Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-22 / 22. szám

Az MSZIS/IP Baranya megyei Bizottságána k lapja Aranyat érő alkatrészek z emlékezetünkből ré­gen kihullott főherceg­nő, Auguszta asszony legmerészebb álmában sem gondolhatta, az általa vezetett, sok egyszerű embert megté­vesztő mozgalom jelszava, a „Gold gab ich für Eisen", hat évtized elmúltával is híveket to­boroz. Az Aranyat - vasért! jelszó az első világháború évei­ben dívott, s Auguszta ezzel énekelte ki a szekrények mélyé­ről a szegények apró kincsét, a bérmálósi láncocskát, az esküvői gyűrűt, s adott helyébe vasgyűrűt, az említett jelszóval vésetten, örök tanúként az ille­tő honleányi, honfiúi buzgal­mára. S lám, manapság is szép számmal lelünk honleányo. kát, honfiúkat, akik aranyat adnak vasért, pontosabban már-mór annyit áldoznak egy fémdarabra, mintha az leg­alábbis huszonnégy karátos aranyból készült volna. Félre a tréfával: az alkatrésztermelés és -ellátás krónikus gyengélke­dése sokakat rávett az önellá­tásra, a házon belüli gyártoga- tásra, kerül amibe kerül ala­pon, a fontos csak az, hogy le­gyen. Egyszerűbb, köznapi eszkö­zeink is 10—150 alkatrészt fog­lalnak magukba, bonyolultabb holmijainkban pedig — mint amilyen egy televíziókészülék, egy gépkocsi, a szerszámgép - az alkatrészek száma több száz, több ezer. Kézenfekvő, egyetlen alkatrész hiánya miatt az eszköz, a berendezés egésze használhatatlanná válhat, hi­szen a jármű nem közlekedhet, ha cseresznyeizzója, azaz irány­jelzőjének fényforrása nem működik. Az újságokban egy­mást kergetik a panaszos leve­lek, az alkatrészhiány okozta bosszúságok diktálják tollba azokat, s ami a köznapi élet­ben esetleg csupán mérgelő- dés, az a termelésben anyagi, erkölcsi kár, halmozódó veszte­ség. Sűrű eset: az alkatrészt föl­használó cég szó nélkül tudo­másul veszi a gyártó kikötötte feltételeket, hiszen nincs más választási lehetősége. Illetve van: beleunva az örökös ki­szolgáltatottságba, a kényszer- helyzet fedte hátrányokba, vagy éppen abba, hogy szóba sem álltak a gyártók a megrendelő­vel, maga rendezkedik be az alkatrészek előállítására. Gé­pet, munkaerőt, szerszámot te­remt erre a célra, legtöbbször jóval hatékonyabb tevékenysé­gektől vonva el ezeket, s ne­kilát a kis sorozatú, nagy költ­ségű „termelésnek". Különböző reprezentatív vizs­gálatok egyöntetűen igazolták, a kiskereskedelmi forgalomba kerülő alkatrészek túlnyomó ré­szét - a lakosság ellátását szolgáló árukról van szó! - kö- zületek vásárolják fel, mert más módon nem juthatnak azokhoz. Ugyancsak fölmérések bizonykodnak arról a logikai úton is következtethető tényről, hogy a kényszerűen megszerve­zett alkotrésztermelés ráfordí­tásai — a megszüntetett koope­ráció .helyettesítése - átlago­san négyszer, tizenötször (!) nagyobbak a szükségesnél, a társadalmilag indokoltnál. A rúdacélból esztergálással ké­szült kötőelemek, magyarán csavarok, az egyedi darabként összebütykölt tolózárak, szele­pek korántsem kizárólagos kép­viselői a botcsinálta alkatrész­gyártók erőfeszítéseinek, sőt, a kisebb jelentőségű, tipikus ese­tek közül valók. Mert hiszen vállalkozó híján rukkol elő prés- szerszámokkal a nagy műszer­üzem, készít zárógép alkatré­szeket a konzervgyár, meghajtó tengelyeket a műanyagfeldol- g'ozó, villamos forgógépek részegységeit a mezőgazdasági eszközök előállítója. Reális helyzetfelismerést tük­röz tehát az a határozat, ame­lyet az MSZMP Központi Bi­zottsága 1977. október 20-i ülé­sén fogadott el, s amely — a hosszú távú külgazdasági poli­tikának és a termelési szerke­zet fejlesztésének irányelveiről szólva — kimondja: „A gépipar fejlesztésének kulcskérdése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasználható előgyárt- mányok, alkatrészek és rész­egységek hazai gyártásának és külkereskedelmi forgalmának növelése, s ennek révén mind­inkább a .gépesítés’ megvalósí­tása. Az alkatrészgyártás olyan fejlesztésére van szükség, amely lehetőleg minden piacon elfo­gadott exportágazattá válik, és önmagában is jelentős műszaki kultúra hordozója." Ehhez a célhoz nem vezet könnyen járható út, mert hosz- szú időn át a végtermék fog­lalta el az uralkodó helyet, mind a szemléleti, mind az ösz­tönzési — javadalmazási — té­nyezők sorában. Az érdekeltség hiányának, illetve tökéletlensé­gének tudható be, hogy az al­katrészgyártónak semmiféle haszna nincs beépített termé­keinek nagy tömegű exportjá­ból, ezért egy idő elteltével úgy dönt — van rá példa tu­catjával! —, eladja közvetlenül az alkatrészeket külföldön. A hazai felhasználó viszont hop­pon marad, nem képes teljesí­teni exportszállítási kötelezett­ségeit ... Bűvös kör? Rosszul kialakított kör! S nemcsak a külföldi érdekeltségek, hanem a hazai piac kielégítése eseté­ben is rosszul záródik e kör, a csoportérdekek túltengése, il­letve a helyi érdekeltség teljes hiánya miatt készülnek azután a huszonnégy karátos alkatré­szek. Nálunk jóval fejlettebb ipa­rú országok importjában az alkatrészek és részegységek aránya háromszor, ötször na­gyobb a mi jelenlegi ered­ményeinknél. Kamatoztatják ezek a cégek a nemzetközi munkamegosztásban rejlő le­hetőségeket, s azért, mert ez o leggazdaságosabb megol­dás. Idehaza azonban e té­nyek ismeretében is még min­dig csak a vitáknál tart a vál­lalatok közötti kooperáció jobb feltételeinek megterem­tése, az ösztönzési rendszer folyamatos finomításának le­hetősége, az új technológiák — a hidegalakítás, a porko­hászat, a fémhelyettesítő mű­anyagok stb. — alkalmazha­tósága. megoldás lépcsőzetes, központi intézkedések éppúgy szükségesek hozzá, mint bátor vállalati kez­deményezések, szakosodási megállapodások- ugyanúgy, mint forgalmazási rugalmasság. A viták fontosak, de csak vi­tákkal nem jutunk semmire. Ezért a nézetek csatáját most már döntésekké, intézkedések­ké, programokká kell formálni, s minél rövidebb idő alatt, mert addig valamennyiünk zse- be bánja, hogy napról napra ezerszámra készülnek a hu­szonnégy karátos alkatrészek. Veress Tamás Európai Ifjúsági leszerelési konferencia Az ifjúságnak jelentés szerepe van a békééit vívott harcban Marothy László felszólalása Szombaton a Parlament kongresszusi termében a plená­ris üléssel folytatta munkáját az európai ifjúsági leszerelési kon­ferencia. Kontinensünk orszá­gaiból az ifjúsági szervezetek további képviselői érkeztek Bu­dapestre, így már több mint 300 fiatal ült a padsorokban. A reggeli vitát követően Ma- róthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára lépett a szónoki emelvényre. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és hazánk egész ifjúsága nevé­ben köszöntötte a leszerelési konferencia résztvevőit, majd így folytatta: — A magyar ifjúság, amely­nek nevében beszélek, jófor­mán beleszületett a szocializ­mus mai gyakorlatába. Jól érzi magát, bizalommal tekint a jö­vőbe és reális terveket sző. Van ereje ahhoz, hogy elődeink munkájára alapozva és példá­jából okulva megteremtse a boldogulásához szükséges gaz­daságot. Ehhez viszont béke és nemzetközi biztonság szüksé­ges. A továbbiakban arról szólt: a hetvenes években kibontakozott enyhülési folyamat bizonyítja, hogy egyre több felelős politi­kai erő ismeri el az európai -ál­lamok kapcsolatainak alakulá­sát meghatározó új realitáso­kat. Maróthy László utalt az enyhülési folyamat kiemelkedő állomásaira, s a helsinki záró- dokumentum kapcsán hangsú­lyozta: — Hazánk népe és ifjúsága üdvözölte a saját törekvéseit tükröző dokumentum aláírását és támogatja azokat a lépése­ket, amelyeket a Magyar Nép- köztársaság kormánya tett és tesz a megvalósítás érdekében. Mi azt a felfogást valljuk, hogy a helsinki záróokmányt nem új­raértelmezni vagy újrafogal­mazni kell, hanem kitartó erő­feszítésekkel, türelmes munká­val egységes egészként végre­hajtani. Ebben a szellemben szorgalmazzunk, hogy konkrét eredmények szülessenek a kato­nai feszültség enyhítésével és a leszerelés különböző kérdé­seivel foglalkozó tárgyalásokon is. Támogatjuk a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó tes­tületének 1976. novemberi ülé­sén elhangzott javaslatok meg­valósítását, amelyek értelmé­(Folytatás a 13. oldalon) Cselke László esztergályos ERI—250-es programvezérlésű eszterga­padon dolgozik. Erb János felvétele Eredményes részvétel a föld mélyének kutatásában Huszár István Vietnamba utazott Le Thanh, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, az Állami Tervbizottság el­nöke meghívására szomba­ton küldöttség utazott Hanoiba Huszár István miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal el­nöke vezetésével, a gaz­dasági együttműködés idő­szerű és távlati kérdései­nek megtárgyalására. A küldöttséget a Feri­hegyi repülőtéren Bíró Ferenc, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese bú­csúztatta, ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK buda­pesti nagykövete. Korszerűbb eszközök a fúrásokhoz Vállalások az éves terv túlteljesítésére Szinte alig ismerjük az Or­szágos Földtani Kutató és Fúró Vállalat mecseki üzemvezetősé­gét, holott fontos munkát vé­geznek a metró építésénél, a víz-, kőolaj- és érckutatások­nál. A jelenleg 233 embert foglalkoztató üzemnek termelé­se tavaly meghaladta a 40 mil­lió forintot, az idei évre 100 ezer forint híján 44 milliót ter­veztek. Erre további két száza­lékot, azaz csaknem 900 ezer forintot „rátettek", hogy az or­szágszerte folyó munkaverseny­ben ők is részt vállaljanak, üzemi eredményüket viszont öt százalékkal szeretnék növelni. A mecseki üzemvezetőség tu­lajdonképpen ipari háttér. Köl­dökzsinór, amely biztosítja a folyamatos termelést társüzemei számára, elsősorban a dunán­túli és az észak-magyarországi üzemvezetőségeknek a kutató­fúrásokhoz. Azok közé tartoznak a komlóiak, akik minden esz­tendőben igyekeznek tovább­lépni, elsősorban műszaki fej­lesztéssel. Mindkét régió kutatófúrásai­hoz Komlón készülnek szerszá­mok és eszközök, idén csak­nem 18 millió forint értékben. Néhányat érdemes külön is említeni, mint a múlt esztendő­ben kikísérletezett hat méter hosszú magcsövet, amely szinte veszteség nélkül hozza felszín­re a kőzetmintákat. így pontos eredményeket kaphatnak a la­boratóriumi elemzések során. Hasonló jó tulajdonságokat ígér az az új magcső is, amely­nek prototípusa nemrégiben készült el, most vizsgázik a gya­korlatban. Az elképzelések sze­rint 1978-ban sorozatban is gyártják. Külföldön régóta használatos az úgynevezett dörzshegesztő- gép, nálunk most van születő­ben. Terveit a Gépipari Tudo­mányos Intézet munkatársai al­kották meg, négy vállalat ko­operációjában 1978-ban való­sul meg. Komlón szerelik majd össze és itt próbálják ki. Nemcsak új eszközöket, szer­számokat készítenek Komlón, hanem rendben tartják, javít­ják az előzőkben említett két üzemvezetőség gépeit is. Mi­után ezek nem kötik le a kom­lóiak kapacitását, fúrással fog­lalkozó vállalatoknak, mint pél­dául az Országos Vízkutató és Kútfúró Vállalat, az Országos Érc- és Ásványbányák részére szerszámokat gyártanak idén. Itt van az ország második leg­nagyobb földtani laboratóriu­ma, amelynek az állóeszközök értéke meghaladja a 10 millió forintot. 1976-ban nagy teljesít­ményű elektromikroszkóppal gazdagodtak, segítségével az Országos Fpldtani Kutató és Fúró Vállalat mintáin kívül, más vállalatok részére is végezhet­nek laboratóriumi elemzéseket. Elég szűkös körülmények között dolgoznak, az idén új labora­tóriumot építenek Komlón. A mecseki üzemvezetőség dolgozói vállalták, hogy öt százalékkal túlteljesítik az elő­irányzott és feszített kétmilliós nyereségtervet. Ehhez segítsé­gükre Jesznek a korszerű gé­pek. A múlt év végétől két mű­szakban dolgozó programve­zérlésű esztergagép, az 1978- ban megvásárlásra kerülő esz­terga- és célgépek, valamint néhány laboratóriumi kisegítő berendezés. Komlón ebben az esztendőben 6 százalékot meg­haladó termelékenység-növeke­dést szeretnének elérni. Horváth Teréz Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napiö XXXV. évfolyam, 22. szám 1978. január 22., vasárnap Ára: 1,20 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom