban is egyedülálló lehetőségekkel startolnak. Fennállása óta mintegy 140—150 film készült a BBS keretében. A jelentősebbek hatása az egész magyar filmművészetre kisugárzott, a művészet megújulásának örök törvényét követve, s formálva közben a befogadók valóságlátását, ízlésvilágot is. W. E. A Magyarokban nincs semmi esetleges. Sem a regényben, sem a filmben. Az a tíz magyar paraszt, aki úgy él ebben az országban a második világháború előtt és alatt munkájától és tulajdon sorsától elidegenülten, hogy úgyszólván semmije sincs, törvényszerűen kap a meggazdagodás első adandó alkalmán. Logikus, hogy elmennek Németországba, kedvező feltételek mellett, jó pénzért dolgozni. Logikus, hogy pedáns magyar paraszti munkát végeznek a számukra ismeretlen-ismerős földeken. Mi sem természetesebb: mindezek után hazaiparkodnak, hogy a keresett pénzt életük megjobbítására fordítsák. A történet mélyen megrendítő drámája tulajdonképpen ebben a látszólag ellentmondásmentesen logikus belső simaságban gyökerezik, abban, hogy ezek az emberek tényleg nem tehetnek mást, mint amit tesznek. Nem szerezhetnek tudomást azokról a — valamennyiökkel porszemként játszadozó — történelmi méretű esetlegességekről, életüket mintegy harapófogóként szorongató ellentmondásokról, amelyek sorsuk igazi meghatározói. Elképesztően nagy kiterjedésű történelmi erőterek aprócska terein mozognak, és küzdenek az igazságról mit sem tudva — a saját tudatlanságukon túli erőknek is maradéktalanul kiszolgáltatottan — a maguk igazáért. Világos, hogy még a maguk igazáért folytatott harcban is alulmaradnak. Mi bennük akkor a dramaturgiai helyzetükön túli érdekesség? A puszta megidé- zés? Alakjuk rekonstrukciója? Semmi esetre sem. Az bennük az érdekes, amit a jelennek és a holnapnak mondanak. Mert nem is túlságosan elvont értelemben a jelen alkotói, részei ők maguk is. Balázs József, aki regényei tanúsága szerint a magyarság történelmi értelemben vett jelenének vizsgálatára kötelezte el magát, Fábián Bálintjában nem véletlenül kezdi el ennek a jelennek a felgöngyölítését, értelmezését az első világháborús olasz frontokon. Miben különbözik ez a történelmi jelen a konkrét jelentől? Mindenekelőtt abban, hogy nem dátumszerű, a jelent nem puszta mának tekinti, hanem átfogó történelmi korszaknak, történelmi erőtérnek, amelyben természetesen a dátum szerinti ma is beletartozik, mint a jelen utolsó napja — és mint a nézőpont konkrét helye. Ily módon a Magyarok e történelmi értelemben vett jelen egyik alaprétegének intenzív totalitása. Magába foglalja valamennyi történelmileg meghatározó előzményét, és belőle eredeztethető a konkrét mához vezető út is. Fábri ugyanazt látja a Magyarokban, mint Balázs. Mintha ez a regény is egyenesen neki íródott volna „megfilmesítésre”. A mű minden lényeges mozzanatát átviszi filmjébe, maradéktalanul érvényesítve e ragyogó epikai alkotás értékeit. Évszakokra, tételekre bontja, zeneivé oldja a regény keményebb felületeit, és ezáltal talán még jobban megnöveli az említett belső logikai simaság és az azt meghatározó képtelen külső, tör- történelmi szituáció közötti fesztávot. Művészete, amikor tovább finomítja, árnyalja az irodalmi alapanyagot, maga is gazdagodik. A kisembert kiszolgáltatottság, a sarkított morálfilozófiai alapszituáció a történelem-lírai elemektől sem mentes, alapjában mégis epikus szemlélete és értelmezése, a helyzetek, a szerkezet, a konkrét cselekmény ön- magukon túlmutató jelképrendszerré lényegítése - sok egyébbel együtt a korábbi művekből is ismert vonásai ennek a művészetnek. A Magyarok hősei nem közvetlenül a nyers, brutális erőszak kiszolgáltatottjai. Kiszolgáltatottságuk áttételesebb, többrétűbb, mint az eddig ismert Fábri-hősöké. Ennek megfelelően megjelenítésük, mozgatásuk is oldottabb, az adott és vállalt epikai kereteken belül a lehető leglíraibb. A valóság át- tűnése az álomba — a maga egész líraiságában — akárcsak az ötödik pecsétben, a Magyarokban is magának a történetnek a valóságosságát, mondhatni ténybeliségét erősíti. A Magyarok tiszta, világos, egységes formanyelvű alkotás, a magyar filmművészet legszebb erényeit sűríti magába, legjobb filmjeink között van a helye. Nem véletlen, hogy ezekhez a csúcsokhoz éppen Fábri következetesen építkező, irodalmunk, művészetünk legjobb eredményeit szívósan asszimiláló művészete vezetett el. Az sem lehet véletlen, hogy műveihez szinte kivétel nélkül hibátlan eszközöket, kiváló munkatársakat, színészeket talál. A Magyarok operatőre Illés György volt, zenéjét Vukán György szerezte, a főbb szerepeket Koncz Gábor, Papp Éva, Apor Noémi, Gera Zoltán, Solti Bertalan, Raksányi Gellért, Holl István, Szilágyi István, Muszte Anna és Szabó Sándor alakították. Bebesi Károly fi vas, mint ritka fém Restaurálják a Jakab-hegyi leleteket ■ Róma alapítása idején élt ez a nép ■ Idén a földvárat tárják fel Jórészt befejeződött a Jakob- hegyi halomsírokból 1977-ben feltárt leletanyag restaurálása. Különféle formájú, díszítésű urnák, bögrék, csészék, tálak kerültek elő a sírokból. A temetkezési rítusok szerint az elhaltak hozzátartozói helyezték oda ezeket, hogy milyen étellel, azt a vegyelemzés tudná csak kimutatni. Gazdag a főként női fémékszerek leletanyaga: aranygyöngyök, bronztűk, sokféle dísztű, bronz- és vasgyöngyök. Maráz Borbála múzeumi osztályvezető, az ásatások vezető régésze a vasékszerek különlegességére hívja fel figyelmünket: — Ezt a fémet nemigen használták ékszerek készítésére, de ekkor, ennél az i. e. 750—700 táján itt élt népnél igen ritka, nemesfémnek számított. A Ja- kab-hegy a vaseszközök egyik legelső európai előfordulása, a vas feldolgozásához azonban ez a nép még nem értett. így külföldről, importból szerezték be, s mivel a korai vaskorról van szó, ezt a ritka fémet először ékszerek készítésére használták. VasbetétekkeF díszítették például a bronztűket, de néha már használati eszközöket is készítettek vasból. Vaskések, tőrök és a hozzájuk tartozó fenőkövek kerültek elő a férfisírokból a bronz lószerszámveretek mellett. Egy helyen bőrdarabot is megőrzött a föld. — Honnan szerezhette be a vasat, aranyat, bronzot ez a koravaskori nép? — kérdeztük Maráz Borbálától, — Cserével juthattak hozzá, hiszen ekkor már Európa-szerte jártak a kereskedők. Az arany elemzése majd megmutatja, hogy Erdély területéről vagy máshonnan került-e ide. A vasfeldolgozást ekkor még csak a Fekete-tenger melletti népek ismerik. Tőlük szerezhették be a Jakab-hegyiek a vasat és a lószerszámokat — az úgynevezett kimmér néptől. — Hogyan nevezték a Jakab- hegyieket, vagy ők milyen nevet adtak maguknak? — Nem tudjuk a nevüket, hiszen semmi írásos hagyomány nem maradt meg ebből a korból. Gondoljuk meg, hogy Róma alapítása idején élt ez a nép . .. — Hova kapcsolható ez a kultúra? — Ennek megfejtése a legizgalmasabb feladat, de ma még nem tudunk erre választ adni. Hasonló kultúrát a mai Szlovénia területén találhatunk Jugoszláviában - de csak hasonlót. Nagy titok, hogy honnét jöttek a Jakab-hegyre, mert halomsírjaik kőszerkezetéhez fogható nincs Európában, kerámiájukhoz csak hasonlót ismerünk, fémtárgyaik is igen jellegzetesek. — Idén nyáron hol folytatja a Jakab-hegy kutatását? - kérdeztük végül Maráz Borbála régésztől. — Ebben az évben új, érdekes szakaszába lép az ásatás. Ennek a halomsírokat emelő népnek a települését és földvárát kezdjük feltárni. Semmit sem ismerünk belőle, mivel ott még soha nem folyt régészeti feltárás. A katonai, törzsi arisztokrácia és az őket kiszolgáló személyzet lakóhelye, a kultikus helyek, a kereskedők, kézművesek műhelyei szolgáltatnak majd sok adatot kutatásunkhoz. Annyit látunk már most is, hogy a meredek lejtőn teraszosan épült a településük, földváraikról pedig szemmel lehetett tartani az egész Nyuga- ti-Mecseket és a távoli környéket is. Ez a tény létfontossággal bírt egy koravaskort népnél. Ezekről a stratégiailag ekkor igen jelentős pontokról tűzje- lekkel közvetítettek üzeneteket, tudniillik ma is el lehet innen látni Komlóig, a Zengőig, látni a siklósi dombsor falvait, a Szigetvár felé húzódó síkságot, gyönyörű kilátás nyílik Pécsre, és tiszta időben idelátszanak a jugoszláviai Alpok nyúlványai. Gállos Orsolya Bánky József és a Pécsi Filharmonikusok Ha egy zongoraművészre azt mondjuk, hogy kiváló Cho- pin-játékos, nem kevesebbet állítunk róla, mint hogy a zongorairodalom egyik csúcsának specialistája. Bánky József régóta, meg-megújuló lelkesedéssel ostromolja ezt a csúcsot, a közönségnek is számot adva újabb és újabb felfedezéseiről. Chopin zongoramuzsikája bizonyára azért olyan gazdag, mert a lengyel mester mindent ezen a hangszeren mondott el, egész művészi világát a zongora hangzási lehetőségein belül építette fel. Bánky József jórészt bejárta már ezt a világot, s ha — érzésünk szerint — annak lírai területeit hódította is meg elsősorban, az f-moll zongoraverseny zárótételének színes, életteli megszólaltatásával ismételten megmutatta, hogy Chopin harsányabb, népiesebb hangja sem idegen számára. A versenymű előadásának „nagy pillanata" azért most is a lassú tétel volt; elmélyülésre hajló egyénisége, sajátos billentéskultúrája, a finomságok iránti érzéke ebben a bensőséges zenében érvényesülhetett ^egjobban. A zongoraverseny kísérete nem adott jelentősebb feladatot a Pécsi Filharmonikus Zenekarnak, annál inkább a koncert másik két száma. Breitner Tamás kiváló formaérzékkel, ihletetten vezényelte Mendelssohn Hebridák-nyitáját, nagyszerűen építette fel ezt a romantikus színekben izzó, de klasszikus formai alapokon álló zenét. A zenekar kifejezően, tömören szólt, csupán a fúvósok, többnyire a fafúvók egy- egy pontatlan indítása, intonációs bizonytalansága árnyékolta be az előadást. Brahms III. szimfóniája is elsősorban a muzikális megoldások, a szép formai felépítések élményét nyújtotta; több ponton adós maradt azonban a hangzás csiszoltságával, a részletek szépségének bemutatásával. Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha zenekarunk túljutott volna az elmúlt évek krízisén. Ismét érdemes zenekart koncertekre járni . . . Dobos L.
