Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-22 / 22. szám

1978. január 22., vasárnap Dünäntmt napló A kertészeti ágazat a mezőgazdaság műszeripara Idén is kielégítő zöldség­ellátás várható Nehéz, de reményt keltő év előtt Béta-bánya Az év végére elkészül a Keleti akna mélyítése TIZENÖTMILLIÓ TONNA AZ ÜZEM SZÉNVAGYONA A ZÖLDÉRT nemrég átadott 300 vagonos tárolóépülete. Igen nehéznek ígérkezik az idei esztendő Béta-bányán. Az üzem fejtéseiből 328 400 tonna szenet kell a felszínre hozni, amely nagyon feszített munkát követel a vájvégen dolgo­zóktól. Az esetleges szabadna­pi termelést nem számolva ez azt jelenti, hogy 1978-ban több mint hét százalékkal kell több szenet adni Bétának. Ha mind­ehhez hozzávesszük azt a nagy­A DN kerekasztala a termelőkkel, felvásárlókkal és fogyasztókkal 1977-ben végre elegendő áru került a zöldséges boltok pult­jaira, a piaci standokra, a ko­rábbi csillagászati árak is aiábbszálltak. Most némelyek attól tartanak, hogy 1978-ban visszaesik a termelői kedv, vagy nem lesznek olyan jók a hozamok, mint az előző esz­tendőben. A szerkesztőségünkben ren­dezett kerekasztal beszélgeté­sen erről beszélgettünk. A vita résztvevői: Bemáth Béla, a Szi­getvári Konzervgyár igazgató­ja. Csekö Mihály, a Termelő- szövetkezetek Baranya megyei Szövetségének munkatársa, Fo­dor Imre, a Baranya megyei ZÖLDÉRT igazgatója, Hardy József, a Megyei Tanács me­zőgazdasági osztályának mun­katársa, valamint Nagy László, a drávaszabolcsi termelőszövet­kezet elnöke. — Kezdjük talán az 1977-es évvel, a legjellemzőbb muta­tókkal! Hogyan ítélik meg Önök, az ellátás színvonalát? HARDY JÓZSEF: — Az előző évhez képest 1977-ben ötvenhárom százalék­kal emelkedett a felvásárlás, ami jelentős fejlődés. Ugyanez idő alatt Baranyában 30 szá­zalékkal nőtt a zöldségtermelő terület, s ezt 4600 hektárról 5200-ra kívánjuk emelni a terv­időszak végére. FODOR IMRE: — Az ellátás ugyan jobb volt, mint az előző években, de nem tudtuk biztosítani a folya­matos árukínálatot kelkáposz­tából és karfiolból. Hagymából és petrezselyemből pedig nem volt jó a termés. Mindent egy­bevetve: a ZÖLDÉRT mintegy két és félezer vagon árut vá­sárolt fel — idén is ennyit ter­vezünk — az árszínvonal pedig 16 százalékkal volt alacso­nyabb az előző évinél. — Több zöldségfélénél ki­mondottan jó terméseredmé­nyeket értek el a gazdaságok, ami zavarokat is okozott a fel­vásárlói, feldolgozói gépezet­ben. Ha 1978-ban hasonlóan afakul a helyzet, megismétlőd­het-e a tavalyi „meglepődés"? CSEKÖ MIHÁLY: — A tavalyi maqas hozamok nemcsak a jó időjárásnak kö­szönhetők, nem szabad figyel­men kívül hagynunk az üze­mek agrotechnikai és szakmai fejlődését. Az a gazdaság, amely kellőképpen felkészül, ebben az esztendőben is ha­sonló eredményeket érhet el. De hozzá kell tennem, hogy a szabályozókon sem ártana mó­dosítani. Baranya termelőszö­vetkezetei huszonhatmillió fo­rint regulativ adót fizetnek azért, mert a többletmunkák miatt „elszaladtak" a bérek­kel. Vagy említhetném a má­sodosztályú áruk problémáját: nincs garantált ár és ez hátrá­nyosan érinti a termelőt. FODOR IMRE: — A ZÖLDÉRT közel ötven termelőszövetkezettel és ÁFÉSZ - szel van szerződéses viszony­ban. A partnerek nagy részé­vel több évre szóló szerződést kötöttünk. Az idei 2500 vago­nos tervünkből 1800 vagon