Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-18 / 18. szám
1978. január 18., szerda Dunantmt napló 3 Magatartási zavarok Miért rossz a gyerek? Läufer László technikus hangfel- Tamás Gyula a keverőasztalnál vétel közben Huszonöt év hullámhosszán • Hogyan fejlesztik a stúdiót? • Szolgáltatások, hangarchívum, szakembernevelés Egyszer végighallgattam a rádióműsort — rádió nélkül —, zsebrevágott kézzel a pécsi Éva presszótól a Széchenyi térig. Kiléptem egy szürkülő őszi délután, és felhangzott mellettem egy táskarádióban az ismert népdal: „Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél". Ballagtam a Kossuth utcán, járókelőtől járókelőig ellibbentek mellettem a táskarádiók, s a Dél-dunántúli Híradót éppen a Széchenyi tér sarkánál fejezték be. Mondják: a becslések szerint 300—400 ezer ember hallgatja a Magyar Rádió Pécsi Stúdióját, mert ez a pecséttel hitelesített neve a pécsi rádiónak. Azt mondja most dr. Borsos József, a stúdió vezetője:- Az embereket az érdekli leginkább, ami szinte „a bőrükre megy”, vagyis a közvetlen környezetük. Ettől van, hogy a technika révén megnőtt információáradatból válogatnak, s éppen a helyi információkra figyelnek. Most ünnepel a pécsi rádió, születésnapot, a huszonötödiket. Negyed százada, 1953. január 12-én hangzott fel először az éterben a „Nincs szebb madár", s azóta Baranya egész területén, Tolna és Somogy nagy részén, ezen kívül Verőce, Eszék, Zombor és Baja környékén hallható. Másfél millió magyar és félmillió jugoszláv állampolgár él ebben a körben. S él a rádióban a lenini nemzetiségi politika is. A legtöbb magyar vidéki rádió általában egyórás műsort sugároz naponta, s szinte kizárólag magyar nyelven, a legnagyobb vidéki stúdió, a pécsi pedig napi másfél órát magyarul, fél-fél órát szerbhorvá- tul és németül. Vasárnap nemzetiségi műsoruk tizenöt-tizenöt perccel hosszabb. Már pedig ebből a nemzetiségi politika számára legizgalmasabb a nemzetiségek létét jelentő anyanyelvápolás, három nyelven, két ország lakóinak. Huszonöt év... Rufli Lajos vájár, Fábián Sándor siklósi egyéni gazda, és Kaszapovics András kátolyi délszláv nemzetiségű tsz-elnök vették át akkor a stúdiót a munkásság, parasztság és a délszláv nemzetiség nevében. A német nemzetiség számára csak 1956. december 31-én kezdődött meg az adás. Negyed század óta szolgálja a pécsi rádió a helyi társadalmi, gazdasági, kulturális politikát, tájékoztatással is, szellemi sugárzással is. így, negyed század munkáját végigtekintve látszik: kincsek rejlenek a stúdióban, szellemi kincsek persze. Az élő hang hatása, amely nemcsak a leggyorsabban tájékoztat és a leggyorsabban hat, hanem nyelvápoló szerepe is van. A szép beszéd, a gyors információ, a millió kilométeres hangszalagok, a riporterek, szerkesztők révén családtag lett Dél- dunántúlon a pécsi rádió. Még szolgáltató is: hóakadályról, új jogszabály értelmezéséről, gazdasági gondok összefüggéseiről egyaránt tájékoztat. Egyszer karácsony előtt, riport közben elszólta magát az állatkert háromgyerekes gépkocsi- vezetője, hogy neki bizony szomorú karácsonya lesz, mert elszaladt a kövér disznója, napok óta nincs. A riport után megjelent a megtaláló, aki közben már fel is dolgozta a manga.licát, s kérdezte: kifizesse vagy így átadja, mert hót nem találták a gazdáját, s úgy is venni készültek. Egyszer — dehogy egyszer, sokszor már — végighallgatták a pécsiek a pesti rádió valamelyik híradóját és csupa pécsi nevelésű riporter vagy szerkesztő állította össze Berlintől, Varsótól Zalaegerszegig és Szegedig. Mert a pécsi rádióban szakembernevelő műhelymunka is van. Meg dal és zene. A műsor felében az él Pécsett. Ma már rang a rádióban énekelni, játszani. Büszkeségük a hang- archívum, „hangoo könyvtár". A hangszalagokon Ernster Dezsőtől Veres Péterig sok száz tudós, művész, közéleti ember, hazai meg külföldi nagyság hangja. — A jövő? — Budapesten rövidesen tárgyalunk arról, hogy a hatósugarunkat növeljük, s megoldjuk a domborzati viszonyok okozta aondot — mondja dr. Borsos József — Kaposvár egy részén például nem hallani bennünket. Aztán több élőképet szeretnénk adni, helyszínről, azonnal. Egy erre alkalmas kocsink már van is. Olvasom az első riportalanyok névsorát: Csorba Győző költő, Haász Miklós munkásszínjátszó — ma a színház szervezési osztályvezetője -, aztán négy kátolyi délszláv fiatal : Andrics Péter, Divlyák József, Kláics Mária és Horváth Katalin. Közülük Haász Miklós, Csorba Győző, s az első napi átvevő: Fábián Sándor bácsi megszólalt a jubileumi műsorban, huszonöt év utón. S ennyi idő után újra énekelt Kláics Mária is, aki közben — ilyen az élet — Divlyák József felesége, majd nagymama lett. ünnepelt a pécsi rádió és ünnepel az a napi majdnem félmillió hallgató, akinek ez a rádió családtagja lett huszonöt esztendő során. F. D. Szeretettel, okosan nevelni Valóban: mennyire meghatározó a gyermekkor a születés pillanatától, sőt még a megszületés előtti állapotban? A kérdés megválaszolásához nyújtott segítséget dr. Varga Zoltán gyermekpszichológus egyik pécsi előadása, melyben elsősorban magatartási zavarokkal foglalkozott. A gyermek fejlődését — minden örökletes tényezőn kívül is — alapvetően befolyásolják a születés körülményei is. Szeretettel várták-e a szülők, vagy csak kényszerűségből, azaz nyűgnak tekintik a gyereket? A szocializációs folyamat', vagyis a személyiség fejlődése, beilleszkedése a környezetbe ekkor kezdődik. A kisgyerekek bámulatos érzékenységgel szűrik ki az igazi szeretetet — az álsze- retetből —, az ismerősök előtt megjátszott „melegséget". A gyerek felvevésének, etetésének, tisztába tevésének módja is „jegyzőkönyvi tanúságú" a szülőkről, a szeretetükről. Az iskolás-, az óvodáskor kezdetéig a gyerek legerősebb élménye a környezettől való függés, az „ölelj szorosan" korszak. S később, az iskoláskorban is, az a gyerek, akit otthon szívesen meghallgatnak, mindig többet mond el magánéletéből (a serdülőkorban is!), mint az, akinek nem hagyják elmesélni a csacska iskolai történeteket, a Pistit meg a Marit és a tanítónénit, aki örökké mond valamit. Az első negatív élmény a szobatisztaságra szoktatáskor éri a legtöbb gyereket. A kötelességre, rendre szoktatás kellemetlenül hat rá, az óvodát, az iskolát is valami rémisztő mu- szájnak tekinti. De bizonyára mindnyájan találkoztunk mór olyan „átkozott gyerekkel", aki a vendégjárás kellős közepén betör a szobába, elképesztő bosszantó dolgokat eszel ki, s lehetőleg darabokra is tör egykét féltett porcelánt. — Nem tudom, kire ütött ez a büdös kölyök, de majd én megmutatom! — szisszen fel a szülő dühösen és szégyenkezve, s a szomszéd szobából áthangzó pofonok csattanása meggyőzi a vendégeket, ő megmutatta! Csak arra nem gondolnak, hogy a gyereket saját maguk alakították ilyenné. A „hagyj békén, nem érek rá,, játssz egyedül!" ingerült válaszok egy idő után ráébresztik a gyereket, hogy rosszalkodnia kell, ha azt akarja, hogy végre törődjenek vele. A lepuffanó váza, rádió odavonzza a szülőket, míg a kérés nem. Az ilyen gyerek gyakran az iskolában is hasonlóan viselkedik, s nem találja helyét sehol. Ellentéte a vattába bugyolált baba, aki szintén csak lézeng, ha háta mögött nem áll a hatalommal rendelkező szülő. Az sem lényegtelen, hogy helytelenül hozott szabályokat szeg-e meg a gyerek vagy sem. A hátratett kézzel üldögélés, a szünetben sorban sétálgatás értelmetlen kívánság, és így nem csodálkozhatunk azon sem, ha nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között. összegzésül talán csak any- nyit, a szocializáció folymatá- nak vannak determináló szakaszai és a magatartási rendellenesség mögött mindig valamilyen okrendszer húzódik meg. S ha nem is fogadhatjuk el teljesen Rousseau elvét — mindenki jónak születik — ne felejtsük el: a szeretettel, okosan nevelt gyerek ritkán „fajul el” és megtalálja boldogulását a társadalomban is. B. A. Szabó Mária és Kovács Imre riportot szerkeszt Fotó: Erb Már sablon tréfává fakult a könnyező bűnöző, aki „nehéz gyermekkorára" való hivatkozással kéri felmentését a bíróságtól. De az élet minden területén egyre többet halljuk ezt a fogalmat, mindenki előszedi egyszer-egyszer, gyakran valódi megalapozottság nélkül. Talán ez az oktalan szajkózás eredményezi, hogy már akkor sem veszi komolyan, ha tényleg erről van szó. Ugye, aki farkast kiált, de a fenevad nem jön ... ismerjük a tanmesét. Kisdiákok Pécs gyermekkönyvtárában Húszezer régészeti lelet Baján Értékes régészeti leletek feldolgozásával foglalkoznak a bajai Türr István Múzeumban. Európa legnagyobb késő-szarmata- kori temetőjéből, Madaras község határából 666 sír mintegy húszezer lelete került a dél-vidéki múzeumba. Ezek dokumentálása, leltározása évekig eltart. A helyszínen készült sírlapok, rajzok, munkanaplók, térképek és fotók számba vétele már befejeződött. Hozzákezdtek a leltározáshoz. A húszezer tárgy — emberi és állati csontmaradványt, fém, kő, kerámia, más tárgy és eszköz — valamennyi jellemző vonását, így színét, anyagát, méretét régészeti „személyi" lapokon rögzítik, Ez a munka még mintegy két évet vesz igénybe. Rendhagyó, rímes játék fi törvényszerűségek, rendszerek megértését segítik elő a foglalkozások U an-e köztetek valaki, akit Lászlónak hívnak? — kérdezi Varga Balázs a köréje telepedő gyerekektől. — Ki tud rímet mondani erre a névre? ... Aztán a Zsófiára, Ágnesre, Tamásra. Ha ismeretlen szót találnak, előveszik a kéznyújtásra levő szótárakat. A pécsi Városi Könyvtár egy éve megnyílt 2. sz. gyermekkönyvtárában folyik a játék. Varga Balázsnak ezúttal nincs könnyű dolga. Sok állami gondozott gyerek ül körülötte. Hátrányuk akkor válik nyilvánvalóvá, amikor nem tudják visszadobni Varga Balázs köny- nyedén röppenő labdáit. Lökdösődő, vihogó kamaszokat von a játékba Varga Balázs — játszik, szóhoz jut mindenki, és megszűnik a vihogás, lökdösődés is. A rímes játékokon nem jutnak túl, de levonnak egy igen fontos következtetést: — A rímek bennünk vannak. Rímelnének-e a versek, ha nem így lenne? * — Minden gyerekben van elevenség, ötlet — mondja Varga Balázs a foglalkozás végeztével —, csak ritkán kerülnek a gyerekek olyan helyzetbe, hogy szabadjon nekik ötletesnek lenni. — Az ön játékai több témakört, nyelvet, irodalmat, zenét lógnak át. Mi a célja ezekkel a játékokkal? — A szakos oktatás következtében éppen az ismeretek rendszerét nem sajátítják el a gyerekek. Azokat a törvényszerűségeket, melyek mindenütt jelen vannak életünkben, a természetben, a tudományokban és a művészetekben. A matematikaoktatásban sikerült eddig érvényesíteni ezt az új szemléletmódot, de lassan a többi tantárgynál, egész oktatásunkban is érvényesül majd ez a szemlélet. Magam is részt veszek az új tantervi reform előkészítési munkáiban. A világ dolgainak, törvény- szerűségeknek és rendszereknek megértéséhez vezetnek el Varga Balázs játékos foglalkozásai. A város 2. számú gyerekkönyvtára a Kossuth Lajos utcában eszményi helyszín az ilyen rendezvényekhez. Lantos Ferenc zómóncai kísérik végig a lépcsőházban az érkezőt, aki kabátját letéve tágas, derűs könyvtárterembe lép. Nemcsak azért szép ez a könyvtár, mivel még újnak számít — hiszen csak egy éve működik. Állománya, a könyvek elrendezése és a dekoráció is ugyanannak az egységes, játékos, derűs, és mégis szellemi környezetnek a megteremtésére törekszik. A falon gyerekrajzok és állandó dekoráció a múzeum néprajzi anyagából. A könyvek mindenütt a karnyújtásnyira levő szabad polcokon, a legkisebbek számára is elérhető távolságban. A terem végében a kézikönyvek polcainál sok kis ülőke, itt folynak a foglalkozások. A sarokban lemezjátszó. Berták Lászlóval, a Pécs Városi Könyvtár igazgatójával és a két gyermekkönyvtárossal, Csordás Erzsébettel és öhl- müller Eszterrel beszélgetünk az egyéves múltra visszatekintő könyvtárról. Szóba jönnek az eltelt idő alatt összegyűlt tapasztalatok is. . . — A gyerekek tudtommal mindenütt a leglelkesebb könyvtárlótogatók. Miért van akkor szükség külön gyerekkönyvtárakra? — A legmozgékonyabb, legérdeklődőbb korosztály, az iskolás korú gyerekek teszik ki valóban a könyvtárak olvasóinak nagy részét — mondja Berták László. — A nyolcadik elvégzése után általában megszakad a kapcsolatuk a könyvtárral, hacsak nem tanulnak tovább gimnáziumban ... A gyerekkönyvtár tág teret kíván adni a legfiatalabb olvasóknak. Nemcsak mese-, meg képeskönyveket találni itt, a „felnőtt irodalomból" is begyűjtjük azokat a műveket, melyek érdekelhetik a gyerekeket. — Úgy tűnik, nagyon fontos helyet szánnak a könyvtárban rendezett gyerekfoglalkozásoknak. — Az a fő problémánk, hogy az iskolák még nem fedezték fel igazán ezt a gyerekkönyvtárat — mondja Csordás Erzsébet. — Azokból az iskolákból, óvodákból látogatnak el hozzánk, ahol jó a személyes kapcsolatunk. Az új tanterv bevezetése után talán több látogatót várhatunk, de kérdés, hogy minden pedagógus kihasználja-e majd ezt a lehetőséget. A könyvtárban színes, sokféle összefüggést feltáró foglalkozásokra van lehetőség. A gyerekkönyvtárosok ezeket szívesen levezetik előzetes megbeszélés alapján az odalátogató osztályoknak. A szokványos tantermi óra kereteiből kiszakadva játékos módon ismerkedhetnek a gyerekek a könyvvel, a könyvtárhasználattal: anyanyelvi, zenei foglalkozásokon vehetnek részt. Az iskolák és a gyerekkönyvtárak (az uránvárosi és a Kossuth utcai) együttműködése lenne az ideális állapot, ha megismernék egymás lehetőségeit és problémáit Gállos Orsolya
