Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-29 / 29. szám
1978. JANUÁR 29. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. 17 nap, 9 bemutató, 38 előadás „A táncművészet hazai nyári otthonát teremtsük meg...” Interjú Eck Imrével, a Pécsi Nyári Színház művészeti igazgatójával Hosszabb tanácskozások, viták, megbeszélések után Pécs megyei város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága határozatot fogadott el a Pécsi Nyári Színház létesítéséről 1978-ban. Egyúttal kinevezték az új intézmény vezetőit. Művészeti igazgató Eck Imre Liszt-díjas, érdemes művész, a Pécsi Balett művészeti vezetője; igazgató Ba- gossy László, a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatóhelyettese. Az első nyári évad programját már röviden ismertettük; részleteiről az intézmény művészeti igazgatójától, Eck Imrétől kértünk interjút. A koncepció — Mi tette szükségessé a Pécsi Nyári Színház életre hívását? — Pécs kulturális életében a nyári rendezvények közül igazán kiemelkedő, nemzetközi, vagy országos visszhangot is kiváltó művészeti esemény évtizedek óta hiányzik. A város egyre növekvő idegenforgalma, kultúrát szerető és támogató lakossága, művészeti közélete, a különféle társadalmi-közművelődési fórumokon, a sajtóban mind erősebben vetette fel egy ilyen rangú esemény- sorozat hiányát. Pécs kulturális arculatának szellemisége, mondhatjuk: európai nyitottsága, a különböző művészeti ágak aktivitása és újra törekvése régóta érleli és kínálja azt, hogy létrehozzunk egy művészeti rendezvénysorozatot, a Pécsi Nyári Színházat, amelynek központi témája a tánc, az oratorikus balett lenne. Utóbbiak bemutatásával olyan műfajt szeretnénk megvalósítani — kórus és nagyzenekar szerepeltetésével, énekes szólistákkal, — ami monumentalitásával csak nagy térben valósulhat meg. Ugyanakkor olyan komplexitásra törekszünk, melyben a próza mellett a tánc, a zene, a képzőművészet is fontos hangsúlyt kap. E profil kialakítását meghatározza városunkban a Pécsi Balett. Az országban már hosszabb ideje működő nyári színházak kialakult arculata is arra ösztönöz, hogy Pécsett a táncművészet hazai nyári otthonát teremtsük meg. Országosan önálló nyári fóruma ennek a művészeti ágnak még nincs. A szakmai föltételek adottak s az intézmény létrehozását — pénzügyi lehetőségektől függően — fokozatosan, szakaszosan kívánjuk megoldani. Ezért külön terv készült az 1978. évi nyári időszakra s a rákövetkező évek rendezvényeire. Fő műsorok — Mikor és hol láthatók majd a produkciók, illetve mit tudunk már eddig a lő program színre állításának terveiről? — Mint a Dunántúli Napló is közölte, öt helyszínen játszunk július 14—30-a között. A legnagyobb, egyúttal középpontú helyszín a nyárig korszerűsítésre kerülő Káptalan utcai 800 személyes szabadtéri színpad. Itt zajlanának a fő események: olyan klasszikus, vagy modern bemutatók, amelyek az emberi létezés alapkérdéseivel foglalkoznak. Ezek a tánc, az oratorikus balett nyelvén megszólal- tathatóak. A választás egyébként azért esett erre a helyszínre, mert a Pécsi Nyári Színház továbbfejlesztésének lehetőségei között a tettyei kőbánya válik majd fő helyszínné. Ennek ismeretében feleslegesnek ítéljük a korábban, a Székesegyház nyugati homlokzatánál tervezett színtér fölépítését. (A régi szabadtéri színpad rekonstrukciója lényegesen olcsóbb.) E helyszínen két produkció kerülne bemutatásra öt-öt előadásban. Ezen a tíz estén kívül két alkalommal lépne színpadra a budapesti Vasas Együttes korszerű, modern műsorával. A két fő műsor a következő: az egyik háromrészes, J. S. Bach Parasztkantáta; Monteverdi Tancred és Clorinda párviadala, valamint Carl Orff Carmina Burana című művei alapján. Ezt a balett-bemutatót a Pécsi Baletton kívül meghívott vendégek is segítenék: Kun Zsuzsára, Sipeki Leventére gondoltunk, és másokra is az Operaházból. Itt szerepel a Pécsi Filharmonikus Zenekar; pécsi amatőrkórusokból szerveznénk nagykórust Antal György irányításával és föllépnének az Állami Operaház magánénekesei is. Vezényelni Mihály András Kossuth-díjas, érdemes művészt hívnánk meg. A Monte- verdi-mű koreográfiáját Tóth Sándor, a két másikét Eck Imre készíti. A másik fő műsor a Salome c. fantasztikus játék Oscar Wilde nyomán, Petro- vics Emil Kossuth-díjas, kiváló művész zenéjével. Ebben a műben egy komplex színházi műfajt tervezünk, amelyben egyenlő súllyal szerepelne a zene, a tánc, a próza és a képzőművészet. Salome szerepére Galambos Erzsébet érdemes művészt kívánjuk megnyerni; Herodes szerepére Szilágyi Tibort, A többi szerepet pécsi művészek játsszák. Mindkét műsor színpadra állítását én irányítom. Az Orff-mű képi megfogalmazására Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművészt kértem fel; a Salome díszlettervezője Erdős János grafikusművész. A jelmezeket Schöf- ler Judit tervezi. E műsorok feldolgozásmódja, műfaji komplexitása — reméljük — országos érdeklődésre is számot tarthat. Tettye A tettyei romok környezeti szépsége sajátos színt ad a Pécsi Nyári Színháznak, Tovább kívánjuk itt folytatni azt a kísérletet, amely a hivatásos és amatőr színjátszók együttműködésén alapul. A színpad és a nézőtér kialakítása külön építészetet nem igényel. Itt, ezen a nyáron ugyancsak két produkció kerül bemutatásra öt-öt estén: Euripidész Hekabé és Paul Foster Első Erzsébet című alkotásai. A két produkciót az amatőr színjátszó tábor hozza létre, színre vitelét és a tábor irányítását Babarczy László, a kaposvári színház főrendezője végzi. Barbakán A múlt évben a nyugati vár- fal környékén kialakított Bar- bakán-sétány viszonylagos zártsága, természetes környezete, központi fekvése kitűnő lehetőséget kínálnak színházi produkciók bemutatására. A tavaly nyári kísérlet bizonyította, hogy mesterséges beavatkozás, nézőtér és színpad építése nélkül is lehet itt előadásokat tartani. Terveink szerint 300 személyes nézőtérrel egy produkció várható itt négy előadásban. Ez is a Gyulai Várszínház készülő előadása lesz, Székely János Caligula helytartója c. darabja. Harag György, a Marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgató főrendezője rendezi. TIT-udvar A TIT-udvar hangulatos, zárt környezete a felnőtt bábjátéknak adna otthont, amely ugyancsak országosan egyedülálló kezdeményezés lenne. Olyan műfaj kapna itt nyári színházi lehetőséget, amely eddig csak „vásári játékként" kiegészítő szerepet játszott. A felnőtteknek szóló bábműsorok az országos hírű pécsi Bóbita Bábegyüttesre épülnek. Kétszázszemélyes nézőtéren, két produkciót tervezünk négy-négy előadásban. Az egyik, a Homo ludens, rendezője Kovács Ildikó, a Kolozsvári Állami Bábszínház rendezője; a másik Az élet és a szerelem játékai című, a Bóbita Együttes új háromrészes műsora. Rendezője: Kós Lajos. Ok egyébként a nyári színház „hírverőjeként" hangulatteremtő szabadtéri műsorokat is 'adnak délutánonként a város közterein. Minaret-udvar A Minaret-udvar sajátos hangulatú, teljesen zárt egykori kolostorudvar kitűnő lehetőséget ad egy-egy kor megele- venítésére. Az idei nyáron Reneszánsz vigasságok címmel négy estén idézünk fel egy korabeli reneszánsz lakomát, térmészetesen a közönség részvételével. A korabeli étkek, fogások közt hangulatos műsort ad a Bakfark Lant-trió, a Gabriel- li rézfúvós-ötös, a Collegium Musicum-együttes és mások. E műsor gazdája Kircsi László. Mindezekből kitűnik, hogy 17 nap alatt 9 szabadtéri premiert, összesen 38 előadást tervezünk. Megvalósításuk nem könnyű, ezért messzemenően számítunk Pécs kulturális közéletének összefogására, támogatására. „S ha eső lesz?...” — Milyen kiegészítő programok segítik a Pécsi Nyári Színház megvalósulását és milyen érdeklődésre, „forgalomra" számítanak? — Néhány a kiegészítő programokból: nyári egyetem, lengyel karikatúra kiállítás; szabadtéri kiállítás a székes- egyház előtt; a nemzetközi ifjúsági zenei tábor koncertjei; nyári dzsessz-sorozatok a Minaret-udvaron; VIT-karnevál; utcaszínházak, cserépvásár stb. Elsősorban pécsi nézőkre számítunk, de arra is, hogy a város idegenforgalma évről évre növekszik. Az idegenforgalmi hivatal előrejelzése szerint júliusban mintegy 35 000 turistát várnak Pécsre . .. — Szóljunk a belépődíjakról is: mennyibe kerülnek? — A Káptalan utcai szabadtéri színpadon 80 és 60 forint, a többieknél egységesen 30 forintba kerülnek. — S ha megered az eső, ha rossz idő lesz? ... — Két eset lehetséges: vagy „esőnapokat" iktatunk be hagyományosan, vagy bevisszük a produkciót a sportcsarnokba. Az utóbbi mellett s ellenében is sok minden szól. Erről később döntünk. W. E. H. Barakonyi Klára: Kövek Segédmunkásból író Emlékezés Szántó Tiborra, születésének 50. évfordulóján Pécsett született 1928. január 29-én és haláláig összeforrott ezzel a Mecsek alján elterülő patinás várossal, amelyből vidéki irodalmi központot kívánt csinálni. Mielőtt íróvá fejlődött volna, különböző szakmákban segédmunkásként dolgozott, majd Budapesten kőműves lett. Az 1940-es évek végén azután búcsút intett a szakmáknak, tollat ragadott kezébe és újságíró, a betű szerelmese lett. Budapesten és vidéki városokban egyaránt dolgozott. Pécsett munkatársa volt a „Dunántúli Napló"-nak, de mint újságíró tevékenykedett Kaposvárott és Szekszárdon is. Bámulatos szorgalom és kitartás jellemezte. Példa erre többek között az is, hogy magánúton tanult és 1948- ban Pécsett letette az érettségit. Amikor az ország jóformán még romokban hevert s az irodalmi életben országos viszonylatban is pangás mutatkozott, Szántó Tibor Pécsett maga köré gyűjtötte az akkor még fiataloknak számító írókat és 1952-ben megindította o „DUNÁNTÚL" c. irodalmi folyóiratot, amely a Magyar írók Szövetsége Dunántúli Csoportjának volt az orgánuma. A folyóirat első számában programadásként „Vállaljuk” címmel a következőket olvashatjuk: „Kilenc dunántúli megye irodalmi életét, kulturális forradalmát akarjuk segiteni, bemutatni — ... meg kell keresnünk a Dunántúl kilenc megyéjében azt, ami országosan tipikus és azt, ami he- lyi, egyéni jelenség, Dunántúlon sokféle nemzetiség él. A múltban mesterségesen szított torzsalkodásban, most őszinte, testvéri egyetértésben. Nekünk is meg kell mutatnunk és tovább kell segítenünk ezt a változást... folyóiratunk feladatának tekinti maguknak az íróknak a nevelését is és új tehetségek felfedezését." A folyóirat a régi, „Sorsunkéhoz viszonyítva demokratikusabb szellemű volt, az irodalom mellett behatóbban foglalkozott a munkásság és a parasztság megváltozott új életével, főleg az „Üj Dunántúl” c. rovatban. Az „örökségünk" rovatban pedig a haladó hagyományainkról olvashattunk írásokat. A felszabadulás utáni években a városi és falusi kul- túrcsoportok demokratikus szellemű színdarabhiánnyal küszködtek. Ezért a „Dunántúl” megindulásától kezdve úgynevezett műsorfüzet-mellékletet készített részükre. „A folyóirat jellege, elsősorban műsormelléklete azt bizonyítja, hogy minden erőnkből szeretnénk segiteni a kulturális tömegmozgalmat" — olvassuk a folyóirat első számában. A „Dunántúléban jelent meg Szántó Tibor, Polgár István, Bálint György egyfel- vonásos színműve, Kende Sándor, Csorba Győző bábjátéka, Kopányi György rövid komédiája és Gáli István verses egyfelvonásosa. Szántó Tibor érdeme, hogy a folyóiratban jelentette meg többek között Örsi Ferenc, Kende Sándor, Kalász Márton, Zsikó Gyula, Hunyadi József, Pákolitz István, Csorba Győző, Pál József, Galsai Pongrác, Berták László, Gáli István, Takáts Gyula, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Tatay Sándor, Kopányi György, Weöres Sándor, Csányi László, Abody Béla, Mándy Iván, Sásdi Sándor, Kodolányi János, Kolozsvári Grandpierre Emil, Várkonyi Nándor, Károlyi Amy és mások írásait. Számos, akkor még kezdőnek számitó író neki köszönhette azt, hogy Pécsett vagy Budapesten „befutott", irói tehetsége kiteljesült. A „Dunántúl" folyóirat szerkesztésébe Szántó Tibor mellett 1956-ban bekapcsolódott Csorba Győző és Galsai Pongrác is. A nívós folyóirat öt évfolyamot ért meg, utolsó száma 1956 októberében jelent meg. Szántó Tibor titkára volt a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportjának. Hogy ezt a tisztségét milyen komolyan, lelkiismeretesen töltötte be, többek között bizonyítja annak a meghívónak a szövege is,-amelyet az ő aláírásával még ma is őrzök: „Kedves Barátom! A Magyar Írók Szövetsége Pécsi Csoportja szeptember 26-án, pénteken este 7 órakor a Szakszervezeti Kultúrotthon Színház téri épületében taggyűlést tart. Ennek a rendes évi taggyűlésnek igen nagy jelentősége van további munkánk megjavítása szempontjából. A taggyűlésen elhangzik a titkári beszámoló. Itt ismerjük és vitatjuk meg a csoport jövő évi munkatervét és szó esik lényeges irodalompolitikai kérdésekről is. Minden tagnak becsületbeli kötelessége és amellett szervezeti kötelessége is, hogy a taggyűlésen részt vegyen, arra már előzőleg felkészüljön, saját munkáját és a csoport munkáját kritikailag értékelje és hozzászólásával is bírálólag segítse írótársait valamint a vezetőséget. Távolmaradásra semmiféle igazolást nem fogadhatunk el (eltekintve egészen különleges, előre nem várható eseményektől). Kérjük ezt o levelet is, ha szükséges, munkahelyi vezetőséged előtt használd fel arra, hogy a megadott időpontban feltétlenül szabaddá tegyenek. Jó munkát kívánva, baráti üdvözlettel: Szántó Tibor titkár. Pécs, 1952. szept. 16-án." Ő szervezte meg 1953 tavaszán az írószövetség mellett működő irodalmi lektorátust azzal a célkitűzéssel, hogy részben új tehetségeket fedezzenek fel, részben pedig értékes kéziratokat biztosítsanak a „Dunántúl" c. irodol- mi folyóiratnak. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a vidéki könyvkiadás megszervezése Baranyában. A Magyar írók Pécsi Csoportjának, illetve a „Dunántúli Magvető" kiadásában jelent meg Gáli István, Csorba Győző, Pál József, Tatay Sándor, Kalász Márton, Szántó Tibor, Egry József, Takáts Gyula, Pataki Rezső könyve, egy műsorfüzet, valamint a bányász népmeséket tartalmazó kötet. Magának Szántó Tibornak 12 könyve jelent meg, javarészt novelláskötetek. Művei: „Triciklin" (Novellák, Pécs, 1955), „Beziéresi lehetetlenségek" (Novellák, 1957), „Árnyékvilág" (Regény, 1959), „Valamelyik parancsolat" (Novellák, 1960), „Végjáték" (Regény, 1963), „Élet, halál, cigaretta", „Bálnákról is beszéltünk" (Regény), posthu- mus kötete pedig „A Denevér Kastélyról". Több egy- felvonásos színdarabot is írt. Amikor ars poeticájáról kérdezték, Szántó Tibor így válaszolt: „Engem a világból leginkább a megmásithala*- lannak a megmásitása érdekel. Figyelmem fókuszában az áll, amikor reális ok, igény, szükség, lehetőség volna a változásra, és valaki, vagy valami abszurdul nem változik". 1958-tól Pécsről Budapestre költözött, ahol novelláit az 50-es évek eleje óta rendszeresen közölték a folyóiratok, lapok és szépprózai antológiák. Nyolc évvel ezelőtt, 1970. február 26-ón, fiatalon, 42 éves korában halt meg a fővárosban. Pusztai József