Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Patacsnál épül a Baranya megyei Építőipari Vállalat új központi telepe roio; tro A TARTALOMBÓL: Az év utolsó munkanapja A Dunántúli Napló kerekasztala Idegenforgalmi mérleg Irodalom — művészet Baranya legjobb sportolói 1978-as 2 oldalas színes falinaptár Gyarapodtunk 1977-ben Év végén egyéni vagy családi „zárszámadásként”, de mindenki sorjába veszi: mit tudott az elmúlt hónapokban megvalósítani? Megvették a kocsit, új télikabátot kapott a nagyobb gyerek, bundát a feleség és így tovább. A családi összegzésekben azonban nem szerepelnek azok a megvalósult tervek, vagyis azok a beruházások, melyek valameny- nyiiink munkája nyomán realizálódtak, s melyek ha közvetve is, de mindannyiunk boldogulásáért születtek, bennün két szolgálnak... Épp ezért érdemes — a teljességre való törekvés igénye nélkül is — végigtekinteni: mivel gyarapodott Baranya az 1977-es esztendőben? A megvalósult beruházások közül kiemelkedő jelentőségű a Pécsi Kesztyűgyár 2-es számú gyáregysége, a Pécsi Bőrgyár sertésvei úrgyártó üzeme, az Egyesült Izzó pécsi gyárának új gyártócsarnoka. Ennek az évnek az eredménye a nemrég avatott Pécsi Baromfi- feldolgozó, illetve az öt hónap alatt létesített, évente 14,8 millió csibét kibocsátó baksai csibekeltető. Az év elején adták át az Építőgépgyártó Vállalat mohácsi gyáregységét, amely a hazai építőgépgyártásból vállal jelentős feladatokat. Ez évben költöztek a lakók az ország legmagasabb lakóházába, a pécsi 27 emeletes épületbe, s a közelmúltban készült el a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet automata gépsorokkal ellátott 30 millió forint értékű mozaiklap- gyártó üzeme. A Bólyi Mezőgazdasági KomKilencven kéményseprő, hetvenezer kémény binát mohácsi uszálykikötőjét, cukorrépa rakodóját, illetve az agrokémiai központ mohácsi telepét is idén adták át rendeltetésének. A Bikali Állami Gazdaság Alsómocsoládon sertéshizlalót, a Szentlőrinci Állami Gazdaság burgonyatárolót, a Villány-Siklósi Állami Gazdaság alanyvessző telepet létesített. Számos termelőszövetkezet és állami gazdaság korszerűsítette, bővítette a meglévő sertéstelepeit. Az új létesítmények sokrétűségét példázza, hogy idén adták át rendeltetésének a Bükkösd—Szentlőrinc közötti új vasúti pályát, amely 80 millió forintba került, s ugyancsak ennek az évnek az eredménye a 14 millió forintért létesített án/ízvédelmi központ is Cser- kúton. A belvárdgyulai vízátemelő elkészülte napi 4000 köbméterrel több vizet jelent Pécs városának. Aszfaltúttal kötötték össze Mohácsot Pécs- váraddal Fekeden át, munka- lélektani állomást létesített Pécsett a Volán 12-es számú Vállalat, kisegítő és nevelő otthon épült Mohácson, zeneiskola Pécsváradon, tornaterem és politechnikai műhely az olaszi iskolában, s új Tü- ZÉP-telepet alakítottak kis Siklóson. ÁBC-áruház épült Pécsett, a Honvéd utcában, zöldség-gyümölcs üzlet Pécs- Meszesen, Mohácson pedig átadták az MHSZ kiképző bázisát. Külön érdemes szólni arról, hogy Pécsett Lvov-Kertvárosban ugyancsak ez évben készült el az Anikó és az Enyezd utcai óvoda, az új iskola, az ABC- áruház, valamint az új piac. A kéményseprők boldog új évet szoktak kívánni, vajon nekik is hoz-e sok szépet, jót az új esztendő? Baranya megyében van vagy kétszázhetvenezer kémény, aki nem hiszi, számoljon utána. Pécsett ebből mintegy hetvenezer kémény füstölög, ezeket kell karbantartani a kilencven kéményseprőnek, akik a Baranya megyei Kéményseprő Vállalatnál dolgoznak. Az új év mindjárt új jogszabályt is hozott: ezentúl a kéményseprőnek háromhavonta kell megjelenni a tett színhelyén, hogy elvégezze a szokásos munkálatokat 1969-ben még havonta volt kötelező penzum a kéményseprés, azóta ez fokozatosan csökkent. Jobbak lettek a kémények? Aligha. A fővárosban egyre inkább terjed a gáz- és olajtüzelés, a korábbi jogszabály módosítását részben ezzel indokolták. Természetesen szerte az országban egyre nagyobb teret hódítanak a korszerűbb tüzelési eljárások, a szolgáltatás iránya is megváltozik: Debrecenben például a vállalatnak már a nevében sem szerepel ez a szó, hogy kéménysr prő. Fűtés- technikai Szolgált ó Vállalat Baranyában még tiszta a profil, hiszen városunkban tízezerre tehető a gázkémények, húsz-harmincezerre az olaj- és harminc-negyvenezerre a hagyományos fűtésű kémények száma. A kémények öregek, korrodálódtak, számtalan szabálytalan bekötés, építés tarkítja a kéményseprők munkáját. Az új lakótelepeken nincs dolguk. Ott távfűtés van, kémény nincs, a kevésbé új, de még egyáltalán nem öreg lakóházakban azonban, ahol a sokat emlegetett termofor kéményeket építették, annál több a dolog. Ezeknek c kéményeknek a száma háromezerre tehető, közülük százhetet vizsgáltak meg a megyében, amelyből kiencven jutott Pécsre. Az eredmény lesújtó: ahány kéményt megvizsgáltak, annyi határozat született az elsőfokú építési hatóságtól, hogy a kéményeket fel kell újítani. Kívánjuk, hogy az új esztendőben sikerüljön ezeknek a határozatoknak érvényt is szerezni. — kp — A béke aranypoharából A z elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt: és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengenek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szász-svájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni- köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából". Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt; igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. 'Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. 1977. jó év volt. Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke-igénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a leg- odaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt ^éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk q. nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonyta- .lanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánko- dás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten; egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes- leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája-hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az’ össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő- lévé^ a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete; a politika aktív támogatása. Bonyolult helyzetben él az enfUeriség, de megnyugtató, hogy október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új" országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsre, az ez évre összehívott ENSZ- közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tag- ságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell. M agunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, aka- ; rással. Úgy hiszem: az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önma- : gunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúlt llonlö XXXV. évfolyam, 1. szám 1978. január 1., vasárnap Ára: 1,20 Ft Boldog uj evet l