Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-22 / 22. szám

1978. JANUÁR 22. TÁRSADALOMPOLITIKA - ELMÉLET DN HÉTVÉGE 5. A :&z 197& évi növekvő feladatokra Emelkedett a műszaki cikkek választéka. A kiskereskedelmi forgalom 1977. évben folyó áron mint­egy 10 százalékkal, változatlan áron pedig mintegy 5-5,6 szá­zalékkal növekedett. A fejlő­dés üteme valamivel gyorsabb volt a népgazdasági tervben számítottnál. A forgalom terve­zettet meghaladó fejlődése több tényező együttes hatására következett be; a lakosság pénzbevétele a tervezettnél nagyobb mértékben, csaknem 9,5 százalékkal nőtt, ugyanak­kor javult az árukínálat is. A szövetkezeti kereskedelem forgalma az államinál ezúttal is gyorsabban - folyó áron mint­egy 12—12,5%-kal — fejlődött, bár a növekedési ütem különb­sége a két szektor között már valamelyest csökkent. Ez a ten­dencia mutatja, hogy tovább tart — ha lassabban is — a fa­lusi lakosság fogyasztási szoká­sainak a városihoz való közele­dése, ami a társadalmi átré- tegződés természetes velejáró­ja, de nem kis mértékben a szövetkezeti kereskedelem áru­kínálatának fokozott javulását is igazolja. A fejlődés legszem­betűnőbb a korábban kifejezet­ten mezőgazdasági jellegűnek számító és aprófalvas megyék­ben. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek többségéből a korábbi évekhez hasonlóan változatla­nul színvonalas a kínálat. Né­hány, a közellótás szempontjá­ból fontos élelmiszerből, így tejből és tejtermékekből, hús­ból és húskészítményekből, ba­A kereskedelem és a fogyasztók r Irta: dr. Juhár Zoltán, a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára romfiból stb. számottevő a ja­vulás. A múlt év második felé­ben mód nyílott újabb 120 te­lepülés bekapcsolására a köz­ponti húsellátásba. A termelés bővítése és a forgalmazás ja­vítása érdekében hozott kor­mányintézkedések hatására ja­vult a zöldség-gyümölcsellátás, s ennek következtében csökkent e cikkek fogyasztói árszínvona­la. A ruházati cikkek közül javult az ellátás többek között a fel­sőkonfekció termékekből, az alapvető gyermekruházati cik­kek többségéből, a háztartási lakástextiliákból, valamint egyes méterárukból és kötött árukból. Ugyanakkor a ruhá­zati és cipő kínálatra jellemző, hogy a szűk választék a gya­korlatban mennyiségi hiányként jelentkezik. Ma már az ellátás javításának fontos feltétele, hogy a keresett fajták, válasz­tékok rendelkezésre álljanak. A legtöbb vegyesiparcikkből is kedvezőbb lett az árukíná­lat. Többek között már nem hiánycikk az automata mosó­gép, a főző- és fűtőkészülék. Ez jellemezte általában a tar­tós fogyasztási cikkek és a kul- túrcikkek többségének kínála­tát. Mindez szerepet játszott abban, hogy a szakma forgal­ma rendkívül dinamikusan nőtt. A beszerzés mennyiségi növe­kedése és a javuló kínálat el­lenére az idén sem sikerült ki­elégíteni az igényeket például mezőgazdasági szerárukból, vil­lanybojlerből, különféle vas­árukból, kazánokból. Az építőanyag kínálat — a cement kivételével — terveink­nek megfelelően alakult és jobb volt a korábbi évekénél. A lakosság téli tüzelőellátása biztonságosabb, mivel a keres­kedelem készlete 1977-ben kö­zel kétszerese volt az előző évi­nek. Változatlanul gondot je­lent, hogy a tüzelőből nem megfelelő a választék, egyes keresettebb szenek, továbbá brikett, nem kaphatók folya­matosan. A közellátási helyzet megíté­lésében az árukínálat mellett egyre nagyobb szerepet játszik a vásárlási körülmények ala­kulása. A bolti kiskereskedelmi és vendéglátó hálózat alapte­rülete 1976-77-ben évenként mintegy 200—210 ezer négyzet- méterrel bővült. Megközelítő­en azonos mértékben nő a há­lózat az 1978. évi programunk szerint is. A fejlesztéseket a nagy alapterületű élelmiszer- és iparcikk áruházak létesítésére koncentráljuk. Gondot okoz, hogy az áruházak és a lakás- építkezésekhez kapcsolódó üz­lethálózat fejlesztése - minde­nekelőtt a fővárosban — a ter­vezettnél jóval mérsékeltebb ütemben halad. A mennyiségi fejlesztés mel­lett igen fontosnak tartjuk a gyorsabb előrehaladást a ke­reskedelem műszaki, minőségi fejlesztésében. Az V. ötéves tervciklus első két esztendejé­ben csaknem 250 millió forint támogatást adtunk a kereske­delem technikai fejlesztésére. Fokozatos előrehaladást kell elérnünk 1978-ban a környezeti kultúra javításában. Ennek ér­dekében többek között javítjuk a higiéniát a boltokban és a vendéglátó egységekben. Az országos fejlődést vizsgál­va külön is figyelemmel kísér­jük a falusi lakosság ellátási színvonalát és változó fogyasz­tási szokásait. Ehhez a szövet­kezeti kereskedelem értékesítési tapasztalatai adnak megközelí­tő választ. Az általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek középtávú tervüknek megfelelően tudatosan és terv­szerűen törekednek a területü­kön élő lakosság életkörülmé­nyeinek javítására, az áruellá­tás mennyiségi és minőségi fej­lesztésére. A fogyasztási szö­vetkezetek az országos kiske­reskedelmi forgalom csaknem egyharmad részét bonyolítják le. A lakosság és a tagság áru­ellátását a társadalmi és gaz­dasági adottságokhoz igazod­va differenciáltan végzik. Te­vékenységüket alapvetően a vidéki településeken folytatják, de részt vesznek a városi la­kosság - és így a főváros — vásárlási körülményeinek javí­tásában is. Az ÁFÉSZ-ek az élelmiszer és napicikk válasz­ték bővítésével elősegítették területükön a korszerűbb táp­lálkozási szokások elterjedését. A falusi lakosság élelmiszer forgalma évente általában 10— 12 százalékkal növekszik és fo­lyamatosan javul az áruválasz­ték. Példaként említem, hogy jelenleg 2800 községben, a tervidőszak végére pedig az ország valamennyi településén megvalósul a rendszeres tejel­látás. A szövetkezetek forgalmuk mintegy 12%-át 1000 lakoson aluli kis településeken, tanyá­kon, külterületeken bonyolítják le. Ezeken a helyeken mintegy 1,7 millió lakos él. A még meglevő gondok ellenére itt is javul az ellátás színvonala, korszerűsödik az üzlethálózat. Fokozódik a széles választékot kínáló ABC áruházak szerepe, s napjainkban a szövetkezetek által értékesített élelmiszerek mintegy 22 százalékát ilyen tí­pusú üzletek hozzák forgalom­ba. Újabb mozgó boltok üzem­be helyezésével a tanyai la- kossáq ellátásának további ja­vulására lehet számítani. Az utóbbi években jelentős fejlődést ért el a kistelepülé­sek lakáskultúrája is. Ugyan­ezeken a területeken évente csaknem 20 ezer családi ház építéséhez, korszerűsítéséhez szükséges építőanyagot és mintegy 50 ezer lakás beren­dezéséhez elegendő bútort ér­tékesítettek. Jobb az ellátás - bár még elmarad az igényektől - a mezőgazdasági kisgépek­ből és általában a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését elősegítő eszközökből. A kereskedelem felkészült az 1978. évi növekvő felada­tokra. Terveink szerint a kiske­reskedelmi forgalom folyó fo­gyasztói áron 8,3 százalékkal, változatlan áron pedig 4,2 szá­zalékkal növekszik. (A kettő kö­zötti különbséq a várható ár­emelkedésekből adódik.) Az ipari és az import tárgyalások eddigi tapasztalatai, valamint az év végére várható nagyobb és jobb összetételű készlet alapján kedvezőek az áruellá­tás javításának feltételei. To­vább kell lépnünk a szerződési fegyelem javításában, a minő­ségvédelemben, a fogyasztási cikkeket előállító helyi ipari kapacitások feltárásában, az áruforgalom szervezésében, a munka- és üzemszervezésben, a technikai fejlesztésben; vagyis mindabban ami a haté- konysáq fokozását és a fo­gyasztók színvonalasabb ellá­tását szolgálja. A kereskede­lem dolgozói mindent elkövet­nek azért, hogy a magasabb követelményeknek, a növekvő igényeknek minél teljesebben megfeleljenek. Hasonlóan az otthoni mindennapokhoz A „hatnapos" bölcsőde lakói Tavaly nyáron SZOT-be- utalót kapott egy pécsi hat- gyermekes család. Mivel a legkisebb gyermek nem volt kétéves, őt nem tudták ma­gukkal vinni. A két hétre a város csecsemőotthonának hatnapos részlege vette fel a gyermeket. A hatnapos bölcsőde persze nem vállal­kozhat az üdülő szülők gyer­mekeinek felügyeletére, de ez esetben — a másik öt gyermek érdekében — kivé­telt tettek. Pécsett hosszú ideig az I. kerületi Frankel Leó utcá­ban üzemelt a hatnapos böl­csőde. Mivel az elmúlt év végén a Kilian György utcai bölcsődét átalakítás miatt bezárták, az idejáró gyerme­keket a város többi intézmé­nyében helyezték el. Arra gondolva, hogy az első ke­rületben lakó szülők közül minél kevesebbnek kelljen naponta a város második vagy harmadik kerületében Itt még nem késtek el a szülők... levő valamelyik bölcsődébe vinnie gyermekét, inkább a hatnapos bölcsődét helyezték át a Hajnóczy utcába. A volt helyén, a Frankel Leó utcai épületben pedig jelenleg na­pos-, területi bölcsődét üze­meltetnek. A Hajnóczy utcai intéz­ményt a közelmúltban társa­dalmi munkában bővítették és szépítették az Ércbányá­szati Vállalat dolgozói, s az épületben jelenleg két böl­csőde van: az 5-ös számú területi, illetve a hatnapos. Az utóbbi meglehetősen kis létszámmal — 20—25 fővel — működik, és a gyermekek folyamatosan cserélődnek. Jelenleg két egy éven alu­li, három egy- és kétéves, il­letve húsz 2 és 3 év közötti kisgyermek tölti itt a napjait. Ök azok, akiket szüleik a több műszukos munkaválla­lás, illetve egyéb okok miatt nem tudnak hétköznapokon otthon gondozni. Egyéb ok­nak számít, ha egyedülálló a szülő és nincs olyan hoz­zátartozója, aki vállalná a kisgyermek felügyeletét, gon­dozását, ha az édesanya hosszabb ideig tartó kórházi ápolásra szorul és a férj több műszakban dolgozik, de ide tartozik az a szomorú eset is, hogy a váratlanul meg­halt anyuka három gyerme­ket hagyott maga után és édesapa egyedül neveli őket. A két nagyobb nevelése a két műszakban dolgozás mel­lett sem okozott neki meg­oldhatatlan gondot, de a pi­cit a hatnapos bölcsődében helyezte el. Mint Benics Lajosné veze­tőnő elmondta, az itt levő gyermekek általában reggel nyolc óráig alszanak, aztán jön a zuhanyozás, fogmosás, reggelizés, s a nap további részében lényegében egyezik a programjuk a többi böl- csődés gyermekével. Este fél hétkor vacsoráznak, kifcsit még játszanak, aztán fürde- nek, s a gondozónő meséit hallgatva alszanak el. Amiben mégis különbözik a napjuk a „rendes" bölcső­débe járó gyermekekétől: időnként elkísérik anyagbe­szerzőjüket a piacra, elmen­nek a Mecsek Áruházba, az ABC áruházba és az udvari játszás mellett az utcán is sétálnak. Az otthoni minden­napokhoz hasonlóan néze­lődnek, vásárolnak, mint a többi gyermek a szüleivel a bölcsődéből hazatérőben . . . A hatnapos bölcsődébe já­ró gyerekeket minden hétfőn reggel nyolc óráig kell az in­tézménybe vinni, s szomba­ton délután 2 óráig lehet ér­tük menni. A napos bölcső­dékben elvétve, de előfordul, hogy a szülők később érkez­nek a gyermekükért. Itt még nem volt ilyenre példa . . . Török Éva A jelenkori kapitalizmus és a személyiség erkölcsi válsága 0 A haszontalanság neurózisa I Az MSZMP Baranya magyei Bizottsága Oktatási Igazgatósá­gának a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszakán elhangzott előadás. Fontos felvetni azt a problé­mát is, amelyet az igazgatás­nak - legyen az állami, válla­lati, szervezeti - az igazgatot- taktól való elkülönülése okoz. A bürokratizmus, a lélektelen formalizmus és az ostoba ma- radiság személyiséget romboló változataihoz jutunk. Ebben az elkülönültségben meglevő, be­lőle kinövő tendenciának leg­lényegesebb tartalmát Marx írásai alapján I. Sz. Kon fog­lalta össze. „A bürokratikus ál­lam alapja és következménye - írja — a néptömegek passzivi­tása, amelyek azt sugallják, hogy ,a főnökség mindent job­ban tud', hogy az igazgatás ál­talános elveiről .csak maga­sabb helyen mondhatnak ítéle­tet, ahol többet és mélyreha­tóbbat tudnak a dolgok hiva­talos természetéről’. Ezt az il­lúziót vallják az állami hivatal­nokok is, akik a társadalmi ér­deket az államhatalom tekin­télyével azonosítják és meg­győződésük, hogy az igazga­tás bizonyára legjobban ítéli meg, mennyiben van az állam java veszélyeztetve és róla elő­re fel kell tenni, hogy mélyeb­ben belát az egésznek és ré­szeinek viszonyába, mint ma­guk ezek a részek." A bürokratikus gépezet egy­felől felnagyítja a maga való­di lehetőségeit. „A bürokrata számára a világ az ő kezelésé­nek puszta objektuma." Más­felől a bürokratikus gépezet „a passzív engedelmességnek, az autoritásban való hitnek, egy fix formális cselekvés, fix alap­elvek, nézetek, hagyományok mechanizmusának" elvén ala­pul, tehát megsérti a „vissza­csatolást a hivatali hierarchia láncszemei között és gyakorla­tilag csökkenti az utóbbinak a hatékonyságát. A felsőbb szer­vek tájékoztatást kérnek az ügyek állásáról, egy adott te­rületet vezető hivatalnoktól. Ez azonban „azt hiszi, az a kér­dés, hogy vidéken jól van-e minden, egyértelmű azzal a kérdéssel, hogy ő jól igazgat­ja-e". Ebben pedig többnyire nem kételkedik, vagy ha igen, semmi esetre sem árulja el. „így egyrészt nem fogja any­nyira vigasztalannak találni a helyzetet, másrészt pedig, ha vigasztalannak találja, ennek okát az igazgatáson kivül fog­ja keresni, részint a természet­ben, amely embertől független, részint a magánéletben, amely az igazgatástól független, ré­szint véletlenekben, amelyek senkitől sem függnek." Marx észrevételei a klasszi­kus kapitalizmus viszonyait absztrahálták, de ez az abszt­rakció sajnos nagyon is eleven és tömegméretű objektivációk- ban jelentkezik a kapitalizmus állammonopolista szakaszában. Ez a bürokratizmus az állami, üzemi, vállalati és mindenfajta szervezeti igazgatásba bevo­nuló óriási létszámú apparátus és az általuk igazgatott embe­rek sokszorta nagyobb tömege között mint társadalmi stílus történelmivé fejlődött. Ennek egy vonatkozását emelnénk ki, azt, amely a mai tőkés társadalomban végbeme­nő frusztrációs folyamatban az úgynevezett „haszontalanság neurózisát" alakította ki. A jelenségtől indulva ezt szemléletesen fogalmazza meg Robert K. Merton: „A politika­csináló időnként elvetheti a megalapozott kutatásokat ' a társadalomtudományokban az­zal a feltételezéssel, hogy el­sőkézből szerzett tapasztalatai a szituáció biztosabb megérté­sét biztosítják számára, mint amelyet az értelmiségi valószí­nűleg el tudna érni. Ez akkor fordul elő a legnagyobb való­színűséggel, ha az eredmények változásokat javasolnak a megszokott rutinban és gya­korlatban, mivel ritkán fordul elő, hogy az értelmiségi a ja­vasolt elrendezés nagyobb ha­tékonyságát tudja bizonyítani szemben a jelenlegi elrende­zéssel.” Itt még van kontaktus az igazgatás és az igazgatott kö­zött, noha nem kétséges, hogy a bürokratizmus következtében ki húzza a rövidebbet. Nem ilyen konkrét a szituáció, de többet mond a lényegre uta­lóan C. Wright Mills,~aki szin­te kafkai világot idézve fel eze­ket írja: „Egyre többet tudunk a modern társadalomról, ugyanakkor a politikai kezde­ményezés fórumai egyre ke­vésbé megközelithetöek. Ez olyan egyéni betegségeket hoz létre, amely különösen akut az értelmiségi esetében, aki ab­ban az illúzióban dolgozott, hogy gondolkodása megváltoz­tatja a dolgokat. Minél többet tud manapság a világ dolgai­ról, annál kevésbé hatásosnak tűnik gondolkodásának befo­lyása ... Tehetetlennek érzi magát abban az alapvető ér­telemben, hogy nem ellenőriz­heti azt, amit képes előre meg­látni." Majd felnyit a helyzet mögött az erkölcs, de in­kább az erkölcsi válság szem­pontjából különösen fontos as­pektust. „A politikai-idegkime- rültség egyéni megfelelője — írja - a tragikus életérzés ki­fejlődése. Ez a tragikus érzés jelentkezhet személyes felfede­zésként és személyes teher­ként, de egyben az objektív körülmények visszatükröződése is. Abból a tényből fakad, hogy a közügyekben való dön­téseket olyan hatalmasságok hozzák, akik maguk nem szen­vednek saját határozataik sú­lyos következményeitől." Mills végül levonja a következtetést: „A szervezett felelőtlenség min­den területen a modern ipari társadalom fő vonása." Nem vitatkozunk a megálla­pítással, sajnos, ezzel egyet kell érteni. Korunk erkölcsi síkján — a világtörténelmi tendenciákat és a konfliktusokat ismerve — a legfontosabbhoz értünk: az ember iránti felelősség kérdé­séhez. S az a társadalmi rend­szer, amely ezt elaltatja, vagy felelőtlenséggé igyekszik transzformálni, éppen a sze­mélyes és a kollektiv felelősség számára ad leiadatot. Itt kez­dődik el a fenti szituáció álla­potleírásán túl a válságból való kijutás humanista útkere­sése. Nem kétséges, már utal­tunk rá, ez a szocializmus irá­nyába tett gyakorlati lépés, lé­pések sorozatában nyerhet reális megoldást. Az erkölcsi válságból való kijutás letéte­ményese döntően a munkás- osztály, amelynek erkölcsét vizsgálva e roppant szorítás­ban természetesen az sem le­het mentes a válságjelenségtől. Azonban a válság lényegétől szabad, mert történelmi fel­adatát teljesíti s ezzel őrzi, fej­leszti a proletár erkölcs érté­keit és gyakorlatilag szembe­száll a válság mögötti rombo­ló erőkkel. összegezésként: az ember- koncepció, az emberrel össze­függő kérdések és válaszok, így a személyiségé is, csak a valóságos viszonyokból fogal­mazódhatnak meg. Részben, hogy igazságosak legyenek, de döntő részben azért, hogy a felismerés a világ megváltozta­tásának hatékony bázisa, ve­zérfonala legyen. Ez a megvál­toztatás a lényeg. S a szocializ­mus, amelyet szembehelyezünk a fent említett állapotokkal, nem elméleti érv csupán, ha­nem a történelmi valóság. Ez a végső argumentum. Mert minden fogalom, így a huma­nizmusé is, igazi definíciója az, hogy a bennefoglaltak társa­dalmi-emberi viszonyként lét­rejönnek. Nem ellentmondás nélkül, s egy-két területen, kü­lönösen a szocialista személyi­ség erkölcsi síkján, nem is má­ról holnapra. De a szocialista társadalomban minden tényező jelen van ahhoz, hogy a huma- nizáció egyre intenzívebben és egyre szélesebb tömegekben megvalósuljon. Dr. Pintér Zoltán főiskolai docens

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom