Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-12 / 12. szám
1978. január 12., csütörtök Dunántúli napló 3 Reprezentatív felmérés az építőiparban Művelődés, szórakozás ■ Heti 6—18 órát néznek televíziót a brigádtagok ■ Tetszetős családi könyvtárak ■ Mindenki olvas sajtóterméket A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 1976. évi reprezentatív szocialista brigád vizsgálata 59 brigádot érintett. A vizsgálat általános volt. Ezt a vizsgálatot folytattuk 1977-ben, a vizsgálat azonban csak öt brigádra terjedt ki, az informátorok a brigádok tagjai, vezetői voltak. Az öt brigád kiválasztásánál több szempontot is figyelembe vettünk. Fontos szempont volt, hogy jól összekovócsolódott, jól kvalifikált brigádok legyenek, amelyek a termelésben legjobbak között vannak, . s hogy az építőipar öt jellegzetes szakágát képviseljék, ezen kívül megközelítően valós képet nyújtsanak a vállalat helyzetéről. Ennek megfelelően a brigádok szakmai megoszlása a következőképp alakult; kőműves, kubikus, panelkészítő, szerkezeti lakatos és villanyszerelő. A 114 brigádtag közül 88 férfi, 26 nő, szakmai képzettség szerint 69 szakmunkás, 12 betanított munkás, 33 segédmunkás, az általános iskolát 79 fő végezte el. 70 százalék, vagyis 79 fő naponta 120 percet utazik lakóhelyéről a munkahelyére és vissza. A gazdag és tanulságos anyagból a televízió, rádió, könyv és sajtó szerepét, helyét, jelentőségét a vizsgált brigádtagok mindennapi életében. Televíziókészüléke 111 megkérdezett brigádtagnak van, csak háromnak nincs. Mindenki nézi műsorát, általában 6— 18 órát fordítanak hetenként televízió nézésére. Van olyan idősebb munkásnő is, aki rendszeresen elalszik a fáradtságtól a készülék előtt, de ha teheti, mindennap odaül a televíziókészülék elé. Megnézi a műsort, legalábbis az „érdekesebb" műsorszámo- akt Ezek a filmek, tv-játékok, mindenekelőtt krimik vagy vidám, nevettető kobaréműso- rok. A férfiak a sportközvetítéseket, főleg a labdarúgómérkőzéseket kedvelik. Általában a „színes, mozgalmas, izgalmas, szórakoztató” műsorszámokat nézik meg. Néhányon elmondták, hogy érdekli őket a Hét, a Híradó, Jogi esetek, Kék fény és a Fórum műsora is. A „Mindenki iskolája” című műsort senki sem nézi, illetve hallgatja. Rádiója — lakásrádió, kis tranzisztoros rádiója— 111 dolgozónak van, háromnak nincs. A rádiókészülék ma már any- nyira hozzátartozik a dolgozók életéhez, mint egy mindennapi használati tárgy. Mindenki hallgatja, akinek van, szinte tudomást sem véve arról, hogy be van kapcsolva, illetve csak a tánczenére, és népi muzsikára, operettszámokra figyel fel. Néhányon meghallgatják a híreket is, az időjárásjelentést, de ennyivel beérik, így szerepe nagyon alárendelt a televízió mellett. Az emberek egy jelentős részét közvetlen környezete, a körülötte folyó történések érdeklik, s ez kifejezésre jut a rádió műsorának hallgatásában is, hiszen azok, akik túl a táncon, operetten és népzenén a rádió műsorát hallgatják, elsősorban a Pécsi Rádió különböző nyelvű műsorait hallgatják szívesen. Könyve a megkérdezettek közül csak 8 főnek nincs. A106 könyvtulajdonosnak általában 80 könyve van, de ezen belül van 5 és van 300 kötet is. Főleg szórakoztató, olvasmányos könyvek, több esetben irodalmi sorozatok, amelyekre előfizettek vagy előfizetnek. Kevés a műszaki könyv. Jellemző viszont, hogy a Dózsa György brigád tagjainak családi könyvtárában sok mezőgazda- sági, kertészeti szakkönyv van; Wellesz István villanyszerelő brigádjának tagjai elsősorban műszaki, villamossággal összefüggő könyveket vásárolnak és olvasnak. A 80 kötetes családi könyvtár nagyon tetszetős, viszont a beszélgetések során az is kiderült, hogy az elmúlt másfél évben 39 fő egy könyvet sem olvasott, a többség egy-kettőt. Főleg a tél az olvasási idő, tavasztól őszig nem érnek rá könyvet olvasni. Általában ott van több könyv, ahol iskolás korú nagyobb gyermekek vannak vagy továbbtanuló fiatalok. Változást jelent, ha középiskolát vagy főiskolát végzett fiatalok a későbbiek folyamán a szülőkkel egy fedél alatt laknak, de ez a változás a szülőknél nem alapvető. Sajtóterméket mindenki vásárol vagy előfizet rá, és szinte minden családnak jár valamilyen képeslap vagy szaklap. A napilapok között a Dunántúli Napló vezet, mellette néhány Népszabadság és egy Magyar Nemzet szerepel a listán. A képes, illetve a hetilapok közül a Nők Lapja, Lúdas Matyi népszerű és többen olvassák a Szabad Földet. Azt, hogy ki mit olvas el a napilapokból, nem tudtam megállapítani, viszont azt igen, hogy minden olyan írást, amely érdekli, érinti őket, lehetőleg elolvassák, sőt egymás között meg is beszélik. A legtöbb gondot, a legnagyobb feladatot az ingázók jelentik. A kiemelt négy terület — tv, rádió, könyv, sajtó — mint lehetőség és immár többé-kevésbé, mint igény ígéri a legjobb lehetőséget a közművelődésben. Debitzky István Mezei Szilvia Mezei Szilvia 17 éves, a pécsi Zipernovszky Károly Ipari Szakközépiskola érettségi előtt álló műszertagozatos tanulója. — Mit vár az új évtől? — Sikeres osztályvizsgát, érettségit, majd eredményes felvételi vizsgát a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar— történelem szakára. — Ha nem sikerül? — Akkor elmegyek képesítés nélkül tanítani. Ha ezek sem jönnek be, marad a szakmám. V Fél éve kapta meg az esztergályos szakmunkás-bizonyítványt Appl János. Augusztus 1-től az EIVRT Sopiana Gyára kertvárosi forgácsoló üzemében dolgozik. Tizennyolc éves, háromévi bejárás után most az ÉM-szállón lakik. — A busz miatt a reggeli műszakba nagy késéssel érkeznék Erzsébetről, a délutániból pedig két órával előbb kellene elindulnom — mondja. — Hogy érzi magát a So- pianában? — Jól, megkeresem a két és fél ezret. Befogadtak. A szállón jó a társaság. Van egy Zsigulim — a szüleim vették —, szívesebben járnék be vele naponta dolgozni, ha valaki fizetné a heti tankolást. A kocsit így otthon használom a hétvégeken. Szeretnék érettségizni, szeptemberben kezdtem a gépipariban, egy hónap után abbahagytam, a két műszak miatt nem tudtam konzultációkra járni. Appt János — Tervei? ( — Tovább spórolni saját házra, tanulóéveim alatt már összehoztam pár ezret. Nándi öcsémmel, aki jövőre szabadul villanyszerelőként a MEGYE- SZER-nél, tervezzük, hogy nyáron bebarangoljuk az országot. Nagyobb rutint szerzek a munkámban, hogy könnyebben, jobban dolgozhassak, és több pénzt kereshessek. A Függ házaspár a MECH- LABOR-ban dolgozik. Zoltán öt éve szerszámkészítő, 23 éves és 3 200 forint az átlagkeresete, felesége, Julika betanított munkás, havi 1 800-at visz haza. Most otthon van, gyermeket vár. Kisfiúk, Zolika négyéves. — Mit vár az új évtől? — Először is egészséges kisbabát, másodszor saját lakást. Az anyóséknál lakunk egy külön udvari 4x4-es szobában, amiben csak villany van. A lakáskérvény bent van a tanácsnál és a vállalatnál is, nem biztatnak. Építeni? Nincs miből. Júniusban szereltem le, anyagilag sokat elvitt a két év, szakmailag is, de azt már ledolgoztam. — Mást? — Az egyik legszebb szakma az enyém, szeretnék tovább lépni és érettségizni. Ősztől talán elkezdhetem. Van érvényes útlevelünk, mielőtt lejár, jó lenne végre hasznát venni, a Mecsek után szeretnénk nagy hegyek közé is eljutni, Erdélybe. Függ Zoltán Vészi Magdolna Nyolcadik éve magyar—történelem szakos tanár Vészi Magdolna. Pécsett, az 1. sz. Gyakorló Iskolában a felsősöknek magyar nyelv és irodalmat tanít, gyakorlatvezetője a magyar—énekszakos tanárjelölteknek, a gyerekszínjátszó szakkör vezetője. Szabad idejében szeret lányával kirándulni és utazgatni, olavsni, zenét hallgatni. Egyszoba-össz- komfortos tanácsi bérlakásban élnek. — Minek örülne az új évben? — Ha legalább fél szobával nagyobb lakást kapnék. Ahogy nő a lányom, egyre szűkebb már kettőnknek. Több egészséget kívánok a lányomnak, mert örökös arcüreggyulladása van, most is már egy hónapja táppénzen vagyok vele. Ez a kettő a legfontosabb, de van még. Életem nagy álma, turistaként csak úgy hátizsákosán eljutni Görögországba, mint ahogy bebarangoltam Lengyelországot és Erdélyt. A fizetésem 3 500 forint, ehhez jön még a túlóra és más pótlék is, ha most nem sikerül összespórolni az útravalót, akkor majd 1979-re. A színjátszócsoportommal szeretnék bejutni a pécsi országos gyerekszínjátszó fesztivál döntőjébe. Murányi László Wellesz István a házi könyvtárával Ki mit vár az új évtől? Tervben a továbbtanulás, utazás, nagyobb lakás Hivatása: KATONATISZT Bunda János Van-e született katona? Hogyan adhatja valaki a kötöttségekkel járó tiszti pályára a fejét?- Civil emberben gyakran felvetődik ez a kérdés. Bunda János főhadnaggyal először karácsony előtt találkoztam a laktanyában. Néhány év óta politikai munkatársként tevékenykedik az alakulatnál. — Nekem nem voltak ábrándjaim, sokkal egyszerűbb módon kerültem a katonai pályára — mondja. — Miskolcon jártam gimnáziumba, amikor iskolánkban járt egy tiszt, aki a katonai pályára irányítás propagandamunkájával foglalkozott. Az ő előadása után kezdtem foglalkozni a gondolattal. 1966-ban érettségi után jelentkezett az Egyesített Tiszti Iskola tüzér szakára. Már egy éve a tiszti iskolán tanult, amikor azt főiskolává nyilvánították. A mozgalmi élet számára a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban kezdődött. Az indíttatás mégis otthon, a csalódban keresendő. Édesapja építőipari munkás volt. Kommunista hitvallását mi sem bizonyítja hívebben, mint a szárjos kitüntetés: Kossuth-díj, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, s a megszámlálhatatlan Kiváló dolgozó jelvény. Érthető hót, hogy Bunda János már 1962-ben kérte felvételét a KISZ-be. A középiskolában vezetőségi funkciókat töltött be, s a politikai munkát a katonai főiskolán is folytatta. Saját kérésére itt vették fel a párt soraiba is. — Amikor 1970-ben végeztem a főiskolán, szaktisztként kerültem Pécsre - folytatja -, szintén saját kérésemre. A csapatélet mindjárt az első napokban komoly feladatot hozott a fiatal hadnagy számára. 1970 októberében részt vehetett a Varsói Szerződés „Fegyverbarátság" hadgyakorlatán. — Régi vágyam 1972-ben teljesült, amikor kérésemre politikai munkássá minősitettek át. Másfél éven át voltam alegység KISZ-titkár, ifjúsági klubunk két alkalommal lett a seregtest, egyszer pedig a Magyar Néphadsereg kiváló ifjúsági klubja. Minden bizonnyal ezek a sikerek is hozzájárultak ahhoz, hogy Bunda Jánost pártalap- szervezeti titkárrá választották. 1973-ban megnősült, s ugyanebben az évben szolgálati lakást is kapott Pécsett. Élményeiről beszél. A hadgyakorlat után a legnagyobb- ként a tiszai árvizet tartja nyilván, ahol 1970-ben főiskolásként vett részt a védelemben. Tíz napon át tartott a küzdelem a gátakon. Azóta hordja zubbonya szalagsávján az „Ár- vizvédelemért” érmet. Mellette a másik nagy kitüntetés, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata. Soron következő munkájáról faggatom.- Legjelentősebb feladatunk most a néphadseregben folyó szocialista versenymozgalom vállalásainak megvalósítása, a kiképzés politikai munkával való segítése. — Szeretném folytatni tiszttársaimmal együtt a kertvárosi új általános iskolában létrehozott Úttörő Gárda patroná- lását. Persze mindaddig, míg komoly tanulmányaim meg nem kezdődnek. Elöljáróim ugyanis elfogadták pályázatomat a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. Szeretném, ha tavasszal a felvételi vizsgám is sikerülne. Zsalakó István
