Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-27 / 27. szám

1978. január 27., péntek Dunántúlt napló 5 Magyar—mozambiki tárgyalások Samora Mache! mozambiki elnök csütörtökön fogadta Púja Frigyes magyar külügyminisz­tert, aki hivatalos és baráti lá­togatáson tartózkodik az or­szágban. A meleg és elvtársi légkör­ben lefolyt megbeszélésen a felek véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint Magyarország és Mozambik együttműködése időszerű kér­déseiről. A tárgyalófelek kije­lentették, hogy mélységesen elégedettek a magyar—mozam­biki kapcsolatok jelenlegi ala­kulásával, s aláhúzták, hogy a kapcsolatokat továbbra is fej­leszteni és erősíteni kell. Amerikai közvetítésre vár Egyiptom és izrael A Jeruzsálemből és Kairóból érkező hírek egyaránt azt tük­rözik, hogy mindkét fél az amerikai közvetítéstől várja a nézetkülönbségek áthidalására alkalmas kompromisszumos for­mula kialakítását. Alfred Atherton amerikai kül­ügyi államtitkár csütörtökön találkozott Begin izraeli kor­mányfővel, az egyiptomi—izraeli politikai tárgyalások felújításá­nak lehetőségeiről tanácskozott vele. Az amerikai diplomata a napokban megbeszélést folyta­tott Mose Dajan külügyminisz­terrel is. Diplomáciai források szerint az amerikaiak arra akarják rávenni a feleket, hogy semleges helyszínen, a sajtó kizárásával elevenítsék fel esz­mecseréiket. Politikai győzelem Bolíviában Bolíviában új győzelmet ara­tott az országos méretű népi megmozdulás. A katonai kor­mányzat az ország különböző nagy városaiban húsz napig folytatott éhségsztrájk nyomán, amelyben több mint ezeröt­száz személy vett részt, kény­telen volt helyreállítani a három évvel és két hó­nappal ezelőtt felfüggesztett szakszervezeti szabadságjogo­kat. Szerdán kibocsátott tör­vényerejű rendeletében 1—3 ha­vi határidőt adott a szakszer­vezeteknek és a diákszerveze­teknek ahhoz, hogy megválasz- szák vezetőségüket. A rendelet közzététele óta azoknak a szakszervezeti vezetőknek, akik évekig illegalitásba kényszerül­tek, lehetőségük van arra, hogy folytassák tevékenységüket és visszakapják munkahelyüket, amelytől korábban megfosztot­ták őket. NAGYVILÁGBAN A magyar parlamenti küldöttség Minszkben Zsúfolt program várta csü­törtökön Minszkben a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában a magyar ország­gyűlés küldöttségét, amely Ap­ró Antalnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, az or­szággyűlés elnökének vezetésé­vel szerdán érkezett háromna­pos látogatásra Belorussziába. A magyar parlamenti kül­döttség a délelőtti órákban el­látogatott a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnök­ségébe, ahol J. Poljakov, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke tájékoztatott a be­lorusz törvényhozás tevékeny­ségéről. Ezt követően a kül­döttség koszorút helyezett el a győzelmi obeliszknél, majd fel­kereste az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt I. kongresszusának múzeumát. Délután a minszki traktorgyár­ba látogattak, s ott szovjet— magyar barátsági nagygyűlé­sen vettek részt. ♦ NICOSIA: Szpirosz Kipria- nu tölti be a következő ötéves terminusban a Ciprusi Köztár­saság elnöki tisztét. Az erede­tileg február 5-re kiirt elnök- választás már a csütörtöki na­pon eldőlt, amikor is lejárt az elnökjelölések határideje. Csü­törtökön déli 12 órakor nyil­vánvalóvá vált, hogy Kiprianu a szigetország négy legna­gyobb pártjának támogatásá­val egyedüli jelöltként pályázik az elnöki megbízatásra. 4- MILÁNÓ: A rendőrség csütörtöki közlése szerint el­rablói szabadon bocsátották Lodovico Zambeletti 57 éves gyárost, aki 72 napig volt fog­ságukban. Milánó közelében egy elhagyott úton találtak ró, Zambeletti egészséges. 4- WASHINGTON: Az ame­rikai külügyminisztérium beje­lentette, a Carter-kormányzat annak lehetőségével foglalko­zik, hogy F-15-ös harci gépe­ket ad el Szaud-Arábiának és F-5-ös harci gépeket Egyip­tomnak. Washingtonban meg­figyelők ezzel kapcsolatban rá­mutatnak arra, hogy ezek a fegyverek a két vásárló ország révén eljuthatnak Szomáliába, amely agressziós háborút visel Etiópia ellen. Helyreigazítás A Zsenmin Zsipao Csen Teng- kou kínai író „helyreigazító le­velét'4 közli. A lap 1968. júni­us 8-i számábon ugyanis cikk je­lent meg, amely „pártellenes és antiszocialista mérges gyomnak" minősítette az író „Szél és ég­zengés" című regényét. A párt­lap cikke szerint a könyvet Lift Sao-csi, a „kínai Hruscsov" sze­mélyes instrukciójára kotyvasz­tották. Ennek a mondvacsinált vádnak az alapján Csen Teng- kou írót öt évre bebörtönözték. Az iró rámutat „helyreigazító levelében", hogy egész eddigi életét a párt és a forradalom ügyének szentelte. Máig sem ér­ti, mi késztette Csiang Csing asszonyt és társait arra, hogy ellenforradalmárnak és kuomin- tangista ügynöknek minősítsék. Az iró keserűen jegyzi meg le­velében: a párt nevelt, miért fordultam volna saját pártom el­len? Ot évet, azaz ezernyolcszáz gyötrelmes éjszakát töltöttem el a börtönben ezen a kérdésen gondolkodva. Ma már belátom, hogy azok, akik börtönbe juttat­tak, nem személyes meggondo­lásból, hanem kifejezetten poli­tikai okokból tették. Azaz, én csupán egy voltam a kulturális forradalom „politikai áldozatai" közül. + NEW YORK: Az ENSZ legfrissebb becslésszerű adatai szerint a világ népességének száma 1977. közepén elérte a 4,124 milliárd főt. 1976 köze­pe táján földünknek 4,044 mil­liárd lakosa volt. Tüntetés Tunéziában halálos áldozatokkal A tunéziai hadsereg és rend­őrség kivezényelt egységei csü­törtökön Tuniszban belelőttek az Általános Munkásszövetség sztrájkfelhívásának eleget tevő és a munkabeszüntetést támo­gató tüntető tömegekbe. A bru­tális beavatkozás következté­ben több ember életét vesztet­te. A tunéziai kormány kihirdet­te a rendkívüli állapotot és fel­szólította a lakosságot, hogy 17.00 óra után senki ne hagyja el otthonát. A kormány és a rendőrség szóvivői nem voltak hajlandók felvilágosítást adni az áldozatok számáról, de any- nyi már ismertté vált, hogy mind a rendfenntartó erőknek, mind a tüntetőknek vannak ha- lottaik. A legfontosabb köz­épületek előtt katonai őrség áll, az utcákon páncélkocsik cirkálnak. Átrakodás a Szaljut—6-ra „Házipatikára egyelőre nincs szükség, a porszívóhoz viszont jól jön az új porzsák" — ál­lapította meg Grecsko, a Szal­jut—6 űrállomás fedélzeti mér­nöke, aki „egyenes” televíziós közvetítésben csomagolta ki a Progressz teherszállító űrhajó egyik tartályát, hogy bemutas­sa, miket is küldenek az űrha­jósok számára. Az űrállomás kéttagú személyzete a tervnek megfelelően csütörtökön is foly­tatta a kirakodást, egyben elő­készítette a hajtóanyag áttöl­tését is. Az űrállomás személyzetének hozzávetőleg egy tonnányi fel­szerelést, műszert és a létfenn­tartáshoz szükséges anyagot, élelmiszert küldtek az üzem­anyagon kívül. Ez valamivel több mint egy hónapra látszik elégségesnek az olyan munka- feltételek mellett, amelyek az űrállomáson fennállnak, s ame­lyek sok anyagot is igényelnek. ♦ 4 WASHINGTON: Megkez­dődtek a Béke-világtanács iro­dája képviselőinek találkozói az amerikai közélet ismert sze­mélyiségeivel. Az amerikai köz­élet képviselőivel folyó megbe­szélésekkel párhuzamosan tart­ják a BVT irodájának ülését. 4- TOKIÓ: Szonoda Szuano japán külügyminiszter csüförfö- kön a kormányzó liberális de­mokrata párt külügyi bizottsá­gának ülésén bejelentette: ha­marosan Pekingbe utazik, hogy meggyorsítsa a japán—kínai béke- és barátsági szerződés­sel kapcsolatos tárgyalásokat. 4 RAWALPINDI: A pakisz­táni katonai hatóságok rende­letet hoztak arról, hogy a jö­vőben halállal büntetik a légi kalózokat: azt is, aki megkísér­li, azt is, aki akár csak tervbe veszi egy gép elrablását. ♦ Jelentkeztek Empain elrablói Empain bárót, a dúsgazdag belga iparmágnást, a francia nehézipar egyik „kapitányát” bűnözők rabolták el, akik vált­ságdíjat követelnek — jelentet­te be csütörtökön, nem sokkal 13 óra után a francia belügy­minisztérium szóvivője. Az em­berrablók, fűzte hozzá, bizonyí­tékot szolgáltattak arra, hogy a báró az ő fogságukban van. A rádió tudósítóinak értesü­lése szerint állítólag csillagá­szati számról van szó, olyan összegről, amelyet egyszerűen nem lehet egy napon említeni a Franciaországbon emberrab­lóknak korábban kifizetett sum­mákkal — pedig azok is több millió dollárra rúgtak. 10. A nyolc fiút felültettem egyetlen jeepünkre és elro­bogtam velük a Huszár utcá­ba, a szovjet hadsereg egyik alakulatához. A kocsiról lelép­ve szembetalálkoztam Mesnyik századossal, az egység pa­rancsnokával, akit mór a bevo­nulásuk előtti néhány nappal megismertem. Azóta is tartot­tam vele a kapcsolatot. Igaz, nem tudtam jól oroszul beszél­ni, én a cseh nyelvet tudtam, de azért megértettük egymást. — Nu kák gyela? Hogy vagy — kérdezte — és kik ezek a fiúk az autón? — Szegény, árva gyerekek, akiken segíteni kell. — Mit tehetek én értük? — Tedd lehetővé, hogy meg- fürödjenek, valaki levágja a hajukat, és valami alsóruhane­műt kapjanak. — Te azt hiszed, hogy ne­künk itt fodrászattal egybekö­tött ruharaktárunk van? — mo­solygott. — Dehogy. De nincs kihez fordulnom. Ezeknek a fiúknak szükségük van a segítségetek­re. Érted? — A fürdés rendben van. Ott van négy vashordó, alá kell fűteni, és megfürödhetnek. Még a hajukat is levágatom, de mást... — tárta szét a kar­ját — tudod mit, még valami ennivalót is adok. — Jó, nagyszerű! Biztos va­gyok benne, hogy mire megfü- rödnek, akad majd fehérnemű és talán ruha is — próbáltam tovább erőszakoskodni. A ruhák egy részét én sze­reztem be egy ismerős kereske­dőtől, akinek igaz, még ma is tartozom az árával, mivel ez a kereskedő nem sokkal később elhagyta az országot. Mesnyik százados azonnal intézkedett. A katonák segítet­tek az előkészületekben, no meg a hajvágásban, ami elen­gedhetetlen volt az esetleges tetvek miatt. Közben Mesnyik- kel elmentünk a Bródy Sándor utca sarkára, Minke szovjet ez­redeshez, a katonai főügyész­hez, akit szintén ismertem már. Vázoltam nehéz helyzetemet. Beszédem végén nevetve azt felelte: — Nem vagy te Makarenko, hanem rendőr. Inkább a ban­ditákat fogjátok el. — Azt csináljuk. De ez egy kivételes eset. Feltétlenül segí­tenünk kell ezeken az elhagyott proletár-gyerekeken. — Tudod, mennyi proletár­gyerek van Európában, ahol a fasiszták végigmasíroztak? — Tudom és megértem. De engem elsősorban ennek a nyolc fiúnak a sorsa érdekel. Amikor látta, hogy hajihatat­lan vagyok, elrendelte, hogy naponta odqmehetnek a fiúk Mesnyik százados egységéhez a Huszár utcába, egy-egy csaj­ka főtt ételre. És hogy Mesnyik százados adjon mindegyik fiú­nak egy-egy takarót. Mindent megköszöntem és eljöttünk. A fiúk kimosakodva, kopa­szon, hosszú férfi gatyákban és nagyméretű ingekben ültek bent az egyik fűtött raktárhe­lyiségben egy pádon. — Hol van a ruhátok? — Ott, a hordók alatt — mu­tatta Tomcsik. — Elégették mind. Elnevettem magam, mert a hosszú gatyákban úgy néztek ki, mint valami kórházi különít­mény. Gyorsan kiosztottam a felső­ruhákat, sapkákat, volt akinek lódenkabát jutott, de volt olyan is, aki meleg béléses té­likabátot kapott. — öltözzetek fel! — mond­tam, (Folytatjuk) Testvérpártok képviselőinek tanácskozása Budapesten 1978. januór 25-én és 26- án Budapesten megbeszélést tartottak a Bolgár Kommu­nista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, A Mongol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kom­munista Pórt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságai külügyi és ideológiai kérdésekkel fog­lalkozó osztályainak vezető munkatársai. Megvitatták a nemzetközi ideológiai harc és pártjaik együttműködésé­nek időszerű kérdéseit. A tanácskozás résztvevőit fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára. Ponomarjov beszéde a washingtoni képviselőházban n Szovjetunió fáradhatatlan harcot folytat a népek békéje érdekében Semmivel sem igazolható a neutronfegyver gyártása KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ Carter, Ponomarjov és Dobrinyin a Fehér Házban (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttsége szer­dán látogatást tett az Egyesült Államok kongresszusának kép­viselőházában. A szovjet ven­dégeket John Brademas, a de­mokratapárti képviselőcsoport helyettes vezetője üdvözölte, hangoztatva, hogy a küldöttség látogatása lehetővé teszi a két ország törvényhozó testületéi közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, s így hozzájárul a szov­jet-amerikai kapcsolatok álta­lános bővítéséhez. Borisz Ponomarjov köszönetét mondott az Egyesült Államok kongresszusa részéről tapasztalt szívélyes vendéglátásért, majd részletesen ismertette a Szov­jetuniónak a békére és nem­zetközi biztonságra, és egyes regionális problémákra vonat­kozó elvi álláspontját. Hangoztatta, hogy a Szovjet­unió a nemzetközi színtéren kö­vetkezetes, fáradhatatlan har­cot folytat a népek békéje és biztonsága érdekében. Az emberiséget fenyegető nukleáris háború veszélye az eltelt évek folyamán bizonyos mértékben csökkent, de a Szov­jetunió és az Egyesült Államok közös, eredményes erőfeszítései ellenére sem hárult el végle­gesen. Ilymódon az egyik leg­főbb feladat a hadászati tá­madó fegyverzetek korlátozásá­ról szóló új megállapodás meg­kötése. Ponomarjov a továbbiakban a neutronfegyver kifejlesztésére vonatkozó amerikai tervekről beszélt. Kijelentette: semmivel sem igazolható az új típusú, hallatlanul veszedelmes fegyver kidolgozásának gondolata ak­kor, amikor az Egyesült Álla­mok elnöke nap mint nap a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezésének szükségességé­ről beszél. A Szovjetunió köte­lessége ismét felhívni az ame­rikai törvényhozás figyelmét ar­ra a moszkvai javaslatra, amely a neutronfegyverről való köl­csönös lemondást ajánlja. Egyéb időszerű nemzetközi problémákról szólva Ponomarjov emlékeztetett arra, hogy az ENSZ határozatainak szellemé­ben megfelelő fórum született a közel-keleti válság rendezésé­re. A genfi értekezletről van szó, amelynek társelnöke a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok. 1977. október 1-én a két társelnök nyilatkozatot tett közzé a térség helyzetéről és a rendezésre vonatkozó elkép­zelésekről. A Szovjetunió meg­ítélése szerint e nyilatkozat je­lentősége elsősorban abban rejlik, hogy létrejöttek azok a mindkét részről elfogadott el­vek, amelyek alapján a konfe­renciát össze lehetett volna hív­ni, és az értekezlet sikerrel old­hatta volna meg feladatát. Az Afrika szarvának nevezett térség helyzetével kapcsolat­ban Ponomarjov kijelentette: a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt minden lehe­tőt megtett az etiópiai-szomá- liai konfliktus kirobbanásának megakadályozása érdekében. A szovjet kormány többízben fi­gyelmeztette Szomália vezetőit arra, hogy a területi kérdések katonai eszközökkel történő megoldása megengedhetetlen és rendkívül veszélyes. Sziad Barre Szomáliái elnök, akit köz­vetlen felelősség terhel az Etió­pia ellen indított agresszióért, a közelmúltban úgy nyilatko­zott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország állító­lag támadásra készül Szomália ellen. Nyilvánvaló, hogy ezek­nek az állításoknak semmiféle alapjuk nincs, céljuk egyedül az, hogy Szomália újabb nyu­gati fegyverszállítmányokhoz jusson. Ponomarjov befejezésül az In­diai-óceán térségének helyzetét elemezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom