Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-24 / 24. szám

© Dunantmt napló 1978. január 24., kedd A volán oldaláról Mottó: Mivel játszik a kis ja­pán gyerek a vasúti sí­nek között? Az életével I Móricz írja egyik könyvében: gyalogolni jó! Én azt mondom, ha mást nem tehet az ember, gyalogol. írtam már a gyalog­járók keserveiről, nézzük meg a másik oldalt is! A minap taxival kellett men­nem: — Ezt nézze meg! — mond­ja vezetőm, mikor épp megáll­tunk. Útkereszteződésnél tor­pantunk meg, éppen beért egy 20-as. Legelsőnek egy tizen­éves kászálódott le. Valószínű­leg már az uránvárosi induló­tól kezdve az ajtóban állt, vagy tízszer akadályozva a le- és fölszállókat, mert ha bel­jebb megy, a méltóságán esik csorba. Most. hasonlatosan az őszi, dércsípte levélhez, súlyta­lanul lelibbent, megkerülte a buszt, majd bevánszorgott a pirosba, ami nekünk már a zöldet jelentette. Ezt az araszolást önök is ismerik. Van benne valami többmillió évvel ezelőtt két lábra állt ősünk első tétova lépteiből. Van benne a kisgye­rek botladozásából, aki először döbben rá, hogy a lába já­rásra is alkalmas. Van benne valami a lajhár — láttam már — imponáló gyorsaságából, a falábú lottóárus vánszorgásá- bói. Olyan ez a menetelés, hogy ha egy hetvenéves ember a nyomukban lépést akar velük tartani, legalább négyszer a sarkukra lép, mert képtelen azonos ütemet felvenni. Többen azt hisszük, hogy a fiataloknak ezt a mozgást il­legális tanfolyamokon tanítják, lassúmozgásművészeti előadók. Egy magamkorabeli fickó ezt a vánszorgást nem tudja már el­sajátítani. Na, ezzel a vonulással tán­torgott el előttünk, és a többi indulásra kész autó előtt, szin­te megveregetve a tomporukat. Nem, nem ütötte el senki! Pedig vártam, ha más nem, egy láb kinyúlik valamelyik autóból, és jól fenéken billen­ti. A következő zebrán is kés­tünk, de megérte! Egy öregúr kelt át, úgy a hetvenen túl. Ahogy kellett, balra nézett, mert onnan volt esedékes a veszedelem. Óva­tos, gyors léptű, de makacs volt. Félúton jobbra kellett vol­na néznie már. így ért az autónk alá. — Vigyázzon! — sikított egy asszony a járdáról. Erre ugyan semmi oka sem volt már, mert taxink leállt az öregúr nad­rágjától vagy húsz centire. — Most figyeljen! — mond­ta a vezető. Ö tudta, mi jön. Az öregúr egy pillanatra megbénult, majd helyben ma­gasat ugrott. Elég szépet! Az­tán harci kiáltásban tört ki, mint Frédi a Kőkorszaki szaki­ban, majd villámgyorsan el­rohant, arra az oldalra, amer­re mi álltunk. Közben a pilla­nat tört része alatt helyben megpördült és az ellenkező oldalra vágtatott. Most került először veszélyes helyzetbe, mert hajszál híján egy Trabanttal került viszony­ba. Jaj annak, aki a Trabant­tal ujjat húz! Most szerencséje volt, átért. A következő zebrát sem úsz- tuk meg kaland nélkül. A zeb­ra közepén két fiatal csókoló- zott. Nem a szokásos jegyesi, hitvesi puszizkodós volt, hanem olyan, amilyet filmekben is csak néha látni. A két fejet szinte alig lehetett egymástól megkülönböztetni. Mi, autósok, vagy húszán megvártuk a.vé­gét. Jó, tudom, nehéz a fiatalok lakáshelyzete, de ennyire! — Rájuk tülkölhetne! — só­hajtottam. — Nem őrültem meg! — méltatlankodott vezetőm — valamelyik leharapja a másik nyelvét, és bíró kezébe kerü­lök. Nekem annyit nem ér! Szöllősy Kálmán ismerjük meg jogszabályainkat Január elsejétől változások a M int arról korábban már hírt adtunk, 1978. ja­nuár 1. napjától kezdődő hatállyal megváltoztak a társadalombiztosítási jog­szabályok egyes rendelke­zései. A legfontosabb tud­nivalókról az alábbiakban adunk tájékoztatót. társadalombiztosításban Az 1/1977. (XII. 21.) SZOT- szabályzat 3. §-a értelmében 1978. év január hó 1. napjá­tól kezdődően a munkaviszony­ban, szövetkezeti tagsági vi­szonyban vagy a bedolgozó­ként történő foglalkoztatás idejére és az ez alatt elért ke­resetre tekintet nélkül KELL fo­lyósítani az öregségi, a rok­kantsági, a baleseti rokkantsá­gi nyugdíjat, az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi já­radékot annak, a) aki vak, b) akinek a nyugdíja 1978. évben a havi 1400,— Ft-ot, az ezt követő években pedig en­nek a külön jogszabályok sze­rint évenként emelt összegét nem haladja meg. Az 1400,— Ft-os határösszeg szempontjából az ellátás levo­nás nélküli összegét kell szá­mításba venni. Figyelmen kí­vül kell hagyni az említett el­látással együtt folyósított egyéb ellátások összegét, így különösen az özvegyi nyugdí­jat, a baleseti járadékot, a családi pótlékot, a házastársi pótlékot. Be kell azonban szá­mítani a határösszegbe a kivé­teles nyugellátás, valamint a 32,1974. (V1I. 15.) Mt. számú és a 23/1976. (VII. 4.) MT. számú rendeletek alapján já­ró kiegészítések összegét. A takarítók eddig naptári évenként 840 órát, egyes intéz­ményeknél 1260 órát, az egész­ségügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményeknél, vala­mint a közforgalmú gyógyszer- táraknál pedig korlátozás nél­kül dolgozhattak. A takarítókra 1978. év ja­nuár 1. napjától egységesen évi 1260 óra foglalkoztatási ke­ret az irányadó, kivéve azokat, akik a felsorolt munkahelye­ken korlátozás nélkül foglal­koztathatók. Az öregségi nyugdíj legki­sebb összege a) a 17/1975. (VI. 14.) Mt. számú rendelet 71. § (1) be­kezdése esetében havi 1 140,— Ft. b) abban az esetben, ha az igénylő az öregségi nyugdíj­hoz szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával szerezte meg, havi 1 040,— Ft. c) abban az esetben, ha az igénylő az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kis­iparosként, magánkereskedő­ként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, il­letőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg, havi 1 090,— Ft. Az özvegyi nyugdíj, szülőtlen árvát megillető árvaellátás és szülői nyugdíj legkisebb össze­ge a 17/1975. (VI. 14.) Mt. szá­mú rendelet a) 144. § (1) bekezdése esetében havi 940,— Ft, b) a fentebb ismertetett b) pont szerinti esetben havi 850,— Ft, c) a fentebb ismertetett c) pont szerinti esetben havi 800,— Ft. Az árvaellátás legkisebb ösz- szege ez év január 1. napjá­tól havi 740,— Ft. összegű szakszövetkezeti járu­lék fizetésére. A rendelkezések értelmében a növelt összegű szakszövetke­zeti járulék vállalására a ter­melőszövetkezeti tag a terme­lőszövetkezetbe történt belé­pést követő 15 napon belül te­het kötelezettségvállalási nyi­latkozatot, amelyet a termelő- szövetkezet öt éven át köteles megőrizni. A növelt összegű szakszövetkezeti. járulék fizeté­sét vállaló biztosított* az erre vonatkozó nyilatkozatát min­den év január 15. napjáig kö­teles megtenni. A rendelkezés életbe lépésé­re tekintettel 1978 évben ez a határidő február 28. napjáig terjed. 111. II. Az évi 2%-os emelések vo­natkozásában 1978. év január 1-től az emelések legkisebb összege havi 70,— forintnál kevesebb nem lehet. Ennek megfelelően az ellátások mini­mumösszege az alábbiak sze­rint alakul: Folyósítási szempontból is változtak az összeghatárok. 1978. év január hó 1. nap­jától kezdődően az az összeg­határ, ameddig a) az öregségi, a rokkantsá­gi és a baleseti rokkantsági nyugdíjhoz házastársi pótlék állapítható meg, havi 1 790,— Ft, b) a házastárs keresete (jö­vedelme, nyugellátása) mellett a házastársi pótlék megálla­pítható, havi 940,— Ft, ej a sajátjogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együtte­sen folyósítható, havi 1 430,— Ft, d) az öregségi, a rokkantsá­gi és a baleseti rokkantsági nyugdíj munkaviszonyra, szö­vetkezeti tagsági és bedolgo­zói jogviszonyra tekintet nél­kül folyósíható, havi 1 400,— Ft. Változás történt a volt szak­szövetkezeti tagok járulékfize­tése területén is. Az új rendelkezések alapján az a termelőszövetkezeti tag, aki korróban mint szakszövet­kezeti tag növelt összegű szak­szövetkezeti járulékot fizetett, kötelezettséget vállalhat növelt Az öregségi korhatár betöl­tése utáni munkában mara­dásra való fokozott ösztönzés céljából 1978. január 1. nap­jától új rendelkezés lépett életbe. Eddig az öregségi nyugdíj­nak az ösztönző nyugdíjpótlék­kal növelt összege az átlagke­reset 90—95 százalékánál több nem lehetett. A megjelent mi­nisztertanácsi rendelet szerint 1978. január 1-től ez az összeg az átlagkereset 100 százaléká­ig terjedhet. A rendelkezést már azokban az ügyekben is alkalmazni kell, ahol az eljá­rást még jogerős határozattal nem zárták le. A továbbdolgozásra ösztön­zéssel kapcsolatos a 49/1977. (XII. 21.) Mt. számú rendelet is, amely a Munka Törvény- könyve végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. ren­delet 53. §-át (3) bekezdéssel egészítette ki. E szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után — a nyug­díj megállapítása nélkül — teljes munkaidőben továbbdol­gozik — az első évben három, — a második évben hat, — a harmadik évben kilenc, — a negyedik és minden további évben tizenkét munka­nap pótszabadság jár. Ez a pótszabadság a dolgo­zót az egyéb címen járó pót- szabadságon felül és az évi tizenkét munkanapos határon túlmenően is megilleti. Az emberséges vezetés (I.) A gépjárművek haladása a közúton — más gépjárművek, járművek és gyalogosok között — a keletkező nagy mozgás­energia miatt, csak törvénye­sen meghatározott rendben történhet, ha az ütközések nagy társadalmi veszélyességét elkerülni, csökkenteni akarjuk. A közlekedési szabályok ezért meghatározzák a közlekedés­ben résztvevők jogait és köte­lességeit. A közlekedés tehát mindig társadalmi cselekvés, mert közösségben valósul meg úgy, hogy a benne résztvevők mozgásának összehangolása, rendezettsége a közlekedési szabályokhoz és közlekedő em­berek együttműködéséhez iga­zodik. A gépjárművezetőnek nem csupán az út-, látás- és for­galmi viszonyokhoz kell alkal­mazkodnia — hanem ugyan­csak objektív adottságként je­lentkező jó, vagy rossz maga­tartást tanúsító többi ember­társához, a közlekedő partne­rekhez is. A közlekedés tehát csak a pillanatról pillanatra változó, több-kevesebb közle­kedő partnerből álló ún. kény­szerközösségek cselekvéseinek folyamatos összehangolása — a különböző közlekedési érde­kek alá-fölé rendelésének el­döntése — útján válhat biz­tonságossá. Ahol pedig pillanatonként más és más, egymás számára ismeretlen emberek érdek- egyeztetése a döntő, ahol kész­nek kell lenni a saját érdek­ről, sőt jogainkról is lemonda­ni, ahol egy hibás helyzetmeg­ítélés, figyelmetlenség által okozott veszélyes helyzet miatt valakinek mindig segítenie kell, ott a KRESZ szabályain túl csak az emberséges visel­kedés jelentheti a biztonság legfőbb feltételét. Mivel a közlekedési erkölcs az általános társadalmi erkölcs megnyilvánulásának sajátos területe, a kettő egymással szoros összefüggésben van. Te­hát az a gépjárművezető, aki PÉCS VAROS SZÜLETTEK: Fábián Szilvia, Kiricsi Réka, Far* kas Tamás, Windischmann Gábor, Németi Gábor, Nedjalkó Balázs, Keszthelyi Csaba, Leffler Judit, Sá- móczi József, Propszt Péter, Decsi László, Kulcsár Tamás, Rácz Berna­dett, Turbéki Krisztina, Barnavári Éva, Vetró László, Ratting János, Stier Adrián, Csóka Gábor, Patkó Gábor, Horváth Melinda, Kovács Nikoletta, Balassa László, Kovács Krisztina, Nagy Balázs, Orsós Kata­lin, Hahn Tibor, Weiler Adám, Viola Gábor, Vidákovics Erika, Bajnai Zol­tán, Pál Árpád, Ferencsics Donát, Békási István, Kis-Peti László, Bre- zovics Timea, Sámi Renáta, Krasz- nai Tünde, Vadász Orsolya, Mar- mentini Zoe, Baka Zoltán, Takács István, Petes Agnes, Horváth Zol­tán, Varga András, Bálint Viktória, Polner Eszter, Sándor Norbert, Kor­áik Ildikó, Papp Észter, Polák Zsolt, Orosz Attila, Tankó Marianna, Sza­bó Barnabás, Rácz Andrea, Kovács Szilvia, Tóth Gábor, Schunk József, Varga Boglárka, Fábián Zsófia, Vernes Rudolf, Loschitz Ferenc, Fied­ler Zsolt, Bacher Szilvia, Füleki Zol­tán, Pollák Anikó, Véger Erzsébet, Hitra Melinda, Gergely Annamária, Müller Miklós, Andrics Antal, Behány Gabriella, Majorosi Gábor, Petzin- ger Melinda, Kovács Krisztina, Sze- nácz Péter, Makra Róbert, Salgó Emőke, Tóth Andrea, Olajos Andrea, Emődy Teodóra, Gaál Gabriella, Gróf Melinda, Mátyás Hajnalka, De­zső Barnabás, Kerekes Katalin, Ki­rály Éva, Bencsik Barnabás, Szepes Judit, Ferenczi Éva, Petrovics Ró­bert, Somogyi Krisztina, Szebényi Balázs, Molnár Mária, Vincze Mó­nika, Sztakó Gábor, Juhász Csilla, Bíró Timea, Vörös Éva, Szabó Krisz­tina, Háda Csilla, Miks Anna, Rei- nodli Anett, Vidákovics Szláven. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Jónás János és Pintér Zsuzsanna, Moticska Alajos Olivér és Késmárki Agnes, Zolotnoky Feienc és Kimpf Zsuzsanna Anna, Rád) János és Rab Ilona, Varga Péter is Ipacs Judit Gabriella, Balatoni József és Bar­tók Mária Magdolna, Szabó András és Schwing Erika. Szilágyi László és Fülöp Ágota, Kalotai Károly és Kiss Mária, Kamarás János és Telkes Cecilia, Németh-Szabó Sándor és Unger Pálma, Papp Gábor és Katona Emőke, Miski Béla és Lévai Zsu­zsanna, Csernus László és Hörnyéki Piroska, Bogatin György és András- kovics Erika, Horváth Péter és Kiss Margit, Eiter Rezső és Borbély Bor­bála, Selmi Péter és Banka Gab­riella, Komán János és Kovács Zsu­zsanna, Potos Emil és Miklós Olga, Marton István és Bencze Mária, Bényei Gábor és Farkas Piroska, Bu- dányi János és Szilágyi Zsuzsanna, Istókovics István és Simon Verona, Löffler Zoltán és Baranyai Erzsé­bet, Földesi Csaba és Hanzli Rozá­lia, Velez Attila és Szabó Rózsa, Csuport Vilmos és Csizmeg Éva, Ga- lisz László és Hantos Agnes, Hantos István és Braun Mária, Schván Já­nos és Sértő Mária, Bugyik László és Igaz Györgyi, Hantos Károly és Lőrincz Mária, Haidinák Csaba és Andó Mária, Szijj Gábor és Horváth Ildikó, Szabó József és Győri-Kis Andrea, Lévai György és Fellner Éva, Martin István és Kiss Erika, Ocskó István és Albrecht Irén, Dargó József és Nagy Ilona, Walek Lajos és dr. Antal Edit, Maráz Tibor és Dunavölgyi Judit, Lehota László és Ponnert Piroska, Jámbor Jenő és Czobor Magdolna, Izerfi József és Tarrósi Mária, Nikii Kálmán és Balló Judit, Szabó László és Fóris Ildikó, Müller József és Varga Má­ria, Gerber Jenő és Kvell Gyöngyi, Zárai György és dr. Kiss Anikó, Fü­löp József és Márton Klára, Bánfai Vilmos és Batánovics Júlianna, Ké- fér Tibor és Komáromi Judit. Pol­lák József és Jámbor Anna, Schob- locher Antal és Füzes Judit, Berber Béla és Blázsovics Erzsébet, Pénzes László és Gerber Éva, Szalafai László és Tóth Mgadolna, Pahert Stevan és Spárer Ilona, Sipkái Zoltán és Gscheidt Helga, Kincses Lajos és Szeifert Judit, Kovács Árpád és Bi- schoff Inez, dr. Moubarik Abdella- tif és Kelényi Magdolna, Juhász And­rás Zalavária Mária, Binder Antal és Németh Erzsébet Ilona, Takács József és Harcz Gizella, Veszprémi Tibor József és Futács Erika Gyöngyi, Szabó László és Nagy Anna, lldzsa Gábor István és Romvári Sarolta Mária, Komáromi László és Toldi Agnes, Németh Gyula és Papp Erzsébet, Dombi János Mátyás és Vízi Györgyi. MEGHALTAK: Horváth János, Nagy István, Szabó Ferenc, Böröcz János, Bárvárth Sán­dor, Domonkos Istvánná Varga Ka­talin, Böröcz János, Harmatos János- né Pető Margit, Arany János, Sokacz Mihályné Szemelyác Márta, Petz And­rás, Kiss István, Trinter Pálné Molnár Jozefa Anna, Vető Istvánná Rigler Erzsébet, Rohr Antal, Sallay Terézia, Farkas József, Bódis János, Schifrig Vilmos, Sudár István, Fucskár József, Boros Vendel, Takács Józsefné Virt Katalin, Halbich Józsefné Illés Má­ria, Versánszki Ferenc, Fodor János, Stödtner Györgyné Stier Rozália, Kie­fer Jánosné Pali Teréz, Szabó Ist­vánná Vig Erzsébet, Markovics Gyu­la, Hácz János, Petőfi Erzsébet, Sze- povalov Imréné Szabó Anna, Fauls; tich Edéné Brand Erzsébet, Vajda Gyuláné Pászti Irén Magdolna, Os- tyánszki Györgyné Peck Erzsébet, Ho­man János, László Sándor, Homola Győzőné Szvoboda Róza, Majkó Já­nos, Novák Gyula, Huber Kálmán, Izsa Ferencné Vér Margit, Orosz Mi­hály, Sipos Gyula, König Mártonné Schunk Anna, Kiss Mihályné Pap Rozália, Németh Jánosné Hun Anna, Schuman Franciska, Varga Jánosné Tóth Julianna, Takács Gyula, Simon János, Solti József, Czeiner Érzsébet, Ragoncsa Antalné Kovács Katalin, Pájtli Sándor, Basa Béla, Horváth Aranka, Ferenczy Dénes, Szász Jó­zsefné Meinhardt Katalin, Szinyáko- vics Vince, Fövenyessy Pálné Kovács Julianna, Rózsa Konrádné Kovács Ro­zália, Berger Róza, Varga József, Hőgye Lajos, ódor Vendel, Dékány Ernő, Füle Jánosné Kocsi Lidia, Szi­lárd Jenőné Petz Ilona, Bánfai Vil­mos, Farkas István, Tánczos József. a szocialista együttélés egymás érdekeit elismerő, egymást kölcsönösen segítő magatar­tásának íratlan szabályait cse­lekedeteiben, viselkedésében nemcsak vallja, hanem éli is, az a közúti egymáshoz alkal­mazkodás, előzékenység és kölcsönös segítés megvalósí­tásában is könnyebben válik emberséges, „érett“, biztonsá­gos vezetővé, mint az, aki „antiszociális“, összeférhetet­len, önző jellemű. Vagy hiába akarjuk jószán- dékúan az útpadkára húzódás­sal megmenteni a szembejö­vőt, könnyelmű előzőt, ha . az útpadkáról való visszatérés módját nem ismerjük, könnyen magunk jutunk az árakba. A védekezéshez tehát meg kell szereznünk a szükséges szakis­mereteket, hogy ezek birtoká­ban az emberséges vezetésre* — a kezdő, gyakorló évek alatt és később is — nemcsak szán­dékunk, jó akaratunk legyen, hanem képességünk, szaktudá­sunk útján ezt meg is valósít­hassuk. Az emberséges vezetés első alapkövetelménye szakismere­teink állandó bővítése, felfrissí­tése. érdeklődésünk odafordu- láscf mindazokhoz a leírt vagy elmondott, bemutatott szakmai témákhoz, melyeket mindenna­pi vezetési gyakorlatunkban hasznosíthatunk. Az itt vázolt szakmai tovább­képzésén túl gyakorolnunk kell partnereinkkel szemben a szo­ros gyakorlati együttműködést is. Az áradó forgalomban ki-ki saját célja szerint előbbre akar jutni, de mégis sok olyan helyzet adódik, ahol ehhez egymás segítségére, kölcsönös együttműködésünkre van szük­ség. Segítőkészségünk mindig igazodjék az adott közlekedési helyzet egészéhez, legyen köz­lekedéslogikai szempontból is hasznos. így pl.: nincs értelme egy zöld jelzésre meginduló kocsisor elején haladónak az első alárendelt útvonal torko­latában várakozó egyetlen gépkocsit beengednie és ezzel esetleg 15—20 gépjárművet fel­tartania. Mindig ügyelnünk kell arra is, hogy segítőkészsé­günk kellő távolságból jól fel­ismerhető, egyértelmű legyen, nehogy éppen segítségünkkel idézzünk elő veszélyhelyzetet, balesetet! Az előzékenység is csak ak­kor és úgy emberséges, ha közlekedésjogilag van értelme és ha a kisegítő partner, elő­zékenységünkkel nem kerül veszélyesebb helyzetbe, vagy ha élünk az általa felkínált segítőkészséggel, * magunkat nem sodorjuk-e még veszélye­sebb zónába. Egy áthaladási elsőbbség helyzetében - sajnos - több ok miatt is előfordulhat, hogy a partner számunkra nem biz­tosítja ezt. Pl. elsőbbségadás kötelező táblát nem vette ész.- re, mert fáradt, mert esetleg ittas, vagy másnapos, vagy mert éppen pár pillanattal előbb meghibásodott a fékje és mi ezeket a tempó nyelvén rosszul értelmezzük, máris ki­alakult számunkra az abszolút baleseti helyzet. Ezért helyes az a gépkocsivezetői szólás­mondás, „akkor enyém az el­sőbbség, ha megadják!“ és ezt számomra a közúton szo­kásos módon, de bármelyik formában értésemre is adják. Zárai Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom