Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-09 / 9. szám

Terrorizmus — eszme és gyakorlat (1) Kropotkintól Carlosig Sikeres merénylet II. Sándor cár ellen Ceausescu a közel-keleti helyzetről Az Agerpres hírügynökség jelentése szerint Nicólae Ceau­sescu, a Román Államtanács el­nöke a Helmut Schmidt kancel­lárral együttesen megtartott szombati sajtóértekezleten rész letesen kifejtette a Román Szo­cialista Köztársaság álláspont­ját a közel-keleti kérdésben. A román államfő a követke­zőket mondotta: „Szeretném hangsúlyozni, hogy Románia nem játszott köz­vetítő szerepet és nem kíván ilyen szerepet játszani a közel- keleti kérdésben. Románia mindig amelett fog­lalt és foglal állást, hogy a kö­zel-keleti kérdéseket tárgyalá­sok útján, mindenekelőtt az ér dekelt felek közötti közvetlen tárgyalások útján oldják meg. Szadat elnök látogatását és kezdeményezését fontos lépés­ként értékeltük az igazságos és tartós közel-keleti béke megva­lósításának dinamikussá tételé­ben. Magától értetődik, hogy a közel-keleti béke megvalósítha­tatlan Izraelnek az 1967-es há­ború nyomán megszállt terüle­tekről való kivonulása és a Pa­lesztinái kérdés megoldása nélkül, beleértve a független Palesztinái állam létrehozását is. Ezt az alkalmat is ki akarom használni annak kijelentésére, hogy a genfi értekezlet felújí­tása fontos tényező a térség békéiének megteremtésében, a megfelelő garanciák biztosítá­sában, a konfliktusban részt­vevő valamennyi fél számára. A konferencián részt kell venni az érdekelt feleknek, a két társ­elnöknek — a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak — valamint az ENSZ-nek, amely­re különleges felelősség hárul a közel-keleti problémák meg­oldásáért, a jövőbeni béke biz­tosításáért." ♦ 4- JERUZSÁLEM: Az egyipto­mi—izraeli katonai bizottság — amelynek felállításáról a karácsonykor tartott csúcstalál­kozón állapodtak meg — a legutóbbi bejelentésekkel el­lentétben január 11-én és nem 16-án kezdi meg ülését Kairó­ban — közölték az izraeli had ügyminisztériumhoz közelálló, felhatalmazott források. A ka­tonai bizottság munkájával párhuzamosan tevékenykedő politikai bizottság jeruzsálemi tanácskozása 16-án kezdődik. 4- MADRID: A Spanyol Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Madridban tartott ülésén nagyon pozitívnak mi­nősítette a parlament szerkesz­tő bizottsága által elkészített alkotmánytervezetet, de meg­bízta a párt parlamenti képvi­selőcsoportját, hogy néhány konkrét kérdésben nyújtson be módosító javaslatokat a terve­zethez. Az SKP módosításokat javasol a válás, az abortusz, az oktatás kérdéseiben anél­kül azonban, hogy ezzel ideo­lógiai vitát kezdeményezne a katolikus egyházzal. 4 ATHÉN: Vasárnap Athén­ben nyilvánosságra hozták a Görög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának téziseit az ez év május 15—20. között sorrakerülö X. kongresszus­ra. A KB nyilvánosságra ho­zott programja többek között kimondja, hogy a munkásosz­tály és szövetségesei hatalom­ra jutását békés eszközökkel akarják elérni, de nem zárták ki a „nem békés harc lehető­ségét" sem. Ez utóbbi attól függ — mutat rá a dokumen­tum — hogy milyenek lesznek az erőviszonyok abban a pil­lanatban, amikor a népi moz­galom megmérkőzik a mono­póliumok helyi oligarchiájával és a nemzetközi imperializmus­sal. 4- VARSÓ: Edward Gierek, a LEMP KB első titkára levelet kapott James Carter amerikai elnöktől — jelentette vasárnap a PAP lengyel hírügynökség. A levélben Carter köszönetét mondott azért a vendéglátá­sért, amelyben lengyelországi- látogatásakor részesítették és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a LEMP KB első titkárá­val megteremtődött személyes kapcsolatai olyan tényezővé válnak, amely erősíti a lengyel és az amerikai nép közötti hagyományos szálakat és a nemzetek közötti béke ügyét szolgálja. 4 PEKING: A kínai főváros lakossága szerény keretek kö­zött emlékezett meg Csou En- laj miniszterelnök halálának második évfordulójáról. Va­sárnap reggelre a megemléke­zés koszorúi bontották el a Mennyei Béke Kapujának te­rén lévő hősök emlékművét. A koszorúk mellett a két évvel ez­előtt elhunyt miniszterelnököt méltató versek és megemléke zések szövegét tartalmazó, kis­méretű falragaszok voltak lát­hatók. A kínaiak szemmellát- hatóan szervezett, kis csopor­tokban vonultak lel a hősök emlékművéhez és helyezték el koszorúikat. A kínai sajtó hi­vatalosan nem emlékezett meg Csou En-laj halálának évfor­dulójáról. Politikai merénylet Rómában Róma Újabb politikai merény­let színhelye volt Róma. Szombat este ismeretlen tettesek pisztollyal agyon­lőtték az újfasiszta párt (Olasz Szociális Mozga­lom — MSI) két aktivistá­ját, a 20 éves Franco Bi- qanzettit és a 19 éves Francesco Ciavattat. A terroristák egy harmadik újfasisztát is megsebesí­tettek, mielőtt kereket ol­dottak volna. A politikai qyilkosság után incidens tört ki az újfasiszta párt körzete előtt, ahol a két fiatalem­bert megölték. Többszáz feketeinges suhanc tört­zúzott, ami útjába került. Kis híján meqlincselte az ólasz tv-hiradó munkatár­sát, majd összetűzött a csendőrséggel. Pisztolylö­vések dördültek el és egy újfasiszta fejlövéssel a földön maradt. Életveszé­lyes állapotban szállították kórházba. A csendőrség a kora reggeli órákig ellenőrizte a környéket, hajnalban azonban másutt követtek el újabb merényletet. Fel­tételezhetően szélsőjobbol­daliak rálőttek a kommu­nista párt egyik aktivistá­jára, akit kórházba kellett szállítani. 4- MOSZKVA: Szonoda Szu- nao japán külügyminiszter va­sárnap a szovjet kormány meghívására hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A japán külügyminisztert a repü­lőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, külügyminiszter fo­gadta. 4 BONN: Joseph Luns, a NATO főtitkára üdvözölte az Egyesült Államoknak azt a szándékát, hogy megerősíti az Európában állomásozó csapa­tait. James Carter amerikai el­nök azon eltökéltségét, hogy a harcászati atomfegyverekről nem folytat bilaterális tárgya­lásokat a Szovjetunióval és hogy a két nagyhatalomnak a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalá­sain az amerikai lél figyelem­be kívánja venni a szövetsége­sek véleményét is. 4- KHARTOUM: Anvar Sza­dat egyiptomi elnök szomba­ton, röviddel azután, hogy Khartoumba érkezett, megkezd­te tárgyalásait Gaafar Nimeri szudáni államfővel. Hivatalos közlés szerint a tanácskozáson Egyiptom közel-keleti „békekez- deményezéseiről” és a Szomá­liái—etiópiai konfliktusról volt szó. Az egyiptomi elnök érke­zésekor adott nyilatkozatában kijelentette: „mi és Szudán mindenben partnerek vagyunk". Mint mondta, a Nimerivel foly­tatandó megbeszéléseken „mindenről” szó lesz, az ed­digi és ezután várható tárgya­lásokról, a Közel-Keletről, Af­rika „szarváról", a kétoldalú kapcsolatokról. 4- ANKARA: Óvatos optimiz­mussal nyilatkozott a ciprusi kérdés megoldásának távlatai­ról Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki vasárnap érkezeti Istambulból Ankarába, hogy kétnapos tárgyalássorozatot folytasson az új török kormány vezetőivel. Érkezése után el­hangzott nyilatkozatában a fő­titkár kijelentette: „határozot­tan remélem, hogy ankarai, majd később Cipruson és At­hénban folytatandó megbeszé­léseim nyomán lehetővé válik a tárgyalási folyamat felújítá­sa, ami természetesen a cip­rusi közösségek közötti tárgya­lásokat kell hogy jelentse". 4- RÓMA: Mose Dajan iz­raeli külügyminiszter hétfőn kétnapos hivatalos olaszországi látogatásra Rómába érkezik. 1881 nyarán egy londoni étterem különszobájában vagy félszáz komor kinézetű férfi gyűlt össze. Többségük feke­te szakóllat viselt, ami jelké­pe is lehetett volna a társa­ságnak, amely a Fekete In- ternácionálé hangzatos ne­vén vált ismertté ez a máig is páratlan találkozó az ak­kori idők vezető anarchistái­nak nemzetközi értekezlete volt. A legismertebb résztve­vő Pjotr Alekszejevics Kro­potkin orosz herceg volt, akit manapság is az anarchizmus legjelentősebb alakjának tar­tanak. A „közgyűlés" idő­pontja is lényeges, hiszen a különböző országokból ösz- szesereglett anarchista veze­tők azután vitatták meg együttműködésük lehetősé­geit, hogy ugyanaz év már­ciusában sikeres merényletet hajtottak végre II. Sándor orosz cár ellen. Az anarchisták akciói Ez a politikai gyilkosság egy lehetne a sok közül, ha indítékaiban nem lennének olyan tényezők, amelyek megkülönböztetik a további politikai merényletektől. Ezek­nél ugyanis általában az ál­dozat személye állt valaki­nek, vagy valakiknek az út­jában, tettei, politikája tette kellemetlenné ellenfelei szá­mára. Az anarchisták első, nagy vihart kiváltott akciójá­ban azonban az orosz ural­kodónak nem a személye volt fontos, hanem az a tény, hogy a cár a gyűlölt orosz állam jelképe. A múlt század végi anarchisták nagyszabású merényletsorozata, amelynek áldozata lett például Carnot francia köztársasági elnök, I. Umberto olasz király, Mc Kin- ley amerikai elnök, sőt Er­zsébet osztrák császárné, Fe­renc József felesége is, az államok ellen irányult, a ve­zető személyiségeken keresz­tül. S ez az a momentum, amely újat hozott a politi­kai erőszakos cselekmények hosszú történetében, s a mai modern terrorizmus gyökeré­nek is nevezhető. A XIX. századi anarchizmus kialakulásának oka a kispol­gárság nagytömegeinek ro­hamos elszegényedése volt. A tőkés termelés előretöré­sével természetszerűleg szorult vissza a kisüzem, s ugyan­ilyen természetes, hogy ez kiváltotta a jelenséget meg­érteni nem képes kistulajdo­nosok elkeseredett lázadozá- sát. „A kapitalizmus borzal­maitól megvadult kispolgár" — ahogy Lenin fogalmazta — az államban látta minden baj okát. Minthogy az anar­chizmus nem volt képes meg­felelő kiutat, módot kínál­ni az igazságtalanságok megszüntetésére, hamarosan az állam elleni meddő láza­dássá fajult. Ideológusaik meg is fogalmazták a harc elveit. A gyűlölt államot le kell rombolni, s ebben első­sorban az egyének akcióinak van hatalmas szerepük. „A dinamit permanens, állandó forradalma ..." — írta Kro­potkin, „a tett propagandá­ja" — hirdették mások. Az erőszakhullám következmé­nyeit elsősorban a munkás- mozgalom sínylette meg, hi­szen a tőkés államok egye­bek között az anarchista ak­ciók ürügyén nyomták el erő-^ szakkal a szervezett munkás­ság megmozdulásait. A terrorizmus „reneszán­sza" a XX. század hatvanas- hetvenes éveiben ugyancsak a kapitalizmus ellentmondá­sainak kiéleződésével, prob­lémáinak fokozódásával ma­gyarázható. Az 1968-as évek Nyugat-Európáját felbolyga­tó anarchista diákok, majd a totális erőszakot bevezető terrorista-csoportok is az ál­lamot akarták lerombolni. Ok is az egyéni erőszak lát­ványos tetteivel vélik forra­dalmasítani a tömegeket. Szerintük az elnyomó állam a terrorakciók nyomán mutat­ja meg igazi arcát, antide- mokratizmusát, másrészt ki­derül gyengesége is. Be akarták bizonyítani, hogy az állam nem képes megvéde­ni magát egy elszánt „for­radalmi” mag támadásai­tól, s nem képes megvédeni polgárait, valamint azok tu­lajdonát sem. Ehelyett csak erőszakossága, diktatórikus jellege fokozódik, amely szük­ségképpen kiváltja az amúgy is nyugtalan állampolgárok ellenszenvét. A képlet tehát: terrorakciók, az elnyomó ál­lam felfegyverkezik, amivel lehull az álarca, fokozódik a nyugtalanság, a tömegek elé­gedetlensége, s végül mindez a hatalorp csődjéhez vezet. „Ha nem létezik még az a rendőrállam, amelyet min­denki gyűlöl £s amelytől min­denki retteg, akkor el kell érni, hogy létrejöjjön" — mondják a nyugatnémet ter­roristák, akik nyilván hiszik azt, hogy ez az egyetlen mód a forradalmi helyzet mester­séges előidézésére. ✓ Változatos módszerekkel A módszerek persze válto­zatosabbak, mint á század- forduló idején. A bombame­rényietek ma is előfordulnak, de a fő eszköz az ember­rablás és a repülőgépeltérí­tés lett. A politikai gyilkos­ságokra is van példa, gon­doljunk csak Buback, nyu­gatnémet főállamügyész vagy Ponto, a Dresdner Bank el­nöke elleni merényletekre. A fő és alapvető különbség azonban a régi és a mai terrorizmus között a politi­kai-társadalmi körülmények­ben van. Hiszen Kropotkin idején mégis csak volt vala­mi bázisuk az anarchisták­nak az elégedetlen kispol­gárok körében. Akcióik sem keltettek olyan osztatlan el­lenszenvet, mint napjaink­ban, amikor az államhata­lom megzsarolása sokszor ártatlan emberek tucatjainak életét fenyegeti. Az akkori bázis mára csak a szimpa­tizánsok szűk körére csök­kent. A terroristák jó része kétségtelenül a kapitalizmus igazságtalanságai miatt ki­utat nem látó fiatalok közül kerültek ki, de ezeknek a fia­taloknak semmiféle kapcso­latuk nincs a társadalmi ba­jok miatt elégedetlen, nyug­talan tömegekkel, s a mun­kásmozgalommal. Elsőszámú közellenség A nemzetközi terrorizmus képviselői ma már minde­nütt az államok elsőszámú — és egyáltalán nem hősök­ként, forradalmárokként tisz­telt — közellenségei, a leg- keresetteb bűnözők, mint pél­dául a számos országban körözött, szinte rettegett fan­tomnak kikiáltott Carlos, akit két esztendeje, az OPEC mi­niszterei elleni bécsi táma­dás óta üldöz több világrész rendőrsége — mindhiába. A hozzá hasonló kalandorok vá­ratlan feltűnése, majd eltű­nése már önmagában is a terrorizmus nemzetközivé vá­lásáról árulkodik. Avar Károly (Következik: össztűz az ál­lamra). F I ATALOK! A BARANYA MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT AZ ALABBI SZAKMÁKBAN ISKOLÁZ BE szakmunkástanulókat! Kőműves, ács-állványozó, épületburkoló, melegpadlózó és műanyagburkoló, szobafestő és mázoló, vasbetonszerelő. 506. IPARI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET PÉCS, ÉPÍTŐK ÚTJA. Viz, gázszerelő, központifűtés-szerelő, ép. lakatos, hegesztő, bádogos, épületasztalos. 508. IPARI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET, PÉCS. SZIGETI ÜT 35. Építőgépszerelő, villanyszerelő, esztergályos, szerszámkészítő. 500. IPARI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET, PÉCS, RÉT UTCA 43. Ács-állványozó és vasbetonszerelő szakmákban kellőszámú jelentkezés esetén 300,— Ft társadalmi ösztöndíjat fizetünk. Fiatalok! IIarjuk Jelentkezéseteket! # Felvilágosítás: B. m. Állami Építőipari Vállalat, Pécs, Rákóczi út 56. Munkaügyi osztály. Élénkül a belpolitika a közelgő francia választások előtt. Képünk azon a megbeszélésen ké szült, amelyen a francia kormány tagjai Giscard d’ Estaing vezetésével a választásokról tárgyalta!

Next

/
Oldalképek
Tartalom