Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-07 / 336. szám

1977. december 7., szerda Dunántúli napló V 3 A kollégiummá válás útján Tíz év a pécsváradi szakmunkásképzőben N ovember 7-én kol­légiummá avatták a Pécsváradi Mezőgazda­sági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet diákotthonát. Az elneve­zés megváltozása tudato­sabb pedagógiai munkát, fejlett diákönkormányzatot feltételez. Látogatásunk­kor arra kerestük a vá­laszt, hogyan tesz eleget ezeknek a feltételeknek a pécsváradi intézet. — Lassan nem lesz olyan téesz vagy gazdaság Bara­nyában, ahol ne köszönnének ránk a régi tanítványok — mondja Heiner Tiborné, az in­tézet igazgatóhelyettese, és ez a tény sok mindenre rávi­lágít. Arra is, hogyan lépett elő kollégiummá a szakmun­kásképző diákotthona. Megállják helyüket 1966 nyarán született a Ba­ranya megyei Tanács hatá­rozata az iskola megalapítá­sáról, melynek Baranya me­gyét kell ellátnia szakképzett, jól felkészült állattenyésztő szakmunkásokkal. Ez a feladat ma sem változott, noha 1972- ben húsipari termékgyártó, majd baromfifeldolgozó, idén pedig söripari szakmákkal bő­vült a képzési profil. — Milyen szerepet kapott a diákotthon az iskola életében? — Az iskola több okból bentlakásos. Nemcsak szak­mai, hanem politikai, kulturá­lis és sporttéren is többet kell adnia, mint egy pusztán oktató intézménynek. Tanulóink többszörösen hátrányos hely­zetből érkeznek: kedvezőtlen családi körülmények, osztatlan iskolák, állami nevelőotthonok környezetéből. Az iskolának és a vele együttműködő, nem különálló diákotthonnak tehát igen sok pótolni valója van. A kollégiumnak ki kell egé­szítenie az iskola nyújtotta szakmai képzést. Egyénileg is foglalkoznunk kell minden ta­nulóval, nem egyszer pótol­nunk kell a családot is. — Mi a tapasztalatuk az itt végzett diákokról? — A termelésbe kikerülve általában nemcsak szakmai­lag állják meg a helyüket, ha­nem tapasztalatuk van a köz­élet feladatairól, a KlSZ-mun- káról is. Felnőtté érnek Nehéz érzékeltetni azt a nagy feladatot, amit ennek az iskolának teljesítenie kell a szakmunkásképzés területén. Jól felkészült, több diplomás mérnök-tanárai nemcsak el­méleti, de alapos gyakorlati képzést adnak az itt végző diákoknak. Sok szó esik ar­ról, milyen nagy öröm azt látni, hogy az eldugott fal­vakból érkező, nem éppen je­les bizonyítványé tanulók ho­gyan érnek felnőtté az itt el­töltött három év alatt. Ho­gyan tanulják meg nemcsak a nagyüzemi munka minden csínját-bínját, de leckét kap­nak közéleti szereplésből, em­beri magatartásból is. És eb­ben a folyamatban nem el­hanyagolható az a szerep, amit a kollégiummá alakult diákotthon végzett a tíz év alatt és végez továbbra is. A kezdeti és talán a legnehe­zebb tíz évben Császár János vezette a diákotthont. A je­lenlegi kollégiumvezető, Csor­dás József egy éve került ez intézethez. A kollégium főépületében tisztaság, kellemes, otthonias környezet fogad. A gyarapodó anyagi erőkből szép környe­zetet sikerült kialakítani: sző­nyegek, képek, beépített szek­rények, az ágyakon színes plé­dek. A pincehelyiségben ki­épített hangulatos klubban az elsősök Kilián-köre tart fog­lalkozást a KISZ-tagfelvételek előkészítésére. A diákok egy része irodalmi estről érkezik a kultúrházból, egy másik cso­port KRESZ-oktatásról. Jogo­sítványt akarnak szerezni, és rövidesen autót is, hiszen lesz hozzá elég pénzük. Jól fizetik nemcsak az állattenyésztőket, de a húsiparban és az élel­miszeripar más ágazataiban dolgozókat is. Sípos Ágnes harmad­éves szarvasmarha-tenyésztő tanuló. Komlói lány. Hogyan jutott eszébe vajon, hogy ál­lattenyésztőnek menjen? — Magam is sokat gondol­kodtam ezen. Az édesanyám varrónőnek akart adni, apu pincérnek, a bátyáim taxi­sofőrnek vagy kárpitosnak szántak. Én viszont nagyon szerettem mindig az állatokat, és sokat törtem rajta a fejem, hol is foglalkozhatnék velük. Még állatidomár is akartam lenni, de nem találtam olyan iskolát, ahol ezt tanulhattam volna. — Városi lány létedre a vi­déki életet is vállalnád a ta­nult szakmádhoz? — Nem akartam én soha városban maradni. Azt hiszem falun is megtalálom azt az életformát, amit szeretnék. Dombi Ildikó harmadéves baromfifeldolgozó az újonnan megépült pécsi üzemről ára­dozik: — Láttuk a baromfifeldol­gozót Hernádon, Kecskemé­ten, Békéscsabán, de egyik sem olyan univerzális, mint amilyen a pécsi. A holland Stork-vonal nagyon sok kézi munkát helyettesít. Nagy örömmel készülünk ebbe a gyárba, s aztán az érettségit is megszerezhetjük itt, a régi is­kolában. További fejlesztés i Az intézet régi épületekben dolgozik, a kollégium is négy helyen van szétszórva. De rö­videsen felépül az új iskola. — Szakaszolva, két ütem­ben kezdik meg az építését — mondja dr. Breznieczki Jó­zsef. — Ebben az ötéves terv­ben négy tantermet, a szer­tárakat és irodákat adják át. Tavasszal tanműhely építését kezdik meg az új iskola terü­letén. — Mi az intézménynek és az itt végző fiataloknak a perspektívája? — kérdeztük végül az intézet igazgatójá­tól. — Kielégítő a jelentkezők száma a hús-, söripar és a baromfifeldolgozó szakmákra. Igen nagy továbbra is a me­zőgazdasági nagyüzemek szak­emberigénye. A telepek szép fizetéssel várják a fiatalokat. Ez vonzó, de ugyanakkor a munka sok lekötöttséggel, ün­nepnapi műszakokkal jár. A tíz év alatt végzett ezer ta­nulónk ötven százaléka mégis megmaradt a szakmában, és ez nem kisebb a másutt ta­pasztalható fluktuációnál. Sok fiatal, a végzettek 35 százalé­ka továbbtanult, leérettségi­zett, hárman főiskolai végzett­séget is szereztek. Nem reked meg tehát az itt végzett fia­tal, rajta múlik, mire viszi. Cállos Orsolya Szabadtéri testnevelés, reményekkel... Alakítják az építkezés helyét és ablakkeretek sorakoznak a törmelékkupacok között. Meg­kezdődött ugyanis az iskola két épületszárnya közötti ház bon­tása. A gyerekek óvatosan ki­kerülgetik a „csatateret”. Szigetváron a Rákóczi utcai általános iskolába az új, Le- nin-lakótelepi iskola megnyitá­sa óta „csak” 800 gyerek jár. Ennyien veszik igénybe hetente háromszor - az egyéb tömeg­sport-foglalkozásokról ne is beszéljünk — a „szabadtéri” tornatermet, esős időben a fo­lyosókat, zsibongókat. A téli hónapok idején a folyosók hő­mérséklete néha a fagypontig süllyed. Állandó meleg terem még a vetkőzésre sincs bizto­sítva, egyszer a magyar, más­kor a biológia stb. szaktante­remben vetkőznek a gyerekek. — Régi gondja iskolánknak a tornaterem hiánya — mondja Harmati József igazgató. — So­kat foglalkoztunk már vele, de nemcsak mi, hanem a tanácsi szervek is. Tíz évvel ezelőtt föl­hívást intézett a városi tanács a lakossáqhoz, hogy társadalmi hozzájárulással segítsék a tor­naterem üqyét. Az ilyen módon összegyűjtött mintegy félmillió forint azonban méq a két is­kolaszárny közötti öreg ház ki­sajátítására sem volt elegendő. Ugyanakkor elkészült egy terv­dokumentáció is, amely ma már sem éoitéstechnológiai szem­pontból, sem költségkihatását illetően nem helytálló. — Hogyan jutottak el mégis a bontásig? — Hosszas huza-vona után ebben az évben sor került a felettes szerveinktől kaDOtt egy­millió forint összegen <í szóba n- forqó régi ház kisaiátítására. Először olyan meqoldásra is gondoltunk, hoqv az éoületek jobb állapotban lévő részeit át­menetileg megtartjuk öltöző helyiségnek. Az alaposabb vizs­gálatnál aztán kiderült, hogy az épület rossz állapota miatt eqyetlen helyiséq sem alkalmas erre. Ezért úgy döntöttünk, hogy az öreq házat minden tartozékával együtt szocialista brigádoknak adjuk lebontásra. A bontási munka rohamos ütemben történik. Eqvelőre fon­tosnak tartjuk azt is, hogv meg­teremtsük a majdani építkezés helyét. Hogy abban a pillanat­ban. amint lehetőség nyílik rá, ne leqyen ckadálya az építke­zésnek. — Mikorra várható ez a le­hetőség? — Bízunk benne, hogy minél előbb. Hegedűs Magdolna ß TIT újjáalakulásának 25. évfordulójára készül Jövőre ünnepli újjáalakulá­sának 25-ik évfordulóját a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat. Az évforduló kapcsán Kurucz Imre, a TIT főtitkára az MTI munkatársának elmondot­ta : — Negyedszázada alakult újjá a Természet- és Társada­lomtudományi Ismeretterjesztő Társulat, amelyben először a Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagjai jelentették a TIT bázisát. 1953 szeptemberé­től megalakultak a TIT köz­ponti szakosztályai, majd ké­sőbb a megyei és városi szer­vezetei is. 1954-ben a TIT ke­retei között merőben új tarta­lommal kezdődött meg a sza­badegyetemi oktatás. Oly nagy volt az érdeklődés, hogy a várt néhány száz jelentkező helyett több mint 6800-an iratkoztak be. Az 1956—57-es tanévben a szabadegyetem nyelviskolája is megkezdte oktatását mint­egy 3100 hallgató részvételé­vel. Társulatunk taglétszáma nap­jainkban meghaladja a 27 600-at. Az iskola udvarán nagy a nyüzsgés. Tornatrikós, melegí­tés gyerekcsoportok mindenütt, kosárra dobnak, futballoznak, odébb vezényszóra szabadgya­korlatokat végeznek. Azt hihet- né a kívülálló, sportnapot tar­tanak az iskolában, pedig csak testnevelés óra van. Egyszerre három osztálynak. (Ennyi majd­nem minden órára jut, akár­hogy csűrik-csavarják is az órarendkészítést.) Valamivel távolabb téglara­kások, egymásra halmozott ge­rendák, lécek, csatornák, ajtó-, H étfőn este kivételesen azok jártak jobban, akik rádión keresztül és nem a helyszínen hallgat­ták a Pécsi Filharmonikus Ze­nekar hangversenyét. A sport- csarnokban ülők csak sejtették, hogy magas színvonalú koncert résztvevői, a rádióhallgatók azonban élvezhették is. Ami ugyanis számunkra elveszett a visszhang nélküli térben, azt a rádió mellett ülőkhöz el tudta juttatni a tucatnyi kiváló mik­rofon. A helyszínen kétezren lehettünk, a rádiót sokkal töb­ben hallgatták. Szóljon hát a beszámoló arról, amit a hely­színen csak sejteni, a rádióban viszont hallani is lehetett. Az ünnepi hét nyitóhangver­senye a valamikor évekig Pé­csett élt Maros Rudolf ez al­kalomra írt Töredékek című művének bemutatójával kez­dődött. A jórészt hagyományos eszközökkel komponált műből első hallásra a míves szerkesz­tés és a hangszerelés színessé­ge ragadott meg. Borisz Petrusanszkij fiatal szovjet zongoraművész a meg­szokottól eléggé eltérő értelme­zésben játszotta Beethoven G-dúr zongoraversenyét. Apró­lékosan cizellált dallamformá­lása, könnyed, elegáns billen- tése mozarti, sőt helyenként schuberti színeket lopott be Beethoven zenéjébe. Amennyire vitatható e túlzott finomság a szélső tételekben, annyira ki­váló eszköznek bizonyult a kö­zépsőben : döbbenetessé fokoz­ta a híres párbeszéd drámai­ságát. Ez a tétel a beethoveni művészet egyik csúcsa. A zon­gora megindítóan szép, meg­történ könyörgő hangja, és az azt meg-megszakító könyörtelen zenekari refrén éles ellentétére már a kortársak felfigyeltek: benne az alvilágban bolyongó Orfeusz és a sötétség hatal­mainak párbeszédét vélték fel­fedezni. Petrusanszkij leírhatat- lanul szépen játszotta ezt a részt. Bartók Cantata Profanájá­nak főszereplője a kórus. A Magyar Rádió énekkara már sokszor előadta, nagyszerűen tudja ezt a művet. Ezúttal is eszményien tisztán, ritmikailag kifogástalanul és nagyon kife­jezően énekeltek. A nézőtérről hallgatva ugyan a zenekar gyakran fedte őket, a rádió­ban ezt bizonyára kiegyenlítet­ték. A férfikar, különösen a tenor szép hangszínére még a rossz akusztikai viszonyok kö­zött is fel kellett figyelnünk. Nagyon tetszett Fülöp Attila hajlékony tenorszólója. A leg­nagyobb dicséretnek szánjuk, ha azt mondjuk: helyenként, mint például a zárómotívum mesterien megoldott felszálló ívében Réti József felejthetet­len előadását idézte emlékeze­tünkbe. Teljesen megoldottnak éreztük Sólyom Nagy Sándor szólóját is. A Pécsi Filharmonikus Zene­kar jó formában, az ünnepi alkalomhoz méltó színvonalon muzsikált. Breitner Tamás vé­gig biztos kézzel irányította együttesét, a Cantata Profana összefogott, jól felépített elő­adásával különösen remekelt. Dobos L. nyitóhangversenye A zenei hét Pécsi könyvpremier Balett­lexikon Tánckultúránk fontos eseménye a Zeneműkiadó gondozásában most meg­jelent Balettlexikon: Horst Koegler munkája. A művet a nemzetközi kritika a je­lenlegi leggazdagabb kézi­könyvnek minősítette. A ne­ves nyugatnémet szakíró munkája az első magyar nyelvű balettlexikon. Ma­gyar kiadásában mintegy 3000 címszó ismerteti az egyetemes balettművészet kezdeteitől napjainkig a legnevesebb társulatok, intézmények, nemzeti ba­lettegyüttesek, koreográfu­sok, balettmesterek, kom­ponisták, díszlet- és jelmez- tervezők, s főként előadó- művészek adatait, munkás­ságát, valamint a legfon­tosabb táncműveket és szakkifejezéseket. A lexi­kon terjedelme 780 oldal, óra 110 Ft. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban kapható, A körülmények úgy ala­kultak, hogy a kötet „pre­mierjét" Pécsett tarthatják meg. December 8-án, csü­törtökön a Balett ’ZZ elő­adása előtt és a szünetek­ben a Pécsi Nemzeti Szín­ház első emeleti büféjé­ben árusítja a Balettlexi­kon című kötetet a pécsi Idegennyelvű és zenemű könyvesbolt. A kötet már nap közben is kapható ebben a boltban. A könyvpremieren jelen lesz a szerző, Horst Koeg­ler, akivel előadás előtt, délután 5 és 6 óra között az idegennyelvű könyves­boltban, este a színházban dedikáltathatja megvásá­rolt kötetét a közönség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom