Dunántúli Napló, 1978. január (35. évfolyam, 1-31. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Patacsnál épül a Baranya megyei Építőipari Vállalat új központi telepe roio; tro A TARTALOMBÓL: Az év utolsó munkanapja A Dunántúli Napló kerekasztala Idegenforgalmi mérleg Irodalom — művészet Baranya legjobb sportolói 1978-as 2 oldalas színes falinaptár Gyarapodtunk 1977-ben Év végén egyéni vagy csa­ládi „zárszámadásként”, de mindenki sorjába veszi: mit tudott az elmúlt hónapokban megvalósítani? Megvették a kocsit, új télikabátot kapott a nagyobb gyerek, bundát a fe­leség és így tovább. A csa­ládi összegzésekben azonban nem szerepelnek azok a meg­valósult tervek, vagyis azok a beruházások, melyek valameny- nyiiink munkája nyomán reali­zálódtak, s melyek ha közvet­ve is, de mindannyiunk bol­dogulásáért születtek, bennün két szolgálnak... Épp ezért érdemes — a teljességre való törekvés igénye nélkül is — végigtekinteni: mivel gyarapo­dott Baranya az 1977-es esz­tendőben? A megvalósult beruházások közül kiemelkedő jelentőségű a Pécsi Kesztyűgyár 2-es szá­mú gyáregysége, a Pécsi Bőr­gyár sertésvei úrgyártó üzeme, az Egyesült Izzó pécsi gyárá­nak új gyártócsarnoka. Ennek az évnek az eredménye a nemrég avatott Pécsi Baromfi- feldolgozó, illetve az öt hó­nap alatt létesített, évente 14,8 millió csibét kibocsátó baksai csibekeltető. Az év elején ad­ták át az Építőgépgyártó Vál­lalat mohácsi gyáregységét, amely a hazai építőgépgyár­tásból vállal jelentős felada­tokat. Ez évben költöztek a lakók az ország legmagasabb lakóházába, a pécsi 27 eme­letes épületbe, s a közelmúlt­ban készült el a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet automa­ta gépsorokkal ellátott 30 mil­lió forint értékű mozaiklap- gyártó üzeme. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­Kilencven kéményseprő, hetvenezer kémény binát mohácsi uszálykikötőjét, cukorrépa rakodóját, illetve az agrokémiai központ mohácsi telepét is idén adták át ren­deltetésének. A Bikali Állami Gazdaság Alsómocsoládon ser­téshizlalót, a Szentlőrinci Álla­mi Gazdaság burgonyatárolót, a Villány-Siklósi Állami Gazda­ság alanyvessző telepet létesí­tett. Számos termelőszövetke­zet és állami gazdaság kor­szerűsítette, bővítette a meg­lévő sertéstelepeit. Az új létesítmények sokré­tűségét példázza, hogy idén adták át rendeltetésének a Bükkösd—Szentlőrinc közötti új vasúti pályát, amely 80 millió forintba került, s ugyancsak ennek az évnek az eredménye a 14 millió forintért létesített án/ízvédelmi központ is Cser- kúton. A belvárdgyulai vízát­emelő elkészülte napi 4000 köbméterrel több vizet jelent Pécs városának. Aszfaltúttal kötötték össze Mohácsot Pécs- váraddal Fekeden át, munka- lélektani állomást létesített Pé­csett a Volán 12-es számú Vállalat, kisegítő és nevelő otthon épült Mohácson, zene­iskola Pécsváradon, tornate­rem és politechnikai műhely az olaszi iskolában, s új Tü- ZÉP-telepet alakítottak kis Sik­lóson. ÁBC-áruház épült Pé­csett, a Honvéd utcában, zöldség-gyümölcs üzlet Pécs- Meszesen, Mohácson pedig át­adták az MHSZ kiképző bázi­sát. Külön érdemes szólni arról, hogy Pécsett Lvov-Kertvárosban ugyancsak ez évben készült el az Anikó és az Enyezd utcai óvoda, az új iskola, az ABC- áruház, valamint az új piac. A kéményseprők boldog új évet szoktak kívánni, vajon ne­kik is hoz-e sok szépet, jót az új esztendő? Baranya megyé­ben van vagy kétszázhetven­ezer kémény, aki nem hiszi, számoljon utána. Pécsett eb­ből mintegy hetvenezer ké­mény füstölög, ezeket kell karbantartani a kilencven ké­ményseprőnek, akik a Bara­nya megyei Kéményseprő Vál­lalatnál dolgoznak. Az új év mindjárt új jog­szabályt is hozott: ezentúl a kéményseprőnek háromhavon­ta kell megjelenni a tett szín­helyén, hogy elvégezze a szo­kásos munkálatokat 1969-ben még havonta volt kötelező penzum a kéményseprés, azóta ez fokozatosan csökkent. Job­bak lettek a kémények? Alig­ha. A fővárosban egyre inkább terjed a gáz- és olajtüzelés, a korábbi jogszabály módosítá­sát részben ezzel indokolták. Természetesen szerte az or­szágban egyre nagyobb teret hódítanak a korszerűbb tüzelé­si eljárások, a szolgáltatás irá­nya is megváltozik: Debrecen­ben például a vállalatnak már a nevében sem szerepel ez a szó, hogy kéménysr prő. Fűtés- technikai Szolgált ó Vállalat Baranyában még tiszta a pro­fil, hiszen városunkban tízezer­re tehető a gázkémények, húsz-harmincezerre az olaj- és harminc-negyvenezerre a ha­gyományos fűtésű kémények száma. A kémények öregek, korrodálódtak, számtalan sza­bálytalan bekötés, építés tar­kítja a kéményseprők munká­ját. Az új lakótelepeken nincs dolguk. Ott távfűtés van, ké­mény nincs, a kevésbé új, de még egyáltalán nem öreg la­kóházakban azonban, ahol a sokat emlegetett termofor ké­ményeket építették, annál több a dolog. Ezeknek c kémények­nek a száma háromezerre te­hető, közülük százhetet vizsgál­tak meg a megyében, amely­ből kiencven jutott Pécsre. Az eredmény lesújtó: ahány ké­ményt megvizsgáltak, annyi határozat született az elsőfo­kú építési hatóságtól, hogy a kéményeket fel kell újítani. Kí­vánjuk, hogy az új esztendő­ben sikerüljön ezeknek a ha­tározatoknak érvényt is sze­rezni. — kp — A béke aranypoharából A z elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt: és vala­hányszor, amikor szil­veszter éjszakáján össze­csengenek a poharak, föl­éled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szász-svájci hegyek kö­zött meghúzódó erdei ház­ban esztendőt búcsúztatni- köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oro­szok és lengyelek, magya­rok, románok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyu­gati féltekéről valók. A csi­szolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából". Nem tudom elfelejteni a pil­lanatot. Szép gondolat volt; igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. 'Hátra­pillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. 1977. jó év volt. Többet és jobban dol­goztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, ami­kor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor szüle­tett döntés, amikor az érték­alkotó ember érdeke-igénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a leg­nagyobb szükség volt erre; és akkor működött a leg- odaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy ön­elégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt ^éjszakán jókívánságok hang­zottak el. Holnap már tettek kellenek. Az új esztendő első nap­ján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszo­nyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem fel­hőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Ne­héz, tartalmas és eredmé­nyes évet hagytunk magunk mögött. Az új esztendő első nap­ján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk q. nehéz­ségekkel. Az előrelátó em­ber tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonyta- .lanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvá­gyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mér­hető, hogy a borítékon kí­vül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját A sikerek lebe­csülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszíté­seinket. Nem titkolt gondja­ink és hibáink felszámolá­sát aligha segíti a sopánko- dás. Cselekednünk kell. Job­ban, odaadóbban és fegyel­mezetten; egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes- leltárt készíteni a múlt év esemé­nyeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dolgo­zott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája-hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyer­mekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jel­lemző rá, vagy az, ami meg­határozza életünket: a fe­gyelmezett, értékalkotó mun­ka? Az’ össztársadalmi „el­számolást” megtette a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredmé­nyekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „be­lülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, te­remtse meg — a belső in­dítékot, mely hajtóerő- lévé^ a közösség boldogulásán ke­resztül önmaga és a csa­ládja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közös­ség szeretete; a politika ak­tív támogatása. Bonyolult helyzetben él az enfUeriség, de megnyugtató, hogy október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életé­ben és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatá­sa „új" országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betil­tásáról folyó eszmecsre, az ez évre összehívott ENSZ- közgyűlés leszerelési üléssza­ka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tag- ságának? És miért ne lehet­nénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejleszté­sének és előállításának tilal­máról szóló javaslatot ép­pen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői ter­jesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomá­ciánk ezernyi tette szül bi­zakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista kö­zösségben a politika lénye­ge: „Olyan társadalmi léte­zést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S eh­hez nemcsak szándék, nem­csak jó politika és béke kell. M agunk mögött hagy­tuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnap­tól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, aka- ; rással. Úgy hiszem: az új eszten­dő első napján megérde­melten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoha­rából. Mert minden önma- : gunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó lég­kört készítettük elő 1978-ra Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúlt llonlö XXXV. évfolyam, 1. szám 1978. január 1., vasárnap Ára: 1,20 Ft Boldog uj evet l

Next

/
Oldalképek
Tartalom