Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-25 / 25. szám

1978. január 25., szerda Pünäntmt napló 3 Felsőoktatási intézmények külföldi kapcsolatai Sokan vélekednek úgy, hogy egy felsőoktatási intézmény rangját az adja meg, mennyire ismert a neve külföldön. Több­ször hallottam vetélkedni diá­kokat, melyikük professzorát hív­ják meg többször külország! egyetemre, tudományos konfe­renciára. Roppant helytelen volna misztifikálni a tudomá­nyos-oktatói tevékenységnek ezt a mércéjét, hiszen a tudomány­ágaktól is jelentős mértékben függhet az „eredmény", ám ta­lán nem érdektelen tájékozód­ni a pécsi egyetemeken, főis­kolákon abból a szempontból, mennyire tudják hasznosítani külkapcsolataikat az oktatás­ban. Pécsi * ' ’ ' / Egyelem Pécsi Tanárképző Főiskola esi Tanárképző Főiskola írsintézménnyel tart fenn itt kapcsolatot: a dro- lipcsei, nagyszombati, slubsk-i és eszéki peda- főiskolával, valamint az egyetem bölcsészet- és Előadások, tapasztalatcserék Szakmai gyakorlatok, diákköri konferenciák, nyelvtanulás A Pécsi Orvostudományi Egyetemnek hivatalos, állam­közi egyezményen alapuló kap­csolata az erfurti, a Ivovi és a pozsonyi egyetemmel, valamint a szlovákiai Martin orvosi főis­kolájával van/ Egyes intézetek is létesítettek a minisztérium ál­tal jóváhagyott külföldi kapcso­latot, így például a mikrobioló­giai intézet, az I. sz. Belklini­ka, a Gyermekklinika, moszkvai és obinyinszki intézetekkel. Tu­dományos és oktatási célból az elmúlt évben 96 oktató utazott szocialista országba, nyugati államokba pedig 84. Az orvos- tanhallgatók számára elsősor­ban a nyári gyakorlatok jelen­tik a külföldi kapcsolatok ápo­lását. Évente mintegy százötven medikus utazik Lipcse, Drezda, Erfurt, Krakkó, Lvov, Pozsony, Martin klinikáira, ahol — az itt­honival egyenértékű — három­négyhetes szakmai gyakorlaton vesznek részt. Pécsi Tudományegyetem A Pécsi Tudományegyetem államközi szerződésen alapuló kapcsolatot a pozsonyi, krakkói, kolozsvári, hallei és a spliti egyetemmel tart. Közvetlen egyetemközi szerződésen alap­szik a bécsi, grazi és a marbur- gi egyetemmel, valamint a po­zsonyi közgazdasági főiskolával való együttműködés. Közös mun­kaszerződés köti össze az egye­temet a jénai egyetemmel. A tanulmányutakon, előadásokon, tapasztalatcseréken kívül a kap­csolattartás legfontosabb mód­ja, az ún. kiskonferenciák meg­rendezése. A kolozsvári egyetem oktatóival például polgári, „gazdasági” és büntetőjogi té­makörökben ülnek össze rend­szeres időközönként tanácsko­zásra a pécsi professzorok. A krakkói Jagelló Egyetem megfe­lelő tanszékeivel közös témát kutat a pécsi jogelméleti, jog- történeti, államjogi és vállalat- gazdaságtani tanszék. A két kar hallgatói számára a tudo­mányos diákköri konferenciák és a szakmai gyakorlatok jelen­tenek tapasztalatszerzési lehe­tőséget. Az oroszt főnyelvként tanuló közgazdászhallgatók kö­zül évente húsz Krasznodárban mélyíti el ismereteit, mások Jé­nában végeznek szakmai gya­korlatot. természettudományi karával. Az orosz szakos hallgatók oktatá­sát lényegesen megkönnyíti, hogy évente 100—150 főiskolás utazhat a leningrádi és a vla- gyimiri egyetemre úgynevezett részképzésre; ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy félévet ott végeznek. Ugyanez a lehe­tőség — bár kisebb létszámmal — a németszakosok számára is biztosított Lipcsében. Az elmúlt tanévek során évente 6—8 an­gol szakos hallgató Exeterben tölthetett néhány hetet. Az ok­tatók külföldi kapcsolatai dön­tően a tanszékekre épülnek: kö­zös kutatási témán dolgoznak más nemeztbéli kollégáikkal a növénytan, a történelem, a dél­szláv, a marxizmus és a föld­rajz tanszék munkatársai. Pollack Mihály Műszaki Főiskola Közös kutatási programok jelentik a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola külkapcsolatai- nak alapjait is. A weimari épí­tészeti főiskolával, a pozsonyi műegyetemmel, és a wroclawi egyetemmel kötöttek együttmű­ködési szerződést. Wroclawban és Vilniusban végezhetik szak­mai gyakorlatukat a főiskolá­sok, akik rendszeresen részt vesznek külföldi tudományos di­ákköri konferenciákon is. Az elkövetkező években szóba ke­rülhet a külkapcsolatok bővülé­se: a Ivovi, marseille-i és a lahti egyetemmel folynak tár­gyalások. Jelenleg a tanszékek, intézetek közös kutatási prog­ramokban való részvételét szor­galmazzák. Zeneművészeti Főiskola karesti intézményekkel is. Éven­te több hallgató vesz részt a jugoszláviai groznyani nemzet­közi ifjúsági zenei táborban. Havasi János s«i felfedi Pécs híres, „fűrészfogas" ut­cájának, az óvárosban levő Janus Pannonius utcának egyik újabb „foga” került napvilág­ra a minap. Rejtett üregek, pincék kutatása során a szak­emberek — alig harminc cen­timéterre a mai járdaszint alatt — rendkívül masszív kő­falakra bukkantak. A régészek megállapították, hogy a nyolc­van centiméter széles fal egy kö­zépkori épület maradványa,, folytatását megtalálták a ház udvarán, pincéjében pedig gó­tikus ajtókeretet fedeztek fel. Az ásatás során ötszázéves kerámiatöredéket hoztak fel a föld alól. A lelet további ada­lékot szolgáltat Pécs középkori településrendszerének megis­meréséhez. Igazi zenei élmény volt Apa és fia pécsi tagozata A város legkisebb, de jelen­tőségében csöppet sem lebe­csülendő felsőoktatási intézmé­nye a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Pécsi Zenetanár­képző Tagozata. Hivatalos szer­ződés ugyan egy külföldi intéz­ménnyel sem köti össze, azon­ban művésztanárai — és hall­gatói - révén jelentős külkap- csolatokkal dicsekedhet. A fő­iskola tanárai rendszeresen tar­tanak előadást Helsinkiben, Lahtiban, az NDK-ban és Len­gyelországban. Élénk az együtt­működés eszéki, weimari és bu­az iskola- padban Együtt tanul a család Ötösök az értesítőben ld. Nagy Sándori Belvárd- gyulán hét gyermeket nevel a feleségével, Erzsikével. A leg­idősebb fiú, ifjabb Nagy Sán­dor már 20 éves. A Közúti Igazgatóság dolgozói, 109 kilo­méter hosszú terepet ellenőriz­nek, javítgatnak az 57-es úton, télen-nyáron. Egy brigádban dolgoznak, az apa a brigádve­zető. Most meg osztálytársak Eleven közművelődési programok Szentlőrincen Tatarozzák a szentlőrinci mű­velődési házat. Az igen rossz állapotban levő épületben en­nek ellenére lendületes közmű­velődési munka folyik. Az ifjúsági klub tagjai a „VIT a klubban” című pályázat­ra készülnek. Nemrég látogat­ta meg a mecseknádasdi táj­házat az öregek napközi ott­hona. Sakkversenyre hívták meg a pécsi járás egyesületei­nek képviselőit, s a rendezvé­nyen helyi érdeklődők is részt vesznek. Dolgozók számára tartják a népszerű német nyelvtanfolyamot, a régi rézfú­vós zenekart fafúvósokkal ter­vezik fölfrissíteni, beat-rock előadássorozatra járnak a szentlőrinci fiatalok és népsze­rű az Angliáról, Spanyolor­szágról, Franciaországról és Finnországról szóló útiélmény­beszámoló sorozat is. Ezen kí­vül a helyi szakemberek elő­adásokat tartanak szocialista brigádoknak szakmába vágó kérdésekről. N. Gy. is... Amikor először találkoztunk Pécsett, az igazgatóság egyik irodájában, kicsit mindhárman zavarban voltunk. Sanyi, a „hosszúhajú gyerek” kezét ro­pogtatta, óráját nézegette és megjegyezte, hogy fél óra múl­va indul a buszuk haza. Idő­sebb Nagy Sándor — aki egyébként még csak 43 esz­tendős — a sarokban ült egy darabig, apró, izmos termetét még kisebbre húzva. Azután úgy döntött, hogy barátságot kötünk. — Hát csak kérdezzen — legyintett. A Dolgozók Általános Isko­láját végzik, a Vll-et, az igaz­gatóság külön osztályába jár­nak. Eleinte tizennyolcán vol­tak, most csak hatan. Ott-jár­tamkor az első félév már eltelt, s közeledett az évzáró vizsga. Azután a nyolcadik, júniusra már készen is lesznek vele. — Úgy mondták a főnöksé­gen — meséli idősebb Nagy Sándor —, hogy most le­het tanulni, busszal behoznak minket Pécsre, hetente kétszer munkaidőkedvezményt, tan. könyvet is adnak. Újságolom otthon az asszonynak, hogy hát én is elmennék; tudja, kis­koromban jófejű kölyök vol­tam, de apám megbénult, dolgoznom kellett. Erre csak néz az Erzsi, hát mit akarsz te, a vén fejeddel!?... Sanyi az menjen, mert minden gyerek­nek ki kell járni legalább a nyolc osztályt, de hát neked minek. Ártani nem árt - mon­dom — ő meg beletörődött. Olyan jó idegzete van, a gye­rekek zsinatolósa se zavarta soha — mosolyog visszaemlé­kezve. Sanyinak további tervei van- nak. Gépkezelő szeretne lenni és szerelné megszerezni a hi­vatásos gépkocsivezetői jogo­sítványt. Ehhez azonban kell a nyolc általános, ő meg abba­hagyta a hatodik után. Kicsit nehezen állt rá, nehezebben, mint az apja, de azután az egyik cimborája is beült a padba, így mindjárt könnyebb lett. Idősebb Nagy Sándor ér­tesítőiében csupa ötös sorako. zik. Csak „az a nyavalyás nyelvtan", az teszi tönkre a bi­zonyítványt, abból négyesnél jobbat nem képes kapni. — Múltkor föl is ajánlottam a tanár néninek — néz rám csalafintán az „öreg” Sándor -, az ötösből hármat neki adok, csak csinálja meg a fel­adatot! Sanyinak kevésbé jók a je­gyei. — Mert haverozik és este nem ül le tanulni — mondja az apja. Egyszer például nem csi­nálta meg a házi feladatot, én megsajnáltam, a füzetem hátára leírtam neki, csak úgy vázlatosan. Hát nem lemásol­ta szó szerint? Kapott is rá egy négyest! — nevetik el mindket­ten magukat. Az órák alatt néha nevetni kell, „sok zöldsé­get is felelnek”, de senki sem sértődik meg. Minek? Inkább segítenek egymásnak. Otthon „két csoportban” ta­nulnak. A kisebbek délután, a nagyobbak este. Ilyenkor ül le idősebb Nagy Sándor is. De akkor azután csöndnek kell lenni, rtiert különben, hogy fi­gyeljen oda az ember. Ki is kérdezik egymást, hol az egyik kezében van a könyv, hol a másikéban. Kati osztályfőnöke meg is jegyezte, mióta együtt tanulnak, a kislány mindenből jobban felel A tévében a Min­denki Iskoláját ritkán nézik, nemigen érnek rá. — Nem fáradtak? — kérde­zem a két Nagy Sándort. Hót bizony ez még plusz két órát jelent, de öt-hat óra alvás bőven elég - bizonygatják. Megnézegetem a füzeteket, még Zolika, az elsős család­kedvenc is megmutatja irkáit. — Ö olyan lesz, mint az apja — kócolja a gyerek haját a mama — élvezi, hogy tanulhat. — Erzsiké, maga nem szeret­ne tanulni? - fordulok az asz- szonyhoz. - Hát, a gyerekek meg minden mellett erre már nekem nincs erőm. Olvasni szoktam, de az más. Tolón, ha fiatalabb lennék .. . Lassan delet harangoznak, Erzsiké kivonul a konyhába, hogy megfőzze az ebédet. Az idősebbik Sándor elteszi köny­veit, egy igazi iskolatáskába, még piros jelzőke is van raj­ta, az egyik gyerektől „örököl­te". Sanyi meg a divatos ny­lon-szatyorba pakolja a füze­teket. — Kár, hogy nem este jött, amikor tanulunk. Meglátná, hogy megy ez — sajnálkozik idősebb Nagy Sándor. — De az év végén eljöjjön ám, ami­kor megünnepeljük a nyolca­dikos bizonyítványt! Ebben maradunk. Kászáló­dom kifele a sárból, a gyere­kek kicsit integetnek, azután befutnak játszani a kert végé­ből előkerült házőrzőkkel. Barlahidai Andrea Gallusz György együttesének koncertje Mindig izgalmasak azok a dzsesszkoncertek, amelyeken a közönség első ízben találkozik szemtől szembe a rádióból és a televízióból már ismert mű­vészekkel. A személyes találko­zásnak különös varázsa van. S mivel az improvizációk „élő” közönség előtt kelnek igazán életre a reagálások és az oly sokat emlegetett egymásraha- tás folyamatában, ez a talál­kozás a művészek részéről leg­alább ilyen izgalmas. A vasárnap délelőtti dzsessz- matinén jól egymásra talált művész és közönség. Gallusz György együttese változatos, sokszínű műsorával belopta magát a pécsi dzsesszkedvelők szívébe. Pege Aladár lüktető blues témájára gördült fel a függöny. Az együttes számára kissé szo­katlan (jó), akusztikai viszo­nyok miatt az első taktusoknál úgy tűnt, az elektromos hang­szerek túlharsogják önmagukat. Aztán a téma végére megsze­lídültek a zabolátlan elektro­nikák. Hangjuk kellemes zson­gással férkőzött a „vattázott fülekbe". A Fender-zongora, a szaxofon, a gitár szólója olyan finom átvezetéssel olvadt egy­másba, hogy csak a szám vé­gén ocsúdtunk tapsolásra. A műsorösszeállítás hangu­lati hatásokkal is számolt. Tutti játék után mindig jött valami kontraszt hanghatás. Gyors és lassú tempók váltották egy­mást, egy-egy kompozíción be­lül is. És megtelt melódiával a terem. Gallusz György a leg­modernebb harmóniafűzésekből is olyan dallamos motívumokat csalt elő, amely átsugárzott az együttes tagjaira. így mindvé­gig kellemes, melodikus játé­kot hallhattunk. Németh János invencióit biztos, brillírozott technikával szőhette improvizá­cióiba, és kiváló fundamentum­ra építkezhetett Tornóczky Fe­renc megnyerő gitárjátéka is. A megszólaló számok mind gondos műhelymunkáról tanús- ' kodtak. A balladák érzelmi fű­töttségét jól ellensúlyozta a rockos lüktetésű váltások egész sorozata. Nagyon szépen szól­tak a duós számok (fenderzon- gora, gitárral, majd szaxofon­nal) és a kötetlen, ritmus nél­küli hangszerszólók is. Gallusz György — ha lehet — ezekben a szólókban méginkább kitárul­kozott előttünk. Hangszerének éneklő játékossága, csapongó líraisága, mély muzikalitással átszőtt könnyed technikája eze­ket a perceket igazi zenei él­ménnyé avatta. A kvintett basz- szusgitárosa (Balázs Gábor) és dobosa (Bakó István) tudásuk legjavával járultak hozzá a nagyszerű sikerhez. Bornemissza Géza 00257880

Next

/
Oldalképek
Tartalom