Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-28 / 356. szám
A közösség ereje mikor egy évtizeddel ezelőtt, nem sokkal a termelőszövetkezeti törvény életbelépése után megalakult az országban az első, közös fenntartású művelődési ház, a legtöbben valamiféle különcködésnek tekintették ezt a kezdeményezést. Sokan érveltek azzal: a szövetkezet elsősorban termelőüzem, fordítsák pénzüket és energiájukat a gazdaság fejlesztésére, a terméseredmények növelésére. Ebből következik — mondották —, hogy a művelődés segítése kizárólag állami — helyi vonatkozásban tanácsi — feladat. De vajon lehet-e csak az állam feladata a művelődés feltételeinek megteremtése? Az elmúlt évtized eldöntötte, hogy nem. Hiszen a szocialista társadalomban nem csupán az állam érdeke, hogy műveltebbek legyenek állampolgárai. A legszűkebb pátria, a falu, a gazdaság érdeke is, hogy lakói, dolgozói ma többet tudjanak, mint tegnap, mivel holnap újabb korszerű gépek, a tegnapinál modernebb technológiák bevezetése válik szükségessé, s ezek kezeléséhez, alkalmazásához műveltebb, több tudással, nagyobb áttekintéssel rendelkező emberekre van szükség. Nem véletlen tehát, hogy a Pest megyei Csornád községből indult kezdeményezés csakhamar országszerte követőkre talált. Termelőszövetkezetek sora vállalkozott arra, hogy rendszeres támogatást nyújt a helyi művelődési intézmények fenntartásához, működtetéséhez. Persze, így kimondani ezt egyszerűbb, mint ahogyan a valóságban történt. Hiszen a gazdaság pénzéről nem egyedül az elnök dönt s nem is a szűkebb vezetőség, hanem a közgyűlés. Nem egy helyen éles viták előzték meg az igen kimondását, s nem egy helyen a kollektív nem kimondására is akadt példa. A kicsiny, alig ezerötszáz lelkes Tök községben sem volt könnyű rábírni a tagságot az igen kimondására. Igaz, nem kis összegről volt szó: kerek kétmillióról. A falu művelődési háza ugyanis alkalmatlan volt már minden kulturált rendezvényre. Először átépíteni, korszerűsíteni, bővíteni kellett ahhoz, hogy érdemi munka kezdődhessék falai között. Az emberek — az elnök helyes érvelése nyomán — végül mégiscsak belátták, hogy nem lesz kidobott pénz az a kétmillió. Sokan talán most úgy vélik, akkor erőn felül költekezett ez a gazdaság, hiszen egy kicsiny településre terjedt ki határa. Vezetői azonban előre látták a fejlődés útját, azt, hogy néhány év múlva ez a termelőszövetkezet már öt falu határát egyesíti és így öt falu lakóinak művelődéséért kell felelősséget vállalniok. Előrelátásukkal sikerült olyan helyzetet teremteniük, hogy az a művelődési ház ma mór négy függetlenített dolgozóval eredményesen segíti nemcsak a helyiek, hanem a másik négy település lakóinak kulturálódá- sát is. Érdemes visszaidézni, mivel is érveltek akkor a gazdaság vezetői. Azzal, hogy a falu egyre inkább közeledik a városhoz. Életmódban, igényekben egyaránt. Szükségszerű tehát meggyorsítani, hogy a műveltségi színvonalban és a művelődési lehetőségekben a viszonylagos hátrány falun is megszűnjék. És elmondták azt is, hogy a több tudás birtokában kevesebb lesz a gond az új technika és technológia bevezetésével. A közművelődés ugyanis nemcsak a szocialista ember kialakításának egyik legfontosabb eszköze, hanem a további gazdasági fejlődésnek is jelentős tényezője. Előbbre lépni azonban csak közös összefogással lehet. Az összefogás szép példáját mutatta — elsőként az országban — a váci járás. Itt három esztendővel ezelőtt már valamennyi művelődési ház közös fenntartásba került. Belátták ugyanis, hogy a helyi tanácsok rendelkezésére ■ álló összegek nem elégségesek a megnövekedett közművelődési feladatok végrehajtásához. Az akcióba a járás ötvenkilenc gazdasági egysége kapcsolódott be — köztük valamennyi termelőszövetkezet —, s így azóta ebben a járásban kerek egymillió forinttal több jut a közművelődésre, mint a korábbi években. Miből? A gazdasági egységek kulturális alapjából. Természetesen kulturális alappal a korábbi években is rendelkeztek ezek a termelő- egységek. Csupán szemlélet dolga: mire fordítják, hogyan hasznosítják ezeket az összegeket. Szemlélet dolga. Valóban az. Egy, a vácihoz hasonló nagyságú és adottságú járásban a termelőszövetkezetek évi két- millió-hétszázötvenezer forint kulturális alappal rendelkeznek. Itt a helyi tanácsok évente összesen egymillió forintot tudnak biztosítani a művelődési házak támogatósára. Gondolná az ember — jogosan —, ha a tanácsoknak nincs elegendő pénzük, akkor természetesen segítenek a gazdaságok. Nem ez történt. A kétmillió- hétszázötvenezer forintból hétszázezret fel sem használtak. Az elkészült kimutatás szerint az össz-kulturális alapnak csupán a 2,7 százalékát, azaz ötvenötezer forintot fordítottak a művelődési házak és az öntevékeny művészeti együttesek támogatására. Hogy mire költötték a többi pénzt? Az egyik gazdaság például kulturális alapjának 81 százalékát szociális jellegű kiadásokra fordította. így aztán az ötszázhar- mincezer forintos kulturális alapból a három falu határát egyesítő gazdaság a három művelődési ház támogatására mindössze ezerötszáz forintot adott! Egy másik gazdaságban a kulturális alap negyvenhárom százalékát ingyenes külföldi társasutazásokra fordították. két ellentétes példa is jól bizonyítja: még sok a tennivaló. És nem csupán abban, hogy a gazdaságok is vegyék ki részüket a közművelődésből. A közös fenntartás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek és más gazdasági egységek átengedik a művelődési háznak kulturális alapjuk egy részét. Azt is jelenti, hogy a művelődési házak az anyagi támogatásért cserébe messzemenően figyelembe veszik a fenntartók művelődési igényeit. Olyan programokat szerveznek, amelyeket a gazdaság kér, elsősorban az ott folyó termelőmunka javítása érdekében. Ehhez azonban nem elégséges a népművelők igyekezete. A közös fenntartás tartalmi problémái ott oldódnak meg, ahol a népművelők a lakóhely, a gazdaság embereinek igényeit felmérik, s ahol a termelőszövetkezeti kulturális bizottság részt vállal a közös cselekvésből. Prukner Pál Kiterjesztik q bértömeg- szabályozóst Tájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban a bérezési és foglalkoztatási kérdésekről Tovább folytatódnak a korábban megkezdett fejlesztések, az új bányamezők termelésbe állítása. így jövőre szenet ad Kossuth-bányaüzem X. szintje, Béta-bánya VII. szintje, továbbá Vasas-bánya V/a szintje, megkezdődik a komlói Szénelőkészítő rekonstrukciójának első üteme. EXPORTRA KÉSZÜL: Faragott sakk-készleteket, konyhai felszerelési tárgyakat, hímzett blúzokat és egyéb felsőruházati cikkeket exportált — mintegy négymillió Ft értékben — tőkés országokba a Baranya megyei Népművészeti Szövetkezet. A műszaki fejlesztésnek köszönhetően az üzemek 19 rakodógépet, két SOW önjáró berendezést, egy széngyalut, fúrókocsikat és sűrített levegővel működő jövesztő berendezéseket kapnak. Az új berendezések termelésbe állításától VILLAMOSMOTOROK A TŰKÉSPIACRA: Az ÉVIG Villamos Kismotor Gyárában a munkába állított nagy teljesítményű gépek és berendezések a termelékenység növelése mellett leheiővé tették a nemzetközi szabványoknak megfelelő aszinkron motorok gyártását. Az idén mintegy 500 millió forint értékben gyártanak villanymotorokat, ebből csaknem 2,5 millió dollár értékben szállítanak a tőkés országokba. Képünkön: Sáránszki Pál nagy teljesítményű fúrógéppel dolgozik. A népgazdaság százezer tonnával több szenet vár a Mecsektől A terv feszített, de teljesíthető Szakszeruezetí tanácsülés, ossz bizalmi értekezlet a Mecseki Szénbányáknál Feszített terv teljesítése vár a Mecseki Szénbányák több mint tizennégyezer dolgozójára 1978-ban. A népgazdaság kétmillió-kilencszáztizenötezer tonna szenet kér a mecseki szénmedence ^bányászaitól: százezer tonnával többet, mint az 1977-ben előírt mennyiség volt. Ezt az V. ötéves tervben megfogalmazott intenzív műszaki fejlesztés, megfelelő szénvagyon biztosítása, a fejtési teljesítmények növelése, a hatékony költséggazdálkodás mellett kell produkálni. A Mecseki Szénbányáknál a tervciklus első három esztendeje a nagyobb termelésre való felkészülés időszaka, ám a szén ismét kellő rangot kapott az energiahordozók körében. Tegnap délután Pécsett a Puskin művelődési házban több mint száz résztvevő jelenlétében a vállalati szak- szervezeti tanács és a bizalmiak részvételével tárgyalták meg többek között a Mecseki Szénbányák 1978-as évre megfogalmazott tervfeladatait, a jövő esztendő bérpolitikai intézkedési tervét. A megjelenteket Czéder János, a Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottságának elnöke köszöntötte, majd Gálli István igazgató- helyettes fűzött szóbeli kiegészítést a vállalat igazgatója által készített írásos előterjesztéshez. A terv 267 termelő munkanappal számol ami azt jelenti, hogy naponta közel tizenegy- ezer tonna szenet kell termelniük a Mecsek bányáinak ahhoz, hogy az előirányzatot teljesítsék. Ez a szint jelentősen meghaladja a vállalat eddigi huszonnégy órás termelését. A minőségi követelmények is nőttek, ami egy sor technológiai és szervezési intézkedést kíván az üzemektől. A terv előírása szerint a mecseki szén fűtőértékét 3924 kilokalóriára kell növelni.- A bérszabályozási formák arányai 1978-ban megváltoznak, a bérszínvonal helyeit a bértömeg-szabályozás kerül túlsúlyba — mondotta keddi sajtótájékoztatóján Horváth Sándor, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője. A bértömeggazdálkodás lehetővé teszi, hogy ha ugyanazt a munkát kisebb létszámmal végzik el, a megmaradó bér egy részét a továbbra is ott dolgozók bérének emelésére lehel felhasználni, mivel ilyen esetekben a nagyobb arányú béremelés is kevesebb adóval jár. Természetesen a bérszabályozásnak ez a módja egymagában nem elegendő a munka hatékonyságának növeléséhez, kevesebb dolgozó csak akkor tud nagyobb eredményeket elérni, ha ahhoz korszerűbb szervezéssel a lehetőségeket, feltételeket is megteremti a vállalat. Ezért csupán fokozatosan lehet a bértömeg-szabályozási formát bevezetni. 1976-ban a dolgozók 45, az idén 50 százalékát érintett a bértömeg-szabályozás valamely formája, 1978- ban pedig a dolgozók 70 százalékára terjesztik ki. A bértömeg-szabályozás válik 1978-tól uralkodó formává a gépiparban, a vegyiparban, a könnyűiparban, s természetesen fennmarad azokon a területeken is, ahol eddig alkalmazták, egyebek között az építőiparban. Egyébként a bérszabályozás rendszerének alapelvei 1978-ban nem változnak. Továbbra is kötelező a bérek minimális, másfél százalékos növelése, továbbá az az intézkedés is, hogy hat százalékig adómentesen emelhetik a vállalatok a dolgozók bérét. Az érdekeltségi rendszer természetesen lehetővé teszi, hogy ennél nagyobb mértékben is emeljenek bért. Rózsa József, a minisztérium főosztályvezetője foglalkoztatási kérdésekről szólva elmondta, hogy a Magyar Közlöny legújabb száma jogszabályokat közöl, amellyel a kormányzat a nyugdíjkorhatárt elérőket fokozottan ösztönzi továbbdol- gozásra. A nyugdíjkorhatárt elérők, de teljes munkaviszonyban tovább dolgozók pótszabadságot kapnak, s az eddigi korlátozást megszüntetve nyugdíjuk a nyugdíjpótlékkal együtt elérheti majd keresetük 100 százalékát. A már nyugdíjban levők is nagyobb lehetőséget kaptak arra, hogy i nyugdíjuk megtartása mellett munkát vállaljanak. Korlátlanul vállalhatnak munkát egyebek között mindazok, akiknek a havi nyugdíja nem haladja meg az 1400 forintot. Szilveszter a világűrben Moszkva: Két földlakó a világűrben köszönti az új esztendőt — Jurij Romanyen- ko és Georgij Grecsko, a Szaljut—6 szovjet tudományos űrállomáson dolgozó űrhajósok szilveszter éjszakáján a tervek szerint a Távol-Kelet felett repülnek majd. A Szojuz—26 űrhajó parancsnoka és fedélzeti mérnöke vasárnap a harmadik munkahetet kezdte el az űrlaboratóriumban. Romanyenko és Grecsko hétfőn tervszerű megelőző és karbantartó munkálatokat végzett. Az űrállomás több fedélzeti berendezését és műszerét vizsgálták meg, s megállapították, hogy valamennyi kifogástalanul működik. Folytatták a biológiai kísérleteket is. Ezúttal azt figyelték meg, hogyan fejlődnek a kétéltűek az űrállomáson. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 356. szám 1977. december 28., szerda Ára: 80 fillér (Folytatás a 2. oldalon)
