Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-12 / 341. szám

Főszereplő a kozmouíziőban Ceorgij Grccsko, a mosolygós űrhajós Találkozás a kozmonautával Nincs kameraláza, de jobban szereti az űrközvetítéseket Hétvégi horgászat a családdal Amikor a telexgép szombaton reggel lekopogta az újabb szov­jet űrkísérlet hírét és felfedez­tem Georgij Grecsko fedélzeti mérnök nevét, az jutott eszem­be, hogy a 47 éves űrhajós biztosan most is mosolyog. A gyorsulós teherpróbái és a súlytalanság bizonyosan kelle­mes állapotában is mosolyog, mint ahogy derűsnek láttuk a televízió legutóbbi szovjet Fó­rumában és mint ahogy akkor mosolygott, amikor országjárá­sa során szeptemberben talál­kozhattam vele. Kérdésekkel készültem a ta­lálkozásra. Végül is egyiket sem tettem fel, mert szeren­csém volt - beszélgethettünk. Nem kérdeztem meg, hogy kell-e bátorság az űrrepülés­hez; hogy milyen érzés a súly­talanság; milyen fentről a Föld; mire gondolt, amikor 1975 ja­nuárjában a Szajuz-17 raké­táit begyújtották; hogyan lett űrhajós; féltek-e a Szaljut űr­állomáson eltöltött egy hónap alatt... Beszélgettünk. Szűkös volt az idő, de az űrhajós csak akkor pillantott órájára, amikor a szovjet—amerikai közös űrrepü­lés került szóba. Ö volt az űr­kísérlet tartalékszemélyzetének parancsnoka, és ennek emléké­re kapta amerikai kollégáitól az órát, melynek számlapján egy rajz az űrhajók összekap­csolását mutatta. Űrhajóssal beszélgettem, de nagyon is földi dolgokról folyt a szó.- Az űrben nem lehet élni, csak dolgozni — mondta Geor­gij Grecsko. - A Föld elég nagy ahhoz, hogy valamennyi ember békés, jó életet éljen, de túlságosan kicsi a modern fegyverek pusztító lehetőségei­hez képest. A Kozmosz csak arra jó, hogy a tudomány se­gítségével, kísérletekkel, isme­retlen lelőhelyek felfedezésé­vel szebbé tegye életünket. Grecsko, a Szovjetunió Hő­se, mór több mint egy évtizede az Ürhajósképző Központban dolgozik. Korábban az űrha­jók és űrállomások tervezésé­vel foglalkozó intézet munka­társa volt. A küzdelmes élet szigorú felkészülési előírások alapján zajló napjai nem vi­selték meg kedélyét. Arra min­dig jutott idő, hogy a család­dal nagy hétvégi kiránduláso­kat legyen. Ilyenkor a 20 éves Aljosa és a 15 esztendős Misa fiával horgásztak vagy gom­bát szedtek, s a zsákmányt a család egyetlen nőtagja ott helyben jó illatú ételekké va­rázsolta. Grecsko űrhajós örömmel be­szélt arról, hogy megérkeztek Csillagvárosba a szocialista orszáqok űrhajósjelöltjei. Együtt készülnek a közös űrrepülésre. A csehszlovák, a lengyel és az NDK-beli kozmonauták kikép­zése már befejeződött, magyar űrhajóst várhatóan a. nyolcva­nas évek elején ismerhet meg a világ. Búcsúzóul megkérdeztem Grecskót, hogy készül-e úiabb űrrepülésre. Mosolygott. Csak annyit mondott, hogy változat­lanul részt vesz a kiképzésben, s ha újabb feladatra jelölik, akkor ő készen áll a végrehaj­tásra. Georgij Grecsko egy kicsit szorongott a szeptemberi tévé­adás előtt. A kamerákat már megszokta az űrállomáson, de azt mondta, hogy jobban sze­reti az űrközvetítéseket. Akkor nem kell figyelnie rendezőre, operatőrre, riporterre, hiszen mindez az űrhajós feladata. Most Grecsko a kozmovíziós közvetítések egyik főszereplő­je. Lapozom a jegyzetfüzetet, felidézem Grecsko űrhajós sza­vait, közben a telexgépen érr keznek az újabb jelentések. A legfrissebb hírek szerint sikere­sen befejeződött a Szajuz-26 űrhajó és a Szaljut-6 űrállo­más összekapcsolása. Jurij Ro- manyenko parancsnok és Geor­gij Grecsko fedélzeti mérnök jól érzik magukat, a tervezett program szerint dolgoznak... Erdős Ákos Értékes forrás az Évfordulók 1978-ban Az ünnepek szervezői, az ünnepi beszédek meg- irói, de maguk az ünnep­re készülők is értékes for­rásra lelhetnek a Kossuth Könyvkiadó által megje­lentetett Évfordulók 1978- ban című könyvben. Idő­sorrendben, tehát hóna­ponként feltüntetve sora­koznak a legfontosabb ha­zai és nemzetközi ünne­pek, évfordulók dátumai. A legérdekesebbekhez irodalmi, történelmi össze­állítás is kapcsolódik; ko­rabeli szemtanúk emlékez­nek vissza, de régi fotó­kat, dokumentumokat is megtalálhatunk a magya­rázó fejezetekben. A ki­advány végében kapott he­lyet az Évfordulók eddig megjelent köteteinek név­és tárgymutatója is. A tudós dédunoka könyve Hogy nyomtatták a Talpra magyart? Miért tartott örök haragot Petőfi és Heckenast? Családi krónikaíró, iroda­lomkutató és történész is egy személyben a kanadai Mont- reálban élő magyar szárma­zású dr. Heckenast Dezső, a helybéli Loyola College egye­temi kollégium magyar nyelv és irodalom, történelem, vala­mint művelődéstörténelem ta­nára. A most 67 éves pro­fesszor a Kanadában műkö­dő Nyugat-magyarországi Szö­vetség elnöke, több nemzet­közi hetilap, kulturális folyó­irat állandó munkatársa. Rendszeres tudományos kap­csolatot tart fenn magyaror­PerczeK liflör zenélő or a ja Egy pécsi rr rr*mrr műgyűjtő ritkaságai Árverésen vett 1915-ös vasúti bérlet Szép kidolgozású, sárgás­barna bőrtok fekszik előttem, benne Ady Endre 1915. évre kiállított kedvezményes árú, éves vasúti bérletjegye. Alatta bekeretezett fénykép. A felvé­tel 1913-ban készült Mária- Grünben, és a már ekkor be­tegeskedő költőt ábrázolja, amint egy fának támaszkodik. A fénykép sarkában jól olvas­ható dedikóció: Havas bánké­nek (a Nyugat titkárnője volt) szeretettel: Ady ... Ezek a dátumok nagy nem­zeti költőnk elnehezülő életé­nek meglehetősen súlyos kor­szakát jelzik. A világháborús környezet és hangulat nyo­masztó hatását csak súlyosbít­ják magánéletének elmélyülő válságai. Bár még Léda társaságában utazik Olaszországba és Pá­rizsba, kapcsolatuk a tízes évek elején rohamosan romlik, 1911- ben pedig már Boncza Berta nevezetes levelét veszi kézhez Ady. 1912-ben kiemelkedő köl­teményével, az Elbocsájtó szép üzenettel végleg szakít szerel­mével, Lédával. Szanatóriumok­ba jár, megismerkedik Dénes Zsófiával, aki rövid időre a menyasszonya lesz. 1913-ban néhány hónapot tölt a mória-grüni szanatórium­ban, ott készült róla a kezem­ben lévő fotó. 1914-ben Csú­csára megy lánykérőbe — hasztalan. A zord apa konok, nem engedi Bertukát Adyhoz. A házasságot 1915. március 27-én mégis megkötik. Elképzelhető, hogy még az esküvőn is ott lapult ez a sár­Mi beszéltünk marul vagy ők beszéltek magyarul? Egyes szakemberek vélemé­nye szerint a történelem és régészeti tudományokat ér­dektelenség kíséri. Nos, ennek a véleménynek élénk cáfolata volt december 9-én a TIT-ben megtartott a „Kettős honfoglalás”-ról szó­ló előadás. A terem zsúfolá­sig megtelt, s akik nem fér­tek be, a folyosón szorongva hallgatták László Gyula ré­gésznek, az ELTE professzorá­nak a végig lebilincselő, ér- dekfeszítő előadását. A népvándorlás és a ma­gyar honfoglalás korának ku- kutatója arra a feltevésre ju­tott, hogy a Kárpát-medencé­ben már 2 évszázaddal a 896. os Árpád-honfoglalás előtt magyarok éltek. Bár ez az el­mélet nem újkeletű, újnak számít az indoklása, különö­sen a régészeti anyagokból következő megalapozása. A professzor végig kötetlen, közvetlen hangulatú előadó­A „kettős honfoglalás” A bizonyítékok sora és termékeny vita sóban közérthetően mondta el a hallgatók számára felte­vésének bizonyítékait. Ezek szerint 670 táján a Volga vi­dékéről és részben a Kauká­zusból a Kárpát-medencébe beáramló késő-avarok tulaj­donképpen magyarok voltak, tehát Árpád magyarjai ha­zánk területén már magya­rokkal találkoztak. Az elhangzott bizonyítékok sorából talán a legérdeke­sebbek, hogy az ősi magyar törzsneveket őrző helységek környékén csak késő-avarko- ri temetőket találtak, honfog­lalás kori magyart egyet sem. A régi magyar fejedelmi, fő­úri címerek állatmotivumai­nak ősi változatát, szintén csak a késő-avarkori sírokban ta­lálták meg. Történelmi adatok szerint a kései avar (magyar) kagán dinasztia fejedelmének egyik lánya az Árpádok famíliájá­ba ment férjhez. László Gyu­la ennek egyik bizonyítékát látja a nagyszentmiklósi kincsleletben. Az 1799-ben Nagyszentmik- lóson megtalált 23 arany- edényből álló, csaknem 10 kg súlyú kincs a bécsi Kunst­historisches Museumban ta­lálható. A kezdetben Attila kincsének tulajdonított, ké­sőbb óbolgár kincsként fel­jegyzett leletről az' ötvös el­járásokat is kitűnően ismerő László Gyula, különböző dí­szítési formajegyekből megál­lapította, hogy a két részből álló kincs egyike Géza vagy szent István ötvöseinek keze- munkája, a másik, az ún. ki­rálynői készlet pedig a késői avar korban készülhetett. A Corvina Kiadó gondozá­sában nemrég megjelent „A nagyszentmiklósi kincs" című szép kivitelű, Rácz István fényképsorozatával gazdagon illusztrált könyvében az erről szóló feltevéseit részletesen elemzi. A szerző a könyvhöz írt utóhangban és a Pécsett el­hangzott előadásában egy­aránt hangsúlyozta, hogy nem akar megállapításainak végére pontot tenni, még sok termékeny vitára, megfigye­lésre és szerencsés leletre van kilátás. Sarok Zsuzsa Kt I> ÉVES BÉRLETJEGY az 1915, É Vitt. gásbarna bőrtokos vasúti bér­letjegy a költő belső zsebé­ben . . . Hol járt, merre utazott ebben a — számára minden­képpen nehéz — évben? Nem volna könnyű hirtelenjében ki­deríteni. Tény, hogy ezt a két helyen is aláírt igazolványt mu­tatta fel a vonatkalauznak, bár­merre is ment. E mindkét — a maga nemé­ben egyedülálló — relikvia egy pécsi műgyűjtő, dr. Szalai Ist­ván orvos tulajdona. De van itt még más is: első kiadású, föl- vágatlan Ki látott engem című kötet. .. Aztán A magunk sze­relme, a Vér és arany, a Min­den titkok versei bői, a Halottak élén, A menekülő élet... Majd egy további kuriózum; Koszto­lányi Tinta című könyve — a már említett Havas Irénkének dedikálva ... A figyelmet lehetetlen egy- egy tárgyra összpontosítani. A falon megszólal Perczel Mór hajdani zenélő órája. Festmé­nyek, szobrok, kerámiák, mú­zeumi értékű bútorok, több száz éves könyvek akkurátus gerincsora botladoztatja sze­mem e kincseken. — A bérletet egy budapesti árverésen vettem — mondja Szalai doktor. — Most az Ady- évforduló közelében különösen megnőtt az érdeklődés a vele kapcsolatos relikviák és a kö­tetei iránt. Egy-egy sima leve­lezőlapért 2—3000 forintot is megadtak... A könyvesboltokban még nem kapható az a — Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásá­ban megjelenő — tanulmány- kötet, amelyben Szalai doktor neve és relikviái is szerepel­nek. Csorba Csilla „Ady száz arca” című tanulmányában kö­szönetét mond a képek rendel­kezésre bocsátóinak — többek' között Vezér Erzsébetnek, Dé­nes Zsóliának, Ady Olgának, Hatvány Lajosnénak, Kazimir Károlynak, Móricz Virágnak, Nemes Nagy Ágnesnek és ter­mészetesen Szalai István dok­tornak. Nézem a sok szép tárgyat, értékes könyvet és azon töp­rengek, merre utazhatott a „fiatal házas", bús. beteg köl­tő ezzel az igazolvánnyal 1915- ben? — B. K. — szági közkönyvtárakkal, sűrűn jár haza, így családjához is Pécsre, ahol nemrég néhány napot töltött. Pécsett kapott jutalmat Heckenast-értekezéséért. Egy életre elkötelezte magát, hogy kutassa a magyar könyvki­adás, könyvnyomtatás és könyvkereskedelem történetét. E témában több könyvet is publikált, mint A Szabad saj­tó és nyomdászai, Egy ma­gyar könyvkiadó regénye, Egy fejezet a magyar irodalmi élet történetéből címűt. Most ké­szül újabb könyvet megjelen­tetni dédapja Heckenast Gusztáv könyvkiadó halálának századik évfordulójára. A családi krónikát már az ősök is vezették és oly töké­letes, hogy a protestáns elő­dök 1648-beli Svájcból történt ideérkezése óta minden jelen­tősebb familiáris eseményt megörökítettek. Ténykedésük­ben bizonyos mértékig tükrö­ződnek a történelmi változá­sok is, tán a legtökéleteseb­ben a reformkor, 1848, majd a kiegyezés, mivel Heckenast Gusztáv a magyar könyvki­adás és -nyomtatás egyik leg­nagyobb vezéralakja. Bizonyos tényeket másképp értékel a családi iratok, le­velezések, üzleti könyvek alap­ján? —- Petőfi Sándor Nemzeti dala és a Mit kíván a magyar nemzet; vagyis a forradalmi ifjúság 12 pontja szerintem, azaz öt nyomdász-szemtanú beszámolója alapján így látott napvilágot: Länderer és Heckenast előtt nem volt titok, hogy Petőliék nyomtatni jön­nek 15-én, ezért előző este nagyon sok papírt áztattak be és másnap kora reggel készen várták a márciusi ifjakat. Ostrom és erőszak nélkül in­dult meg a szedés, hárman tüstént szedtek, ketten német­re fordítottak. Petőfi nem hoz­ta el a kéziratot és emléke­zetből írta le a Nemzeti dalt, sőt az utolsó szakaszokat a szedőknek diktálta. Közben Vasvári is vitte a leírt szaka­szokat azonnal a szedőknek. A nagy izgalomban és kava­rodásban nem csoda, hogy három sajtóhiba is becsúszott. A Petőfi Irodalmi Múzeum­ban látható egy Columbián- sajtó, de téves az adat, mert nem ezen készült a Nemzeti dal; rajta csak a 12 pontot nyomták. A Talpra magyart egy Dingler-gépen sokszorosí­tották. Nem közömbös az sem, hogy Petőfi haláláig tar­totta a haragot Heckenasttal, sőt silány fráternek nevezte a nyomdászt, mert az csak egy havi előleget adott neki, mi­kor társszerkesztőként dolgo­zott lókai mellett a Hecke- nastnál nyomtatott Magyar Életképeknél, lókai hatására fel is mondott a költőnek, mi­vel azt állították, hogy miatta az Életképek előfizetőinek a száma 1500-ról néhány hónap alatt 400-ra zuhant. Heckenast Dezső és apja is kitanulta a nybmdász-mes- terséget. tiszteletből a híres előd iránt. A közkönyvtárakat nem számítva a világ legna­gyobb Heckenast-könyvtárát alakította ki montreáli ottho­nában: csaknem kétszáz köte­tes. Nagy értékű kuriózumnak számít Liszt Ferenc egyetlen munkája magyarul, Wesselé­nyi Miklósnak A balitéletek- ről című, Bukarestben hamis impresszúmmal kinyomott és betiltott műve. Őrzi Arany ere­deti leveleit, melyeket a ki­adóhoz irt és a nyomdász raj­zait a magyar művészeti élet hírességeiről. A kanadai tudós azon fá­radozik, hogy a nyomdász egykori vidéki kúriájában, Pi- lismaróton Heckenast Irodalmi Múzeumot és Alkotó Házat rendezzenek be: tervével most már hivatalosan foglalkozik a Duna-kanyar Intéző Bizottság. — Csuti J.—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom