Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-19 / 348. szám
Magyar—jugoszláv vízügyi tárgyalások Újvidéken szombaton véget ért a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság 22. ülésszaka, amelyen a magyar küldöttséget Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese, a ju- goszlávot pedig Torna Kuzma- novszki, az Országos Vízvédelmi Bizottság elnöke vezette. Mint a Borba közölte, a bizottság áttekintette az előző ülésszakon elfogadott program végrehajtását és meghatározta az 1978. évi teendőket, megállapodtak a Duna, Tisza, Dráva és Mura közös árvédelmi és jégtörési munkáiban, továbbá a Dráván Djurdjevác- nál és Barcsnál építendő közös vízlépcsőrendszer beruházási és műszaki dokumentációjának kidolgozásáról, a határfolyók és a határvonallal kettészelt vizek szennyezettség elleni fokozott védelméről. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett jelentőségűnek tartja a Duna vize tisztaságának biztosítását. SZALJUT—6 Megvonta az első munkahét mérlegét a Szaljut űrállomás személyzetének két tagja, Jurij Romanyenko és Georgij Orecsko abban a rövid adásban, amelyet vasárnap reggel közvetített a moszkvai rádió. A mérleg lényege: az első hét után az űrállomás minden berendezése és a két űrhajós egyaránt kész az érdemleges munkára. Grecsko összefoglalója szerint az első hét eredménye mindenekelőtt az, hogy a Szaljut—6 valamennyi szükséges berendezését sikerrel helyezték üzembe és próbálták ki. Grecsko hangsúlyozta, hogy az űrállomás a szükséges korrekciós manővereket a lehető legkisebb üzemanyagfogyasztással végezte el. Husszein Rijadban Husszein jordániai uralkodó vasárnap Rijadba utazott, hogy megbeszéléseket folytasson Khaled szaud-arábiai királlyal. A hivatalos jordániai hírügynökség jelentése szerint Husszein hétfőn Kuvaitba látogat, majd Bahreinba, Katarba és Ománba utazik. Útja során a jordániai uralkodó tárgyaló partnereivel áttekinti a közel-keleti helyzetet, és megvitatja a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. A látogatás ugyanakkor — mint a Reuter hírügynökség írta — mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy — elsősorban Rijadban — megvitassák a legutóbbi egyiptomi—izraeli párbeszéd okozta arab nézet- eltérések elsimításának módjait. ♦ BUDAPEST: Vasárnap hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely a KGST jogi értekezlet 76. ülésszakán vett részt dr. Szilbereky Jenő igazságügy miniszter-helyettesnek, a jogi értekezlet magyar tagozata elnökének vezetésével. Az ülésen a tudományos-műszaki együttműködés jogi vonatkozásait érintő több okmányt hagytak jóvá és ellogadták a jogi értekezlet 7978—7979. évi munkatervét.-+• KAIRÓ: Szádot egyiptomi elnök elrendelte az egyiptomi béketanács feloszlatását. Az erről szóló elnöki nyilatkozatot az October című egyiptomi hetilap vasárnap megjelent számában közölte. Szádot — anélkül, hogy megnevezte volna — azzal vádolta Khaled Mohieddint, az egyiptomi béketanács főtitkárát, aki egyben a baloldali nemzeti haladó párt vezetője is, hogy „Moszkvától kap utasításokat". + BERLIN: A chilei hatóságok lakásában gyilkolták meg Augusta Carmona újságírót, antifasiszta harcost — közölte szombaton Berlinben élő kollégája, Julio Fuentes Molina, az NDK televíziójának adott nyilatkozatában. A televíziós beszélgetésen részt vett a meggyilkolt újságíró özvegye és leánya is.----------------------------------------------------------, Élet az Antarktisz alatt Amerikai kutatók élet nyomára bukkantak az antarktiszi Ross-tengert fedő 400 méter vastag jégpáncél alatt — többek között egy halat pillantottak meg, amely többször elúszott a lebocsátott kamera előtt. A kutatóknak súlyos nehézségek árán sikerült megfelelő lyukat fúrniok a jégbe, hogy le- bocsássák felvevőgépüket a mélységbe, ahova feltehetően 120 000 éve nem hatolt fénysugár. Ezért okozott nagy meglepetést, hogy többféle élőlény nyomait fedezték fel. Most azt tervezik, hogy a jégpáncél- alól felszínre hoznak egy mélytengeri állatot. + NAIROBI: öt oroszlán tört ki a Nairobi elővárosában lévő Szaiari-parkból, pánikot okozva az o tt-lakók között. A vadállatok megtámadtak két lovat és a tetemeken lakomát csaptak, majd nyomtalanul eltűntek. + LONDON: A Reuter katonai és hadiipari körökre hivatkozva jelentette, hogy Franciaország kifejleszti saját szárnyasrakétáját. A francia kormány ezen szándékáról Yvon Bourges hadügyminiszter számolt be az NSZK és Nagy- Britannia hadügyminisztereivel tartott titkos találkozóján. MEGHÍVÓ Minden kedves vásárlót szeretettel várunk a ma 10 órakor megnyíló új önkiszolgáló zöldségboltunkba Budai Nagy Antal utca 1. sz. (Rókus utcai üzletsor) Szocialista Internacionálé Vita a csendes-óceáni térség pnlitikai helyzetéről A Szocialista Internacionálé vezetőinek a japán fővárosban megnyílt háromnapos értekezlete vasárnap délután a csendes-óceáni térség politikai helyzetének megvitatásával folytatja munkáját. Az ülésen — mint japán források közölték — vita bontakozott ki az Internacionálé csúcsértekezletének két házigazdája, a Japán Demokratikus Szocialista Párt és a Japán Szocialista Párt vezetői között. Míg Szaszaki Rioszaku, a DSZP elnöke beszédében „kommunista fenyegetésre" hivatkozva óva intette a Carter- kormányzatot az amerikai fegyveres erők Dél-Koreából való tervezett részleges kivonásától, s valamiféle stabilizáló szerepet tulajdonított a népelnyomó szöuli rendszer politikájának, addig Aszukata Icsio, a JSZP új elnöke a térségben tapasztalható feszültség egyik legfőbb okát az amerikai fegyveres erők jelenlétében jelölte meg. Rámutatott, hogy a Koreai-félsziget békéje kizárólag az amerikai csapatok teljes eltávolításával szavatolható. Élesen elítélte Pák Csöng Hi dél-koreai diktátor jogtipró uralmát, és számos példát hozott fel a legelemibb emberi jogok Dél-Koreában történő sorozatos megsértésére. Carter—Begin tanácskozás Nem adtak érdemi tájékoztatást James Carter amerikai elnök szombaton este újabb két órát tanácskozott Menahem Begin izraeli kormányfővel. A Fehér Ház „derűlátását" hangoztatta a tárgyalások után, de ezen túl semmi érdemi tájékoztatással nem szolgált a megbeszélésekről és valótlannak minősítette a Begin javaslatairól megjelent amerikai sajtóértesülések nagy részét. Carter és Begin második kétórás (kisebb részben négy- szemközt lefolyt) tárgyalása után Cyrus Vance amerikai külügyminiszter személyesen olvasta fel a vajmi keveset mondó sajtóközleményt — de az újságírók kérdéseire már nem kívánt válaszolni. A közlemény szerint Carter elnök elismerését fejezte ki Beginnek a kérdések „építő megközelítéséért”. Az amerikai elnök úgy véli, hogy Begin és Szádot közvetlen tárgyalásai fontos lépést jelentenek „az igazságos és átfogó békéhez", s most nagyobb esély van e fárgyalások előrehaladására, mint valaha. A Fehér Ház egy vezető munkatársa szombaton éjjel A B. m. Háziipari Szövetkezet nagy gyakorlattal rendelkező, szakképzett szállításvezetőt keres. Pályázatokat részletes szakmai ismeretekre utaló önéletrajzzal 7601 Pécs, Déryné u. 35. sz. alá kérjük. újságírók előtt kijelentette: nyilvánvalóan további lépések lesznek még szükségesek (Izrael részéről), de a Begin hétvégi washingtoni látogatásán előterjesztett javaslatok „építő tárgyalások alapjául szolgálhatnak”. ♦ FAYETTEVILLE: A jövő költségvetési évben — az ideihez képest — jelentős mértékben emelik az Egyesült Államok katonai kiadásait — jelentette ki Carter elnök Észak- Karolina állam helyi rádióállomásának szombaton adott nyilatkozatában. Az elnök szerint erre azért van szükség, mert a Szovjetunió — mint mondotta — „egyes területeken fölényre tett szert az Egyesült Államokhoz képest", márpedig Washington „semmilyen katonai területen nem óhajt második lenni senki mögött sem". + LONDON: Pánik tört ki az angol háziasszonyok körében annak hallatára, hogy az ország sütőipari dolgozóinak mintegy 70 százaléka vasárnaptól nem hajlandó túlórázni. A kormány és a pékek képviselői között régóta tartó bértárgyalások mindeddig semmi eredménnyel nem jártak. Mivel a csaknem hatvanezer sütőipari munkás rendszeres túlórát teljesít, ennek megtagadása rendkívül súlyos fennakadásokat okozhat az ünnepek alatti kenyérellátásban. „A Klán él és tevékenykedik...” (I.) Fehér csuklyák és égő keresztek I. Andronov, a Lityeraturnaja Gazeta amerikai tudósitója ismét szenzációs riportot tett közzé lapjában. Sikerűit talál- koznia a hírhedt Ku-Klux-Klan fejével, Robert Sheltonnal, aki válaszolt az újságíró kérdéseire. Az alabamai Tuscaloosa városát fehérek és feketék lakják vegyesen. Külsőre semmi feltűnő nincs rajta. A főutcán féltucat lehangoló kinézetű hatalmas irodaépület, körülöttük szokványos családi házak tömege. Talán csak a templomok nagy száma a szembeötlő, meg a hetvenezer lakos szigorú vallási elkülönülése. Jaj annak, aki át merészeli lépni a határt, melyei a fajvédők húztak. Amikor először jártam Tuscaloosában közel két évvel ezelőtt, szemtanúja voltam egy botrányos esetnek: a helybeli egyetem területén tisztviselők és rendőrök távolítottak el erőszakkal az egyik „fehér" baptista templomból a faji megkülönböztetést ellenző fekete bőrűeket. Emlékszem, hogyan kergették el a templom lépcsőiről a négereket, milyen gyűlölet árasztotta el a templom előtti kis teret. Most, hogy ismét Tusca- loosába utaztam, mindenekelőtt egy Robert Shelton nevű úrra voltam kíváncsi. Shelton őslakó itt és Amerika- szerte ismert híresség. Neve gyakran feltűnik az újságokban. Annál furcsább, hogy a városi név- és telefonjegyzék mélyen hallgat Shelton létezéséről. Mintha egyáltalán nem is élne! Először a hotelban érdeklődtem felőle, ahol megszálltam, azonban semmire sem jutottam, bár nyilvánvaló volt, hogy mindenki jól ismeri őt. Az idős, bőbeszédű portás nem is válaszolt a kérdésemre. Gyanakvóan nézett rám, jobbra-balra forgatta a fejét — nem hallotta-e valaki a kérdést — és eltűnt a pult vólasztófala mögött. A takarítónő, egy néger asszony sem volt hajlandó beszélni, mogorván elfordult tőlem. A város központjában felkerestem a Tuscaloosa News című újság szerkesztőségét. A városi hírek rovathoz küldtek. Az újságíró kollégák, tapasztalt emberek, éppen nem bújtak a sarokba, de majdhogynem kinevettek. Az egyik mosolyogva mondta: „Úgy látszik, maga nem tud- ia, hogy Shelton szívből utálja a mi társaságunkat. Ráadásul ön még „vörös” is.” Egy másik megjegyezte: „Jó kis muri lesz. ha a karmai közé kerül!” Tréfával ütöttem el a dolgot: „Sebaj, legalább lesz egv kis szenzáció a lap- íuknak." Egymásra néztek, hümmögtek és hívták a rovat titkárnőjét. Néhány perc múlva egy idősebb, tartózkodó hölgy átnyújtott egy papírlapot, melyre a következő számok voltak felírva: 339-19-20. — Ez Shelton házi vagy hivatali telefonszáma? — kérdeztem. — Biztosan senki sem tudja — felelte a titkárnő. — A kagylót először minden esetben mister Shelton helyettese vagy testőre veszi fel. Randevú a „Romoí/fl” hotelban Mindenki szeme láttára tárcsáztam a számot. Egy férfihang jelentkezett. Megneveztem magam, s kifejeztem a szándékomat, hogy Shelton- úrral szeretnék beszélni. Kattanás hallatszott, s azonnal meg-zólalt egy másik férfi: „Itt Shelton." Ismét előadtam, hogy miért hívtam fel, találkozót kértem tőle, mert azt szeretném, ha személyesen beszélne tevékenységéről. Biztosítottam, hogy tőlem nem kell félnie, egyedül megyek, csupán egy töltőtollat és egy jegyzetfüzetet viszek magammal. — Én senkitől és semmitől nem félek — rikácsolta Shelton a kagylóba. — Tehát beleegyezik, hogy találkozzunk? Hol? Mikor? Szünet következett. Néma csönd állt be. mintha ott, Sheltonnál valaki szorosan a kagylóra tapasztotta volna a tenyerét. Türelmesen vártam, körülöttem izgatottan topogtak a kíváncsi újságírók. — Ma, pontosan három órakor legyen a Kilencedik és a Huszonkettedik utca sarkán lévő „Ramada" hotel halijában. — Miről ismerem meg önt? Ellenséges, fagyos hallgatás. Se egy szó, se egv hang. Éreztem, hogy hibát követtem el. Rögtön helyre is hoztam. — Persze, ön könnyebben felismer engem — mondtam. — Világos színű nyári zakó lesz rajtam. Szemüveget viselek ... — Rendben van! — harsogta Shelton. — Melyik fogadóban szállt meg? — A Catalinában. Már le is tette a kagylót. Amikor elindultam a találkozóra, a visszapillantó tükörben megláttam, hogy a szokásos egy „kísérő" helyett most ketten követnek, egy kék „Chewrolet" és egy fehér „Buick" szegődött a nyomomba. Nem volt kétséges előttem, hogy Shelton emberei ülnek a kocsikban. A „Ramada" hotel tágas halijában félhomály volt. A puha kereveten és a fotelekben néhány férfi üldögélt. Két széles vóllú égimeszelő, egy divatosan öltözött jampec, aki úgy tett, mintha újságot olvasna, a sarokban pedig egy szikár, ráncos képű öreg. Az egész társaságból az öreg tűnt a legjám- borabbnak. Ekkor az oídal: ajtón határozott járással középkorú úr sietett be, fahéjszínű öltöny volt rajta. Odament az öreghez, az öreg abban a pillanatban megváltozott, gyorsan kihúzta magát és némán felém biccentett. Mindjárt tudtam, hoqy ő Robert Shelton személyesen. A szomszédos étkezőben külön asztalhoz ültünk és majdnem két órát töltöttünk ott. A pincérek egyetlen egyszer sem zavartak bennünket, a mellettünk lévő üres asztalokat senki sem foglalta el. Shelton masszív, gyűrűs kezét — a gyűrű rubinttal volt ékesítve — az asztalra tette. Ezzel indult a beszélgetés. A rubintos gvűrű gazdóia megjegyezte, hogy annak szimbolikus jelentése van. — Minek a szimbóluma — kérdeztem. — A kiömlő véré — felelte Shelton. — Milyen véré? — Emberi véré. Tekintettel nyíltságára, a rajta lévő eqyéb díszítések felől érdeklődtem. A nyakkendője például különleges tűvel volt ékesítve. — Ez az én legkedvesebb holmijaim egyike — mondta. — Itteni négerek fogkoronáiból készült. — Azokéból, akiket önök meglincseltek? — Ennek nincs jelentősége.. . — utálattal biggyesztette az ajkát. — Az én dolgom — az irányítás. Itt ez a jelvény — ujjával a kabátja hajtókájába tűzött apró, aranyozott háromszögre mutatott — legfőbb hatalmam jelképe. Az „Amerikai Egyesült Klánok" birodalmi mágusa vagyok. Igen, az USA-ban számos ismert, kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen fajvédő található, de a Robert Shel- tonéhoz mérhető nagyságú fajgyűlölet nincs sehol, még Mississippi, sőt Georgia államokban sem. (Folytatjuk)
