Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-16 / 345. szám

1977. december 16., péntek DunQntuli napló 3 Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Olyan éves terv és költség- vetés jóváhagyását javasol­juk, amely a legfontosabb ará­nyok központi szabályozása mellett teret ad a vállalatok rugalmas kezdeményezéseinek. Szabó Kálmán (Bp. 36. vk.) a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy gazdasági életünk két legérzé­kenyebb pontja ma a külkeres­kedelmi mérlegben és a beru­házások területén kialakult helyzet. Tőkés külkereskedel­münkben a növekvő export sem tudta megakadályozni a jelen­tős passzívumot, másik gon­dunk, hogy az 1976-ban vissza­fogott beruházások az idén ne­kilendültek, és erősen túllépték a terv határait. Az építkezések, fejlesztések felgyorsult üteme miatt az import is jelentéke­nyen nőtt, fokozva a külgazda­sági mérleghiányt. Mindebből adódnak legfőbb feladataink: a termékstruktúra korszerűsíté­sének gyorsítása, s ezzel gaz­daságos exportunk fokozása, továbbá a beruházások terüle­tén tapasztalható feszültségek lényeges enyhítése. Ezért helye­sek a hatékonyabb, megfontol­tabb munkára ösztönző intéz­kedések, egyebek között azok a követelmények is, amelyeket a költségvetési törvényjavaslat is magában foglalt. Szviridov Ivánná (Szabolcs- m. 7. vk.) arról a gondról beszélt, hogy a megnövekedett mező- gazdasági termékmennyiség felvásárlásához és forgalmazá­sához hiányosak a technikai feltételek. Bizonyos szempont­ból az értékesítés többcsator­nás rendszere is hátrányos, mert a többféle felvásárlási ár a termelők egy részében elége­detlenséget vált ki. Ugyanak­kor a soklépcsős, vagyis köz­bülső vállalatok közreműködé­sével történő értékesítés, az Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese az ötéves tervidőszak kez­dete óta elért eredményeket elemezve kifejtette, hogy a fej­lődés nem volt egyenletes. Az 1976. évi mérsékeltebb ered­mények után az idén fokozó­dott a gazdasági növekedés lendülete, így 2 év alatt összesen a nemzeti jövedelem több mini 11 százalékkal nőtt. Messzebb is juthattunk volna, ha a gazdál­kodás meglehetősen nagy te­rületén még mindig nem hiá­nyozna a kezdeményezés, ha nem tapasztalnánk lassúságot a fejlesztésben, igénytelensé­get a beruházások előkészíté­sében. 1978-ban azért lassítjuk a mennyiségi növekedést, mert ez lehetővé teszi, hogy min­denütt erőteljesebben emelked­jék a termelés műszaki színvo­nala, termékeink versenyképes­sége, rugalmasabban alkal­mazkodjunk a kül- és belpiaci kereslethez. Egész munkánk célja a népjólét emelése, még olyan körülmények között is, amikor a külső világ nagyob­bik felében válságok sorozata sújtja a dolgozó embereket. Az ötéves terv első két évében a korábbi évek átlagánál kisebb ütemben ugyan, de tovább ja­vultak a lakosság életkörülmé­nyei. Tavaly a tervezettnél ki­sebb, az idén pedig annál már valamelyest nagyobb mértékű volt a javulás. Az áruellátás kiegyensúlyozott, kevesebb a hiánycikk. — Tisztában vagyunk azzal — mondotta —, hogy olyan kö­rülmények között, amikor a reálbérek, a reáljövedelmek viszonylag lassan emelkednek, és közben bizonyos áremelések is elkerülhetetlenek, egy-egy évben a keresők egyes cso­A feladatok megoldásában egyre nagyobb tere van az üzemi demokrácia szélesítésé­nek. A költségvetés megvaló­sításának sikere új forrásokat tárhat fel a fejlődés jövőbeli megalapozására, az életkörül­mények javítására. áru kézről kézre adása nem­csak az árat emeli, hanem a minőséget is rontja. Vélemé­nye szerint több állami támo­gatásra lenne szükség a felvá­sárlás és forgalmazás technikai feltételeinek javítására, s intéz­kedéseket kellene tenni az áru útjának rövidítésére is. Molnár Béla (Bp. 67. vk.) jo­gosnak tartja a lakosságnak azt a panaszát, hogy bár név­legesen bővült az élelmiszerek választéka, sokféle termék csak elnevezésében és árában kü­lönbözik egymástól, gyakran pedig a nyilvántartott választék csak papíron létezik. A válasz­téklista csaknem 300 féle hús­terméket tüntet fel, a boltok­ban azonban legfeljebb 10—15 féle kapható. A százféle tejter­mék közül pedig még Buda­pesten is csupán 30-40 üzlet­ben található meg a választék egyharmada. Javasolta, hogy a Minisztertanács időnként vizs­gálja meg a törvények, így az élelmiszertörvény végrehajtásá­nak menetét is, így hatéko­nyabban elejét lehet venni a jogos panaszokra okot adó hi­báknak. Bankó Mihály (Békés m. 1. vk.) véleménye szerint felül kellene vizsgálni a kedvezőt­len adottságú szövetkezetek besorolását, mivel ezek hely­zetében az évek folyamán sok változás történt, fgy elkerülhe­tő lenne az az eddigi gyakor­lat, hogy évente újra és újra tanulmányozni kell a korábbi besorolásba már nem illő kivé­teles eseteket, ami nagy ener­giákat emészt fel, és zavaro­kat is előidéz. portjában, a családok egy ré­szénél a reáljövedelmek átme­netileg stagnálhatnak, esetleg csökkenhetnek is. Pártunk élet­színvonal-politikájának megfe­lelően azonban mindenképpen gondoskodunk arról, hogy gaz­dasági lehetőségeinkkel össz­hangban az öt év alatt népünk valamennyi rétegének életkö­rülményei érezhetően javulja­nak. Az 1978. évi népgazdasági terv kidolgozásával összhang­ban a tervezők az ötéves terv hátralevő időszakának beható vizsgálatát is megkezdték, s egyben folytatódik az 1990-ig terjedő hosszútávú tervezés. Ebben nagy segítséget jelent együttes munkánk a többi KGST-országokkal a hosszútá­vé együttműködési célprogra­mok kidolgozásában. Az V. öt­éves terv megvalósításában és a hosszútávú tervezésben elért eredmények lehetővé teszik, hogy már a jövő év elején hoz­zákezdjünk az 1981—85 évekre szóló hatodik ötéves népgaz­dasági terv kidolgozásához. Ennek egységes programját már meghatározta az Országos Tervhivatal. E program egyér­telműen szabályozza a tervezési feladatokat, a tervező szervek közötti munkamegosztást és együttműködést. A jövő év őszére kialakulnak a gazdaság- politikai elgondolások, 1979 őszére kész lesz az új ötéves terv koncepciója, 1980 végén pedig befejeződik a hatodik ötéves népgazdasági terv ösz- szeállítása. Lukács János (Zala m., 2. vk.), a pacsai Haladás Ter­melőszövetkezet üzemi állat­orvosa termelési adatokkal szemléltette a megye gazda­ságának fejlődését, majd el­mondotta: A megyében az ötödik ötéves terv időszakában — a racionális földhasznosí­tási terv alapján — várhatóan 1700 hektár területet erdősíte­nek. Szólt arról is, hogy gondot okoz az ipari feldolgozásra szánt gyümölcs értékesítése. A megye gyümölcstermelő nagy­üzemi gazdaságaiban és a háztáji gazdaságokban termelt alma és körte jelentős részét, 2800 vagonnyi árut távoli kon­zervgyárakba — Nagyatádra, Szigetvárra, Paksra — kell szál­lítani. Mesterházi Mária (Vas m„ 9. vk.), a Budapesti Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár körmendi gyáregységének gyártáselőkészítője arról be­szélt, hogy Vas megyében már eddig is jelentős lépéseket tet­tek a termelés hatékonyságá­nak növelése érdekében. Varga János (Győr 8. vk.), a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem rektora hang­súlyozta : a mezőgazdaság rendelkezésére álló eszközöket hatékonyabban lehetne fel­használni a tudomány és a gyakorlat jobb együttműködése révén. A mezőgazdaság ter­mékeinek minősége ma már tudományosan kidolgozott módszerekkel javítható. Végül felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdasági felada­tok közül kiemelkedő jelentő­ségű a melléktermékek hasz­nosítása. Ehhez azonban né­hány esetben hiányzik az üze­mi, vállalati érdekeltség. Gon­dot okoz, hogy olykor túl nagy árat kérnek a hasznosított melléktermékért, ezért megfe­lelőbb árképzési rendszer ki­dolgozása szükséges. Rétéi Lőrinc (Komárom, 7. vk.), a Dorogi Szénbányák üzemvezetője arról szólt, hogy a megye iparában meghatá­rozó a szerepe a szénbányá­szatnak. A Dorogi és az Orosz­lányi Szénbánya Vállalat vár­hatóan túlteljesíti majd idei tervét. Tatabányán viszont az évközi kisebb lemaradások csak szabadnapi termeléssel hozhatók be. A termelési fel­adatok ellátása mellett a bá­nyászok nagy erőfeszítéseket tesznek a szénvagyon-pótló feltárásokra is. Sarudi Sándor (Hajdú m. 9. vk.) ÁFÉSZ gépkocsielőadó egyebek között szóvá tette, hogy választókerületében kevés a gyermekintézmény. A képvi­selő úgy vélte: nagyobb mér­tékben kellene fejleszteni a bölcsődei, óvodai, iskolai há­lózatot ott, ahol hosszú idő óta egyenletes a népszaporulat. A lakosság és a gazdasági szer­vezetek társadalmi munkával és pénzzel járulnak hozzá ezek megvalósításához. Kivitelezők is jelentkeztek. Szolgalmazta a kereskedelmi és vendéglátóipa­ri hálózat fejlesztését is. Selyem Zsigmond (Bács m. 4. vk.) mezőgazdasági termelő­szövetkezeti elnök egyebek kö­zött szólt arról, hogy a köz­ponti döntések hatására a ház­táji és a kisgazdaságokban nö­vekedett a termelési kedv, aminek hasznát a zöldség- és gyümölcstermesztésben, vala­mint az állattenyésztésben is le lehet mérni. Ezt követően hozzászólásában kitért a beru­házásokra. Javasolta, hogy a tervezői díjakat a jövőben ne az építkezések összköltsége után, hamm a ténylegesen el­végzett tervezői munka alapján fizessék az irodáknak, vállala­toknak. Szendrei Gábor (Szolnok, 10. vk.), a Mezőgép Vállalat kunhegyesi gyáregységének gépkocsivezetője megelégedés­sel szólt arról, hogy a tanácsi költségvetés az állami költség- vetésnél erőteljesebben fejlő­dik. Megnyugtató, hogy a tör­vénytervezet előkészítői a ta­nácsok sokrétű, társadalompo- litikailaq fontos feladatainak pénzügyi gondjait látják, (gy a városok erőteljes fejlődésével együtt lehetőséq nyílik a köz­ségekben, falvakban és a ta­nyákon élők egészségügyi, ok­tatási és közművelődési igé­nyeinek kielégítésére, a külön­böző kommunális szolgáltatá­sok fejlesztésére. Az országgyűlés csütörtöki ülése — amelyen az elnöki tisz­tet felváltva látta el Apró An­tal, Péter János, Inokai János és Raffai Sarolta — ezzel be­fejezte munkáját. A téli ülés­szak pénteken a jövő évi ál­lami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat vitájával folytató­dik. Megkezdődött az országgyűlés. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Szabolcs megyei kép­viselőkkel beszélget az ülés szünetében. Vita a javaslat felett Huszár István: Munkánk célja a népjólét emelése Az üléstermen kívül Parázs viták a vállalati törvényjavaslatról (Kiküldött munkatársunk or­szággyűlési jegyzete.) A jövő évi költségvetés nem szolgálhat különösebb megle­petésekkel. Közvéleményünk előtt ismert gazdasági helyze­tünk, ismertek idei gazdasági eredményeink, a külgazdasági nehézségek és kilátások, me­lyek meghatározzák, vagy in­kább behatárolják jövő évi lehetőségeinket. Minderről — s a jövő esztendő előirányzatai­ról - részletesen szó volt az MSZMP KB október végi és december eleji üléseinek köz­leményeiben, időközben pedig napvilágot láttak a közgazda- sági szabályzók jövő évi — a követelményekhez igazodó — módosításai is. Miután a kül­ső — a világpiaci — feltételek várhatóan a jövő évben sem javulnak, mindent a népgaz­daság és a külkereskedelmi mérleg egyensúlya javítása szolgálatába kell állítanunk. A vállalatoknak többet és az ed­diginél gazdaságosabban kell termelniük és exportálniuk, fel kell gyorsítani a termelési szer­kezet megváltoztatását és a termékváltást, emelni a mű­szaki színvonalat, a termékek minőségét és versenyképessé­gét. Röviden és népszerűbb nyelven: továbbra is hideg a víz, még gyorsabban kell úsz­ni. Ennek megfelelően az állami költségvetés, melynek törvény- javaslatát Madarasi Attila pénzügyi államtitkár (dr. Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter, akinek a magunk részéről gyó­gyulást kívánunk, pillanatnyi­lag beteg) ismertette az or­szággyűlés előtt, bevételi és kiadási oldalon is reális ter­veket szab a jövő esztendőre. A vita a törvényjavaslat fe­lett tegnap megkezdődött és ma folytatódik, s a napirend kiírása szerint még a délelőtt folyamán szavaz felette a Ház. Az 1978. évi tervközlemény egyébként a napilapok vasár­napi számaiban jelenik meg. Ugyanakkor a mai napon egy másik, az állami vállala­tokról szóló törvényjavaslat is a képviselők elé kerül. Izgal­mas előtörténete van. Aligha akadt törvényjavaslat, melynek kidolgozását oly heves és szen­vedélyes viták előzték volna meg. Jóllehet, az 1967-es kor­mányrendelet kiadása óta sok tapasztalat halmozódott fel, megérettek a feltételek, hogy — az alkotmány előírása sze­rint is — törvény szülessen, amely meghatározza az állami vállalatok szervezeti és műkö­dési alapelveit, gazdálkodásu­kat és irányításukat, hogy ho­gyan gazdálkodjanak a rájuk bízott vagyonnal, mégis, már. két éve készül — széles körű társadalmi vitára, jogászok és közgazdászok elé bocsátva — a törvényjavaslat, s körötte a viták még az „utolsó órában”, az országgyűlést megelőző együttes bizottsági ülésen is összecsaptak. A múlt hét péntekén az esti tv-híradóban sokan láthatták az országgyűlés ipari, jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottságainak együttes üléséről készült fiimtudósítást. Az ülé­sen országosan ismert szakte­kintélyek, tudományos életünk jelesei — Bognár József és Szabó Kálmán professzorok, Nyers Rezső, az MTA Közgaz­daságtudományi Intézetének igazgatója — is felszólaltak. A kamera gyorsan váltott, de a felszólaló képviselők szenvedé­lyességéből, gesztikulóciójából kitűnt, parázs vita folyik. Idé­zet a másnapi Magyar Hírlap­ból: A miniszteri előterjesztést — mintegy a társadalmi vita folytatásaként — immár a tör­vényalkotók körében is élénk eszmecsere követte. Miközben a szólásra emelkedő tíz képvi­selő méltányolta a kétéves, megalapozott előkészítő mun­kát és úgy vélekedett: a tör­vény jól szolgálja majd az irányítás és a végrehajtás tö­kéletesítését, fontos eszköze lesz a gazdaságirányítás fej­lesztésének — egyes javasolt paragrafusokkal kapcsolatos ellenvéleményüknek is hangot adtak. Az említett képviselők szóvá tették, hogy bár széles körre terjesztették ki a vitát, a gazdaságtudomány művelőit mégsem vonták be kellő súly- lyal. Ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a törvényjavaslat a vállalati önállóság helyes ér­telmezését segíti elő, s ily mó­don erősíti a központi irányí­tás és a vállalati önállóság összhangját. Szó esett arról is, hogy a vállalati önállóság elvének csorbítása nélkül olykor szük­ség van a jelenleginél rugal­masabb, közvetlen beavatko­zásra. A központi irányítást segíti, hogy a törvényjavaslat új jogokkal ruházza fel az ága­zati minisztereket. Két képvi­selő — Jávorkai István és Jaz- binsek Vilmos — a szénbányá­szat irányítási problémáiról szólt. Megítélésük szerint, ha a szénbánya vállalatok nagy- vállalatokba tömörülnek, az nem szolgálja jól a hatékony­ságot. A szénbányászatot olyan ágazatnak tartják, amely a törvényjavaslat egyik fejezetétől eltérő szabályozást kívánna ... Ennyit a Magyar Hírlap tudó­sításából. Ezek után Jazbinsek Vilmos baranyai képviselőnket kér­tem, világosítsa meg előttünk a vita hátterét. — Az ipari bizottság előzete­sen, már májusban tárgyalta o törvényjavaslatot — mondta képviselőnk, aki tagja az or­szággyűlés ipari bizottságának. - A képviselők igen nagy ak­tivitást tanúsítottak, eléggé ki­élezték a problémákat. Jó ér­zés volt, hogy az időközben el­készült törvényjavaslatba na­gyon sok olyan kérdés beke­rült. amit annak idején a kép­viselők felvetettek. Persze, nem minden került bele.- Arra a múlt heti együttes bizottsági ülésre a költségve­tési bizottság tagjait nem hív­ták meq, de megjelentek, s ki­fogásolták, hogy őket az elő­zetes vitába nem vonták be. Mondanom sem kell. igen nagy vita kerekedett. Az ülés tíz óra­kor kezdődött és délután fél négyig tartott. Sok módosító javaslat hangzott el, melyeket a törvényjavaslat előterjesztő- ie, dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter szorgalmasan jegyzetelt, s ezek megjelennek a módosítási mellékletben. Éles vita folyt a trösztökkel kapcso­latban. Azok a vállalatok, ame­lyek trösztökhöz tartoznak, úgy érzik, ez a törvényjavaslat sem­mi önállósági joqkört nem hagy nekik, az önállóságot, a kockázatvállalás jogát illetően visszafejlődnek, megnyirbálják jogaikat. Ezzel kapcsolatban több javaslat hangzott el. Fe­lül kellene vizsgálni a trösztök helyzetét. Jobbnak tartjuk az ágazati irányítást, a tröszti vál­lalatoknak így sokkal naqyobb az önállóságuk. • Ezzel én is egyet értek, nagyjából erről fej­tettem ki véleményemet. Nem feltétlenül tartom szükségesnek a trösztök meqszüntetését. de törvényes rendeletben határoz­zák meq joqkörüket, a vállala­taik gazdálkodásába való be­avatkozás formáit és mélysé­gét, a hoqyant és a meddiqet. A trösztöknek nyilvánvalóan csak olyan dolgokba tanácsos beavatkozniuk, ami meghalad­ja a vállalat képességeit, pél­dául olyanba, mint a távlati koncepciók kialakítása. De itt is a minisztérium irányítását tartom szükségesnek. Mindezt ma, a törvényjavas­lat vitájában Jazbinsek Vilmos baranyai képviselő felszólalá­sában részletesen kifejti. Miklósvári Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom