Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-29 / 29. szám

1978. JANUÁR 29. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. 17 nap, 9 bemutató, 38 előadás „A táncművészet hazai nyári otthonát teremtsük meg...” Interjú Eck Imrével, a Pécsi Nyári Színház művészeti igazgatójával Hosszabb tanácskozások, vi­ták, megbeszélések után Pécs megyei város Tanácsa Végre­hajtó Bizottsága határozatot fogadott el a Pécsi Nyári Szín­ház létesítéséről 1978-ban. Egyúttal kinevezték az új intéz­mény vezetőit. Művészeti igaz­gató Eck Imre Liszt-díjas, érde­mes művész, a Pécsi Balett mű­vészeti vezetője; igazgató Ba- gossy László, a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatóhelyettese. Az első nyá­ri évad programját már röviden ismertettük; részleteiről az in­tézmény művészeti igazgatójá­tól, Eck Imrétől kértünk inter­jút. A koncepció — Mi tette szükségessé a Pécsi Nyári Színház életre hívá­sát? — Pécs kulturális életében a nyári rendezvények közül iga­zán kiemelkedő, nemzetközi, vagy országos visszhangot is ki­váltó művészeti esemény évti­zedek óta hiányzik. A város egyre növekvő idegenforgalma, kultúrát szerető és támogató lakossága, művészeti közélete, a különféle társadalmi-közmű­velődési fórumokon, a sajtó­ban mind erősebben vetette fel egy ilyen rangú esemény- sorozat hiányát. Pécs kulturális arculatának szellemisége, mondhatjuk: európai nyitottsága, a különbö­ző művészeti ágak aktivitása és újra törekvése régóta érleli és kínálja azt, hogy létrehozzunk egy művészeti rendezvénysoro­zatot, a Pécsi Nyári Színházat, amelynek központi témája a tánc, az oratorikus balett len­ne. Utóbbiak bemutatásával olyan műfajt szeretnénk meg­valósítani — kórus és nagyze­nekar szerepeltetésével, énekes szólistákkal, — ami monumen­talitásával csak nagy térben valósulhat meg. Ugyanakkor olyan komplexitásra törekszünk, melyben a próza mellett a tánc, a zene, a képzőművészet is fontos hangsúlyt kap. E profil kialakítását meghatározza vá­rosunkban a Pécsi Balett. Az országban már hosszabb ideje működő nyári színházak kiala­kult arculata is arra ösztönöz, hogy Pécsett a táncművészet hazai nyári otthonát teremtsük meg. Országosan önálló nyári fóruma ennek a művészeti ág­nak még nincs. A szakmai föl­tételek adottak s az intézmény létrehozását — pénzügyi lehe­tőségektől függően — fokoza­tosan, szakaszosan kívánjuk megoldani. Ezért külön terv ké­szült az 1978. évi nyári időszak­ra s a rákövetkező évek ren­dezvényeire. Fő műsorok — Mikor és hol láthatók majd a produkciók, illetve mit tudunk már eddig a lő program színre állításának terveiről? — Mint a Dunántúli Napló is közölte, öt helyszínen játszunk július 14—30-a között. A legna­gyobb, egyúttal középpontú helyszín a nyárig korszerűsítés­re kerülő Káptalan utcai 800 személyes szabadtéri színpad. Itt zajlanának a fő események: olyan klasszikus, vagy modern bemutatók, amelyek az emberi létezés alapkérdéseivel foglal­koznak. Ezek a tánc, az orato­rikus balett nyelvén megszólal- tathatóak. A választás egyébként azért esett erre a helyszínre, mert a Pécsi Nyári Színház to­vábbfejlesztésének lehetőségei között a tettyei kőbánya válik majd fő helyszínné. Ennek isme­retében feleslegesnek ítéljük a korábban, a Székesegyház nyu­gati homlokzatánál tervezett színtér fölépítését. (A régi sza­badtéri színpad rekonstrukciója lényegesen olcsóbb.) E helyszí­nen két produkció kerülne be­mutatásra öt-öt előadásban. Ezen a tíz estén kívül két alka­lommal lépne színpadra a bu­dapesti Vasas Együttes korsze­rű, modern műsorával. A két fő műsor a következő: az egyik háromrészes, J. S. Bach Pa­rasztkantáta; Monteverdi Tancred és Clorinda párviada­la, valamint Carl Orff Carmina Burana című művei alapján. Ezt a balett-bemutatót a Pécsi Baletton kívül meghívott ven­dégek is segítenék: Kun Zsu­zsára, Sipeki Leventére gondol­tunk, és másokra is az Opera­házból. Itt szerepel a Pécsi Fil­harmonikus Zenekar; pécsi amatőrkórusokból szerveznénk nagykórust Antal György irá­nyításával és föllépnének az Állami Operaház magánéneke­sei is. Vezényelni Mihály And­rás Kossuth-díjas, érdemes mű­vészt hívnánk meg. A Monte- verdi-mű koreográfiáját Tóth Sándor, a két másikét Eck Im­re készíti. A másik fő műsor a Salome c. fantasztikus játék Oscar Wilde nyomán, Petro- vics Emil Kossuth-díjas, kiváló művész zenéjével. Ebben a mű­ben egy komplex színházi mű­fajt tervezünk, amelyben egyenlő súllyal szerepelne a ze­ne, a tánc, a próza és a kép­zőművészet. Salome szerepére Galambos Erzsébet érdemes művészt kívánjuk megnyerni; Herodes szerepére Szilágyi Ti­bort, A többi szerepet pécsi művészek játsszák. Mindkét műsor színpadra állítását én irányítom. Az Orff-mű képi megfogalmazására Somogyi Jó­zsef Kossuth-díjas szobrászmű­vészt kértem fel; a Salome dísz­lettervezője Erdős János grafi­kusművész. A jelmezeket Schöf- ler Judit tervezi. E műsorok fel­dolgozásmódja, műfaji komp­lexitása — reméljük — orszá­gos érdeklődésre is számot tarthat. Tettye A tettyei romok környezeti szépsége sajátos színt ad a Pé­csi Nyári Színháznak, Tovább kívánjuk itt folytatni azt a kí­sérletet, amely a hivatásos és amatőr színjátszók együttműkö­désén alapul. A színpad és a nézőtér kialakítása külön épí­tészetet nem igényel. Itt, ezen a nyáron ugyancsak két pro­dukció kerül bemutatásra öt-öt estén: Euripidész Hekabé és Paul Foster Első Erzsébet című alkotásai. A két produkciót az amatőr színjátszó tábor hozza létre, színre vitelét és a tábor irányítását Babarczy László, a kaposvári színház főrendezője végzi. Barbakán A múlt évben a nyugati vár- fal környékén kialakított Bar- bakán-sétány viszonylagos zártsága, természetes környeze­te, központi fekvése kitűnő le­hetőséget kínálnak színházi produkciók bemutatására. A ta­valy nyári kísérlet bizonyította, hogy mesterséges beavatkozás, nézőtér és színpad építése nélkül is lehet itt előadásokat tartani. Terveink szerint 300 személyes nézőtérrel egy pro­dukció várható itt négy elő­adásban. Ez is a Gyulai Vár­színház készülő előadása lesz, Székely János Caligula hely­tartója c. darabja. Harag György, a Marosvásárhelyi Ál­lami Magyar Színház igazgató főrendezője rendezi. TIT-udvar A TIT-udvar hangulatos, zárt környezete a felnőtt bábjáték­nak adna otthont, amely ugyan­csak országosan egyedülálló kezdeményezés lenne. Olyan műfaj kapna itt nyári színházi lehetőséget, amely eddig csak „vásári játékként" kiegészítő szerepet játszott. A felnőttek­nek szóló bábműsorok az or­szágos hírű pécsi Bóbita Báb­együttesre épülnek. Kétszáz­személyes nézőtéren, két pro­dukciót tervezünk négy-négy előadásban. Az egyik, a Homo ludens, rendezője Kovács Ildi­kó, a Kolozsvári Állami Báb­színház rendezője; a másik Az élet és a szerelem játékai cí­mű, a Bóbita Együttes új há­romrészes műsora. Rendezője: Kós Lajos. Ok egyébként a nyá­ri színház „hírverőjeként" han­gulatteremtő szabadtéri műso­rokat is 'adnak délutánonként a város közterein. Minaret-udvar A Minaret-udvar sajátos hangulatú, teljesen zárt egyko­ri kolostorudvar kitűnő lehető­séget ad egy-egy kor megele- venítésére. Az idei nyáron Re­neszánsz vigasságok címmel négy estén idézünk fel egy ko­rabeli reneszánsz lakomát, tér­mészetesen a közönség részvé­telével. A korabeli étkek, fogá­sok közt hangulatos műsort ad a Bakfark Lant-trió, a Gabriel- li rézfúvós-ötös, a Collegium Musicum-együttes és mások. E műsor gazdája Kircsi László. Mindezekből kitűnik, hogy 17 nap alatt 9 szabadtéri pre­miert, összesen 38 előadást tervezünk. Megvalósításuk nem könnyű, ezért messzemenően számítunk Pécs kulturális köz­életének összefogására, támo­gatására. „S ha eső lesz?...” — Milyen kiegészítő prog­ramok segítik a Pécsi Nyári Színház megvalósulását és mi­lyen érdeklődésre, „forgalom­ra" számítanak? — Néhány a kiegészítő programokból: nyári egyetem, lengyel karikatúra kiállítás; szabadtéri kiállítás a székes- egyház előtt; a nemzetközi ifjú­sági zenei tábor koncertjei; nyári dzsessz-sorozatok a Mi­naret-udvaron; VIT-karnevál; utcaszínházak, cserépvásár stb. Elsősorban pécsi nézőkre számítunk, de arra is, hogy a város idegenforgalma évről év­re növekszik. Az idegenforgalmi hivatal előrejelzése szerint jú­liusban mintegy 35 000 turistát várnak Pécsre . .. — Szóljunk a belépődíjakról is: mennyibe kerülnek? — A Káptalan utcai sza­badtéri színpadon 80 és 60 fo­rint, a többieknél egységesen 30 forintba kerülnek. — S ha megered az eső, ha rossz idő lesz? ... — Két eset lehetséges: vagy „esőnapokat" iktatunk be ha­gyományosan, vagy bevisszük a produkciót a sportcsarnokba. Az utóbbi mellett s ellenében is sok minden szól. Erről ké­sőbb döntünk. W. E. H. Barakonyi Klára: Kövek Segédmunkásból író Emlékezés Szántó Tiborra, születésének 50. évfordulóján Pécsett született 1928. ja­nuár 29-én és haláláig össze­forrott ezzel a Mecsek alján elterülő patinás várossal, amelyből vidéki irodalmi köz­pontot kívánt csinálni. Mielőtt íróvá fejlődött volna, külön­böző szakmákban segédmun­kásként dolgozott, majd Bu­dapesten kőműves lett. Az 1940-es évek végén azután búcsút intett a szakmáknak, tollat ragadott kezébe és új­ságíró, a betű szerelmese lett. Budapesten és vidéki váro­sokban egyaránt dolgozott. Pécsett munkatársa volt a „Dunántúli Napló"-nak, de mint újságíró tevékenykedett Kaposvárott és Szekszárdon is. Bámulatos szorgalom és kitartás jellemezte. Példa er­re többek között az is, hogy magánúton tanult és 1948- ban Pécsett letette az érett­ségit. Amikor az ország jóformán még romokban hevert s az irodalmi életben országos vi­szonylatban is pangás mutat­kozott, Szántó Tibor Pécsett maga köré gyűjtötte az akkor még fiataloknak számító író­kat és 1952-ben megindította o „DUNÁNTÚL" c. irodalmi folyóiratot, amely a Magyar írók Szövetsége Dunántúli Csoportjának volt az orgánu­ma. A folyóirat első számában programadásként „Vállal­juk” címmel a következőket olvashatjuk: „Kilenc dunántúli megye irodalmi életét, kulturális for­radalmát akarjuk segiteni, be­mutatni — ... meg kell ke­resnünk a Dunántúl kilenc megyéjében azt, ami orszá­gosan tipikus és azt, ami he- lyi, egyéni jelenség, Dunán­túlon sokféle nemzetiség él. A múltban mesterségesen szí­tott torzsalkodásban, most őszinte, testvéri egyetértésben. Nekünk is meg kell mutat­nunk és tovább kell segíte­nünk ezt a változást... folyó­iratunk feladatának tekinti maguknak az íróknak a neve­lését is és új tehetségek fel­fedezését." A folyóirat a régi, „Sor­sunkéhoz viszonyítva demok­ratikusabb szellemű volt, az irodalom mellett behatóbban foglalkozott a munkásság és a parasztság megváltozott új életével, főleg az „Üj Dunán­túl” c. rovatban. Az „örök­ségünk" rovatban pedig a haladó hagyományainkról ol­vashattunk írásokat. A felszabadulás utáni évek­ben a városi és falusi kul- túrcsoportok demokratikus szellemű színdarabhiánnyal küszködtek. Ezért a „Dunán­túl” megindulásától kezdve úgynevezett műsorfüzet-mel­lékletet készített részükre. „A folyóirat jellege, elsősorban műsormelléklete azt bizonyít­ja, hogy minden erőnkből sze­retnénk segiteni a kulturális tömegmozgalmat" — olvas­suk a folyóirat első számában. A „Dunántúléban jelent meg Szántó Tibor, Polgár István, Bálint György egyfel- vonásos színműve, Kende Sándor, Csorba Győző báb­játéka, Kopányi György rövid komédiája és Gáli István verses egyfelvonásosa. Szántó Tibor érdeme, hogy a folyóiratban jelentette meg többek között Örsi Ferenc, Kende Sándor, Kalász Már­ton, Zsikó Gyula, Hunyadi Jó­zsef, Pákolitz István, Csorba Győző, Pál József, Galsai Pongrác, Berták László, Gáli István, Takáts Gyula, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Tatay Sándor, Kopányi György, Weöres Sándor, Csányi László, Abody Béla, Mándy Iván, Sásdi Sándor, Kodolányi János, Kolozsvári Grandpierre Emil, Várkonyi Nándor, Károlyi Amy és má­sok írásait. Számos, akkor még kezdőnek számitó író ne­ki köszönhette azt, hogy Pé­csett vagy Budapesten „befu­tott", irói tehetsége kitelje­sült. A „Dunántúl" folyóirat szerkesztésébe Szántó Tibor mellett 1956-ban bekapcsoló­dott Csorba Győző és Galsai Pongrác is. A nívós folyóirat öt évfolyamot ért meg, utol­só száma 1956 októberében jelent meg. Szántó Tibor titkára volt a Magyar írók Szövetsége Pécsi Csoportjának. Hogy ezt a tisztségét milyen komolyan, lelkiismeretesen töltötte be, többek között bizonyítja an­nak a meghívónak a szövege is,-amelyet az ő aláírásával még ma is őrzök: „Kedves Barátom! A Ma­gyar Írók Szövetsége Pécsi Csoportja szeptember 26-án, pénteken este 7 órakor a Szakszervezeti Kultúrotthon Színház téri épületében tag­gyűlést tart. Ennek a rendes évi taggyűlésnek igen nagy jelentősége van további mun­kánk megjavítása szempont­jából. A taggyűlésen elhangzik a titkári beszámoló. Itt ismer­jük és vitatjuk meg a cso­port jövő évi munkatervét és szó esik lényeges irodalompo­litikai kérdésekről is. Minden tagnak becsületbe­li kötelessége és amellett szervezeti kötelessége is, hogy a taggyűlésen részt vegyen, arra már előzőleg felkészül­jön, saját munkáját és a cso­port munkáját kritikailag ér­tékelje és hozzászólásával is bírálólag segítse írótársait valamint a vezetőséget. Távolmaradásra semmi­féle igazolást nem fogadha­tunk el (eltekintve egészen különleges, előre nem várha­tó eseményektől). Kérjük ezt o levelet is, ha szükséges, munkahelyi vezetőséged előtt használd fel arra, hogy a megadott időpontban feltét­lenül szabaddá tegyenek. Jó munkát kívánva, baráti üdvözlettel: Szántó Tibor tit­kár. Pécs, 1952. szept. 16-án." Ő szervezte meg 1953 ta­vaszán az írószövetség mellett működő irodalmi lektorátust azzal a célkitűzéssel, hogy részben új tehetségeket fe­dezzenek fel, részben pedig értékes kéziratokat biztosítsa­nak a „Dunántúl" c. irodol- mi folyóiratnak. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a vidé­ki könyvkiadás megszervezése Baranyában. A Magyar írók Pécsi Csoportjának, illetve a „Dunántúli Magvető" kiadá­sában jelent meg Gáli Ist­ván, Csorba Győző, Pál Jó­zsef, Tatay Sándor, Kalász Márton, Szántó Tibor, Egry József, Takáts Gyula, Pataki Rezső könyve, egy műsorfüzet, valamint a bányász népmesé­ket tartalmazó kötet. Magának Szántó Tibornak 12 könyve jelent meg, java­részt novelláskötetek. Művei: „Triciklin" (Novellák, Pécs, 1955), „Beziéresi lehetetlen­ségek" (Novellák, 1957), „Ár­nyékvilág" (Regény, 1959), „Valamelyik parancsolat" (Novellák, 1960), „Végjáték" (Regény, 1963), „Élet, halál, cigaretta", „Bálnákról is be­széltünk" (Regény), posthu- mus kötete pedig „A Dene­vér Kastélyról". Több egy- felvonásos színdarabot is írt. Amikor ars poeticájáról kérdezték, Szántó Tibor így válaszolt: „Engem a világból leginkább a megmásithala*- lannak a megmásitása érde­kel. Figyelmem fókuszában az áll, amikor reális ok, igény, szükség, lehetőség volna a változásra, és valaki, vagy valami abszurdul nem válto­zik". 1958-tól Pécsről Budapest­re költözött, ahol novelláit az 50-es évek eleje óta rendsze­resen közölték a folyóiratok, lapok és szépprózai antoló­giák. Nyolc évvel ezelőtt, 1970. február 26-ón, fiatalon, 42 éves korában halt meg a fővárosban. Pusztai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom