Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-05 / 334. szám
Edzésnapló száznégyezer kilométerig Schirilla Pécsre fut Fiát edzi, akit követőjének tart Éveken át nem hallottunk róla. Ám a közelmúltban ismét szárnyra kapta nevét a hír: Schirilla ismét fut. Igaz nem hosszú távnak vágott neki, két fiával mindössze tizenöt kilométert tettek meg Budapesttől Nagytétényig. Rendhagyó módon érkezett tehát az élménybeszámolóra. Néhány nappal később Szabó Endre pápai műszerész Balaton körüli futásánál töltötte be a tanácsadó szerepét, s mikor érezte, hogy fiatal utódja fárad, maga is mellé állt: háromszor húsz kilométert közösen futottak. — Hosszú futásaira sokan szívesen emlékeznek, ugyanakkor izgalmakat rejtegető különleges vállalkozásait sokan megmosolyogták. — Annak idején még a családom is furcsállta kezdeményezésemet. Ennek ellenére nekem tetszett, hogy vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Őszintén szólva brahista voltam. Még aktívan atlétizáltam a Vasasban, szinte minden számban rajthoz álltam, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem értem el kiugró eredményeket. A hosszú futásaimat viszont másképp értékelem. Említhetném a moszkvai, a varsói vagy akár a bécsi utamat. Utóbbira vagyok a legbüszkébb: huszonnégy óra két perc alatt tettem meg a Budapest—Bécs közötti 267 kilométeres távot. E vállalkozások lehetővé tették számomra azt, hogy kiismerjem magam, megtudjam azt, hogy mikor következik be a krízis és azon hogyan, milyen módszerrel lehet átjutni. Megfigyeltem, hogy nyolcvan kilométer lefutása után következik be a teljes fizikai fáradtság érzete, összerázódik a gyomor, fokozódik az epetermelés, ekkor jelentkezik először a hányinger érzése. Ilyenkor nem egyszer azt képzeltem magamban, hogy nem adhatom fel, mert egy hatalmas stadionban futok, ahol zsúfolt lelátókon tízezrek várják érkezésemet. Lehet, hogy mindez nevetségesnek tűnik, de ahhoz, hogy a fáradtságérzést leküzdje az ember, ilyesfajta koncentrációra is szükség van. — Ön tulajdonképpen még fiatal. Mindössze harmincnyolc éves. Ennek ellenére abbahagyta az atlétizálást. Miért? — Egy-egy hosszabb távra való felkészülés hosszú időt igényelt, elsősorban annak megszervezése miatt. Beleuntam a levelezésekbe, a sok telefonálgatásba. — Ki fogja átvenni az ön szerepét? Lesz-e egy új Schiri Ha? '— Már van. A kisebbik fiam, a „Fanyűvő". Hároméves kora óta rendszeresen foglalkozom vele, én vagyok az edzője. Nogy fantáziát látok a fiúban, rettenetesen sokoldalú: lehet gerelyhajító, gát- vagy távfutó, akár távolugró is. A napokban hat métert ugrott távolba az Olimpiai csarnokban. Különben rendszeresen futok vele és a környékbeli srácokkal. Legutóbb húsz kilométer volt a táv — Pasarét, Hűvösvölgy-Nagyrét, Mátyás király vadaskertje, az Orosz- lónszikla és vissza —, mindössze százötven méterrel tudtam csak megelőzni Tamást. Nagyon kifutottam magam és csak azért sikerült ekkora előnyre szert tennem, mert hűvös időben gyorsabb vagyok. — Ezek szerint „magánedzőként" ténykedik? — Pontosan. Ugyan kitűnőre végeztem a Testnevelési Főiskolát, ennek ellenére öt éve nem kapok szakedzői megbízatást. Talán azért, mert nem vagyok egy könnyű ember. Holott amit vállaltam, azt mindig végre is hajtottam. Évekkel ezelőtt arra vállalkoztam, hogy Szegednél átúszom a zajló Tiszát. Telexen kaptam az értesítést, hogy beállt a jég. Visszaüzentem, hogy robbantsák föl! A két parton negyvenezer ember kísérte figyelemmel hogyan küszködök a jégtáblák között... — ön több mint tíz esztendőn át hivatásos gépkocsivezetőként dolgozott. Volt taxis, Nagytétényben gebines vendéglős. Gondolom nem keresett rosszul. Miért hagyta ott a vendéglátóipart? — A „Fanyűvő” miatt, mert a főnököm nem engedett el a versenyére. A feleségem sem értett egyet velem. A Sportpropaganda Vállalatnál kevesebbet keresek, de most legalább többet foglalkozhatok Tamással. Fél éve dolgozom itt, szerkesztő vagyok. Feladatom a szövetségi kiadványok összeállítása, nyomdakész állapotba hozása, továbbá én szerkesztem azokat a propagandaanyagokat is, amelyek a magyar sportot hivatottak népszerűsíteni. — A magyar atlétika évekkel ezelőtt Európa élvonalába tartozott. Hogyan Ítéli meg a mostani helyzetét? — Az egész magyar atlétikában, akik serdülő korukra kiugró eredményeket értek el, később visszaestek. A közép- és hosszútávfutóknál az edzők korai és látványos eredményekre törekednek, túlhajtják az atlétákat, ami később visz- szaüt. — Gondolom ön is vezetett edzésnaplót. Mikori az utolsó bejegyzés? — 1974-ben zártam, amikor Kassára futottam: addig száznégyezer kilométert hagytam magam mögött. — Sok pécsi olvasónk emlékezik arra, hogy évekkel ezelőtt a PVSK-pályán rendezett SZUR-ra labdával a hóna alatt érkezett. Ebben az esztendőben újjáélesztettük e hagyományt. Eljönne-e a jövő évi pécsi SZUR-ra? — Szívesen. Hány kilométeres távot kellene lefutnom? — Százkilencvenhatot. — Rendben van, vállalom. A Lánchídnál lévő 0 kilométertől indulok és három nap alatt teszem majd meg a távot. Természetesen az újságírók csapatában szeretnék játszani, hiszen szerkesztő vagyok. Salamon Gyula Előrejelzés 19T8-ra, 19T9-re Zsúfolt labdarúgóprogram Dr. Garai Vilmos, az MLSZ intéző bizottságának tagja két jelentős labdarúgóeseményen vett részt a közelmúltban. Frankfurt am Mainban került sor arra az értekezletre, amelyen megtárgyalták azt a nemzetközi program- tervezetet, amely a VB előtti holt szezont töltené ki. A jelentkezési határidő január 15. Utána készül el a csoport- beosztás. Franciaország 16, az NSZK és Svédország 14— 14, Hollandia 10, Olaszország 8 vagy 10, Magyarország 4, Jugoszlávia 2 klubcsapat indulását tervezi. A torna májusban kerülne lebonyolításra. 1978 februárjában készül el a végleges terv és a csoportbeosztás. Az EB-sorsoláson is jelen volt az MLSZ képviseletében dr. Garai Vilmos és megbeszélést folytatott a szovjet, a görög és a finn szövetség képviselőivel. A tervek szerint 1978. szeptember 20-án lesz a finn—magyar, október 11- én a magyar—szovjet EB- csoportselejtező, majd novemberben menne Görögországba csapatunk. A visszavágók 1979-ben: magyar— finn szeptember 26., szovjet —magyar október 17., végül a görögök novemberben jönnének Budapestre. Az időpontokat még jóvá kell hagyni az érdekelt szövetségeknek. A magyar csapat iránt nagyon megnőtt az érdeklődés. A lengyelek és a norvégok még a VB előtt szeretnének találkozni válogatottunkkal. !!!l|iÍ||||ÍÍ lliiiiil ri§i; kézilabdporna Kupagyőztes a YS Trnava Az Universitas PEAC és az egységes egyetemi és főiskolai sportegyesület ünnepsége alkalmából nemzetközi női kézilabda döntőre került sor a városi sportcsarnokban. A kétnapos tornán részt vett a csehszlovák VS Trnava, a területi bajnokság 4. helyezettje, a Szekszárdi Spartacus NB II., a Pécsi BTC NB l-es és a rendező egyesület NB ll-es csapata. A nyitó mérkőzés a VS Trnava-Pécsi BTC találkozó, volt, melyen a vendégek jó játékkal, biztosan győztek a gyengélkedő pécsi csapat ellen. Igazságos pontosztozkodással végződött a Szekszárd- U. PEAC és a PBTC-U. PEAC találkozója is. Vasárnap a VS Trnava-Universitas PEAC mérkőzéssel folytatódott a kupadöntő. A csehszlovákok ezúttal is megérdemelten szerezték meg a győzelmet, előbb a pécsiek, majd a szekszárdiak ellen, és így veretlenül az első helyen végeztek. Jó iramú, színvonalas mérkőzést hozott a második helyet eldöntő Szek- szárd—PBTC találkozó. A magasabb osztályban szereplő pécsieknek ezúttal sem ment a játék, győzelem nélkül a 4. helyen végeztek. Eredmények: VS Trnava—PBTC 18:11, Szek- szárd-U. PEAC 17:17, Universitas PEAC-PBTC 8:8, VS Tmava-U. PEAC 16:12, VS Trnava-Szekszárd 14:11, Szek- szárd—PBTC 19:17. A torna végeredménye: 1. VS Trnava 6 pont, 2. Szekszárd 4., 3. Universitas PEAC 2., 4. PBTC 1. A torna legjobb góldobójának Vriniska, a legjobb kapusnak Riskova, legtechikásabb játékosnak Klics (PEAC) bizonyult, A VS Trnava játékosa magasra ugorva lövi át az Universitas PEAC csapatának védőfalát. Fotó: Arató sportszerűségben a szekszárdi csapat végzett az első helyen. Hazaérkezett egyhetes külföldi szerepléséről a PMSC NB •l-es férfi kézilabda csapata. A piros-feketék a lengyel Po- gon Zabrze vendégeként nemzetközi tornán vettek részt. Az első mérkőzésen 32:27 arányban vereséget szenvedtek a vendéglátóiktól, a második találkozón 31:28 arányban győztek a jugoszláv Partizán ellen, és végeredményben a második helyen végeztek. Kovács Miklós Helyi szemüveggel mást lehet látni? Nem volt elég kemény a somogyi ököl Az év mérkőzése következik Kaposvárott Pályázatot hirdetünk •• I #3T • főkönyvelői munkakör betöltésére Feltételek: felsőfokú végzettség, vagy mérlegképes könyvelői oklevél és legalább ötéves szakmai gyakorlat. A pályázatokat életrajzzal együtt kérjük beküldeni „NAGYÜZEM” jeligére a Hunyadi úti Hirdetőbe. Az idei ökölvívó CSB — amely bizony elég vegyes érzelmek közepette jutott el a csoportküzdelmek befejezéséig, szombaton a nagy döntővel folytatódott. A csoportok 1-3. helyezettjei kezdték meg küzdelmeiket, hogy eldöntsék, a 6 csapat közül melyik öt marad állva. Ez az öt együttes, a Bp. Honvéd csapatával kiegészülve, lesz majd 1978-ban „az igazi csapatbajnokság" szereplője. A nyugati csoport második helyezettje, a Kaposvári Dózsa az első fordulóban Gyöngyösön lépett szorítóba. A Kaposvárott is nagy érdeklődéssel várt találkozón a végén az jött ki, hogy talán nem is olyan kemény a somogyi ököl, mint ahogy azt sokan hitték. A nehézsúlyú versenyző nélkül kiálló kaposváriak 14:8 arányban vereséget szenvedtek a Honvéd Zalka SE-től. Kiss István, a K. Dózsa ügyvezető elnöke úgy mondotta, hogy a katonai szolgálatra bevonult papirsúlyú Vladár nélkül Gyöngyösön 12:10 arányú vereségre számítollak. A Dózsánál abban reménykednek, hogy ezt a hátrányt a hét végén a kaposvári visszavágón le lehet dolgozni. A nagyarányú győzelemmel a gyöngyösiek viszont feladták a leckét Hergert Jenő edzőnek és tanítványainak, akik közül Gyöngyösön igazában a csapatkapitány Ferstek, aztán Budai és az ifjú üstökös Rákosa vizsgázott jól. Rákosa például az első menetben kiütötte ellenfelét. A csapatot elkísérő kaposváriak (elég sokan voltak), viszont azt hajtogatják, hogy a gyöngyösi „gólarány" túlzott. Nagy és Lévai csak a hazai szoritó és egyes pontozók tévedése miatt ért el döntetlent. „Somogyi szemüvegen át” mindketten megnyerték a meccset. No, de ezt a bajnoki táblázatra nem jegyezték föl. Itt e pillanatban 5. K. Dózsa. Viszont az is igaz, hogy a jövő szombati kaposvári visszavágón a lila-fehérek még a bajnokság harmadik helyét is kiharcolhatják. Ezért hangoztatják Dózsa berkekben, hogy szombaton az ér ökölvívó mérkőzése következik Kaposváron. Valóban, a jelek szerint nem akármilyen bokszcsatával ér majd véget Kaposvárott az idei ökölvívó évad. Kovács Sándor hó nélkül II szerkezet gördül Néhány éve nagy meglepetést okozott egy különleges angol találmány, mely lehetővé teszi a síelőknek, hogy nyáron is hódolhassanak kedvenc sportjuknak. A megjelenésekor mini-tank néven mutatták be a külföldi lapok ezt a sporteszközt, mely azóta meghódította egész Európát. Szinte valamennyi nyugati országban elterjedt. A gyár pedig a sikerre való tekintettel nagy mennyiségben kezdte gyártani, s hogy egyre többen jutnak hozzá immár megrendezték az első Euró- pa-bajnokságot is. A találmány megszünteti a sízés idényjellegét. S ha figyelembe vesszük utóbbi éveink téli hóviszonyait, amely minden esetben elkeserítette a sísport kedvelőit, míg a versenyzőket külföldi sípályákra kényszerítette, akkor nem kell különösebb jóstehetségnek lenni, hogy nagy jövőt ígérjünk e találmánynak. Hazánkban néhány éve kerültek be az első példányok, íqy nem ismeretlen a síszakemberek körében. Olyany- nyira nem, hogy Miskolc környékén mór versenyt is rendeztek vele. De űzik e sportágat már az ország más területein is. A szerkezet neve: rollka gras ski, tulajdonképpen két, görgőkkel ellátott hernyótalp, remekül qurul a füves domboldalon. (A nevének nyersfordítása is erre utal: gördülő mezei sí.) Méretei jóval alatta maradnak a síléc szokásos 180-200 cm hosszának, így joggal nevezhetjük kicsinek, hiszen 53 és 66 centi hosszúak. Vagyis két változata van: egyik a „Model R Super" 53 centi hosszú, melyben a trevira műanyag összekötő szalaq 15 görgőt hordoz, a másik a „Model R-66 Racing” versenyzői típus, 66 centi hosz- szú és 19 görgős. Használat közben ugyanazokat a mozgásokat kell vele végezni, mint havon műlesiklás közben, az alpesi sízés francia stílusában. Kezdetben a mély szűzhóban való sízésre emlékeztet, de néhány óra gyakorlás elegendő, hogy teljesen megszokja viselője. Igv, végre egész évben lehet síelni, nem kell a sít kedvelőknek és versenyzőknek szomorkodniuk ha késik a hó, vagy éppenséggel hamar elolvad, Feltételezhetően felfigyelnek ezen lehetőségre a síszakosztályokat működtető sportkörök is, hiszen a beszerzett rollkákkal egész évre bővíthetik az edzési idényt, és nem kell méregdrága külföldi síközpontokban edzeni- ük az eddigi évi egy-két versenyre. Sőt ezen lehetőség minden bizonnyal még több fiatalt hódít meg a különben nem éppen a legolcsóbb testedző sportágnak. K. L. nettói □
