Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-19 / 348. szám
Újdonságok a Posta Kísérleti )ntéa:etéberi Személyautóban a telefon • Elektronikus bélyeg- és képeslapárusító berendezések • Összeadja a rendelést, visszaad • Csak hazánkban fejlesztették ki Már Necho fáraó bebizonyította... Körülhajózzák Afrikát Háromezer éves domborműről készült a tervrajz Jó ajánlás volt a Tigris folyón megtett út A Magyar Posta miközben folyamatosan javítja, fejleszti meglévő szolgáltatásait, újabbak bevezetését tervezi. Nagyon is csendben dolgozik az e célok megvalósításában oroszlánrészt vállaló Posta Kísérleti Intézet ahhoz, hogy az ott folyó kísérletekről, kutatási munkáról a közvéleménynek részletes képe lenne. Az utóbbi években a távközlés és a postaforgalom fejlesztésében elért eredményeik azonban mindenképpen érdeklődésre tarthatnak számot. Az intézet szakemberei nemrégiben olyan pénzbedobós készüléket szerkesztettek, amellyel nyilvános telefonállomásokról kapcsolatot lehet teremteni bármely ország távbeszélő előfizetőivel. A távhívó egy-, két-, öt- és tízforintos érmékkel működik. Tárcsázás után, tehát a beszélgetés alatt a központtól automatikusan „megtudakolja” és azután megállapítja a tarifát, csalhatatlanul azonosítja a bedobott érméketw jelzi a beszélgetési idő végének közeledtét. Az ország egyes, idegenforgalmi szempontból fontos pontján (Déli és Keleti pályaudvar, Ferihegyi repülőtér) már üzemel néhány ilyen telefon, jövőre újabb két-há- romszázat helyeznek el belőlük másutt is. Bélyeg- és képeslapárusító berendezések eddig is voltak postahivatalokban, szállodákban, üdülőkben. A „kurblis" szekrények azonban nem váltak be, helyettük kísérletezték ki a gombnyomásra tantuszt, bélyeget, levelezőlapot adó automatát. Elektronikus alkatrészei alkalmasak arra, hogy összegezzék a vásárlási tételeket, kiszámítsák és kiadják a visszajáró pénzt. Ilyen sokféle cikket árusítani tudó készüléket Magyarországon kívül másutt még nem fejlesztettek ki. Első darabjainak elkészültét jövő év végére ígérik. Világszerte több millió járműben van rádiótelefon készülék, segítségükkel a „mozgó előfizetők” összeköttetést tudnak teremteni hagyományos telefonnal rendelkezőkkel éppúgy mint autós társaikkal. A posta újabb szolgáltatásként nyilvános rádiótelefon-hálózat kiépítését tervezi. Ez a rendszer kapcsolódik majd a meglévő vezetékes hálózathoz, lehetővé téve, hogy a vállalatok, intézmények munkatársai — és magánelőfizetők is — a gépkocsijaikba szerelt rádió- telefonon útközben intézzék sürgős ügyeiket. Hazánkban eddig a vezetékes telefonozás nem volt olyan fejlett, ami az újdonság bevezetését indokolta volna. Ám ahogy nő az előfizetők száma, mind nagyobb az igény az új szolgáltatás iránt. A hazai utakon cirkáló közületi gépjárművek, maszek rendszámú Trabantok, Ladák és a többiek ma még telefon nélkül róják a kilométereket, de várhatóan a 350—400 állomással beinduló hálózat előfizetőinek száma tíz év alatt megnégyszereződik, az ezredfordulón pedig már minden ezredik telefontulajdonos autóból bonyolíthatja le ügyes-bajos dolgát. Maga a telefonkészülék — programozhatóságával és más kényelmi megoldásaival — a legkorszerűbbek közül való lesz. Például a tulajdonos a leggyakrabban használt 10 hívószámot beprogramozhatja a számtárolóba, majd ha ezek közül valamelyikkel beszélni kíván, csak egy nyomógombot kell benyomnia. De erre a gombnyomásra sokan még várni fognak, hiszen mind a telefonkészülék ára, mind a beszélgetés díja sokszorosa lesz az eddigiekének. Addig is tárcsázás, gombnyomás helyett marad a sebességváltás. Horváth László Bőrparádé a színházban A bőrruhák, kesztyűk és táskák zenés, látványos bemutatóját tartják december 19- én délután és este a Pécsi Nemzeti Színházban. A Pécsi Kesztyűgyár mutatja be dolgozóinak és a meghívottaknak jövő évi mintakollekcióját, mellyel korábban a szakma és a kereskedelem előtt nagy sikerrel mutatkozott be a Duna Intercontinental Szállóban. A Magyar Divat Intézet által rendezett revüben zene kíséretében a divatlapokból ismert manekenek lépnek fel, műsoruk koreográfiáját színházi szakember készítette. A divat- bemutató alkalmából a francia Jacques Esterei cég képviseletében Pécsre érkezik Mme. Fouqe és Mme Moscowitsch, s a pécsiek által Párizsba kiküldött mintakollekció alapján tárgyalnak a jövő évi megrendelésekről. Két és fél évezreddel ezelőtt a II. Necho fáraó úgy határozott, hogy elvágja a két kontinenst összekötő köldökzsinórt. Egyszerűen hihetetlen, de kétezerötszáz évvel Lesseps Ferdinánd ügyködése előtt már létezett egy Szuezi-csatorna. Igaz, nem volt olyan hosszú és mély mint a mostani, viszont a rabszolgák milliói a két kezükkel teremtették meg ezt az első összeköttetést a Földközi-tenger és az Indiai-óceán között. Ezt a csatornát betemették az évezredek és a sivatagi homokviharok, csak Hérodotosz följegyzéseiből tudjuk létezését. A görög tudós arról szintén ír, hogy Necho fáraó azt is bebizonyította: Afrika másutt nem érintkezik kontinenssel; föníciai hajósai három év alatt a Nílusról indulva megkerülték és Gibraltáron át tértek vissza a Nílusra. Az UNESCO irányításával működő Pount Társaság 1978- ban nemzetközi legénységgel, rekonstruált korabeli gályán megismétli a föníciaiak hőstettét. Az expedíciónak magyar tagja is van: Buzetzky Győző, a Kiskúnsági Nemzeti Park hidrológusa. A vállalkozó szellemű fiatalembert Kecskeméten, a Nemzeti Park központjában találom. Igazi tengerész, sovány, szijas testű, terebélyes körszakállal, az ember akaratlanul is az óceánt képzeli arca hátteréül. Elsőként arról kérdezem, hogy került kapcsolatba az expedícióval. — Nem ez lesz az első utam, gyermekségem óta szerelmese vagyok a tengereknek. Az első szó, amire emlékszem, a tengeralattjáró volt. Röviden: Bácsbokodon születtem 1942- ben, vízi gyerek vagyok, katonaságnál is a Dunán dolgoztam. Baján jártam a Vízgazdálkodási Főiskolai karra, innen jelentkeztem a tengerészeihez. öt évig kóboroltam a vizeken, bejártam a Földközitenger minden kikötőjét, aztán családom miatt felhagytam ezzel az élettel. Befejeztem a főiskolát, hidrológus lettem. Újságban olvastam az expedíció hírét, levélben jelentkeztem — felvettek. — Úgy tudom, nyomós érvként szerepel a Tigris folyón tett vitorlás túrája is. — Igen, barátaimmal 1973- ban végighajóztunk a Tigris folyón Samarrától Basráig, egy addig nem hajózott szakaszon. Nézelődtünk, tudományos méréseket folytattunk, mohamedán vallási emlékeket gyűjtöttünk az ELTE számára. — A Pound-expedició hogyan zajlik majd? — Májusban indulunk Franciaországból, átvágunk a Szuezi-csatornán; 3 kikötéssel, az észak-keleti monszunnal megyünk le Fokvárosig. A nyugati part nehezebb lesz, rosszabbak a szelek, áramlatok, így nem is tudom, hányszor kell megáll- nunk és mikor érünk Gibraltárig. — A hajó teljesen korabeli? — Igen. Necho fáraó az i. e. VI. században uralkodott, a mi hajónk pedig olyan típusú lesz, melyet 800 évvel Necho előtt használtak. Vezetőnk, André- Gil Artagnan egy több mint 3000 éves domborműről másolta a hajó adatait, így készültek a tervek. Az útra magunkkal viszünk egyszerű arab haiósokat is, ők fognak navigálni, mint egyiptomi elődeik. Mi pediq figyeljük, mire mennek ösztöneikkel, természeti tapasztalataikkal. Célunk az, hogy bebizonyítsuk, lehetséges volt a föníciaiak útja. — Ilyen „tákolmánnyal" veszélyes lehet az út. Lesz kísérő hajó? — A Pound méretarányos modelljét szélcsatornában vizsgáltuk, épp oly jó, mint a mai vitorlások. Természetesen ennek ellenére két óceánon végigpo- roszkálni vele nem veszélytelen dolog. Kísérő hajónk nem lesz, ez már a mi kockázatunk. Baj esetében ott a rádió. Azt módja, kicsit már „be- flugolt" a szárazföldtől, hívta vissza a tenger. Épp kapóra jött a Pound, és hogy részt vehessen az expedícióban, minden követ megmozgatott. Buzetzky Győző májusban elindul újabb 18 hónapos kalandjára. Ez lesz eddigi leghosszabb útja, mikor csak a hullámok játéka szórakoztatja, azonban nem fog unatkozni. Szerinte a Nagy Víz sosem lehet unalmas, no meg a parancsnokok mindig is vigyáztak arra, hogy a hajón lehetetlen legyen a kellemes lustálkodás. Szántó Péter fét mUtiárdot elköltőnk A reklámban nincs kaptafa „A reklámra költött összeg fele kidobott pénz. Csak azt nem tudjuk, hogy melyik fele3 Jó-e a magyar reklám? A kérdést megannyi fórumon fölvetették már, legutóbb a televízió Hét című műsorában feszítették meg glossza-kereszten az ötlettelen, ízléstelen plakátokat. Joggal. Mert van belőlük is; nem kevés. Ha azonban kritikát mondunk, ne felejtsük: egy, a gyerekcipőből éppen kilépni akaró szakmát sújtunk vagy emelünk, s valószínű a hivatásukat szerető emberek érzékenységével kapják fel fejüket — mint ahogy mi is tennénk helyükben — a szakma értői, megszállottjai. A reklám — katalizátor. Egy folyamat megvalósításának, megvalósulásának katalizátora, összeköti a gyártót a fogyasztóval, gazdasági, kulturális stb. célok érdekében mozgósít, s azt mondja: „Tedd azt vagy azt, ami az érdekemben áll.” Jó és rossz nincs. Ami nem jó, az nem reklám. Dilettáns tiályngvágAk Minden magyar, a nézőpontjától függően, reklám- szakértő. Vélemény az van. A mostohagyereket püfölik, mert még sokunk számára az ma is. Az új gazdaságirányítás startjánál kezdtük némiképp dédelgetni, rájőve, hogy a termelt árut el is kell adni, s illik fél szemmel a konkurenciára, fél szemmel a piacra és a fogyasztóra is nézni. De még nem értjük sokan a reklámot kellőképpen, azt hisszük, hogy az az ominózus plakát ex-has elkészíthető. Majd megmondja az igazgató elvtárs, hogy mi legyen rajta, s ha ő nem, akkor keresünk egy jópofa embert — aki netán még rajzolni is tud —, s az áru cl is kelt. Pedig az igazi reklámcsináló: szakember. (A Chemical példáját említsem. A reklámos ott ül a vállalat igazgató tanácsának asztalánál a főmérnök, az igazgató egyenrangú partnereként. S még a termék kész sincs, a gyár még nem is termel, már kész a reklámterv ...) Persze, erre nrncs mindenütt lehetőség — kevés a reklámos —, mégis azt ajánlanám; ne restelljünk tanácsot kérni, felkeresni a legille- tékesebbeket. A történet talán ismert. Egy pásztorember, bicskával mű- tötte a hályogot, sajátos szak- szerűséggel, úgy-ahogy jól. Miután elmondták neki, hogy egy szemműtét során mit vállal, miután elvitték egy műtőbe, s végignézhette, hogy miként végzi azt a szakember, ijedtében abbahagyta a hályogvágást. Valahogy igy járnának azok is, akik ma a reklámszakma pásztoremberei. Elég tekintélyes summákkal országosak; több kárt okozva, mint hasznot. Tavaly — s fogódzkodjon meg, akinek soknak tűnik — Magyarországon két és fél milliárd forintot költöttünk reklámra. (Arra nem vállalkozom, hogy számolgassak, mennyi ebből az elfecsérelt forint.) Komplex team-munka... Nem érdemes összehasonlításokat végezni, morfondírozni; vajon mi mindent lehetett volna építeni ebből a kél és fél milliárdból. A „Vajon hány óvoda?” manapság divatos ellenvetése botladozik, s higy- gyünk azoknak, akik szerint népgazdaságunk a reklámkatalizátor nélkül elképzelhetetlen. (A piaci tájékozatlanság felmérhetetlen károkat okoz.) Hogyan is készül a leklám? A Magyar Hirdető, az 1911- ben alakult Székesfővárosi Hirdető Vállalat jogutódja, ma 750 főt foglalkoztató. A- kategóriás nagyvállalat, budapesti központtal, s vagy ötven kirendeltséggel. A vállalat — mint azt Csepregi Miklós helyettes főosztályvezető mondotta — a belföldi, a belföldről külföldre éff a külföldről hazánkba irányuló reklámszolgálat vivője-szervezője. Team-rendszerű munkát végeznek: a teámban ott a reklámszakember, a közgazdász, a pszichológus, a szociológus, a kreatív-szakember, ff ők együtt döntenek abban, hogy milyen legyen a reklám. Nincs kaptafa: minden megbizatás új, sokrétű feladatot ad. A terv, amit készítenek — egyébként ingyenes a reklámterv készítés —, sok kérdésre felel. Mit mondjunk...? Kihez szóljunk ...? Milyen eszköz segítségével . ..? Milyen intenzitással . . .? Esettanulmányok készülnek, hiszen a feladat nagy; adott esetben egy termék összes tulajdonságát, gyártóját, árát, megjelenési formáját, súlyát stb. ismerve, e tulajdonságok összességét kell tömör üzenetté kódolni... Az óbudai üzletközpontot így kódolta Nemessuri Zoltán teamvezető irányítása és dr. Gazda Tamásné, az üzletközpont propagandafőnöke segítségével a Magyar Hirdető alkotócsoportja egy szóvá. A Flóóó- riáááán!!!!! — ott ül az ember fején, üti az agyvelejét, s bebújva a tekervényekbe, onnan kelleti magát. Sírból jövő hang — talán félrecsúszott a koporsófedél —, de ettől függetlenül: telitalálat. Amolyan bontottcsirke, bontottcsirke, bontottcsirke ... Folt kidobott pénz! Egy nyugati reklámfejedelem fogalmazott így: „A reklámra költött összeg fele kidobott pénz. Csak azt nem tudjuk, hogy melyik fele”. Megkockáztatnám: nálunk még néha észrevevődik, hogy melyik fele. Ezért aztán üdvös lenne mielőbb — van már elképzelés — a reklámszakmát egyetemi katedrára vinni, ott oktatni. (Hiszen nem mindegy, hogy mi lesz a milliárdokkal...) A csak pucér nőkben gondolkozó dillettánsokat pedig eltanácsolni a pályáról. Ebben a munkaerőinségben biztos akad számukra feladat másutt. Kozma Ferenc Pécsi, megyei ipari vállalat felvételre keres: — beruházási ügyintézésben jártas gépészmérnököt technológiai kivitelezés műszaki ellenőrzésére, valamint — közgazdasági egyetemet végzett, gyakorlattal rendelkező közgazdászt beruházás előkészítési munkakör betöltésére. Jelentkezéseket: levélben — „JANUAR 1978” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe kérjük leadni.
