Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-29 / 357. szám
1977. december 29., csütörtök DunQntuii napló 3 7 T izenkét hónap — számtalan jegyzetfüzet. Betelt az utolsó is, és most lapozgatom a füzeteket. A feljegyzések nyomán arcok, események villannak elém. Az újságírói munka sajátossága, hogy a felvett információtömeg egy része a jegyzetfüzetbe szorul. Rendszerint azért, mert — igy mondjuk — az oldal nincs gumiból. Szelektálni kell az információkat. Most mégis azt látom, hogy a fel nem dolgozott feljegyzések közül sok ma is érdekes, ma is elindít új gondolatokat. Gyakran szidjuk a tömegközlekedést. Szó se róla, bosszantó hiába várni a buszra. Ki az, akin elégedetlenségünk csattan? A buszvezető. Az egyik első, meg nem írt feljegyzés egy buszsofőr felszólalása volt a január 14-i közlekedési aktíván. „Nagyon fontos, hogy jó legyen a kapcsolat az utas és a buszvezető között — mondta Monoszlai Endre, a 33-as járat pilótája. — Én akkor érzem jól magam, ha az utasok jó közérzettel utaznak velem, mert egy kicsit tőlem is függ, hogyan végzik munkájukat. ..” És vajon mi, utasok gondolunk-e arra, hogy a buszsofőr is jó közérzettel utazzon velünk, hisz tőlünk is függ, hogyan végzi a munkáját? Február 25-én a Pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága a környezetvédelemről tárgyalt. Dr. Szotóczky Mihály a Parképítő Vállalat munkájáról szólva tett egy megjegyzést, ami azóta is motoszkál bennem: „Ha a lakosság hozzáállása nem változik meg, félő, hogy visszahat a vállalat munkájára is...” Akkoriban kemény hidegek voltak, s a Parképítő munkásai épp akkor ásták fel az újmecsekaljai parkok beton- keményre fagyott földjét. Kegyetlen munka volt, melynek eredménye asztalsimára egyengetett, fűmaggal bevetett szép park lett. Egy ideig nem történt semmi, aztán itt is, ott is megjelentek az első lábnyomok, s mire beköszöntött a tavasz és kizöldült az új fű, már ismét ott voltak keresztül-ka- sul a keményre taposott ösvények. Azóta is el-eltűnődöm: mit szólhattak ehhez a munkások, akik a fagyott talajból akartak üde parkot varázsolni? Féléves volt a Konzum; má jus 3-án a félév tapasztalatai Á cikkekből kimaradt érdekes információk ról beszélgettünk Szemere Fe- rencné igazgatóval. A következő megjegyzése „nem fért bele” a cikkbe: „Vettünk egy olyan takarítógépet, ami megkímélné a takarítóinkat a nehéz munkától, mert felmos és felszedi a vizet. Nem használják. — Azt mondják, egyszerűbb a felmosórongy. Azt hiszem, eladjuk ...” Nem adták el. No nem azért, mert használják már. Csak még mindig reménykednek abban, hátha utcák nem jönnek létre, hacsak a tervezőnek nem sikerül keresztülvinnie az akaratot. Nagy kérdés, hogyan lehetne az utca humánus szerepét visz- szacsempészni a modern városba”. Tűrhetetlennek mondta idegenforgalmunk higiéniai viszonyait június 17-i sajtótájékoztatóján dr. Sághy Vilmos miniszter, amelyek miatt bizony nem ritkán pironkodnunk kell. „Ha itt előbbrelépünk, egész megértik: valóban azért van a gép, hogy könnyebb legyen takarítani. Nem tudom, idegenkedés-e a magyarázata annak is, amiről május 19-én Nagykanizsán az „Élő és működő város” c. urbanisztikai ankéton hallottam. Dr. Megyesi Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa az utcáról, mint emberi környezetről tartott előadást. „Az utca ma csak az úttestre társít, ahol a forgalom koncentrálódik. Pedig az utca maga az embernek olyan találmánya, amit a kerékhez lehetne hasonlítani, mert ez az a fizikai keret, amelyben a társadalom élete zajlik, amelyben mi is élünk. Sem terek, sem vendéglátásunk színvonala emelkedik." Hozzátette, hogy valamilyen higiéniai alap létrehozásával szeretnék a helyzetet javítani. «£_nehogy valaki is félreértse, miről van itt szó, azt is kijelentette: ez az egész nemcsak a vendéglátás ügye, hanem a vendégé is. És záporoztak a példák ellopott kézszárítókról, a Mátyás pincében lakattal őrzött törülközőkről és egyebekről. Számomra mégis az a sztori volt a legmegdöbbentőbb, amit egy kempingben tapasztalt: „A zuhanyozóban egyetlen vízrózsa sem volt; kérdem a vezetőtől: mi ez? Ö meg magyarázkodik, hogy éppen előtte való nap szerelték fel a rózsákat, de sajnos mindent elloptak. Megmutatta a raktárát: 200 zuhanyrózsája volt. Tűrhetetlenül nagy, de sajnos nem elfekvő készlet. ,." Azt hiszem, hasonló példákat máshonnan is tudnánk idézni, de hadd ne tegyük. Mert igaz, hogy a miénk, de ennyire azért mégsem! . .. November 7-e közeledvén a Szovjetunióban tanult volt ösztöndíjasokkal beszélgettem. Egyikük - Marosi Károlyné tanár — mesélte a nyelvtanulás bonyodalmairól: „Egyszer két teljes órát hallgattunk végig, hogy egyszer csak ezt hallottuk: Gomer... Gomer... Az előadásból semmit sem értettünk, tehát a név nem mondott semmit. A végén tudtuk meg, hogy Homéroszról szólt az előadás. Hát ez így nem megy — mondtuk. A nyelvel meg kell ismerni, tanulni. De hogyan? Volt ott Moszkvában a pedagógiai intézet közelében egy óvoda, ahová az ösztöndíjasok közül néhányon bekéredzkedtünk. Úgy véltük, hogy a tagoltan, lassan beszélő gyerekektől hamarabb megtanuljuk a nyelvet, mint a hadaró felnőttektől. Igazunk lett: az óvodások jó nyelvmesternek bizonyultak..." Be kell fejezni ezt az év végi mazsolázgatást, pedig ... Hát igen, van ami ebből is kimarad. De azért valamit még gyorsan leírok, mert úgy érzem, ki kell. mondani végre az itt következő kérdést. ' November 9-én a magánlakás-építés ajánlott (típus) terveiről tartott tájértekezletet az Építésügyi Tájékoztatási Központ. Alkalmam volt szemügyre venni a legújabb tervgyűjteményt, s minthogy hiányérzetem volt, kérdejtem. Ugyanez ügyben máskor is kérdeztem. Most is ... A pécsi Mecsek-ol- dal jellegzetes építményei azok a faragott tornácos, emeletes házak, amelyek lassan fogyatkoznak: lebontják a tornácot, vagy befalazzák, vagy az egész házat lebontják. Vajon miért nem éled újjá korszerű formában az a háztípus? Talán erre a direkt kérdésre kapok választ. Hársfai István Komplex környezetvédelmi vizsgálat • A szennyezett levegő csökkenti a napsugár erejét • Megóvni a Mecsek-oldal természeti egyensúlyát A Mecsek déli lankáját heves környezetvédelmi ártalmak érik: a különösen veszélyeztetett övezet a lámpásvölgyi vonulattól Patacsig terjed. Minden szakember, vizsgálatokat végző szerv tudja, hogy melyek a gondok a saját területén, és ezeket mik váltják ki. Kipusztuló növények A biológus a magas, emeletes házakat legszívesebben lebontaná, mivel a nagy betonfelületek a pécsi medence felé északról, a Mecsek erdeiből kisodródó légáramlatokat eltérítik. Panaszkodik a hegyoldalba „csapódó" kénes levegőre, amitől elsavanyodik a talaj, a termőképesség csökken. Már szinte lehetetlen szarvasbangóra, bíbor kosborra, sodortajkra, a baranyai pe- remizsre lelni: alig 20—30 év alatt*kihalásnak indultak. Soványra zsugorodott össze a tipikusan mediterrán molyhos tölgyes bokor- és szálerdő. Kimosódik a táperő a növények gyökerei közül, mert nagy az erózió, a meredek, karsztosodott mészkőlejtőkön. Egyre több a meztelen szikla. Vékonyodik a talajréteg, ami által a vízlelőhelyek feletti természetes és biztonságos védő- és szűrőrendszer semmisül meg. A Tettyei-forróst épp emiatt veszélyezteti a Mecseki Állatkert „ürülék-leve”. A szőlő, gyümölcsösök permetezése, vegyszerezése nem jár komolyabb veszéllyel. A mezőgazdász arra figyelmeztet, hogy egyre kevesebb a szőlő, a kert, a gyümölcsös a hegyoldalakban és így védtelenné válik a föld alatti „vízi világ”. Szaporodó hőségnapok A mikroklíma szakértője amiatt aggodalmaskodik, hogy az észak—déli irányú „légbetörések" megszűnnek, nem frissítik a völgy levegőjét. A belvárosi mikrrj-éghajlatot a túlszennyezett levegő termelte ki, mert a benne felhalmozódott sok szilárd szennyező anyag sűrű „köpenyén” nehezen fúrja át magát a napsugár. 1963-ban a megengedett normákat kilencszeresen meghaladó értéket mértek Pécsett. Ez azóta mérséklődött, de még mindig a tűréshatárok felett vannak a jellemzők. Még mindig rontják a levegő minőségét a meddőhányók, a bányák külfejtési üzemei, a Hőerőmű, az aszfaltkeverő-üzemek. A napsugárzást alaposan megszűri a füst-, korom- és gázköpeny, amiatt ereje gyengül. A Mecsek lejtőit kedvező hajlásszögük miatt oly sok napsugárzás érné, mint egy északszicíliai tájat. De a felettünk levő füstréteg ezt a kedvező lehetőséget megvonja tőlünk. Emiatt csak ötödannyi napsugárzás éri a termékeny lejtőket, mint a század elején. A megcsappant napfény miatt szárazabb, forróbb a levegő és a nyári, 30 fok feletti hőség-napok megszaporodnak. A belváros most már 5—6 fokkal melegebb, mint pl. Újme- csekalja, Kertváros. Problémák és javaslatok A Pécsi Akadémiai Bizottság környezetvédelmi és urbanisztikai bizottsága elhatározta, hogy a Mecsek déli oldalát érő negatív környezeti ártalmakat együtt, komplexitásukban vizsgálják. Vagyis: összehangolják a meteorológusok, geológusok, közgazdászok, botanikusok, hidrológusok megfigyelő és kutató munkáját, hogy 3—4 év múlva egy környezetvédelmi komplex tervet dolgozzanak ki. örömmel üdvözölhetjük, hiszen az első ilyen jellegű próbálkozás Baranya megyében, A szakbizottság nemrég vitatta meg a komplex problémákat és több javaslat is született. Kívánatos, hogy a városfejlesztéssel a Mecsek eredeti tájképe, biológiai, geológiai jellege ne változzon. Az elhagyott kőbányákat, külfejtéseket növényekkel ültetik be, így állítják helyre a természetes viszonyokat. A telektulajdonosokat arra buzdítják, hogy továbbra is műveljék szőlőjüket, gyümölcsösüket, sőt újakat telepítsenek. Feltérképezik, hogy a súlyos talajpusztulás hol és merre terjed, mennyire vékonyodik meg a humusz. A térségben a helyzet nem katasztrofális mindazok ellenére, hogy a természeti egyensúly — mely egyébként a legjobb védelmi eszköz a negatív környezetártalmak ellen —, súlyosan megbomlott. Az egyensúly-zavart csakis az ember és a természet normális kapcsolata szüntetheti meg. Csuti J. tics litiuiak merit, segített. A bábanéni Ötven éve az édesanyák mellett a legnehezebb pillanatokban ötven esztendeje bába Huber Ferencné. Nagyon ritka, hogy valaki fél évszázadon keresztül szülésznőként dolgozzon. De Huber Ferencné 76 esztendősen sem pihen. A kom- * lói kórházban bátorítja a kismamákat a legnehezebb pillanatban, segédkezik az új élet világrajövetelénél. — Miért dolgozik még ma is, Huber néni? — Rendkívüli öröm a gyermek születésénél bábáskodni. Ki tudja, hány újszülött köszönheti neki életét. Megszámolni sem lehet, hányszor indult útnak bábatáskájával, szélben, fagyban, jobbik esetben parasztszekéren, de többnyire gyalog, a Csurgótól a több kilométerre fekvő majorokba. Ment, ha hívták, pedig tudta, a szegényebbjétől fizetséget sem várhat. — Nyolc-kilenc gyerek sem volt ritka a majorokban élő családoknál. Volt olyan ház a felszabadulás előtt, ahol egy szobában három család élt. Kénytelen voltam szólni a férfiaknak, gyerekeknek, hogy legalább a szülés idejére menjenek ki. Semmi sem árulkodik ötven, munkával telt esztendő gondjairól, bajairól. Minden kezdet nehéz - mondja egy közmondás. Ez különösen igaz volt fél évszázaddal ezelőtt, amikor a bábaképző hallgatói, ha nem községek küldték őket tanulni, nem kaphattak ösztöndíjat, saját maguknak kellett biztosítani a pénzt tanulmányaikra, szállásra, étkezésre. Ök látták el a betegeket, sőt, a kórház takarítását is. Egyszóval, mindenesek voltak. Huber Ferencné az elsők között sajátította el szervezett oktatás keretében 10 hónap alatt a tudnivalókat. Maga Tauffer professzor, a rendtartás megalkotója, a szervezett bábaképzés elindítója igazolta kézjegyével a sikeres vizsgát. Diplomával a kézben visszatért gyermekkori élményei színhelyére, Csurgóra: engedélyt kért a letelepedéshez és a magánpraxis gyakorlásához. Igaz, a megszokott környezet sokat segített, munkája mégsem volt könnyű. Abban az időben a szülések nagy többsége otthon zajlott le. És nem állt orvos a bába háta mögött. Segédeszközei messze nem voltak olyan korszerűek, mint ma. A bábo- táska elmaradhatatlan tartozéka, a fa-fülhallgató már régen a múlté, talán csak a fertőtlenítő Neumagnol tabletta használatos még ma is. Huszonhét évi csurgói bábáskodás után Huber Ferencné 1952-ben Komlóra költözött. Szívesen fogadták az ügyeskezű bábát a Berek utcai szülőotthonban. Anyagilag biztonságosabb körülmények közé került. Néhány évvel később a Majális téren megnyíló új kórházba helyezték. Ennek jövőre lesz 20 esztendeje. Kezdetben munkaerőhiány miatt 12 órát dolgoztak, mindezen felül 15— 20 forintért ügyeletet tartottak. Munkájuk megváltozott. Ellátták a szülőasszonyokat, szülésnél az orvosnak segítettek. Tizenöt esztendeje nem bábák — szülésznők. 1976-ban hazánkban megszűnt a szülésznőképzés, szakiskolában végzett lányok 10 hónapos iskola után kapnak szakképesítést. — Már a tanulásnál köny- nyebb helyzetben vannak a mai fiatalok. Szeretik a munkájukat, csak az nagyon nehéz, előbb kifáradnak, mint mi. Májusban szeretnék végleg nyugdíjba menni. Mit csinálok akkor? Még nem tudom. Nehéz elképzelni, hogy állandóan otthon leszek — egyedül. Hét éve meghalt a férjem. Kis háztartást vezetek, már nem kézimunkázom, időnként talán elutazom a rokonaimhoz ... Nagyon szeretem a munkámat, ezért csinálom még mindig. Horváth Teréz
