Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-24 / 24. szám
1978. január 24., kedd Dünantűlt naplö 3 Középpontban a gazdasági feladatok megoldása „Jó minőségű, tetszetős árutl” taggyűlés a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregységében „Tudomásul kell vennünk, hogy csak abban az esetben tudunk versenyképesek maradni a világpiacon s a hazai üzletekben is, ha jó és tetszetős árut készítünk!" —hangsúlyozta a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregységének beszámoló taggyűlésén Peti József, a pártalapszervezet titkára. Pluszt mutat a mérleg Jó eredményekről adott számot a pártvezetőségi beszámoló.' Pedig 1976-hoz képest a 8 százalékkal emelt termelési előirányzat nem ígért könnyen teljesíthető feladatokat. Külön akadályt jelentett az export- szállításukba becsúszott minőségi hiba. Kijavították és a további szállításokkal már a legteljesebb mértékben elégedett volt a megrendelő. A gyáregység döntő többségét tömörítő 16 szocialista brigádnak, az élenjáró és kezdeményező párttagoknak köszönhető elsősorban, hogy az elmúlt évben az I. osztályú áru részarányának 99,8 százalékos tervét túlteljesítették. De a mennyiségi tervben is pluszt mutat a mérleg. A beszámoló utalt a XI. párt- kongresszuson meghatározott követelményekre, a gyártmányszerkezet korszerűsítésére, az új technológiák bevezetésére, a termékváltásra. Megállapították: a fiatalos, sportos ruházati termékek gyártása került előtérbe. De szó esett arról is, hogy nagoyn sokszor alapvető gondok kiinduló pontja a technológiai utasítások be nem tartása, illetve a nem megfelelően kidolgozott gyártástechnológia. A beszámoló nem hunyt szemet egyéb visszás helyzetek felett sem. „A jobb eszközkihasználás és a korszerű gépek üzembeállítása szintén kongresszusi határozat volt. Kétségtelen, van javulás ezen a területen, de probléma is. Nagyon jó és modern automata gépeket kaptunk, amelyeket azonban használni nem tudunk! Ügy gondoljuk, hogy célszerűbb lett volna a mai üzem- és munkaszervezési színvonalunkhoz jobban igazodó gépeket beszerezni, hiszen ezekkel többet tehettünk volna a munkaidő jobb kihasználásáért, a termelékenység növekedéséért.” A pártalapszervezet az elmúlt évben taggyűléseken, vezetőségi üléseken, pártcsoport megbeszéléseken sokat foglalkozott a gazdasági munka segítésével, a hatékonyság növelésével. A kommunista példa- mutatás és kezdeményezőkészségről szólva említette a beszámoló a Tyereskova brigádot, amely a csepeliek kezdeményezéséhez csatlakozva elsőként fordult a gyáregység összes szocialista brigádjához csatlakozásra szólítva azokat. Sikerrel. A pártmunka egyéb területei is helyet kaptak a beszámolóban. Személy szerint értékelték a pártmegbízatások teljesítését. Szorgalmazták a középszintű gazdasági vezetők politikai továbbképzését, mert közülük számosán „még mindig nem látják a politikai továbbképzés fontosságát.” Javaslatok, észrevételek Az őszinte hangú beszámolóhoz kapcsolódtak a hozzászólók. Felhívták a figyelmet a szakmunkásképzés további tennivalóira, a „gyesen" levő kismamák és a gyár, a pártalapszervezet kapcsolatának jelentőségére. (A gyáregység 720 dolgozójának 95 százaléka nő — közel 200-an vannak gyesen és szülési szabadságon.) Javaslat hangzott el a munkaverseny napra kész értékeléséről: „Ne csak az aznapi százalékot mondják be, hanem dekádonként értékeljék a brigádverseny állását is." Szóvá tették a beszámolóban is elhangzott automata gépeket. — amelyeket nem tudnak használni, Budapestről ideszállították és most nem tudnak mit kezdeni velük. A gyáregység ezeket a gépeket nem kérte. Nem hagyták szó nélkül a munkaszervezésben, illetve az anyagellátásban jelentkező gondokat sem: „A várt szabvánnyal nem a hozzátartozó kellék érkezik.” Szó esett többek között a pártoktatásról, az aktivitás fokozásáról is. Kovács Jánosné, a Komló városi pártbizottság munkatársa sokoldalú elemzést mondott a pártalapszervezet eredményes munkájáról. Peti józsef összefoglalójában közölte: az ez évi feladatterveket a részletes elkészítés után azonnal ismertetik, de alapkövetelmény továbbra is a hatékonyság és minőség. G. F. Munkaügyi aktívaértekezlet A Munkaügyi Minisztérium és a tárca intézeteinek gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői hétfőn aktívaértekezletet tartottak, amelyen részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP KB titkára is. A tanácskozáson Trethon Ferenc munkaügyi miniszter értékelte a múlt évi munkát, a tapasztalatokat, és megjelölte a legfontosabb feladatokat. A Munkaügyi Minisztérium és intézményeinek dolgozói legfontosabb feladatuknak tekintik a gazdasági hatékonyság növelését, a gazdasági egyensúly javítását, a munka minőségi tényezőinek erősítését és az életszínvonal tervezett növelésének következetes mebvalósitását. A vas- és alumíniumkohászat 1978-ban Nagyberuházás Székesfehérváron és Diósgyőrött Az idei esztendő a kohászat éve lesz, legalábbis a nagyberuházások indítása szempontjából. Köztudomású, hogy az idén két nagy állami beruházás munkálatait kezdik meg: Diósgyőrött az 1977 decemberében lezajlott alapkőletétel után az idén indul a Lenin Kohászati Művek új kombinált acélművének építése. Székesfehérvárott pedig a KönnyűNégy évtized egy munkahelyen ülőn érkeznek, de a megbeszélt időben, amikor a Székesegyház órája a tizet kezdi ütni, egymással szemben ülünk Nyi- kos Zsigmonddal, a Pécsi Postaigazgatóság nyugalmazott gazdasági igazgatóhelyettesével és dr. Kozma Ferenc nyugalmazott postafőtanácsossal, és időben, térben a szabályzatokkal kime- revitett életben különös utazást kezdünk. Dr. Kozma Ferenc, a Pécsi Postaigazgatóság hírlaposztályának volt vezetője 1937. február 1-én lépett szolgálatba. Édesanyja a brassó-szörényi Bisztracseresen volt postamester. A fiatalember azonban a Pest megyei Tasson kezdte a szakmát tanulni. Ezt követően Fülöpszállás, majd Párkány, Bény, Muzsla és Kéménd következett a Felvidéken. A háborúban aztán a fogságból visszatérve ismét Tass, majd Mező- gyán, aztán Békéscsaba, a Zala megyei Szepetnek* később Letenye következett, s végül 1954-ben Budapesten tiszti tanfolyam, majd Pécs. Nyikos Zsigmond rögtön az érettségi után, 1938-ban Tisza- rofon kezdte a postás munkát. A kiadói tanfolyam után ide csak rövid időre tért vissza. Nyírbátor, majd Erdélyben Beszterce postamesterségeiben dolgozott. Pénztárkezelő, kiosztó, telefonrendező, a postaforgalom szinte valamennyi ágában megfordult. Nagysajó, majd Kolozsvár után Rettegre, 1944-ben pedig a Vas megyei Bükfürdőre szólt az áthelyezés. Ezután a Felvidéken szabadságon levő és beteg postamestereket helyettesített, 1948-ban Sümeg, egy évvel később Zalaegerszeg következett. — Négy évtized a postánál — ez majdnem több, mint hivatás. — Az érettségivel régen sem volt könnyű állást találni — mondja Nyikos Zsigmond. - Nekünk még „szerencsénk" volt, akkoriban csatolták vissza a Felvidéket és Erdélyt, így köny- nyebben jutottunk álláshoz. Akkor a Magyar Királyi Posta és a postamesterségek alkották a hálózatot. Az utóbbiak kisebb postahivatalok voltak, amolyan gebines rendszerben dolgoztak. A forgalomhoz, fenntartáshoz szükséges pénzt a Kincstártól megkapta a postamester, ezzel belátása szerint gazdálkodott. — Ha a szolgálat úgy kívánta - mondja dr. Kozma Ferenc -, aki először szintén postamesterségen dolgozott -, egyhu- szonnégy órán át egyfolytában dolgoztunk. Szabadság nem volt, akkor lehetett elmenni, ha kerestünk magunk helyett valakit. Mondjuk a fizetésem 50 pengő volt, ha találtam olyat, aki harmincért helyettesített, szerencsém volt. Ma ismeretlen az a munkaintenzitás. — A morse ábécét nem volt könnyű megtanulni, de én például már 20 nap után adtam és vettem a táviratokat — folytatja Nyikos Zsigmond. — Az embert a hiúsága és természetesen a zsebe is sarkallta, hogy minél előbb jó postás legyen. Egészen 1948-ig élt a postamesteri szolgálat, de csak az ötvenes évek elején vált egységes szervezetté a Posta. Mindenesetre az itteni feszített munkatempó tartást adott. Sümegen kidolgoztam a postás munkanorma alapjait, később ezekből állapította meg a Magyar Posta a normáit. — Az előbbrelépéshez természetesen tanulni is kellett. — Először a kiadói tanfolyamot végeztem el — mondja dr. Kozma Ferenc. — Aztán 1954- ben a felsőfokú forgalmi tiszti tanfolyam következett, ekkor neveztek ki postafelügyelőnek, 1960-ban pedig jogi diplomát szereztem. Ez a postafőtanácsosi kinevezést is eredményezte. Dr. Kozma Ferenc csaknem negyedszázadon keresztül volt a Pécsi Postaigazgatóság hírlap- osztályának vezetője. A hatáskörébe tartozó négy megyében 640 postaszervvel kellett kapcsolatot tartania, évente 150 millió példányban a hírlapok terjesztését megszervezni... — A hírlapterjesztést éppen a Pécsi Postaigazgatóság kezdte — emlékezik vissza az 1949— 1950-es évekre Nyikos Zsigmond. — Én akkoriban a zalaegerszegi 1-es hivatal vezetője voltam. A kézbesítők nem akarták vállalni a hírlapkihordást. Azt mondták ők postások és nem rikkancsok. Kétszáz lappal reggel héttől délig is elhúzták az időt. Valamennyi kézbesítővel végigjártam a körzetét, hogy bebizonyítsam: kétszáz lapot fél kilencig szét lehet osztani, legkésőbb tízkor indulhatnak az egyéb postai küldeményekkel. — Persze, a postásmunka akkoriban egyébként sem volt könnyű. Én 1945-ös párttag vagyok, de nap mint nap szorongva lestem az ÁVH és a pártbizottság telefonjait. Azt hitték, hogy szabotáljuk a telefonközpontban a munkát, s hogy alszanak a telefonoskisasszonyok. Egyszer összehívtam valameny- nyiüket a több évtizedes, elavult központba, ahol az asszonyok állva dolgoztak. Pillanatonként tucatnyi hívás érkezett, ha mindegyiküknek száz keze van, sem tudták volna valamennyit kapcsolni. Nyikos Zsigmond Zalaegerszegről kétéves postafelügyelői tanfolyamra került, onnan jött Pécsre forgalmi osztályvezetőnek. 1953 és 1968 között végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, 1957-től a Pécsi Postaigazgatóság főkönyvelője, majd gazdasági igazgatóhelyettes volt. Mindketten a munkájuk mellett a pártmegbízatások sorát látták el, a jövő postásainak képzésében mint oktatók évek óta közreműködnek. Számos kitüntetést kaptak, s most mindketten szerényen azt mondják, hogy igyekeztek szorgalmasan a posta szigorú szabályzatainak megfelelően dolgozni, amelyekből néhányat ők maguk is alkottak. — A több mint négy évtized alatt nem feszitették önöket a szabályok? — A szabályzatokat az élet követeli, sokszor ellenkeznek is az emberi természettel — mondja dr. Kozma Ferenc. — Igen sokszor feszegetett, hogy minden gondolatom, tettem paragrafusok szabta keretek közé szorított. A feladatok azonban rend nélkül megvalósíthatatlanok. Lombosi Jenő fémmű félgyártmány-kapacitásának bővítése kezdődik meg. Mindkét beruházás szervesen illeszkedik a vaskohászat, illetve az alumíniumipar fejlesztési programjába. A vaskohászat termelése az idén a tervek szerint 3,8 százalékkal emelkedik. Az ágazat legfontosabb feladata, hogy a hazai igények kielégítése mellett dinamikusan bővítse mind rubel, mind dollár elszámolású exportját. A szocialista országokba irányuló szállítások a terv szerint 9 százalékkal haladják meg a tavalyi színvonalat. A tőkés kivitel azonban — főként a kedvezőtlen világpiaci dekonjunktúra miatt - valamelyest mérséklődik. A kedvezőtlen hatások ellensúlyozásának legjobb módszere az értékesebb, jobb minőségű kohászati termékek gyártásának és exportjának fokozása. Ezt a célt szolgálja az LKM új, 10 milliárd forintba kerülő kombinált acélműve. A munkálatok gyakorlatilag már a múlt év augusztusától folynak, de a beruházás kezdési időpontja mégis 1978. január elseje, hiszen korábban jobbára a területelőkészítés, alapozás és a munkásszállások építése folyt. A beruházás persze nemcsak a mennyiségi növekedés miatt jelentős. Az új gyárban úgynevezett minőségi acélokat fognak gyártani, azaz nemesacélokat, ötvözött acélokat, olyan termékeket, amelyek jobban megfelelnek a hazai gyártási adottságoknak és felhasználói igényeknek, melyek fölöttébb keresettek a világpiacon is. Az alumíniumipar 1977-ben 8 százalékkal növelte termelését. Az ágazat szerződés szerint teljesítette szocialista exportkötelezettségeit, s 120 millió dollár értékű árut szállított a tőkés prszágokba, ami 26 millióval több az 1976. évi exportnál. Figyelemre méltó, hogy az export bővülésében nagy szerepe volt a magasabb szinten feldolgozott termékek nagyobb arányú kivitelének. Az idei terv szerint az ágazat — összehasonlítható árakon számolva — 5,6 százalékkal növeli termelését. Ezen belül 22 százalékkal bővül az alumíniumöntvények, és 10-10 százalékkal az alumínium készáru, illetve az alumíniumszulfát gyártása. Az alumíniumipar a legfontosabb cikkekből, azaz félgyártmányokból, késztermékekből és öntvényekből jelentősen növeli a hazai árukínálatot. Ugyanakkor felkészültek arra is, hogy bővítsék a ' kivitelt mind a szocialista, mind a tőkés országokba. Az ágazat legfontosabb beruházása a Székesfehérvári Könnyűfémmű félgyártmánykapacitásának bővítése. A beruházás költségeit hétmilliárd forintban határozták meg, s a befejezés határideje 1982. A gyár jelenlegi, évi 100 ezer tonnányi félgyártmányt előállító kapacitása a beruházás nyomán évi 70 ezer tonnával bővül. A befejezés után 115 ezer tonnányi hengerelt árut, 53 ezer tonna préselt és húzott, és 2000 tonna kovácsolt alumíniumterméket visznek majd piacra. Az új berendezéseken termelékenyebb, pontosabb lesz a munka, s a termékek minőségi színvonala is jócskán emelkedik. A tervek folyamatosan készülnek az Alutervnél, a kivitelezés legnagyobb részét a Fejér megyei ÁÉV, az Út-Vasút- építő Vállalat, a Vegyépszer, valmint a Gyár- és Gépszerelő Vállalat vállalta. A beruházás miatt a gyár területét 36 ezer hektárral növelni kell. Itt kapnak helyet az új gyártócsarnokok, szociális és oktató létesítmények. (K. S.)
