Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-05 / 5. szám
1978. január 5., csütörtök Dunántúlt napló 3 Euente hatvanötezer irat Adózók, ügylelek, panaszosok Az ügyvitel, adminisztráció Malommúzeum Malommúzeumot létesít Kőszegszerdahelyen a Vas megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. A viszonylag jó állapotú kőszegszerdahelyi vízi meghajtású malmot az 1800-as évek első felében építették, s az 1952-ig üzemelt. A vállalat az épületet megvásárolja és eredeti állapotában állítja helyre. Az ipari műemlék rendbehozásához a vállalat dolgozói, nyugdíjasai társadalmi munkát ajánlottak fel. Elhatározták továbbá, hogy Vas megye régi malmaiból a még épségben fellelhető ipari emlékeket összegyűjtik, s a felújított vízimalomban kiállítják. gépesítésére törekednek Pécsett 35 000 ember fizet adót évente 30-35 millió forint értékben: a befolyó összeget a Városi Tanács költségvetésében használják fel. Legtöbben a házadó-fizetők vannak: 24 000, a tőlük származó összeg mindössze 4 millió forint. Ezt követik a gépjármű-adózók: húszezren és az általuk befizetett pénzösszeg már 25 millió forintra rúg. Mezőgazdasági ingatlan után adóznak 9200-an, a tőlük eredő bevétel közel 3 millió forint. Telekadót közel száz személyre vetettek ki, akik 2 vagy ennél több telekkel rendelkeznek. Házértékadója 25 pécsinek van, mivel házuk értéke meghaladja a 800 000 forintot. A Pécs városi Tanács pénzügyi osztályán 130 ügyintéző dolgozik, a létszám majdnem fele a lakosságadóztatási csoportban, A költségvetési csoport legalább száz tanácsi intézmény költségvetésének a gazdája. A közgazdasági csoport több mint 10 tanácsi vállalat pénzügyeit intézi, míg a főkönyvelőségi csoport a gazdálkodás technikai részét látja el. Az illetékhivatal a Móricz Zsigmond utcában tevékenykedik 16 fővel: gépkocsik, ingatlanok adás-vevésével foglalkoznak, valamint a kisiparosok és kiskereskedők adóztatásával. Hetente három alkalommal fogadnak ügyfeleket és évente 6—8 ezer ember fordul meg ott. Illetményhivatal található mindegyik kerületben, összesen 32 alkalmazottal. A száz tanácsi intézmény mintegy nyolcezer dolgozójának a bérét számfejtik, köztük az általános és középiskolákét, a művelődési otthonokét, orvosi rendelőkét, egészségügyi intézményekét, a színházét, a múzeumokét. A legnagyobb ügyfélforgalmat a kerületi hivatalokban bonyolítják le, ahol évente 40—45 ezer panaszos, ügyét intéző fordul meg a fogadónapokon. Az iratok száma hatalmas: csak kifelé, vagyis az ügyfeleknek évente 60—65 ezer iratot bocsátanak ki. így például 35 ezer adóív, négyezer értesítés mezőgazdasági adóról, húszezer Önitatókaf a pécsi Az agárdi AGROKOMPLEX, amely ma már 100 millió rubeles nagyságrendben exportál komplett sertés- és szarvasmarhatelepeket a KGST-országok- ba, egyik alvállalkozója a pécsi Új Élet Termelőszövetkezet. A tsz 1969-ben kezdte meg a sertés- és szarvasmarha önitatók gyártását. Ma már hét típusban készülnek a tsz melléküzemében. Az AGROKOMPLEX kérésére a szövetkezet vállalta, hogy január helyett már decemberben leszállítja a lengyel exportra tájékoztató a gépjárműfizetés új rendjéről, 6-8 ezer felszólítás, hogy időben fizessenek, és 100-150 fellebbezés az 1977. évi „irat-mérleg”. Az osztályon az iratok száma ennek a többszázszorosa is lehet: számot nem tudtak becsülni, oly nagy. Példaként említették a gépjárművezetőket, akik ügyintézésével kapcsolatban legalább százezer „írásos nyom”, dokumentum marad egy esztendőben. Dr. Sabacz Jenő osztályvezető-helyettes az adófizetők, az ügyfelek és az ügyintézők lelkiállapotáról, munkamoráljáról is beszél: — Évente megközelítőleg 200—300-an jönnek reklamálni inkább gépjárműadó miatt, vagy kisiparosok, kereskedők sokallják a kivetett összeget. Egy-két kirívó esettől eltekintve jónak mondható az adómorál. Akik elhanyagolják a befizetést, vagy hosszú ideig nem is fizetnek, csak többszöri felszólításra: számuk 400—500. Adóváltozáskor, ami ezt az évet is jellemezte, van súrlódás, megsokasodnak a problémák, néha gorombaság is előfordul a fizetők részéről. Tartjuk a 30 nap átfutási időt panaszosügyekben és tudtommal hibás adatokat, iratokat nem adtak ki az adminisztrációs munkát könnyítő számítógépek. Sok a női dolgozónk, ami azért is jó, mert nagyon türelmesek. Ehhez a munkához jó idegek kellenek, hisz ugyanazt egy nap legalább 30—40-szer szükséges elmagyarázni, bár időben küldünk mindenféle tájékoztatót az összes adófizetőnek. Akadnak napok, hetek, amikor a roppant adminisztrációs munkát nehezen bírják ellátni az ügyintézők, ezért gépesítésre törekednek. A legjobban gépesített az illetményhivatal számfejtése és a nyilvántartása, A kerületi illeték- és illetményhivatalokban gépesítették a könyvelést és ugyancsak a kerületeknél az adó kivetését és befizetését. A jobb áttekintés, a naprakész informáltság érdekében a jövőben a költségvetési gazdálkodás géprevitelét tervezik, egy helyen könyvelnék a száz tanácsi intézmény pénzügyi adatait. Cs. J. exportál Élet Tsz szánt 25 önitatót. A tsz 30 fős részlege a nyújtott műszakot is vállalva eleget tett a rendelésnek. Az AGROKOMPLEX 1978- ban megduplázza, 1979-ben megháromszorozza a komplex telepek exportját, legnagyobb vevő továbbra is Lengyelország és a Szovjetunió lesz. Ehhez igazodva a pécsi Új Élet Tsz is növeli az önitatók exportját. Az idei 7 millióval szemben jövőre már 14 millió, 1979-ben pedig 21 millió forint értékű exportforgalmat bonyolít le a tsz itató technológiákból. „Kedvemre való tettek..." Torzsok Lajos újító Értelmesen eltölteni a szabad időt A beszélgetéshez kétszer kellett hozzákezdenünk. Első találkozásunkkor műszak vége volt. Elnézést kért amiatt, hogy nem tud kellő időt szakítani, mert „rövidesen kezdődik a pártalapszervezet vezetőségének ülése, én is vezetőségi tag vagyok, közvetlen utána pedig taggyűlés lesz”. Második találkozásunkkor az volt az érzésem, hogy nem valami nagy örömmel veszi ezt a „tétlenkedő időt”, amit erre a beszélgetésre fordít. — Mindig van valami tennivalóm, amit a munkaidő befejezése után kell végeznem ^— mondja. — Egyszer a párt- alapszervezettel kapcsolatos ügyek, másszor mint a Mecseki Szénbányák pécsújhegyi üzeme MHSZ-klubja titkárának is bőven akad elfoglaltságom. Az MHSZ keretében lövészeteket rendezünk, hozzájárulunk az Ifjú Gárda szakmai kiképzéséhez, előkészítjük a sorköteles fiatalokat... Ezekről a társadalmi feladatairól nem is szóltak, amikor „riportalanyul” választottam. „Mindössze" arról tájékoztattak, hogy Torzsok Lajos lakatos az eltelt két év alatt tíz újítást nyújtott be, amelyekből nyolcat elfogadtak. — Talán, ha többes számban fogalmaznánk, „tíz újítást nyújtottak be”, pontosabb lenne... — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy egy kis újítócsoportban dolgozunk. Négyen vagyunk benne, lakatosok. Elsősorban a szivattyúkon végzett újításainkat említem. Az a cél, hogy jól működjenek, különböző átalakításukkal importanyagokat takarítsunk meg. Olyan feladat ez, amivel mind a négyen szívesen foglalkozunk. Mindenki elmondja a véleményét. Nehéz kihámozni, hogy végül is kitől származott az ötlet. De ez nem zavar bennünket. Ha úgy ítéljük meg, hogy sikerre számíthat a javaslatunk, akkor elkészítjük a szükséges rajzot, számításokat. — Jelentős szabad időt használhatnak fel erre? — Kétségtelen, hogy az újításokkal kapcsolatos munkára nagyrészt a szabad időnket fordítjuk. De szívesen tesszük. Jómagam is sok alkalommal műszak utón otthon is dolgozom, rajzolok, számításokat végzek. De ha komplikáltabb számítások szükségesek, akkor valamelyik műszakit vagy a gépészetvezetőt kérjük erre. Még sosem tagadták meg tőlünk a segítséget. — Jelenleg milyen újításon dolgoznak? — Egy komplett szivattyúberendezést akarunk elkészíteni. Hazai anyagokat kívánunk hozzá felhasználni. Igaz, hogy egyszer már benyújtottuk ehhez kapcsolódó javaslatunkat, de nem fogadták el. Éppen ma kérdezte a főmérnökünk: mi van ezzel az újításunkkal? Mondtam, hogy abbahagytuk, nem fogadták el. Biztatott, kezdjük el újra. Hozzálátunk. Az órájára pillantva folytatja : — Valahogy úgy vagyok vele, hogy nem szeretem az üres járatot. Vannak, okik kocsmáznak, nem tudnak mit kezdeni magukkal, a szabad idejükkel. Véleményem szerint életünket értelmesen'kelj^ eltölteni. Még a szórakozást is úgy megválasztani, hogy az valami pluszt adjon az embernek, s a közösségnek is hasznot hajtson. Nagyon szeretek keresztrejtvényt fejteni. Ez is csiszolja az ember agyát. Katonaidejének letöltése után, 1954-ben jött az újhegyi üzembe dolgozni és azóta sem változtatott munkahelyet. — Szeretem a szakmámat, a kollektívát, és van lehetőség társadalmi munkára, újítási, ésszerűsítési tevékenységre egyaránt. Ezek kedvemre valók. Csak az idő kevés mindig ... Garay Ferenc Nem várhatnak a szerelőre... Karbantartás ■ Saját részlegben javítják a hűtőket, konyhai robotgépeket M Házilag gazdaságosabb ■ A közétkeztetésben nem lehet „üzemzavar” Alighanem megbénulna az a vendéglátó egység, amelyiktől egyik napról a másikra elvennék azokat a gépeket, technikai eszközöket, amelyeket az évek során a munka megköny- nyítésére szerzett be. Hogy ki akarná tőlük elvenni? A technika ördöge nem válogat. Kánikulában, csúcsidőben mondja fel a szolgálatot a hűtőgép, az elektromos húsdarálóban elpattant egy alkatrész, elromlik a hámozógép motorja ... Ha mindez egy háztartásban történik, bosszankodva, de megvárjuk a javítókat. De például a Mecseki Vendéglátó Vállalat háromezer adagos étterme nem engedheti meg ugyanezt magának. Már évekkel ezelőtt rájöttünk, nem tehetjük meg, hogy ölbe tett kézzel várjuk a szerelőt — mondja Kollár Béla, a Me- csekvidéki Vendéglátó Vállalat szervezési-fejlesztési főosztály- vezetője. — Gondoljuk csak el, mit jelentene ez a MÉV, a szénbányák vagy a paksi erőműépítkezés több ezer adagos konyháján. Kezdetben csak néhány szerelőből álló csoport, majd karbantartó részleg jött létre a vállalatnál. Azonban az üzlet- hálózat fejlődése a karbantartó részleg bővítését is magával hozta, s ma már közel hetven főből álló építő, javító, szerelőgárdával rendelkeznek. S mert a létszámbeli növekedés szervezési problémákat eredményezett, idén július 1-én összevonva az irányító és fenntartó tevékenységet, a részleget fenntartási üzemmé nevezték ki. — Mire vállalkozik, mit teljesít ez az üzem? — Vállalatunk az idei esztendőben több gépet vásárol), mint az elmúlt öt évben együttvéve — tájékoztat a főosztály- vezető. — Több ezer hűtőgép, számos hámozó-, tésztaszaggató, daráló- és őrlőgép, s egyéb konyhai robot közül válhat bármelyik egyik pillanatról a másikra használhatatlanná. Karbantartó üzemünk a hálózat egész területén képes elvégezni ezeket a javításokat, persze időben rangsorolva, nagyság- rendi szempontok szerint. Esztergályosaink is vannak, így sok alkatrészt magunk is elő tudunk állítani. S ma már oda is eljutottunk, hogy elvégezhetjük a gépek tervszerű karbantartását is. — Mennyibe kerül mindez a vállalatnak? — Évente hat és félmillió forintba kerül a karbantartó üzem. Hogy megéri-e? Számításaink szerint amit mi száz forintból megcsinálunk, azt külső szakemberek igénybevételével csak 160-ból tudnánk kihozni .... Zsalakó István A kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok állami támogatása 1978. január 1-től a kedvezőtlen adottságú tsz-ek állami támogatásában változtatásokra került sor; az intézkedések több mint 300 tsz-t és 60—70 szakszövetkezetei érintenek, ezek a gazdaságok tartoznak ugyanis a 14 aranykoronánál kisebb értékű földdel rendelkező üzemek körébe. A gazdaságilag elmaradt, alacsony eszközértékű üzemek sorába — ezt a kategóriát 1976-tól tartják nyilván — további 73 tsz tartozik; ezekre a közös gazdaságokra a valamivel nagyobb termelési eredmények jellemzőek, de teljesítményük általában még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól, s ezért szintén megkülönböztetett támogatásra szorulnak, ha nem is olyan mértékben, mint a kedvezőtlen adottságú tsz-ek. Árkiegészítés, hozzájárulás A kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok állami támogatást és árkiegészítést kapnak gazdálkodásuk anyagi egyensúlyának biztosítására, illetve fejlesztési eszközeik kiegészítésére. A gazdaságok középtávú fejlesztési terveket készítettek, ezeket a megyei tanácsok hagyták jóvá, s ennek alapján pályázhatják meg a fejlesztési hozzájárulást, amelyet bizonyos szempontokhoz kötnek. (A tervek különben messzemenően figyelembe veszik a helyi lehetőségeket, s általában extenzí- vebb fejlesztést irányoznak elő például a juhászatban, a szarvasmarhatartásban vagy egyes szántóföldi növények termesztésénél.) Az állami támogatás formája annyiban változott meg, hogy 1978. jan. 1-től ezek a tsz-ek nem csupán az egy főre jutó bruttó jövedelem alapján kaphatnak állami támogatást, hanem figyelembe vehetik az egy hektárra jutó nettó állóeszközértéket is. A rendelkezés szerint, ha az egy hektárra jutó nettó óllóeszközérték 16 ezer forintnál kevesebb, akkor visz- szafizetési kötelezettség nélkül, 16—18 ezer forint között legalább 50 százalékos visszafizetési kötelezettséggel, 18 ezer forintnál magasabb állóeszközértéknél pedig teljes visszatérítési kötelezettséggel engedélyezheti a megyei tanács a fejlesztési hozzájárulást. A gazdaságilag elmaradt tsz-ek szintén kaphatnak állami támogatást, de ennek odaítélésénél magasabb állóeszközértéket vesznek alapul. Ellensúlyozzák a hátrányt Miután az elmúlt évi elemzések során kiderült, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek közül egész sor hátrányban van az árkiegészítés elbírálásánál — ez egy másik támogatási forma, amelyet az értékesített termékek után számolnak el a gazdaság javára —, most a domb- és a hegyvidéki tsz-ek támogatására kisebb mértékben emelték az ár- kiegészítést: 7 aranykoronáig 12 százalékos, 7—10 aranykorona között pedig 8 százalékos árkiegészítést számolhatnak el. Ez az intézkedés némiképpen ellensúlyozza a domb- és hegyvidéki gazdálkodás nehézségéből eredő pénzbevétel- kiesést, illetve az átlagosnál nagyobb termelési költségeket.