zöldségei azok a gazdaságok szállítanak, amelyek középtávú szerződésben vállalták a ter­melést. A gondokat az áruto­vábbítás és tárolás okozta és ezen a téren ebben az eszten­dőben sem várhatunk döntő változásokat. A helyi feldolgo­zás, a termelői csomagolás, osztályozás egyelőre illuzórikus óhaj. Emellett kevés a megfe­lelő tároló. A helyzeten vala­mennyit javít az általunk épít­tetett háromszáz vagonos rak­tár, a gondokat viszont nem oldja meg. NAGY LÁSZLÓ: — A többi gazdasággal el­lentétben 1977-ben az utóbbi öt év leggyengébb eredményét produkálta kertészetünk: az ok, a személyi feltételek hiányában keresendő. Ezzel együttvéve nem fizettünk rá a zöldségre, négymillió forint árbevételt biz­tosított termelőszövetkezetünk­nek. A kialakított felvásárlói ár­rendszer, az átvételi kötelezett­ség vállalása nagyobb bizton­ságot nyújt a termelőknek, mint korábban. A kertészet kiegé­szítő „ágazat". Ha nincs gon­dunk a kukorica, a búzater­méssel, megfelelő a sertéski­bocsátásunk, akkor nem lehet kérdés, hogy termesszünk-e zöldséget vagy sem. — Köztudott: a zöldségter­mesztés az egyik legmunkaigé­nyesebb tevékenységek egyike, azt is mondhatnánk, a mező- gazdaság műszeripara. Miként léphetnénk előrébb e tekintet­ben? BERNÁTH BÉLA: — Hadd kezdjem a gondok­kal, egyben válaszolva a kér­désre is. Arra nem volt példa, hogy egyszerre öt-hat feldol­gozandó zöldségfélét kelljen fogadnunk. Döntenünk kellett, mit dolgozzunk föl. Az üzemek­kel későn tudtunk megállapod­ni a szállítási ütemezésben, ráadásul kétezer diák egyszer­re kezdte a betakarítást. Ez olyan feszültséget okozott, ami­nek eredményeként két és fél hónapon át tizenkét órás mű­szakokat teljesítettek munká­saink. Mindez természetesen a jó termésnek köszönhető. Pél­dául csak paradicsomból 800 vagon ért be szeptember vé­géig. Gyárunk nyolcvan gazda­sággal áll kapcsolatban: a termelést ebben az esztendő­ben nem kívánjuk növelni. Ka­pacitásnövelő beruházásra nincs lehetőségünk. Nem esett eddig szó a gyü­mölcsről. Egyre nehezebb hely­zetbe kerülünk: kevés a meggy, a cseresznye, az őszibarack. A telepítések elodázhatatlanok, ehhez a gépi fajták is adottak szilvából, cseresznyéből és meggyből. Kétségkívül igaz, a kertészetekben alig akad mun­káskéz. Éppen ezért főként a gé­pesítésben, a falták érési ide­jének széthúzásában, az érde­keltségi rendszer további fino­mításában, az előrelátóbb szer­vezésben látom a továbblépés lehetőségeit. Salamon Gy. Szinte uf falu nö Cselédlakásokból szép otthonokba 1977-ben rendelet jelent meg, mely szerint az állami gazdaságok tulajdonában levő korszerűtlen cselédlakásokat 1980-ig fel kell számolni, s az azokban lakó embereket (akik kötelezik magukat, hogy leg­alább 10 évig még a gazda­ság dolgozói' maradnak), nagy hitelkedvezménnyel segíteni a lakásmegoldáshoz. A dolgozó vagy családi házat épít, vagy lakásszövetkezeti társasházba nevez be, vagy pedig az IN- KÖZ által 35 évig lakhatónak ítélt kész lakást, illetve házat vá sá rol. Sátorhelyen lakásépítő és fenntartó szövetkezet alakult 40 taggal. A tervezést és a ki­vitelezést egyaránt a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát végzi. Az első 16 'lakás kulcsátadása 1978 áprilisában lesz. Költözéskor a lakóknak nem kell majd messzire cipelniük a bútorokat, mivel az út másik oldalán, a cselédlakásokkal szemben épülnek a 80 négy­zetméter alapterületű, három­szobás, kétszintes, komfortos lakások. — Huszonnégy éve vagyok a gazdaság dolgozója, és 1959 óta lakom ebben a szo- ba-konyhás szükséglakásban — mondja Oláh István gép­kocsivezető. — Kér gyerme­künk van, a nagylány Kecske­méten óvónőképzőbe jár, a kisfiú pedig még csak első osztályos. Nagyon várjuk az áprilist, gondolatban már be­rendeztük az új lakást. Mosta­nában, mikor munkából jövök hazafelé, állandóan az jut eszembe, az új lakásban ilyen­kor majd hosszú-hosszú ide­ig beleülök a melegvizes kád­ba. Oláhék lakása a körülmé­nyekhez képest barátságos és ragyogóan tiszta, a konyhá­ban pb-tűzhely, hűtőszekrény, mosógép. Igyekeztünk a lehetőségeink­hez mérten, normális viszonyo­kat teremteni, de hiába van mosógépem, a vizet az utcáról kell behordani és a szennyvi­zet az udvar végére kicipelni, — mondja Oláh Istvónné, aki a sátorhelyi óvodában dolgo­zik. ♦ Mosnitzka Ferencné, a Bó­lyi Mezőgazdasági Kombinát szociálpolitikai előadója: — Figyelembe kellett ven­nünk a társasházak tervezése­kor, hogy ezek az emberek mindig falun laktak, állattar­tással, kertészkedéssel foglal­koztak. Az új lakásoknál is biztosítani kellett ennek a fel­tételeit, így minden lakás mö­gött telek húzódik, és a telek végében lehetőség van állat­tartó épületek elhelyezésére is. Voltak olyan dolgozóink, akik nem mentek bele semmiféle lakásmegoldásba, csak miután megtudták, hogy az állattartás az új lakásnál is biztosított. Kislippón nincs lakásszövet­kezet. A gazdaság dolgozói­nak többsége családi házat épít. Az út két oldalán szinte új falu nő, egymás mellett hú­zódnak a vakolatlan, félig kész házak. Három-négyszobá- sak, vannak köztük kétszinte­sek is. A családiház-építés a kedve­ző és nagy összegű kölcsön el­lenére 50—60 000 forint kész­pénzt kíván az építőktől. Mé­száros József traktorvezető fia­tal házas, két pici gyerek, a feleség gyes-en van. Ezért in­kább a kész ház vásárlás lehe­tőségét választotta, ugyanis a ház árónak teljes összegét megkapta kölcsönként. A ház kicsi. Fehérre meszelt falaival és zöld ablakaival szerényen húzódik meg egy dús lombú fenyőfa mögött. Az útról alig lehet észrevenni. Komfort nélküli, s tulajdonkép­pen csak szoba-konyhás, a konyha téglával van lekövezve, tűnődöm, vajon milyen körül­mények között lakhattak ed­dig ezek az emberek, hogy egy ilyen lakás előrelépést je­lent nekik. — Károlymajorban laktunk, százéves, ennél jóval kisebb cselédlakásban — mondja Mé­száros Józsefné. — Ez a ház kicsi ugyan, de a mienk. Ezer­négyszáz négyszögöl telek tar­tozik hozzá és rengeteg gyü­mölcsfa. Amíg a gyerekek pi­cik, itthon leszek, állatokat tartok, s a kertből kihozom, amit csak lehet, fgy talán ösz- sze tudunk spórolni annyit, hogy pár év múlva átalakítsuk, felújítsuk ezt a kis házat. Idézet Gerner Ottó műveze­tő üzemgazdásznak: „A lakás- helyzet a Tolna és Baranya megyei Állami gazdaságokban és a megoldás módjai" című írásából: „A mezőgazdasági munka jellegében bekövetkezett válto­zások az egész társadalomban végbemenő osztály- és réteg­változások eredményeként re­álisan számolni kell azzal, hogy a mezőgazdaság munka­erőtartalékai kimerülőben van­nak. A meglevő munkaerők megtartása, anyagi, szellemi igényeinek kielégítése a mező- gazdasági nagyüzemek továb­bi fejlődésének elengedhetet­len feltétele. Kiemelten fontos feladatunk a dolgozókról való rendszeres gondoskodás, mely­nek legfontosabb területei a munkaegészségügy, a munka- védelem és nem utolsósorban, a lakásgazdálkodás." Sarok Zsuzsa A régi, lebontásra váró cse­lédlakások. Üj lakóházak Kislippón. Épül az új, korszerű sorház Sá­torhelyen. volumenű rekonstrukciót, ami második esztendeje folyik, ért­hető módon csak igen jól szer­vezett munkával érhetik el, hogy idén is kedvezően zár­hassák az évet. A Keleti akna mélyítésével kapcsolatos előkészítő munká­latok tulajdonképpen 1976 őszén kezdődtek, ami egyben Béta-bánya biztos jövőjét biz­tosítja. Az új bányatérségek ki­alakításával, az akna tizedik szintig való lemélyítésével hosz- szú távon biztosítva lesz itt a bányászkodás. Hafner Henrik főmérnök szerint igaz, az utol­só „percekben" kezdődött el az új szintek kialakításához szükséges munka, ám most már bizakodók, hiszen a mély­ben tizenötmillió tonna szén húzódik meg: ez a mennyiség a jelenlegi termelési szintet tekintve legalább az ezredfor­dulóig elegendő. Az üzem fel­tárt szénvagyona is a kellő elő­relátásról tanúskodik. A nyolc- százhatvankétezer tonna szén két és fél évig elegendő. Ad­digra természetesen előkészítik a mélyebben fekvő új telepe­ket is. A Keleti akna mélyítése az elmúlt esztendőben sikeresen folytatódott: az Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének vájárai a hatodik szinttől in­dulva év végére elérték a ki­lencedik szintet. A mélyítés idén továbbhalad és úgy ter­vezik, hogy a második negyed­év végére az utolsó bődön anyagot is kiszállítják az akná­ból. Addigra hatszáz méter mélységben lesz a talp, ami egyben a tizedik - a végleges — szint elérését is jelenti. Az aknamélyítéssel párhuzamosan jelentősen előrehaladtak a VII. szint feltárásában. Megkezdő­dött a rakodók kialakítása, időközben elkezdték ugyanitt két keresztvágat kihajtását is oly módon, hogy az északi fő- keresztvágatban harántolták a telepeket. A neqyedik negyed­évre ezen a területen szeretné­nek kialakítani egy termelési koncentrációt. A több mint százmillió fo­rintba kerülő beruházás és re­konstrukció során vissza kell szerelni a VI. szinti aknarakodó berendezéseket, be kell fejezni ugyanezen kiszolgáló egységek üzembe állítását a VII. szinten, továbbá meg kell kezdeni a külszínen másfél évtizede mű­ködő — azóta elhasználódott — csillebetolók, lengőpadok, a körbuktató és egyéb berende­zések cseréjét: e munkák be­fejezéséig — december végéig — nyolc hónapon ál szünetel a kiszállítás, pontosabban a fejtésekből a Bétát Vasas-bá­nyával összekötő főszállítóvá­gaton át juttatják el a szenet a külszínre. Mindez összehan­golt munkát követel a két üzemtől; a szervezési feladatok előkészítése megkezdődött. A fizikai munka könnyítése érdekében már eddig is több műszaki és egyéb intézkedés történt Béta-bányán. Második esztendeje rendelkeznek a szovjet gyártmányú önjáró fej­tésbiztosító ASCS-berendezés- sel, a Tam Rock fúrókocsi lé­nyegesen megkönnyítette a vá- gathajtók munkáját. A második félév pedig ismét újat hoz Bé­tának. Vasas-bányával közösen kapnak egy sürítettlevegős jö- vesztő berendezést, amit majd a fejtésekben és a szenes elő- vájásokban állítanak munkába. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom