Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-31 / 359. szám

Dunántúlt napló 1977. december 31., szombat Ételek, italok, ünnepek Szinte mór nem is több évszázados, hanem inkább évezredekre nyúló hagyo­mány az, hogy ünnepein­ket különös gonddal ter­vezett, társas étkezésekkel kapcsoljuk össze. Az ese­mények — névnapok, la­kodalmak, keresztelők — „rangját" elsősorban min­dig az fejezte ki, hogy mekkora lakmározással jártak együtt. A mai embernek is meg­vannak azok a hagyomá­nyos ünnepei, amelyek alig képzelhetők el több fogásos ebéd vagy vacso­ra és többnyire kiadós ita­lozás nélkül. Kezdődik mindez a szüreti mulat­sággal, folytatódik a disz­nótorokkal, azután követ­keznek a karácsonyi ünne­pek, majd a szinte kötele­ző szilveszteri alkoholmá­mor és végül a farsang. S közben néhány névnap­ra, születésnapra, illetve esküvőre is hivatalosak va­gyunk. A heveny gyomorhurutot, a gyomorrontást leggyak­rabban túlzott mennyisé­gű étel vagy ital okozza. Ráadásul ünnepi alkal­makkor nemcsak többet eszünk a szokásosnál, ha­nem egyben tartalmasabb, a gyomrot jobban megter­helő, nehezebben emészt­hető is az, amit elfogyasz­tunk. Előnyben részesítjük a zsíros ételeket, a kövér sonkát, a csípős tormát, a tejfölös töltött káposztát és süteménnyel, édessé­gekkel is bőven ellátjuk magunkat. Szilveszterkor, farsangi mulatságon ke­verednek gyomrunkban a rövid italok a vermutféle­ségekkel és a pezsgővel. Aztán, ha elmúlik az ün­nep, másnap jön a gyo­morfájás, a hányinger, a hasmenés és 3—4 napig alig lézengünk a gyenge­ségtől. Mire vigyázzunk tehát most az ünnepeken? Ho­gyan biztosítsuk az ideális családi légkört és a vi­dám, baráti hangulatot az említett káros következ­mények nélkül? A terített asztal, a finom falatok és a koccintás mellőzésére, valamiféle „aszketizmusra” természetesen nincs szük­ség. A rádió, a tv, a mag­netofon, a közös éneklés, a tánc és az ízes magyar humor mellett ezek — mint egyenrangú eszközök — szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nem feltétlenül szüksé­ges ragaszkodni a hagyo­mányos nehéz ételekhez sem. A töltött káposzta helyett például egyesek­nek talán jobban esne a grill-csirke. Anélkül, hogy most részletekbe bocsát­koznánk: az ünnepi étren­det is össze lehet állí­tani úgy, hogy gusztusos, ízletes, változatos és az egészséges táplálkozás szempontjainak is megfe­lelő legyen. Amiről még feltétlenül szólni kell az ünnepek kapcsán, az a szeszes ita­lok kérdése. Bizonyára mindenki tudja, hogy a mértékletlenség ezen a té­ren különösen ártalmas az egészségre. Azt is tapasz­talhattuk azonban, hogy a túlzott mértékű alkoholfo­gyasztás már az oldott, fesztelen, jó hangulatot sem szolgálja. Sok kedé­lyes, vidámnak induló ösz- szejövetel fulladt botrány­ba vagy vált szánalmas, közös óbégatássá csak azért, mert a társaság ki- sebb-nagyobb része ala­posan „elázott". Minden amellett szól tehát, hogy az ünnepeken is meg kell és meg lehet tartani a jó­zan határokat. Megyei Egészségnevelési Csoport szakmunkástanulók segítése, támogatása Á ltalános a gond, ami­vel a megyei ipari szövetkezeteink egy része is küzd. Bizonyos szakmák iránt kevéssé érdeklődnek a fiatalok, illetve az általá­nos iskolában gyengébb ta­nulmányi eredményt elérők jelentkeznek ezekbe a szak­mákba, szakmunkástanu­lónak. A hiányos elméleti tudás miatt pedig nagy a lemorzsolódás a szakmun­kástanuló intézetekben — állapították meg tegnap, a Baranya megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége elnökségének ülésén, a szakmunkásképzés hely­zetét megvitatva. Követésre méltó kezdeményezések Illést tartott a Baranya megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége elnöksége A szövetkezetek egy része épp ezért már megszervezte a fiatalok elméleti felkészítésének érdekében — a tanulók kor­repetálását, illetve a KIS2- szervezetek védnökségével mű­szakiak segítik a szakmunkás- tanulókat. Ezek a kezdeménye­zések követésre méltó példák — állapították meg az elnök­ség tagjai, s valamennyi szö­vetkezetnek érdemes fontolóra vennie a szakmunkástanulóik ilyen jellegű támogatását. Ugyanis hosszú évek tapasz­talatai bizonyítják, hogy ezek a fiatalok a gyakorlati tudni­valókban megállják a helyüket. Az elméleti és gyakorlati tár­gyakból szinte minden tanuló legalább egy jeggyel jobb eredményt is ér el. A baranyai ipari szövetkeze­tek jelenleg 25 szakma gya­korlati fortélyait oktatják, egy­részt tanműhelyekben, másrészt tanudvarokon, de nem ritka a brigádokon belüli, illetve az egyéni oktatási forma sem. A szövetkezetek jelenleg 10, a kö­vetelményeknek megfelelő tan­műhellyel rendelkeznek — és 1978—79-ben a pécsi villamos­ipari, faipari, ruházati, a mo­hácsi szabó, a mohácsi építő­ipari és a sásdi építőipari szö­vetkezetnek nyílik lehetősége — központi támogatással — tan­műhelyek építésére, illetve kor­szerűsítésére. A szakmunkásutánpótlás ér­dekében a felnőtt dolgozók képzését szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamokkal se­gítik a szövetkezetek. Az el­múlt három évben 263 dolgo­zó szerzett így szakmunkásbi­zonyítványt. A már elsajátított szakmai ismeretek szinten tar­tása, felfrissítése érdekében pe­dig évről évre továbbképzése­ket szerveznek. Az elnökség tagjai megvitat­ták a szakmunkásképzés jelen­Fotókiállítás Pécsett A Mecsek és környéke Apró vízesések, kanyargós patakok, ormánsági templo­mok, kilátók, a mohácsi em­lékpark, erdőrészletek láthatók tegnap óta Pécsett, a Déryné utcában, a Mecseki Fotóklub kamarakiállító termében. A kiállítás témája a Mecsek és környékének változatos ter­mészeti szépségei, idegenfor­galmi, turisztikai érdekességei. A kiállítás létrehozását a Me­cseki Foióklub vállalta a me­gyei, illetve a városi tanács mű­velődésügyi osztálya, az IBUSZ, a Mecsekvidéki Intéző Bizott­ság és a Doktor Sándor Mű­velődési Központ patronálásá- val. A zsűri 197 képet nézett meg és ebből választotta ki azt a nyolcvannyolcat, melyet kiállí­tottak. Tizennyolcán pályáztak, közülük tizen nem tagjai a klubnak. A fotóknak majdnem a fele helyezést is ért el; húsz első és húsz második díjas kép „született". Mindegyik kiállí­tott fotót felhasználják a ké­sőbbiekben, vagyis mindegyik falra kerül a rendező szervek helyiségeiben. Az első és má­sodik díjasok közt szerepel több ismert pécsi fotóművész, pl.: dr. Lajos László, Tóth Ká­roly, Lantos Miklós fekete-fe­hér, valamint Körtvélyesi László színes fényképekkel. Tervezik a jövő évben egy fo­tóalbum megjelentetését is, melynek szintén a „Mecsek és környéke" lesz a címe. A mos­tani kiállítás a majdani al­bum alapképeinek is tekinthe­tő. A Medicina Könyvkiadónál 1978-ban lát napvilágot A Me­csek és környéke c. útikalauz. En­nek képanyagát ugyancsak a kiállítás fotóiból válogatják ki. A kiállítást tegnap este dr. Oppe Sándor, a Mecseki Fo­tóklub nemrégiben nyugdíjba vonult elnöke nyitotta meg. Ja­nuár végéig látható hétfőn, szerdán és pénteken 16-19 óráig. légi helyzetét és határozatokat hoztak az utánpótlás biztosítá­sa érdekében szükséges teen­dőkről, majd egyéb napirendi pontokról tanácskoztak. Az ülésen részt vett Molnár Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa és dr. Heim György, a megyei tanács ipari osztá­lyának vezetője. Acélmű-alapkő­letétel Diósgyőrben Lázár György helyezte el az alapító- levelet tartalmazó acélhengert Kettős ünnepség színhelye vaft pénteken Miskolc legna­gyobb munkáslakta negyede, Diósgyőr. A hazai vaskohászat legrégibb üzemében, a több mint kétszázéves diósgyőri Le­nin Kohászati Művekben ke­rült sor a gyár újabbkori tör­ténetének legjelentősebb ese­ményére, az új kombinált acél­mű alapkőletételére. Ez alka­lommal adták ót a diósgyőri Vasas Művelődési Központot is. Több száz vasgyári dolgozó előtt Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára mél­tatta a hazai vaskohászat je­lenkori történetében egyedül­álló, mintegy tízmilliárd forint értékű beruházás jelentőségét. Kiemelte, hogy a beruházást a Telefonoskisasszonyok Láttak már egylapos tele­fonkönyvet, amelyen tizen­négyezer előfizető neve szere­pel? Megvallom, én tegnap vehettem először kézbe: bal­ga módon a fény felé fordít­va, hunyorogva küszködtem a mikrobetűkkel, hátha leolvas­hatok legalább egy nevet a fél gépírólap nagyságú film­ről. Természetes, hogy próbál­kozásom kudarcba fulladt. Vi­szont ismét meggyőződhettem arról, hogy csodálatos a tech­nika: netán az is előfordulhat, hogy évek múlva sutba dob­juk a vaskos telefokönyveket és az előfizetők mikrofilmhez csatolt nagyító segítségével kereshetik az ismeretlen szá­mot ... Dr. Hoványi Árpádnétól — aki beteg kolléganőjét helyet­tesíti a pécsi nagyposta tuda­kozójában —• a balatonfüredi pedagógusüdülő száma után érdeklődnek: a MINOX vetí­tőernyőjén pillanatok alatt ki­keresi az előfizető számát, majd a mikrofilm a helyére kerül. Rosszkor érkeztem. Ho- ványinénak szusszanásnyi ide­je sincs. Amúgy óránként tíz percre leteheti a fülhallgatót, ilyenkor a szem is pihenhet. De mindezt Venczel Györgyné, a távközlési osztály vezetője mondja el, miközben azt is hozzáteszi, hogy a MINOX- nál dolgozóknak — egyébként ketten vannak egy műszakban — félévenként kötelezően elő­írt az orvosi vizsgálat. Ugyan­csak egészségvédelmi okokból napi hét órát ülnek a kapcso­lóasztal előtt a szomszédos teremben dolgozó telefonköz­pont-kezelők, a halláskároso­dás megelőzése céljából, ötvenöt asszony és lány hozza össze itt a beszélgető partnereket a korszerű távköz­lési technika segítségével. Ko­vács Endréné, a Pécs l-es hi­vatal helyettes vezetője sze­rint napi átlagban legalább két és félezer vidéki hívást je­gyeztetnek a központhoz tar­tozó előfizetők. A kezelők szá­ma ugyan elegendő lenne, de a magas hiányzási arány miatt — betegség, szabadság, gyer­mekgondozási segély és még sorolhatnánk — sokszor elő­fordul, hogy a társaknak kell többletmunkát végezni. Az el­múlt hónapban is kétszázha- van munkanap esett ki a fel­soroltak miatt. Tegnap viszont nem sok dolga volt az automata beje­lentőnek, ami a szabad vona­lakra irányítja az interurbán hívásokat. A kézilabdapálya nagyságú teremben a szoká­sosnál jóval kisebb volt a kí­vülállónak tűnő bábeli hang­zavar. — Ma sokkal kevesebb a vi­déki hívás, mint egyébként — mondja Éppel Józsefné. Ta­lán kibeszélték magukat az emberek: no, meg év vége is van. Plisztner Lászlóné huszonegy éve dolgozik a postán. Agya- kornoki idő letelte után táv­irdász volt. Tulajdonképpen 1960 óta van a távközlési osz­tályon. Az imént éppen egy eszéki hívót kapcsolt... — Megélénkült az eszéki forgalom, a szilveszter miatt. Harkányt, Siklóst, Szigetvárt kérik, meg a pécsi Nádort, a Pannóniát: valószínű asztalfog­lalás céljából. — De gondolom, néha kü­lönleges kéréseket is teljesíte­nek. — Hogyne! Tegnapelőtt pél­dául azzal fordultak hozzám, hogy értesítsünk egy kővágó- szöllősi szülőt: gyermeküket megműtötték. Amikor visszahív­tak, hogy átadták az üzenetet, megnyugodtam. S. Gy. v Diósgyőri Lenin Kohászati Művek termelőegységeinek fo­lyamatos működése mellett kell megvalósítani. Az ünnepi be­szédet követően a kombinált acélmű központja alatt ki­képzett üregbe Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Szeppelfeld Sándor, a Diós­győri Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója helyezte el az üzem acélművében gyártott acélhengert. Ebben elhelyez­ték többek között a gyár több mint tizennyolcezer dolgozójá­nak névsorát, az új acélmű alapítólevelét és a gyár több mint kétszázéves történetére utaló dokumentumokat. Az alapkőletételt megelőző­en a Diósgyőri Lenin Kohásza­ti Művekbe érkező Lázár- Györgyöt Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, valamint Szeppelfeld Sándor, a gyár vezérigazgatója fogad­ta, akik tájékoztatták a diós­győri gyár történetéről és nap­jaink termelési feladatairól. A beruházás két ütemben valósul meg. 1980-ig többek között elkészül a nyolcvanton­nás oxigénes konverter, az üstmetallurgiai berendezés és az óránként ezer tonna kapa­citású oxigéngyár. A második ütemben, 1982 végére üzem­be helyezik a nyolcvantonnás ívfényes kemencét és a folya­matos acélöntő művet. Ugyancsak pénteken került sor Miskolc új művelődési in­tézménye, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ átadásá­ra is. A vasgyár két nehézipa­ri üzeme, a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgyár megközelítőleg 30 000 munkásán kívül a vá­ros harmadik kerülete mintegy 140 000 lakosának kulturális igényeit fogja majd kielégíte­ni az új intézmény. Rendelet a közúti útvonal­engedélyekről A közutak, az utak mellett és felett levő berendezések, felsze­relések védelme, a közúti forga­lom biztonsága érdekében rende­letet adott ki a közlekedés- és postaügyi miniszter a közúti út­vonalengedélyekről. A rendelet végrehajtása a KRESZ 51. paragrafusának, amely kimondja, hogy túlsúlyos, túlmé- retes és lánctalpas járművek közlekedéséhez az útügyi ható­ság engedélye szükséges. Eddig ugyanis egy 1974. évi miniszteri rendelet csak a tengelyterhelés szerinti túlsúlyos járművek for­galmát szabályozta. A mostani rendelet szerint túl­súlyos az a jármű, amelynek megengedett legnagyobb össz­súlya a tengelyek számától füg­gően a 20—38 tonnát meghalad­ja. Változatlanul túlsúlyos - ten­gelytúlsúlyos — a korábbi rendel­kezéseknek megfelelően az egyes tengely esetében a 10 tonnán, a kettős tengely esetében a 16 tonnán felül terhelt jármű. Túl- méretesnek azok a járművek szá­mítanak, amelyek szélessége a rakománnyal együtt a 2,5 métert, magassága a 4 métert, hosszú­sága pótkocsi nélkül a 12 métert, járműszerelvény esetében pedig a 22 métert meghaladja. A túl­súlyos, a túlméretes és a lánc­talpas járművek közúti közleke­déséhez előzetes engedély szük­séges; az engedély kijelöli a megfelelő útvonalat és megha­tározza a járművek mozgásának feltételeit. Az engedély nélkül közlekedő túlsúlyos járművek üze­meltetőit megbüntetik, a túlsú­lyért járó díj tízszeresét kell fi- zetniök. Könnyítés viszont, hogy ezentúl csak egy hatóságtól kell enge­délyt kérni. Eddig ugyanis ahány megyén, városon keresztülhaladt a jármű, a közúti igazgatóságo­kon kívül annyi tanács engedé­lye volt szükséges, s még meg kellett szerezni a vasút hozzá­járulását is, ha a szállítmány vasútvonalat keresztezett. Ezentúl az engedélyt az indulás helye szerint illetékes közúti igazgató­ság vagy a főváros, illetve az illetékes megyei tanács adja ki, mégpedig nem a korábbi 30 na­pon, hanem legfeljebb 8—15 na­pon belül. A rendelet 1978. március 1-én lép életbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom