Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-04 / 4. szám

1978. január 4., szerda Dunántúlt napló 3 hasznos mozgalom ia|iasztaiatai Munka és művelődés, *77 Elkészült az idei program A vetélkedő első helyezettje, a 12. sz. Volán Vállalat Kossuth brigádja Senkinek sem asztala...? Néhány tapasztalat a szünidei „kínálatról A pénzügyi keret meghatározó A közművelődési intézmények többet segíthetnének Li99 „Munka és művelődés” elne­vezéssel Pécs város párt-, ál­lami és mozgalmi szervei ez évben második alkalommal hir­dették meg a termelő üzemek szocialista brigádjainak műve­lődési mozgalmát. A mozga­lom Pécs város közművelődési intézményeinek bevonásával se­gítséget kívánt adni a brigá­dok részére a művelődési vál­lalkozásokhoz, azok teljesíté­séhez, értékeléséhez. 1977-ben 28 vállalat, üzem 366 szocialista brigádja 5004 fővel nevezett be és vett részt a „Munka és művelődés” moz­galom egészévi munkájában. A szocialista brigádok kulturális tevékenysége két szakaszból állt. Az első szakaszban a moz­galom ajánlásainak figyelem­be vételével, a közművelődési intézmények segítségével egyéni és kollektív művelődési válla­lások teljesítésére került sor. A második szakaszban a szer­zett ismeretek alapján üzemi, területi és városi művelődési vetélkedőket tartottak. Ezeken a brigádok három fős csapat­tal képviseltették magukat. Az akció során tett kulturális vállalások teljesítése elősegítet­te a magasabb általános, szak­mai, politikai műveltség meg­szerzését, a szabad idő kultu­rált, tartalmas eltöltését. Tanulás A brigádok ösztönzésére egyéni vállalás alapján 128-an fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat a dolgozók es­ti iskolájában. Politikai ismere­tek gyarapítása céljából több mint négyezren vettek részt a párt, a KISZ vagy a szakszer­vezetek által szervezett politi­kai oktatásban. A brigádok ak­tív résztvevői voltak a munkás­továbbképzésnek, a szakmai is­meretek gyarapításának. A várt­nál lényegesen nagyobb szám­ban kölcsönözték ki és olvasták el az ajánlott irodalmi műve­ket. A mozgalom keretében üzemének a történetét 46 bri­gád írta meg, 129 brigád saját életéről írt krónikát. Az akció­ban részt vevő brigádok 162 újítási és ésszerűsítési javasla­tot dolgoztak ki. Kollektív és egyéni látogatás során több mint hatezren tekintették meg Katona József Bánk bán c. tra­gédiáját és Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című drámáját a Pécsi Nemzeti Szín­házban. A TIT Mecseki Termé­szettudományi Stúdiójának pla- netáriumi bemutatóját „A tava­szi égbolt csillagai, csillagok és galaxisok” címmel összesen 1880 dolgozó tekintette meg. A TIT által üzemekben tartott előadásokon 1100 brigádtag vett részt. Közös látogatásokat szervez­tek a brigádok a Vasarely Mú­zeum és a Csontváry Múzeum megtekintésére, ahol szakveze­tők 1200 fő részére tartottak tárlatvezetést. Hangversenyek Az akció zenei programja alapján hatszázan vettek részt a Moszkvai Állami Filharmónia Zenekarának a sportcsarnokban megtartott hangversenyén. Nagy érdeklődés kísérte a Ságvári Művelődési Ház zenetörténeti sorozatát, az üzemi hangverse­nyeket. Ugyancsak a Ságvári Művelődési Házban tartott mun­kásakadémia előadásain is több százan vettek részt. A Mecseki Kultúrpark szakembe­rei a nyári hónapokban szak­vezetés során mutatták be az állatkertet a brigádok és csa­ládtagjaik részére. A mozgalom első szakaszára jellemző volt a brigádok tenniakarása. Az ajánlott mű­velődési formák teljesítése so­rán a brigádtagok többsége felismerte a művelődés örömét, vagyis nem „brigádkényszer­nek", hanem természetes em­beri szükségletnek fogta fel a tanulást, a művelődést. Nehezí­tette a vállalások teljesítését az értékelő lapok rendezvé­nyenként! bélyegeztetése, az ese­tenkénti túlszervezettség. Új színfoltja viszont a moz­galomnak, hogy közös válla­lások, programok mellett már egyéni vállalásokra, látogatá­sokra is sor került és gyakran találkoztunk a kulturális ren­dezvényeken a brigádok csa­ládtagjaival is. Vetélkedők A „Munka és művelődés” mozgalom második szakaszában került sor a különböző szintű művelődési vetélkedőkre. Itt a brigádok számot adtak a láto­gatásokon, rendezvényeken szer­zett ismeretekről, élményekről, véleményt mondtak az olvasott irodalmi művekről. Az üzemi, területi és városi döntőn részt vevők (összesen 912 fő) elmé­leti tudásról, helyzetfelismerés­ről, őszinte véleménynyilvání­tásról tettek tanúbizonyságot. Ezek a vetélkedők nagy szá­mú közönség számára nyújtot­tak új ismereteket, maradandó élményt és hangulatos időtöl­tést. A Pécsi Nemzeti Színházban megrendezett városi döntőn - mint a DN is közölte — I. he­lyezést a Volán 12. sz. Válla­lat Kossuth Lajos szocialista brigádja; II. helyezést a Pécsi Hőerőmű Vállalat Jedlik Ányos szocialista brigádja (PHV vil­lamos üzem); III. helyezést a Pécsi Távfűtő Vállalat Bánki Donát szocialista brigádja ért el. A mozgalom programjának teljesítéséért, az akció sikeré­ért igen sokat tettek az üze­mek párt-, állami és moz­galmi életének vezetői, és az üzemi megbízottak. Elismerés és köszönet a benevezett szo­cialista brigádoknak évi kultu­rális tevékenységükért. Lelkiis­meretes, odaadó munkát végez­tek. Az öt évre tervezett „Mun­ka és művelődés” mozgalom 19?7. évi szakasza lezárult. A tapasztalatok alapján elkészült 1978. évi kiírás és program ezekben a napokban jut el az üzemek szocialista brigádjai­hoz. Szeretnénk, ha a termelési vállalásokkal egyidőben a mozgalom programja alapján minél több brigád fogalmazná meg kulturális vállalásait és venne részt a „Munka és mű­velődés” 1978. évi munkájában. Pozsgai Miklós, az SZMT osztályvezetője Megkezdődött a tanítás, a téli szünet már csupán kedves emlék. Azaz kinek ilyen, kinek olyan ... Attól függően, mennyi­re sikerült az értelmes, tartal­mas kikapcsolódás jegyében el­tölteni. Ezzel kapcsolatban sze­reztünk néhány tapasztalatot Közreadjuk, hisz nem egészen három hónap múlva újabb is­kolai szünet kezdődik ... A szü­net pedig, legyen az téli, ta­vaszi, nyári, mindig örömmel tölti el a diákokat. S ha mát van, térjen el a megszokott na­pirendtől, jelentsen igazi fel­üdülést, regenerálódást. Egy héttel ezelőtti kis telefon „kör- kapcsolásunk” célja az volt, hogy földerítsük, vajon kik, ho­gyan segítenek ebben; vajon az iskolán kívüli szervek, első­sorban a közművelődési intéz­mények mit nyújtanak a diá­koknak a szünetben? Az Ifjúsági Házban délutá­nonként mese- és ifjúsági fil­meket vetítettek, és sokszor a 300 személyes nagyterem is ki­csinek bizonyult. A pécsi Úttö­rőházban a szakkörök a szünet­ben is működtek, szerveztek filmvetítést, vetélkedést. „Na­gyon rövid ez az idő, nemigen lehetett agyonszervezni — mondta a ház igazgatónője, Kóczián Erzsébet. — A gyerekek, ha akarnak, ide különben min­dig bejöhetnek játszani”. Sik­lóson az Úttörő- és Ifjúsági Házban január 2-ra játékos ve­télkedőt hirdettek meg, ezen­kívül minden kedden, csakúgy mint máskor összejönnek fog­lalkozásra a gyerekkönyvtár ol­vasói. A szigetvári Művelődési Központ gyerekklubja szünet­ben is „üzemelt”, Mozsgóra és Nagydobszára kirándultak. Pécsett, a Steinmetz Művelő­dési Házban viszont csend volt. Szünet előtt azonban az összes szövetkezet náluk tartotta a Télapó-ünnepélyt; gyakran egy­szerre. két Télapó osztotta az ajándékokat, egyik az emeleten másik a földszinten. A Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatója a Bóbita Bábegyüt­tes vasárnap délelőtti műsorát ajánlotta. A Vasasi Kodály Mű­velődési Házban hetek óta ta­tarozás folyik, de a korábbi években sem tartottak vakáció­foglalkozásokat. „Nehéz itt ösz- szetartani a gyerekeket, nincs is rá időnk” - nyilatkozták. A Puskinban semleges választ kaptam: „Év közben igen, de most nem — mondta Varga István. — A pécsszabolcsi iskola nem is kért tőlünk semmilyen műsort”. Kivételnek számít a meszesi József Attila Művelődési Ház. ők ugyanis eddig még minden szünetben előálltak valamivel. Most két napra lehívták a gye­rekek kedvencét, Vargha Ba­lázst, aki délelőttönként fog­lalkozott velük. Ezen kívül a tévé, a rádió is rendelkezésre áll, mindig és akkor jönnek ping­pongozni, amikor csak kedvük támad. Tavaszra egyébként ki­rándulásokat, sportos játékokat terveznek. Tavaly filmeket is ve­títettünk, de minden szervezett programnak „forintális” háttere is van - válaszolta Dibusz Gás­pár, a művelődési ház igazgató, helyettese. - Szükségesnek tar­tottam volna még több prog­ramot, de hát a pénzügyi ke­retek meghatározóak ..." Ha átnézzük a kínálatot, nem lehetünk elragadtatva. „Az is­kolák nem kérték, nincs rá igény ...” Ez eléggé általános nézet, talán nem a legmeg­nyugtatóbb ígéret a jövőre. Pe­dig lehetne a gyerekeket kirán­dulni, sétálni vinni; csoportos uszodalátogatást szervezni vagy összejönni: beszélgetni, játszani, és nemcsak a napközi­re hagyatkozni. A művelődési intézmények ebben rengeteget segíthettek volna, és segíthetné­nek a jövőben. Valahogy senki­nek sem „asztala” ez, sőt nyűg­nek, akadékoskodásnak tekintik sokhelyütt - tisztelet a kivétel­nek — még az érdeklődést is. Pedig a megszokottság, a zárt, kötött foglalkozásokból ki­szabaduló gyerekek öröme meghálálná a törődést. És ke­vesebben csellengenének tétle­nül, haszontalanul töltve a drága időt: a szünidőt. Március végéig talán nem ártana ezt a szempontot is la­tolgatni egy kissé, művelődési intézményeink rövidtávú terve­zésében. Barlahidai Andrea Könyvszemle Pécs­bánya Békés Sándor—Lombosi Jenő könyvét az újságolva­sók ezrei ismerik, mert fo­lyamatosan a Dunántúli Napló is közli. Úgy gondo­lom mégis kell szólni róla. Kisebb-nagyobb sikerrel folyó írói kísérletnek vagyunk tanúi Pécsett. Különböző nagyüzemek „történeti szo­ciográfiája” készült el mór, zömét a TIT Baranya megyei Szervezete adta ki. Termelő- szövetkezetek, a Pécsi Építő­ipari Vállalat, villányi gaz­daság stb. krónikája került az olvasók kezébe. Azt is el­mondhatjuk e mű kapcsán, hogy mindegyik más feldol­gozói módszert választott. Történeti adatok segítségével elkészített riportkönyvtől kezd­ve, már-már az üzemtörténeti megoldást választó monográ­fiáig. Sokszor gondoltam arra, mi haszna az ilyen műfaj­nak? Van-e egyáltalán? A művet kiadók gondoskod­nak-e arról, hogy eljusson azokhoz, akikről írtók és akiknek készült? Mint ahogy e könyv társai, a korábban megjelent vizsgálódások és vallomások, szembesítésre tö­rekedtek. Kik bátrabban, kik az őszinte szókimondás sú­lyától megijedve, „sima ri­portot adva”, villantották fel az elmúlt fél évszázad érde­kesebb mozzanatait. Ezeknek a sorában Békés —Lombosi könyve több vo­natkozásban újat hozott. Mint írják, Pécsbánya minden fon­tos és említésre érdemes fej­lődéséről adnak . riportot, portrét, dokumentumot. Kü­lönös tekintettel a Széche- nyi-akna történetéből. Mondanivalójukat sajátos írói, szerkesztői megoldással valósították meg. Egy hite­les, többnyire már publikált történeti dokumentummal szembesítik azt a valóságot, amelyet az újságírói útjukon maguk tapasztalnak. Szólás­ra bírva e régió legjelentő­sebb szereplőit, az embere­ket, a bányamunkásokat. Ha azt viatatni is lehetne, hogy a dokumentumok közül jól választottak, a szembesítést, az emlékeztetést mesterként, nagy tapasztalattal, a ripor­ter becsületességével végez­ték. Én a történelem kutatásá­ból ismerem Pécsbányát, Szé- chenyi-aknát. Mesterségem­hez tartozik ismerni és ku­tatni. Azon gondolkodtam, hogy a visszaemlékezők ma milyennek látják múltjukat, s ezt hogyan adja vissza a szer­zők e műve? Talán a megszépítő mesz- szeség vagy a gyógyító idő a ludas, de érzésem szerint az összkép inkább romanti­kus. A szerzők igaz történe­tei viszont az omlásról, a víz­betörésről, a mentőkről, a metánrobbanásról, a tűzről, úgy vélem hűséges reproduk­ciók, igazabbak. A bányászélet a könyvben jelölt időszakban hatalmas, változáson ment keresztül. A bányamunka, a felelősség- vállalás, a veszély, az egy­másra utaltság a mélyben, a fizikai erőt és egészsége! egyaránt gyorsan elfogyasztó nehéz munka azonban ma is a bányász élete. A két szerző a könyv fül­szövegén azt vallja, hogy a Széchenyi-aknán valaha szin­te mindennapos vendég voh — mint újságíró nyilván. Meg hogy naplót írtak — „ha ogy tetszik egy szabály­talan naplót”. A könyv elolvasása utón egyiket sem éreztem. Nem a vendégíró írt szabálytalan naplót. Inkább egy barát ír­ta meg őszintén azt, amit megláthatott. Nyilván a Pécs­bánya és a „pécsbónyoi élet" ennél sokkal több. Tra- gikusabb és vidámabb. Ki ma a felsőtelepen jár, mond­juk a Károly utcában, a „hő­si harcok színhelyén”, ma is panaszt hall, sajátos élete' lát. Úgy érzi a világ igaz­ságtalan még, és sokkal tar­tozik az itt lakóknak. A két szerző úgy vélem igen szé­pen és mélyből fakadó együttérzéssel törlesztett eb­ből az adósságból egy keve­set. Megismerteti őket ön­magukkal. A szerzők munká­jukkal egy keserves élet egy darabját őrizték meg és azt is, ami emberibb élet felé ivei, de már történelem az is. A műfaj megengedte vol­na, hogy száz képpel örökít­sék meg mindazt, amit lát­tak és akikkel beszélve életre keltették a múltat és meg­mutatták a jelent. A szép kiállítású könyv igényelte vol­na a szép fotókat. A mű tar­talmához méltó külső ízléses borító Deák Zsuzsa munkája. A mű szerkesztője Mitzki Ervin. Szita László Az egyetemi-főiskolai felvételik idei rendje megjelent a tájékoztató Üj formátumban és a korábbinál olcsóbb áron megjelent az egyete­meket, főiskolákat, a tanulási lehe­tőségeket és a követelményeket is­mertető ,.Magyar felsőoktatási in­tézmények 1978” című könyv. A to­vábbtanulni szándékozókat részlete­sen tájékoztatja egyebek között az intézmények szervezeti felépítéséről, a jelentkezés és a felvételi rendjé­ről, a tanulmányi versenyek helye­zettjeinek felvételi kedvezményeiről, a tandíjról, az ösztöndíjról és az egyéb állami juttatásokról, valamint a felvételi vizsgákra előkészítő tan­folyamokról. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira — a korábbi évekhez ha­sonlóan — felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves tanulói, illet­ve azok az érettségizett, képesítőzött dolgozók, akik még nem töltötték be 35. életévüket. A középiskolai vég­zettséggel rendelkező szakmunkás­tanulók bármelyik felsőoktatási intéz­ménybe jelentkezhetnek abban az évben, amelyben a szakmunkásképe­sítést legkésőbb augusztus 31-ig meg­szerzik. A felvételhez rendszeresített nyom­tatványt a középiskolák tanulóinak iskolájuk bocsátja rendelkezésre, más jelentkezők a megyei nyomtatvány- boltokban szerezhetik be. Az idén érettségizők, illetve a ta­valy érettségizettek a középiskolán keresztül jelentkezhetnek továbbta­nulásra, a korábban, illetve az esti vagy levelező tagozaton végzettek közvetlenül a felsőoktatási intézmény­be küldhetik kérelmüket. A továbbtanulni szándékozók csak egy felsőoktatási intézménybe jelent­kezhetnek, egyidejűleg azonban pá­lyázhatnak művészeti főiskolára, a néphadsereg katonai főiskoláira, és külföldi egyetemre is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom