Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-10 / 10. szám

6 Dunántúlt napló 1978. január 10., kedd l^xiierjiik meg a %eii:deiéiéti^et flii qllami clőugsarlősről Az elmúlt hetekben sokszor és sokféleképp került szóba az állam elővásárlási joga. Az alábbiakban részletesen tájé­koztatjuk olvasóinkat a Minisz­tertanács 39/1977. számot vi­selő és 1977. október 12. nap­ján megjelent rendeletében foglaltakról. Az állam elővásárlási jogá­ról szóló rendelet 1978. évi január hó 1. napján lépett életbe és rendelkezéseit a ha­tályba lépését követően ille­tékkiszabásra bemutatott adás­vételi szerződésekre kell alkal­mazni. A minisztertanácsi rendelet 1. §-ának előírása szerint az államot magánszemélyek tu­lajdonában levő ingatlan, il­letőleg ingatlan tulajdoni há­nyadának eladása esetén, köz­érdekű célokra elővásárlási jog illeti meg az alábbi települé­seken : a) a fővárosban, a megyei városokban és a városok­ban; b) az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező községekben; c) az állami vállalatoknál dolgozó munkások lakás­építésének támogatására jogszabályban kijelölt köz­ségekben, továbbá d) a középfokú központnak kijelölt községek közül a megyei tanács végrehajtó bizottsága által meghatá­rozott községekben. Nem vonatkozik az állam elő­vásárlási joga arra az esetre, ha az adásvétel tulajdonostár­sak között jön létre. Az állam elővásárlási joga megelőz minden más — jog­szabályon vagy szerződésen alapuló — elővásárlási jogot. A rendelet értelmében az elővásárlási jog gyakorlásával az adásvételi szerződés az el­adó és az állam között az eredeti tartalommal jön létre. Az állam a vételárat az eladó részére — az Országos Taka­rékpénztár útján — az elővá­sárlási jog gyakorlásától szá­mított harminc napon belül, egy összegben köteles megfi­zetni. A vételárból le kell vonni az eredeti vevő által az eladó­nak az állammal szemben fennálló adó- és egyéb tarto­zását, valamint az Országos Takarékpénztárral szemben fennálló — az ingatlannal, kapcsolatos — hiteltartozását. Az Országos Takarékpénztár felhívására az eladónak kifize­Melyek a közérdekű célok? Ingatlanra és beépített ingatlanra vonatkozó rendeletek tett összeget az eredeti vevő, az állammal szemben fennálló tartozást pedig az eladó iga­zolni tartozik. Beépítetlen ingatlanra az elővásárlási jogot a következő közérdekű célok megvalósítása érdekében lehet gyakorolni: a) állami (tanácsi) beruhá­zásban megvalósuló la­kásépítés; b) olyan beruházások, ame­lyek megvalósításához az ingatlanokat a tanácsi szerveknek kell rendelke­zésre bocsátaniuk; c) magánerőből megvalósu­ló olyan lakás- és ' üdülő­építés, amelyhez a telket — tartós használatba adás vagy értékesítés útján — a tanácsi szervek biztosít­ják; d) a kimagasló természeti értékű tájak (Balaton-felvi- dék, Duna-kanyar stb.) megőrzése és környezeté­nek védelme érdekében szükséges zártkerti és kül­területi földek tulajdonjo­gának megszerzése; e) az ingatlan tényleges for­galmi értékének ellenőrzé­Beépített ingatlanra az elővá­sárlási jogot a következő köz­érdekű és a közösséget köz­vetlenül szolgáló célok megva­lósítására lehet gyakorolni: a) szociális, kulturális és egészségügyi létesítmé­nyeknek a folyó középtávú tervidőszakban történő megvalósítása, továbbá b) az ingatlan tényleges for­galmi értékének ellenőrzé­A 39/1977. (X. 12.) MT. sz. rendelet előírása szerint az ál­lam elővásárlási jogát az in­gatlan fekvése szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizott­ságának szakigazgatási szerve gyakorolja. Az elővásárlási jogot az adásvételi szerződés illetékki­szabás végett való bejelenté­sétől (bemutatásától) számított harminc napon belül lehet gyakorolni. Az adásvétellel kapcsolatos feladatokat az Országos Taka­rékpénztár látja el. A rendelet 4. §-a szerint az illetékhivatal köteles az ille­tékkiszabás végett bemutatott adásvételi szerződést a szak- igazgatási szervnek haladékta­lanul megküldeni, ha az elő­vásárlási jog gyakorlásának feltételei fennállnak. A szerződés megküldéséről az eladót és a vevőt az ille­tékhivatalnak tájékoztatni kell. Az elővásárlási jog gyakor­lásáról a szakigazgatási szerv köteles az eladót, az eredeti vevőt, az illetékhivatalt, to­vábbá az Országos Takarék- pénztárt értesíteni. Abban az esetben, ha az elővásárlási jog gyakorlására kerül sor,, az illetékhivatal az előzetesen megfizetett illetéket — adóigazolás bemutatása nélkül — haladéktalanul visz- szafizeti a befizetőnek. Ha a szakigazgatási szerv az elővásárlási jogot nem gya­korolja, erről — az adásvételi szerződés visszaküldésével — az illetékhivatalt értesíti. Tájékoztatnunk kell olvasóin­kat még arról is, hogy az ere­deti vevő részére az eladónak kifizetett összeget az Országos Takarékpénztár az elővásárlási jog gyakorlásától számított har­minc napon belül fizeti ki. Abban az esetben, ha az illetékhivatal az adásvételi szerződést a szakigazgatási szervnek küldte meg, a tulaj­donjognak az ingatlannyilván­tartásba való bejegyzéséhez szükséges igazolást csak ak­kor adhatja ki, ha a szakigaz­gatási szerv értesítétte, hogy nem gyakorolja az elővásárlási jogot vagy a jog gyakorlására nyitva álló határidő már eltelt. Az adásvétel lebonyolításá­val kapcsolatos feladatok ellá» tásáért az Országos Takarék- pénztár a vételár 1%-ának megfelelő kezelési költségre jogosult, amely ugyanazt a pénzügyi forrást terheli, mint az ingatlanvásárlás. Régészeti szenzáció Or. Andrzej Koperski przemysli régész és munkatársai ősmagyar temetkezési helyet tárnak fel. (A szerző felvétele.) Ósmagyar sírok Lengyelországban Kérdések a leietek nyomán A Przemyslben levő múzeum ikonjai, az ezeréves város em­lékei, s történelmi nevezetessé­gű Jaroslow műkincsei méltón hozták izgalomba az érdeklő­dőket. Az idén azonban egy új, valóban nem mindennapi régészeti lelet fordította ide a közfigyelmet. Tudósok, történé­szek, régészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakközönség is felkapta a fe­jét a hírre: ősmagyarok sírját tárták fel a város határában. Kik lehettek? A múzeumban kísérőm dr. Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a res­taurálóműhelybe, ahol a szen­zációs lelet tárgyi tartozékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munka­társak. — A sírokat ebben az évben találtam és tártam fel - mond­ja a régész. A föld alatt kilenc­ven centi mélységben bukkan­tunk rá. Először még sejtel­münk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepe­tését hozza. A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag található, ami azzal magyarázható, hogy Przemysl és környéke hajdanán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sí­rokban olyan lelet feküdt, amely első rátekintésre is su­gallta: itt olyan temetkezési helyre bukkantunk, amely leg­inkább a magyar kutatások so­rán feltárt honfoglaláskori sí­rokra emlékeztet. Mivel ilyen „Lázmérővel” az autómotorban Az autós elvárja, hogy motorja köny- nyedén induljon télen—nyáron, észa­ki sarki hidegekben és a nyári for­róságban egyaránt. Számít rá, hogy éveken át üzembiztosán működjék. Arra azonban csak kevesen gondol­nak, hogy közben milyen hőterhelé­sek alakulnak ki a motor belsejé­ben, ugyanakkor igaz, hogy csak a legújabb méréstechnikai eszközök tették lehetővé a motor belső szerke­zeti részeinél a terhelések, elsősor­ban a hőterhelések pontos mérését. Ma már lehetséges a motorokat „meghőmérőzni” azokon a hőre igénybe vett részeken, melyeket egy hathengeres motor keresztmetszetén ábránk bemutat. A hathengeres Mer­cedes-Benz 250 (M 123 típusú karbu­rátorral felszerelve) 95 kW (129 LE) teljesítményt ad le 5500 percenkénti fordulatnál. Az egyes motoralkatré­szek hőterhelése eközben 55 C-foktól 800 C-fokig változik, legmagasabb a gyújtógyertyák környezetében. A hű­tőrendszer vizes „inge1*, amely a hengereket övezi, kétségtelenül kitű­nő höszabályozó, de nem tudják ve­le elérni, hogy a motorban a hő­mérséklet egyes pontokon ugyanaz és elviselhető mértékű legyen. Meg­oldja. azonban a keletkezett nagy hő­mérsékletű hő elszállítását, ezenkívül azonban az is világos, hogy a mo­tort gondosan karban kell tartani. Sz. E. vagy hasonló lelet eddig még sosem bukkant fel itt, ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerültek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután elmond­ta: a sírokat alapos vizsgálat aló vetették. Megállapították, hogy nem harcban elesett ka­tonák sírját találták meg. A közelben talált asszony- és gyermeksirok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a ma­gyarok. Mert a tárgyak, az ék­szerek, fegyverek, ruhamarad­ványok vizsgálata bebizonyítot­ta: csak magyarok lehettek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van te­hát szó. — Nézze — mutatja a lelete­ket Andrzej Koperski —, itt van az a könyv, amely részletes át­tekintést ad a X. századi ma­gyarok viseletéről. És figyelje meg ezzel párhuzamosan a csákányt, a kengyeleket, a női ruha díszeit. Szinte rá lehet tenni a képre, vagy mondhat­juk: ezek is szolgálhattak vol­na (flintául. A harcost lovával és fegyverével együtt temették el, csak a lovasnomád magya­rok lehettek. Közös kutatások következnek A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszerelé­seket, a csontvázakat a közön­ség elé tárják. Az érdeklődés ugyanis rendkívüli, hiszen min­denki számára izgalmas kérdés: hogyan maradtak magyarok, s a Kárpátokon kívül a honfog­lalást követő században is. A felfedezést és következte­téseinket magyar régészeti fo­lyóiratokban is publikálrti szán­dékozzuk - folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli lelettel kap­csolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyáltalán nem is mentek az újhazába, hanem a vándorláskor marad­tak itt? Vagy a Kijev és Halics felé vezető út mentén volt misz- sziójuk? A nagy ceremóniára valló temetés során fontos sze­mélyiség is került a sírba? Ha igen, ki volt ő? Bizonyára a magyar régészek is érdeklődéssel fogadják a przemysli leletet. Bürget Lajos Komolytafan rávai/:::ÍZ Szilveszteri trombitaszó Kétségtelenül az idei volt az utóbbi évek egyik legbéké­sebb, legrendesebb, legcsen­desebb szilvesztere. Azért álljunk meg ez utób­binál! Soha ennyi papírtrombi­tával még nem találkoztam. Szilveszter előtti napon hang­zott már a város, szilveszter éjszakáján pedig be kellett csukni az ablakot, mert alig lehetett hallani Hofit. Bár... A trombitaügy előzménye a városban kezdődött, főleg a Színház téren. Itt telepedett le a legtöbb árus. Megállók a trombitaárus sátornál. Egy pöttöm kis srác egy római kürtszerű harsoná­val irgalmatlan lármát fejt ki. majd a feneke dűl ki. Meg­szólítom : — Ki vette, öcsikém? — Édesapa! — Pompás! Jó voltál, ugye? Megérdemelted! Nem szeretné! édesapádnak nagy örömet okozni? — Hogyan, bácsi? — Nézd! Édesapád fél, hogy gyenge a tüdőd, azért vette a trombitát. Meg szeret gyönyör­ködni. Este majd, amikor édes­apád ül a tévé mellett, te somfordálj a háta mögé. Az­tán bele a fülibe! Nem baj az se, ha édesanyádnak is ki­csit trombitálsz. — Biztosan örülni fognak, bácsi?! — Hajjaj! Úgy, mint én most! MÁSIK TROMBITAUGY Egy ismerős kis srác szintén hasonló hévvel utánozza a szarvasbőgést. Tőle négyméter­re a nagypapa a haverjával tárgyal. — Szépen fújod, öcsi! Ne hagyd abba! — Nem is! — mondja büsz­kén és szótfogad. — Jövő héten lesz a szüle­tésnapom! — közli velem. — Gratulálok! És mit kapsz ajándékul? — Sokfélét! Csak még a Nagyi nem tudja, mit vegyen. — Segíts neki! Te mondd meg, mit szeretnél! Odahaza nagyon szeretik a zenét? — Igen, sztereorádiónk is van! — Na látod, így könnyű! Most már neked is van trom­bitád! De ez kevés! Kérd meg a Nagyit, vegyen neked egy dobot! Jó, erős bádogdobot! A játékboltban kapható. Any- nyi pénze biztosan van a Na­gyinak! Te meg szerezz örö­met nekik! Amikor behozzák az ajándékokat, te megköszö­nöd és hálából egyszerre fú­jod a trombitát, és vered a dobot! — De . én nem tudok zenél­ni ! — Az téged ne zavarjon. Valahol el kell kezdeni! Az o legfontosabb, hogy jól szóljon! Próbáld ki! Menj oda most, a nagypapihoz, és trombitálj bele a fülibe. P? bácsinak is, akivel beszél! Majd meglátod, hogy örvendeznek. Szófogadó kiskölyök volt. Odasettenkedett a nagyapjá­hoz, aki szemmel láthatólag a PMSC jövő évi lehetőségeit tár­gyalta a haverjával, és jó erő­sen a fülébe trombitált. Amit láttam az arcukon, az jó távolról — ahonnan én néztem — nem hasonlított az örömhöz. ÉJFÉLKOR Éjfélkor kinyitottam a terasz­ablakot. Négy tízemeletes pa­nelház van velünk szemben. Annak minden ablaka nyitva volt, és szinte valamennyi ab­lakból, szinte földöntúli hang­erővel szólt a papírtrombita. Most megbocsátottam, sőt megszerettem. Megértem egy olyan pillanatot, amikor velem szemben valamennyi magyar egyakaraton volt, és egyet egyszerre csinált. Ha van trom­bitám, én is fújom. Nem baj, majd jövőre. Szöllősy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom