Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-09 / 338. szám

1977. december 9., péntek Dunántúlt napló 5 Kádár János fogadta az Amerikai Egyesült Államok nagykövetét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára csütörtökön fogadta Philip M. Kaisert, az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A látogatást a nagykövet kérte. Eltemették Vaszilevszkij marsallt Csütörtökön Moszkvában mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Alekszandr Va- szilevszkijt, a Szovjetunió mar- sallját. A kiemelkedő szovjet hadvezér hosszan tartó, súlyos betegség után, 83 éves korá­ban hunyt el. A Vörös téren megrendezett gyászszertartáson ott volt Leo- nyid Brezsnyev, Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió több más párt-, állami és katonai veze­tője, számos külföldi diplo­mata. A gyászszertartás után a marsall hamvait tartalmazó urnát a Kreml falában helyez­ték el. + BRINDISI: Hatalmas rob­banás pusztított csütörtökön az olaszországbeli Brindisi mellet­ti állami kezelésben levő Mon­tedison petrokémiai művekben. A robbanást az egyik lepárló- egységben keletkezett gázszi­várgás okozta. Szemtanúk sze­rint a robbanási követően 50 méteres lángcsóva csapott az égbe. Legkevesebb 26 ember sérült meg súlyosan és szen­vedett gázmérgezést. + HANOI: Grósz Károlyt, az MSZMP KB agitációs és pro­paganda osztályának vezető­jét, aki pártmunkás-küldöttség élén tartózkodik a Vietnami Szocialista Köztársaságban, fo­gadta To Huu, a VKP Politi­kai Bizottságának pótragja, a KB titkára, a propaganda­bizottságának elnöke. Az MSZMP küldöttsége csütörtö­kön elutazott Hanoiból. + VARSÓ: Vonatszerencsé'- lenség történt szerdán a kora reggeli órákban Lengyelor­szágban. A Katowicéből Gdy- niába tartó személyvonat Krask állomáson kisiklott és a bal­eset következtében négy utas és két vasutas életét vesz­tette. A sebesülteket a kör­nyező helységek kórházaiba szállították. Számukról egyelő­re nem adtak ki közleményt. A halálos áldozatok vala­mennyien lengyel állampolgá­rok voltak. A baleset okainak kivizsgálására bizottságot ala­kítottak. ♦ BUDAPEST: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csü­törtökön fogadta Christopher Olajiwola Hollist, a Nigé­riai Szövetségi Köztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízóle­vél átadásnál jelen volt Nagy János külügyminiszter-helyet­tes. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke fo­gadta Galambos Endrét, ha­zánknak a Bangladesi Népi Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövő­ben utazik állomáshelyére. + ADDISZ ABEBA: Az etióp főváros ipari vállalatainál lét­rehozott önvédelmi osztagok a biztonsági szervekkel együtt­működve folytatják Addisz Abeba kerületeinek megtisztí­tását az illegális ellenforradal­mi csoportosulásoktól és ban­dáktól. Az etióp hírszolgálati iroda jelentése szerint a leg­utóbbi ilyen akcióban négy el­lenforradalmárt megöltek, ki­lencet letartóztattak és nagy mennyiségű fegyvert, valamint lőszert foglaltak le. ♦ NEW YORK: Az ENSZ közgyűlése szerdán ellensza­vazat nélkül, 9 tartózkodás mellett határozatot fogadott el, amely sürgeti a világ még meglevő gyarmatainak függet­lenné válását. A tartózkodók között volt az Egyesült Állo­mok, Nagy-Britannia, Izrael, Franciaország, az NSZK. Első­sorban azt a megfogalmazást kifogásolták, amely szerint a gyaimati sorban élők „minden szükséges eszközt felhasznál­hatnak" felszabadulásuk érde­kében. ♦ BUKAREST: Szekcióülé­sekkel folytatta munkáját csü­törtökön a Román Kommunis­ta Pórt országos konferenciá­ja. A küldöttek mindenekelőtt azt a beszámolót vitatták meg, amelyet az első munkanapon Nicolae Ceausescu főtitkár terjesztett elő. Mint ismeretes, a beszámoló részletesen is­mertette Románia gazdasági helyzetét, a jelenlegi ötéves terv első két esztendejének eredményeit és az 1980-ig terjedő feladatokat. Megbukott a portugál kormány Soares lemondott Képünkön: Soares és a bukott kormány néhány tagja A portugál parlament kétna­pos vitája után, a csütörtök reggeli bizalmi szavazáson megbukott Mario Soares ki­sebbségi szocialista kabinetje, amely 16 hónapja kormányozta az országot. Mind a három nagy ellenzé­ki párt, a szociáldemokraták, a demokrata szociális centrum és a kommunista párt is a kor­mány ellen szavazott, és mivel a népi demokratikus unió egyetlen képviselője és az öt független képviselő is megvon­ta a bizalmat, Soares — csupán saját pártjától támogatva — 159:100 arányban alulmaradt. Mario Soares a vita végén, a hajnali órákban mondott beszé­dében hosszasan bírálta a két jobboldali pártot. Hangoztatva, hogy súlyos felelősség terheli őket a pénzügyi válságért. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kedvez a fasizmus előretörésé­nek és felidézte annak veszé­lyét, hogy a jobboldal „egy Pi­nochet" karjaiba hullhat. Még Soares előtt, éjféltájban szólalt fel Carlos Brito, a PKP parlamenti csoportjának veze­tője, és többek között rámuta­tott, hogy a kormány nem ta­núsított semmi hajlandóságot a kommunisták és a szocialisták közötti megegyezésre, és hogy a tárgyalásokat a szocialista párt szakította meg. „Úgy lát­szik, a kormány nem értette meg — mondotta Brilo — milyen veszélyt jelent a demokráciára nézve, ha enged a jobboldal zsarolásának ..." A szavazás után a kommu­nista párt szóvivője a PKP dön­tését indokolva rámutatott: „A kormány azt ígérte, hogy meg­védi a forradalmi vívmányokat, de nem tartotta meg Ígére­tét... hallgatólagos szövetsége a jobboldallal sorozatos táma­dást jelentett a munkásosztály ellen. Ez a törvénykezési ellen- forradalom vezette az orszá­got a pénzügyi csőd szélére". Mario Soares csütörtök dél­után benyújtotta kormánya le­mondását a portugál államfő­nek. Eanes válságülésre hívta össze a legfelsőbb forradalmi tanácsot, majd a négy legna­gyobb párt vezetőit kérette ma­gához. Mindeddig még talál­gatások sem hallhatók arról, hogy kit szándékozik felkérni az államfő az új kormány megala­kítására. Politikai megfigyelők szerint a lehetséges jelöltek száma tu­catnyi. Elképzelhetőnek tartják, hogy a Soares-kormány hivatal­ban marad anélkül, hogy tör­vényerejű rendeleteket hozhat­na, de megfigyelők azt a lehe­tőséget sem zárják ki, hogy maga Eanes áll majd az átme­neti kormány élére. + WASHINGTON: A mező- gazdasági minisztérium szei- dán bejelentette, hogy „élel­miszer segélyprogram" kereté­ben Egyinton 170 millió dol­lár értékben mintegy 1,5 mil­lió tonna amerikai búzát kap — jelentős részben hitelbe. ♦ HAVANNA: A Havanná­tól mintegy háromszáz kilo­méterre keletre fekvő Cien- fuegos tartományt kereste fel szerdán a Biszku Béla vezeté­sével Kubában tartózkodó ma­gyar pártküldöttség. 21. Mi, gyerekek segí­tettük vinni a lőszeres ládá­kat. Rövid tusakodás után ki­szabadították a munkásokat, a tiszteket a köpködő asszonyok között vezették végig a koló­nián a János kúthoz ... A kolóniára gondolok. Cas- siánra. Mielőtt bejöttem Pinté­rékhez, végigsétáltam a koló­nián. Úgy magasodik Káposz­tás völgy fölé, mint egy szikla­orom. Nagy-Cassiánban öt sor ház van. A legrégibb DGT-há- zak. Fagerendás mennyezet, szoba-konyha, szemben a suf­ni. A felszabadulás előtt a Scheffer pék sütötte itt a ke­nyeret, segédje'-« béna Schein Jóska volt. Két mankóra tá­maszkodva dolgozott. Sterrék- nél lángost is sütöttek. Akkora volt egyik-másik, mint a kocsi­kerék. A gyerekek uszályként lógtak anyjuk szoknyája mel­lett, barátaik lemaradva csa­patostul követték őket, míg­nem a borsos, paprikás lán­gost a bányászasszonyok szét­tördelve el nem osztották kö­zöttük. Valamikor négy bolt is volt Cassiánban: a Hajnal, a Bosnyák, a Horváth és a Hercegh ... A Fekete hegytől jövet lej­tős köves út vezetett Cassión felé: a nyomós kúttól jobbra Kis-Cassián, balra, az egykori meddőhányó felé a cassiáni akna állt, tovább menve Nagy- Cassiánba jutott az ember. Az előbbiben három sor ház, az utóbbiban 5 sor ház állt. Hat­száz ember élhetett itt... Pintérék a kultúrhózban lak­nak, itt a Bittner Alajos út menti DGT-hózak valamivel jobb állapotban vannak, tá­gasabbak is, mint a kolónián. Pintér Rajmár nyugodtan hagy elkalandozni, hallgat. Itt élte le életét, soha nem jutott el Budapestre, Pécsről mindössze négyszer utazott el, évek múl­tak el, hogy Cassiánból bené­zett volna a városba.- A „bosnyák ezred" 18- ban leverte a lázadást, a bá­nyászokra nehéz idők vártak ... — Szerb megszállás! Csillés­ként dolgoztam 60 százalékos bérért, a „barátság fejtések­ben” kétrét görnyedve csúsz- tunk-másztunk, olyan alacso­nyak voltak, hogy a bánya­mester egyszer sem jött oda. Harmincötben a Ferenc és Miska bátyámmal együtt vol­tunk a IV. szinti rakodón a több bérért éhségsztrájkba kez­dett bányászokkal. Az örege­ket, betegeket kiküldtük, de voltak szépszámmal kishitűek is, akik a harmadik nap mór feladtak volna mindent. Az ak­nába csöveket húztunk át, a kas nem tudott mozogni. Kette­sével jártuk a bányát, nincs-e víz.. . Becsaptak bennünket, mindent megígértek, s amikor kiszálltunk, semmit sem kap­tunk. Elvitték közülünk Bittner Alajos jó barátomat, soha nem jött vissza. — Nehéz világ volt. Papirru- hában, fapapucsban jártunk dolgozni. A salétromos víz úgy kimarta lábunkat, hogy egy seb volt az egész. (Folytatjuk) KOZ L E NI E ■u a burundi külügyminiszter magyarországi látogatásáról Albert Muganga, a Burundi Köztársaság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghívására 1977. december 5-7. között hivatalos látoga­tást tett hazánkban. A burun­di külügyminisztert fogadta Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke. A közlemény többek között hangsúlyozza: A két miniszter tájékoztatta egymást országaik belső hely­zetéről. Nagyra értékelték né­peiknek a fejlődés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A kül­ügyminiszterek véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az afrikai kontinenst érintő problémákra. A kétol­dalú kapcsolatokat áttekintve a külügyminiszterek megálla­pították, hogy az országaik együttműködését a jövőben bő­víteni lehet. Az igények és a lehetőségek ismeretében tanul­mányozni fogják a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesz­tésének konkrét lehetőségeit. Megelégedéssel állapították meg, hogy az enyhülési folya­mat tovább erősödik. A két fél teljes egyetértésben állapí­totta meg, hogy az enyhülés kedvező körülményeket terem­tett a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a békéért küzdő erők nagyfokú aktivizálódásához. E harc ered­ményeként új szakaszába lé­pett Afrika független országai­nak küzdelme a tényleges nem­zeti és politikai függetlensé­gért, a fajüldöző rendszerek el­len. Afrika számos független országa és népe jelentősen hozzájárul az imperializmus és a neokolonializmus elleni vi­lágméretű harchoz. A külügy­miniszterek elítélték a fajül­döző rendszerek politikáját és KÜLGI1ZDI1SÚ6 A közelmúltban panaszkodott a pénzügyminisztériumnak a National Steel Corporation, hogy a belga, frantia, nyugat­német, olasz, holland és brit acélipari vállalatok dömping- módszerekkel értékesítik termé­keiket az Egyesült Államokban. A hatalmas acélipari egyesülés azt kérte, hogy a pénzügymi­nisztérium rendelje el a vizs­gálatot (kül- és belföldön al­kalmazott ár, külföldi ár és ter­melési költség) ahogyan azt az államok törvényei előírják. A bejelentés szerint az említett országok vállalatai horganyzott lemez esetében 47, hidegen hengerelt árunál pedig 43,5 százalékkal lépik túl a döm­pingárak határát. E bejelentés ismét felkavarta a protekcionizmus problemati­káját, foglalkoztak vele kormá­nyok, EGK-fórumok, a Nemzet­közi Valuta Alap, a GATT, Car­ter elnök sajnálkozva jegyezte meg, hogy Japán nem hajlandó önként korlátozni az Egyesült Államokba irányuló kivitelét. Egyöntetűen megállapították, hogy a protekcionista intézke­dések nem bizonyultak haté­kony eszköznek a gazdasági fejlődés ösztönzésére és a mun­kanélküliség csökkentésére, mi­vel a rövid távon elérhető ered­ményeket hosszabb távon a nemzetközi szabadkereskede­lem alapjait veszélyeztető tor­zulások ellensúlyozzák. A dömpingáras hatás az Egyesült Államokban az acél­ipart sújtja talán a legna­gyobb mértékben. Az acélipari termékek behozatala 1970. és 1976. között 1,9 milliórdról 3,8 milliárd dollárra emelkedett és az amerikai cégek azt állítják, hogy a japán, francia és olasz vállalatok olykor 30 százalékkal olcsóbban értékesítik az Egye­sült Államokban termékeiket, mint amennyiért odahaza árul­ják. Mivel magyarázható a kül­földi betörés az amerikai piac­ra és az acélipar válsága? Az acélipar vezetői szerint: a be­hozatal növekedése az olcsóbb aggodalmukat fejezték ki az Afrika egyes részein kialakult feszültséggócok miatt. Támoga­tásukról biztosították a problé­mák békés megoldására irá­nyuló kezdeményezéseket. A két fél kinyilvánította, hogy a jövőben is támogatni fogja Zimbabwe, Dél-Afrika és Na­míbia népeinek a nemzeti füg­getlenségért és szabadságu­kért folytatott harcát. Hangsúlyozták, hogy az an- tiimperialista, antikolonialista harc sikerének legfőbb zálo­ga a világ haladó erőinek egy­sége. A burundi külügyminiszter meghívta Púja Frigyest, tegyen hivatalos, baráti látogatást a Burundi Köztársaságban. A magyar külügyminiszter a meg­hívást elfogadta. érkezett A Német Demokratikus Köz­társaság párt- és állami kül­döttsége Erich Honecker ve­zetésével csütörtökön hivata­los, baráti látogatásra a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságba érkezett. A phenjani repülőtéren a küldöttség tagjait Kim |r Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, köz- társasági elnök, valamint a KNDK más párt- és állami vezetői fogadták. A nagyok marakodása árak miatt, a növekvő belföldi munkabér és lemaradás a kor­szerűsítés terén. Az állapotok ellen az érdekelt és érintett amerikai cégek különfélekép­pen próbálnak védekezni: a Youngstown Sheet and Tube a növekvő importra hivatkozva beszüntette tevékenységét és ezzel ötezer munkást tett ki az utcára: a Zenith tv-készülék gyár 5600 munkást bocsátott el arra hivatkozva, hogy a Carter kormány nem korlátozza a ja­pán cégek bevitelét: a Gene­ral Moiors, a Ford és a Chrys­ler ugyancsak a külföldi kon­kurenciára hivatkozva folya­modnak tömeges elbocsátások­hoz; az amerikai cipő- és tex­tilipari vállalatok az EGK és a harmadik világ országait vá­dolják tisztességtelen kon­kurenciával. Ezzel a sornak még nincs vé­ge, mert az Európai Gazdasági Közösség pedig a fejlődő or­szágokat vádolja dömpingke- reskedelemmel, melynek követ­kezménye volt, hogy 1973. és 1976. között 438 ezer textilipari munkást kellett elbocsátani. A gépkocsi-kereskedelem feszült­sége Anglia és Japán között most némileg csökkent, mert megállapodtak, hogy Japán a kereslet 10 százalékát elégíti ki, de ugyanakkor a japánok a luxemburgi birósághoz fordul­tak: Olaszország jogosan kor­látozza-e a japán gyártmányú motorkerékpárok behozatalát. Se protekcionizmus, se sza­badkereskedelem? Válság, amelyen egyelőre nem tudnak úrrá lenni a tőkés világban. K. J. Erich Honecker a KNDK-ba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom