Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-02 / 2. szám

Nagykanizsán mindenki asztalra leit Vidáman búcsúztattuk az óesztendőt Az óév utolsó óráiban csak a villanyrendőrök pislákoló sár­ga fényei intették óvatosságra Kanizsa szilveszterezőit. Nem sok sikerrel. A hirtelen jött hó­esésben százak cirkáltak trom­bitával a kezükben, harsogva búcsúztatták 1977-et. Az az 1200 ember, aki jó előre le- loglalta asztalát az "éttermek­ben, nyugodtan sétált, de a többiek sokáig kószáltak, ké­sőbb valahol mindenki fehér asztalra lelt. Sokan azonban ezt az éjszakát is munkával töltötték. Béli László hadnagy, a járás és város közrendjéért és biztonságáért felelős rendőr­tiszt: — Nyugodt éjszakánk volt. Egyetlen igazi eseménynek szá­mít, hogy négy, minden házba bekopogtató zenész este 9 óra­kor cigányzene helyett az egyik csendre vágyó lakos nótáját megfordított hegedűjével pió- bálta eljátszani, kíséretnek más „ütőhangszereket” is hasz­nálva. Szerencsére a sértett nyolc napon belül gyógyuló se­bekkel megúszta, s a jókedvű zenészeket néhány órára végül is nekünk sikerült elcsendesí- tenünk. Kelhoffer László mozdonyve­zető, Takács Ferenc fűtőkocsi- kezelő és Tahi Andrásáé jegy­vizsgáló a Zala megyét 1977- ben utoljára elhagyó 1241. sz. személyvonatot vitte Fonyódra. Még 1977-ben kérdeztük: A Balaton-parton és Kaposvárott A télen is nyitva tartó négy Balaton-parti üdülőben hétszá- zan köszöntötték fergeteges jó kedvvel az új esztendőt. A ven­dégek közül sokan a televízió színes szilveszteri műsorát nézték végig. Az üdülőkben ugyanis mindenütt színes tévé- készüléket szereltek fel. Éjfél­kor pukkantak a pezsgős pa­lackok. Hajnalban pedig nem lefeküdni, hanem „jeget néz­ni" ment az üdülők vidám se­rege a Balaton-partra. A téli Siófokon egyetlen szálloda tart nyitva: a Hotel Napfény. Szilveszterre minden szobáját kibérelték, de minden szobája üresen maradt: a ven­dégek (Olaszországból, Auszt­riából is) az éttermekben, bá­rokban köszöntötték az új esz­tendőt. Az asztalokat — a szo­bákkal együtt — jó előre le­foglalták. Port Sóidban A Port Said-i kikötőben éj­félkor felharsant a Somogy kürtje. A húszfokos párás me­legben Böcze Gyula kapitány köszöntötte a tizennyolt tagú legénységet. Boldog új évet kívántak egymásnak a hajósok. Koccintottak az itthon maradot­tak egészségére is, beszélget­tek, aztán pihenni tértek. A Szuezi-csatorna bejáratá­nál csak a hajósok ünnepelték az új esztendőt. Az arab vi­lágban később köszöntik az évfordulót. A kisebb befogadóképességű magyar tengerjáró hajók közül a Somogy a legkorszerűbb. Port Sóidban azonban nem könnyű a rakodás. A hatalmas Kaposvárott még az új év reggelén is szóltak a rekedt hangú szilveszteri trombiták: komoly családapák fújták pa­pírkalappal a fejükön. Volt aki az igazi helyett használta, mert „a tavaly karácsonyra kapott nyúlszőr kalapot valaki kivette a ruhatárból". A legnagyobb vendégjárás a Hotel Dorottyá­ban volt. A Mecsek Tourist ju­goszláv vendégeket hozott ide, a Pannónia Service pedig öt­ven tagú csoportot Budapest­ről. A szálló fehér nagytermé­ben köszöntötték az új évet azok a nyugatnémet vadászok is, akik napok óta járták pus­kával a kézben a somogyi er­dőket. Az újévi malacot termé­szetesen itt is kisorsolták, igaz, nem tombolán, hanem a borí­tékos sorsjegyhez hasonló pa­pírdarabon. K. I. a Somogy kikötő elsősorban nem a hajón érkező áru fogadására készült, hanem arra, hogy konvojokba rendezzék és a Szuezi-csator- nán ótbocsássák a hajókat. A Somogy viszont rakodik: a ki­kötői daruk helyett a saját da­ruit használja. Magyar áruval Reniből — a Szovjetunió dunai kikötőjéből — november 30-án indult el a Közel-Kelet felé. Kikötött a szíriai Tartousban: a legénység itt ünnepelte a ka­rácsonyt. December 25-én fel­szedte a horgonyt és 27-én ér­kezett meg Port Saidba. Ma­gyar exportot - 5500 (onna vasárut — vitt a Közel-Keletre. A rakodás a kikötés utón ha­marosan megkezdődött. K. I. Szekszárdim és Zalaegerszegen Szombaton délután kiürült a városközpont. Csak este kerül­tek elő a vidámságra, mula­tósra vágyó emberek, hogy a vendéglátó egységekben kö­szöntsék az új évet. A Gemenc Hotel 88 szobája és négy lak­osztálya zsúfolásig megtelt ha­zai és külföldi vendégekkel. Jöttek jugoszlávok, olaszok, né­metek, osztrákok, lengyelek és természetesen voltak itt Pécs­ről, Szegedről és az ország számos városából. Olyannyira telt ház volt, hogy a kombinát tanácskozóterme is megtelt vendégekkel. Kiss Jenő és népi zenekara húzta a talpalávalót. Az étteremben a városban köz­kedvelt Fehér-együttes szóra­koztatta a vendégeket. Az éj­szakai bár is megtelt vidám emberekkel, a Bardorcz házas­pár és Rótkai Vera adott mű­sort. A hangulat tetőpontján került sor a malacsorsolásra. Elfogyott megszámlálhatatlan palack pezsgő és egyéb ita­lok, elősegítve a malacpecse­nye és a tájjellegű ételek mér­téktelen fogyasztását. Négy zenekar húzta a talp­alávalót a szilveszterezők ked­vére a zalaegerszegi Arany Bárány szálloda vendéglátó komplexumában. A vendégek táncdal, cigánymuzsika, bár­zene, illetve disco között vá­laszthattak attól függően, hogy a cukrászdában, az étteremben, a bárban vagy a télikertben foglaltak helyet. Négy csopor­tot fogadott szilveszterre a szál­loda, jöttek lengyelek, NDK- beliek, sőt jemeniek is. A „ha­zaiakkal” együtt összesen hét­száz vendég biztosította a telt­házat, illetve a 300 ezer forin­tos forgalmat. Az IBUSZ-szal külföldön Az IBUSZ szervezésében hat­van — a havas hegyvidékek után vágyó, kispénzű — bara-. nyai szilveszterezett külföldön, a legtöbben a szlovák és a lengyel Tátrában, hegyiszállók­ban és a közkedvelt lengyel üdülőhely, Zakopane szállodái­ban, ahol is az új év első napja hagyományban szánkó­zással telt el. IBU5Z-csoportok voltak még Pozsonyban, Prágá­ban, Moszkvában, Leningrád- ban és Lvovban. Belföldre is szervezett utazást az IBUSZ, a szegedi Royal Szállóba 44 ba­ranyai vendégre virradt az új év első napja. M. Z. — Hol szilvesztereznek? — Balatonmáriánr- ahonnan éjfél után három perccel indu­lunk tovább. — És mint mozdonyvezető, mire gondol majd a lülkében? — Nem a pezsgőre, mert az jóra nem vezet, inkább a jelző­ket figyelem. A poharat csak a szolgálat lejárata után ve­szem fel. Az olajosok telefonközpont­jában éjfél után kezdtek élni a vonalak, ahol Herjavecz Zol­tánná már kilencedik órája ke­zelte a készüléket. — Volt itt kiskunmajsai hí­vás, budapesti, meg a fél or­szág bejött, de a külföldiek is frissek voltak. Az első egy bé­csi üzletember volt. Közben, a Himnusz után a tombola főnye­reményeként nyolc kismalac ta­lált gazdára, azaz mire e sorok megjelennek, már evőre. Dur­rantak a pezsgők, harsogtak a trombiták, s a máskor oly ko­moly rendőrök is megértőén fi­gyelték az időnként kissé túl hangos kanizsaiakat. Ha ének­szóval nem is, de gondolatban együtt köszöntötték 1978-at a többiekkel. Gy. A. S zilveszter éjszakája a nagy nekibuzdulások ideje, amikor fogadkozunk, majd igy lesz, majd úgy lesz az új évben. Ismert pécsi személyiségeket kér­deztünk meg, mit fogadtak meg szilveszter éjszakáján. • Rapp Imre, a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat diszpécsere, a Pécsi Dózsa és a PMSC volt kiváló kapuvédő­je: — Különösebben nem szok­tam fogadkozni, szilveszter éj­szakáján mindössze arra gon­doltam, fognak még hallani rólam a szurkolók. Eddig csak kapusként ismertek Pécsett, Ta­tabányán és Kaposvárott, most új oldalamról szeretnék bemu­tatkozni. Ha minden jól megy, edző leszek valamelyik megye­bajnokságban szereplő csapat­nál. Bízom benne, hogy a sok éves NB l-es tapasztalatomat átadhatom a fiataloknak és egy remek kis gárdát sikerül összekovácsolnom. Hogy hol, ez még kérdéses, mert a tár­gyalások javában folynak. Lukács János, a Baranya me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Pécs városi Pártbizott­ság első titkára: — Mint minden emberi tevé­kenységben, a politikai munká­ban is visszatekintünk időnként, hogyan dolgoztunk, mit kelle­ne esetleg másként csinálnunk. Ami engem illet, az új eszten­dőben többek között szeretnék több időt irodán kívül tölteni, hogy a dolgok menetéről mi­nél több személyes tapasztala­tot szerezhessek. Személyes te­vékenységemmel kapcsolatban egyébként nagyobb fogadko­zásaim már régebb óta nin­csenek. Részben azon tapasz­talat miatt is, hogyha esetleg voltak, kevésbé sikerült betar­tani őket. De apróbb jellegű fogadkozásaim mindig akadtak és akadnak ma is. Ilyen példá­ul most: ha majdani elolva­sásra íróasztalom szélére te­szek valamit, újságot, folyóira­tot vagy tájékoztató anyagot, akkor abból egy-két hónap múlva nem lesz — mint eddig — papírhegy, ami az emberi gyarlóságra és a restanciára figyelmeztet. Vagy például is­mét fogadkozom, hogy nem hordok aktatáskát, mert ha igen, akkor állandóan ott a (Folytatás az 1. oldalról) A hangulatos szigetvári Oroszlán étterembe 260-an jöt­tek köszönteni az új évet. Az étterem vidám zsivalyába természetesen itt is elegyedett idegen szó; jugoszláv szomszé­daink majd félszázan képvisel­tették magukat. Csaknem 35 000 forint forgalmat bonyolított le ezen az éjszakán az „Oroszlán". ♦ Mintegy ötvenezer forint be­vétellel zárta tegnap hajnalban a kasszát a komlói Béke étte­rem. Sokan már két héttel szil­veszter előtt helyet biztosíttat­tak maguknak; az óév búcsúz­tatására pedig teltház volt, 170 vendég töltötte az éjsza­kát az étteremben. A kitűnő hangulatra vall, hogy éjfélkor több mint nyolcvan üveg pezs­gő pukkant.. ♦ NDK, jugoszláv és természe­tesen magyar vendégekből álló, 230 fős csapat vette be szil­veszter éjszakájának előestjén Siklós ódon várát, ők ugyanis a vár éttermét választották az újévköszöntés színhelyéül. Hat­Dr. Földvári József, a Pécsi Tudományegyetem rektora: — Nincs semmiféle káros szenvedélyem, nem iszom, nem dohányzom, de nem is tarto­zom azok közé, akik évről évre fogadkoznak. Tulajdonképpen nehéz is volna valamiféle eget- földet rengető célt kitűzni, hi­szen az ember igy ötven felett új életet nem kezd, nincsenek 180 fokos fordulásai... Egész­séget szeretnék, s azt, hogy a vállalt feladatokat el tudjam látni. Egy dolgot elhatároztam: minimálisra szorítom az üres­járatokat, kerülöm az időpo­csékoló „beszélgetéseket”, ér­tekezleteket, s többet foglal­kozom a tudománnyal, a tudo­mányos munkával. Számomra első az egyetem, az oktatói munka, s úgy érzem, hogy 1977-ben több volt a holtidőm, mint szerettem volna. Holl István, a Pécsi Nemzeti Színház művésze: — Gyerekkoromban hallottam először, hogy új évtől az em­berek nagy fogadalmakat tesz­nek. Én eddig ezt soha nem tettem. Általában megfogad­tam — az év minden napján —, hogy szeretni fogom azokat is, akik engem nem szeretnek. Sajnos azonban azt tapasztal­tam, hogy mások ilyen foga­dalmat soha nem tettek. Azt is többször megfogadtam, ha színész leszek, csak olyan szín­darabban lépek fel, ami ne­kem is kedvemre való lenne, ha nézőként ülnék a nézőtéren, vagyis ami a nagyközönségnek tetszene. Sajnos, ez sem min­dig sikerült. Körülbelül két he­te házunkban valaki magyar­nóta lemezt vett. Azóta fülem­be mászott ez a dal, és most életemben először megfogad­tam, hogy ezt a dalt éjfél után egy perccel az erkélyemen fennhangon eléneklem. El is énekeltem. A kedves nóta így hangzott: „Itt hagyom a falu­tokat, nemsokára ..." Dárdai Pál, a PMSC közép­pályása : vanhatezer forint cserélt gazdát itt ezen az éjszakán. A sors pe­dig megint bebizonyította, hogy kiszmíthatatlan, s hogy nem mindig igazságos: az új évi malacot ugyanaz a vendég nyerte, aki az elmúlt szilvesz­teren a siklósi Központi étte­remben már egyszer gazdája lett egy kedves kis malacnak. ♦ Kedves és speciálisan mo­hácsi hagyomány, hogy szilvesz­ter éjszakáján ha hajó úszik el a Dunán a halászcsárda előtt, reflektorával bevilágít a folyóra néző üvegfalon és per­cekig tarló kürtölései köszönti a személyzetet és a vendégeket. Szilveszter éjjelén a Sopron nevű motoros hajó kötött ki a mohácsi parton, de csak rövid időre, mert Bezdánba kellett menniök. Ismét viszatérve az új év napján pótolhatták be az éjszaka elmulasztottakat. Messze földön ismert a mo­hácsi Halászcsárda. Olyannyira, hogy még Svédorszából is négy vendég foglaltatott helyet ma­gának szilveszter éjszakájára. Köztük egy ott élő magyar szár­mazású férfi is, aki tíz éve meg­— Meg t A, hugj tvU* nem VveSt le az. aulábubit — Hogy mit fogadtam meg az új évre? Természetesen gó­lokat. Rám is férne néhány, hiszen csak hatot rúgtam ed­dig a bajnokságban. Ha eh­hez sikerülne még tízet szerez­ni, nem fájna a fejem. Egy darabig nem ment a játék, ki is állítottak ráadásul. Szó, anrtí szó, joggal voltak elégedetle­nek velem a szurkolók és a ve­zetők. De azt megértheti min­denki, nem vagyok az a szél­vészgyors gyerek, nekem jó­kora hely kell a cselezéshez. Ezért nem szeretek, de nem is tudok centert játszani. Jobb nekem egy sorral hátrább, a középpályán, itt vagyok a leg­többre képes. És mivel nem csak foci van a világon, meg­fogadtam a Mesternek, nem dohányzom többé. Az óévvel együtt kénytelen voltam a ci­garettától is elbúcsúzni. Horváth L.—Kozma—Miklósvári szakítás nélkül mindig itt kö­szönti az új évet. Most is megrendelte az el­maradhatatlan fél sültmalacót és Fortuna különös szeszélye folytán a másik felét az éjféli tombolán nyerte el. A mintegy kétszáz vendég között volt az a 45 eszéki tu­rista is, aki a jugoszláv ZOT utazási iroda jóvoltából szil­veszterezett Mohácson. A jó hangulat fokára abból is lehet következtetni, hogy az éjszakai 35 ezer forintos forgalomból 25 ezret italra költöttek a ve’ndé- gek. Alighogy elhangzott a Him­nusz a rádióban és a televí­zióban, egycsapásra csúcsfor­galom lett a mohácsi telefon- központban. Kaposvári lldoká távbeszélőkezelő egymaga áll­ta az ostromot, de mint teg­nap délután elmondta, nem akadt olyan telefonáló, aki el­mulasztotta volna az éjféli jó­kívánságait tolmácsolni. Ha lesz ezeknek foganatjuk, nagyon boldog új éve lesz, hiszen más­fél óra alatt több mint százöt­venen emelték fel a telefon- kagylót. Kurucz Gy.—Salamon Gy.— Zsalakó I. Egy fiú, egy lány 1978 első újszülöttjei Az új év első órájában oz országban a tavalyinál eggyel több, összesen 22 gyermek szü­letett. Az Állami Biztosító ügye­letén — az egészségügyi intéz­mények hivatalos jelentése alapján — készült összesítés szerint a főváros mindössze két, a vidék viszont 20 állampolgár­ral, 13 lánnyal és 9 fiúval gya­rapodott az új évben egy óra alatt. Ezek az adatok szolgáltatták az alapot az Állami Biztositó „bébi-ügyeletének”, ahol haj­nali 2 óra után a 22 gyermek közül közjegyző jelenlétében, az év első hivatalos sorsolásával kijelölték azt a két szerencsés újszülöttet, aki megkapja az ÁB hagyományos újévi ajándékát, a 18 éves korban pénzre vált­ható 20 000 forintos életbizto­sítási kötvényt. A sorsolás eredményeként a fővárosi ÁB-bébi kislány, Staf­fer Nóra, 0 óra 02 perckor jött a világra, 3550 grammos súly- lyal a Péterfy Sándor utcai kórházban. A szerencsés kis­lánynak és a boldog mamának . vasárnap délelőtt dr. Komo- róczy Iván, az Állami Biztosító képviselője virágcsokor és aján­dékkosár kíséretében adta át a díszes ajándékkötvényt. A vidéki újszülöttek közül a debreceni kórházban 0 óra 30 perckor született 4100 gram­mos Kovács Attilát — szülei Balmazújvárosban laknak — jelölte ki a szerencse elsőnek. Ö hétfőn kapja meg a 20 000 forintos életbiztosítási kötvényt. A „FÉMMUNKÁS" Vállalat építés­szerelési üzeme keres: — vas- és fémszerkezeti lakatos, — hegesztő, — épitőgépszerelő szakmákba ipari tanulókat felvételre. ▼ Vidékről jelentkező tanulók részére kollégiumi ellátást biz­tosítunk. Előjelentkezéseket elfogadunk. Jelentkezés, rész­letes tájékoztatás: 1139 Budapest, XIII., Teve u. 12—16., munkaügyi osztály. Mit fogadott meg szilveszterkor a diszpécser, a párttitkár, a professzor, a színész és a futballista? kísértés, hogy már napközben beteszek anyagokat azzal, hogy majd este otthon átné­zem. És természetesen sok más apróság is megfordult a fe­jemben, például, amit mindig is megfogadtam már, hogy tisztán tartom a kocsimat, mert már többen kifogásolták, hogy sokféle színe van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom