Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-18 / 347. szám
1977. DECEMBER 18. ELMÉLET-TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A tudományos technikai forradalom Q A szocializmus és az ember Az ember természettel folytatott anyagcseréjének a tudományos technikai forradalomban létrejövő új minősége, amint ezt az előzőekben láthattuk — feloldja az embernek a természettel folyó ellentmondásos, a TTF-et megelőző emberi történelemre jellemző harcát. Kérdés azonban, hogy ez egyben — mintegy automatikusan — feloldja-e az embernek az emberrel való harcát is? Erre marxistaként egyértelműen és igen határozott nemmel való harcát is? Erre marxistaként egyértelműen és igen határozott nemmel kell válaszolnunk. Bár napjaink látszata, mindenekelőtt a „fogyasztói" és a „jóléti társadalmat” megfogalmazó polgári ideológiák szerint más. Ezek az ideológiák a TTF által feloldva látják az embernek emberrel folyó harcát is. A TTF szerintük megszünteti a társadalmi ellentmondásokat is és létrejön a harmonikus, a személyiség szabad kibontakozását lehetővé tevő emberi valóság. A TTF polgári formája Ezek az ideológiák azonban megfeledkeznek arról, hogy a TTF polgári formáját a töke viszonya határozza meg. Ha erről megfeledkezünk, akkor valóban ez a látszat adódik. Ugyanis: ......ha a korlátolt p olgári tormát lehántjuk, — teszi fel a kérdést Marx — mi egyéb a gazdagság, mint az egyének szükségleteinek, képességeinek, élvezeteinek, termelőerőinek stb., az egyetemes cserében létrehozott egyetemessége? mint a természeti erők feletti emberi uralom teljes kifejlődése? . . . mint az ember teremtő hajlamainak abszolút kimunkálása . . ., amely a fejlődésnek ezt a totalitását, azaz minden emberi erőnek mint olyannak előre adott mércével fel nem mérhető fejlődését öncéllá teszi? mint amikor az ember nem egy meghatározottságában termeli magát újra, hanem a totalitását termeli? nem arra törekszik, hogy olyan valami maradjon, ami lett, hanem a levés abszolút mozqásában van?" A TTF az a folyamat, amely lehetővé teszi az egyéniségek szabad fejlődését azáltal, hogy a minimumra redukálva a társadalom számára szükséges munkát, mindenki számára szabaddá vált időt és eszközöket teremt az egyének mindenoldalú kibontakozásához. Mindaddig azonban, amíg a tőke viszonya létezik, ez nem válhat valóságqá, mert a tőkének megfelelő termelési korszakban „.. . az emberi benső e teljes kimunkálása mint teljes kiürülés, ez az egyetemes tár- gyiasulás mint totális elidegenedés . ..” jelenik meg. „A töke korlátja az, hogy ez az egész fejlődés ellentétesen megy végbe és a termelőerők, az általános gazdagság, tudás stb. kimunkálása úgy jelenik meg, hogy a dolgozó egyén maga elidegeníti magát; a belőle ki- munkálthoz nem úgy viszonyul, mint a saját gazdagságának, hanem mint idegen gazdagságnak és a saját szerénységének a feltételeihez." Ennek a visszájára fordulásnak, ellentmondásnak maga a tőke az oka. Ugyanis Marx szerint: „Mihelyt a munka közvetlen formában többé nem a gazdagság nagy forrása, akkor a munkaidő többé nem mértéke . a gazdagságnak és ezért a csereérték a használati értéknek.” Ennek ellenére a töke nem tehet mást mindaddig, amíg töke, mint azt, hogy a gazdagság egyetlen mértékeként és forrásaként a munkaidőt tételezze. Számára ebből is a többletmunka, annak állandó növelése a fontos. Ezért a termelőerők és a társadalmi vonatkozások, amelyek tulajdonképpen a társadalmi egyén kiteljesedésének terrénuméi lennének. „. . . a tőke számára csak mint eszközök jelennek meg és az ő számára csak eszközök is, hogy a maga, most mór korlátolt alapzatáról kiindulva termeljen." Hogy miként jelenik meg mindez ma a legfejlettebb, a TTF-ben előrehaladó kapitalista országokban, azt világosan láthatjuk, ha a manipuláció rejtett és igen kifinomult formáival megteremtett és fenntartott, a presztízs szükségletek szerint élő „konzum idióták” társadalmára gondolunk, ahol a fogyasztás a fogyasztásért állapotában a jólétben való elidegenedés az uralkodó tendencia és ahol ugyan nő a szabad idő, amely Marx szerint „az egyén teljes fejlődésére szolgáló idő” lenne tulajdonképpen, de ez is a tőke viszonyainak szabályai szerint telik el, produkálva a legkülönbözőbb formákban, az önelidegenedést (beat-, pop-, hippimozgalmak, szex-őrület, az üzletté tett hobbyzás stb.) Ebben az állapotban válik egyértelművé a tőke viszonyának inadekvátsága mindahhoz, amelyet létrehozott. Marx szerint ebben az állapotban a tőke viszonya „. . .nyomorúságos alapzatként jelenik meg ezzel az újonnan kifejlődött, maga a nagyipar által létrehozott alapzattal szemben”. „Maga ez az ellentétes forma azonban - mondja Marx — eltűnő és megteremti saját megszüntetésének reális feltételeit. Eredmény: a termelőerőknek — az egyáltalában — való gazdagságnak — tenden- ciálisan és potenciálisan általános fejlődése mint bázis, éppígy az érintkezésnek, ezért a világpiacnak az egyetemessége mint bázis. A bázis mint az egyén egyetemes fejlődésének lehetősége, és az egyének valóságos fejlődése erről a bázisról kiindulva mint állandó megszüntetése korlátjuknak, amelyről tudják, hogy korlát, amely nem számit szent határnak. Az egyén egyetemessége nem mint elgondolt vagy képzelt egyetemesség, hanem mint reális és eszmei vonatkozásainak egyetemessége. Ebből ered saját történelmének folyamatként való felfogása és a természetnek mint a maga reális testének (éppígy a természet feletti qyakorlati hatalomként meglevő) tudása is. A fejlődés folyamatát magát is, mint ennek előfeltételét tételezik és tudják.” A kommunizmus társadalma Ez azonban már nem más, mint a kommunizmus társadalma, az emberiség igazi történelmének kezdete, amelyről Marx mór 1844-ben így ír: ,,. . . a kommunizmus nem menekülés, nem elvonatkoztatás, nem az embertől létrehozott tárgyi világnak, tárgyisággá kivajúdott lényegi erőinek elvesztése (ahogy ezt az egyen- lősítő elképzelések gondolják) nem a természetellenes, kifejletlen egyszerűséghez visszatérő szegénység (ahogy a hippi- mozgalom_hiszi). Sőt éppen lényegének, mégpedig lényegének, mint valóságosnak a valóságos létrejövése, valóságosan az ember számára létrejövő megvalósulása.” A kapitalizmus gazdagság és nyomorúság ellentétessége helyébe „... a gazdag ember és a gazdag emberi szükséglet lép. A gazdag ember egyúttal az emberi életnyilvánítás egy totalitását szükségelő ember. Az ember, akiben saját megvalósulása, mint belső szükség- szerűség, mint szükség egzisztál.” Ebben az állapotban változik meg gyökerében az embernek a tárgyi világhoz, benne az emberhez való viszonya is. Amíg: „A magántulajdon olyan ostobákká és egyoldalúakká tett bennünket — írja Marx —, hogy egy tárgy csak akkor a mienk, ha bírjuk, ha tehát tőkeként egzisztál számunkra, illetve ha közvetlenül birtokoljuk, megesszük, megisszuk, testünkön viseljük, lakjuk stb. egyszóval használjuk... Az összes fizikai és szellemi érzékek helyébe ennélfogva az összes ilyen érzékek egyszerű elidegenülése, a bírás érzéke lépett”, addig: „a magántulajdon megszüntetése ezért az összes emberi érzékek es tulajdonságok teljes emancipációja. .., ahol - a dologhoz a dolog kedvéért viszonyulnak, de maga a dolog tárgyi emberi viszonyulás önmagához és az emberhez, és megfordítva”. Azaz, a kiteljesedett humanizmus — naturalizmus, a kiteljesedett emberi válik az ember termeszeiévé. Ezért mondja Marx azt, hogy a kommunizmus „az embernek a természettel és az emberrel való ellentmondásos harcának igazi feloldása.” A TTF és a szocializmus Mindezek ismeretében tehetjük fel a TTF és a szocializmus viszonyának kérdését. Mint ismeretes, a történelem nem várta meg a TTF időszakát, a benne kibontakozó tendenciákat. 60 évvel ezelőtt, az akkori világ egyik legelmaradottabb országában győzött a proletárforradalom, amelyet azóta már - általában nem a legfejlettebb országok sora követett a II. világháború után. Lenin igazi nagysága saját pártjának ortodox marxistáival szemben éppen abban van, hogy ő értette meq Marx filozófiájának az elmélet és gyakorlat viszonyát megfogalmazó tételeit. Lenin nem azt a valóságot várta, amely a már kész elmélet gyakorlattá változtatását lehetővé teszi, s ha a valóság nem ilyennek mutatkozott, akkor nem az elmélethez ragaszkodott görcsösen, magával a valósággal szemben, hanem az orosz valóság történelmi folyamatának kísérleteiből, mozgásaiból, a konkrét osztályviszonyokból, azok vallatásával jutott olyan eszmék birtokába, amelyek alkalmasak voltak a tömegek megragadására. A szocializmus Marx és Lenin szerint is olyan átmeneti társadalmi állapot a kapitalizmus és a kommunizmus között, amelyben, mint folyamatban jönnek létre, egyre kiteljesedő tendenciák formájában a kommunizmus viszonyai. Ebben a folyamatban szűnnek meg a szocializmus azon ellentmondásai, amelyek abból fakadnak, hogy a szocializmus, Marx szavaival élve — amelyeket Lenin is megerősít „még magán viseli annak a régi társadalomnak anyajegyeit, melynek mé- héből származik”. Mint ismeretes, a szocializmus országaiban nem egy helyen először a gépi nagyipart kellett megteremteni. Ez a folyamat tömegméretekben együtt járt a mechanikus munka elterjedésével, amelyben az ember mindenoldalúan nem teljesedhet ki. Ma az egyes szocialista országokban — fejlettségükkel arányosan — egyre fokozódó mértékben bontakoznak ki a TTF tendenciái is. Mi az alapvető különbség kapitalizmus és szocializmus között ebben a vonatkozásban? A különbség végső soron itt is arra vezethető vissza, hogy „a termelési eszközök már kikerültek az egyes személyek magántulajdonából. A termelési eszközök az egész társadalom birtokában vannak..., (s ezért) lehetelenné válik az ember ember által való kizsákmányolása ..." Bár a munka a szocializmusban — a munka szerinti elosztás következtében — még az élet eszköze, és ennyiben elidegenítő tendenciákat is tartalmaz, - egyenlőtlenségeket szül, amelyek a társadalmi élet különböző területein ellentmondásokhoz vezetnek — mégis a munka a szocializmusban kezdettől fogva több mint az élet eszköze, az élet célja is. Az életviszonyok javulásával egyenes arányban egyre inkább ez a domináló tendencia. A munkáshatalom által megszüntetett magántulajdon állapota lehetővé teszi azoknak az ellentmondásoknak a kiküszöbölését, amelyek a tőke viszonyából fakadnak. A szocializmus nem „ellentétes forma" a kimunkálódó emberi gazdagság elsajátításának folyamatában. Még a mechanikus munka sem vezet szükségszerűen a fizikum sanyargatásához és főleg a szellem tönkretételéhez. Ebben alapvető jelentőségű a szocialista tudatosság állapota, annak mértéke. Annak felismerése, hogy a társadalom, a közösség — benne a mechanikus munkát végző egyénnel — szükségeli az adott tevékenységet. Másrészt — és ez napjainkban egyre fontosabb — a szabad idő a szocializmusban már valóban az egyén teljes fejlődését szolgáló idő lehet. Nem véletlen, hogy a fejlett szocializmus építésének időszakában az életmód kérdése, a „hogyan éljünk" az egyik leqfontosabb probléma. A TTF előrehaladásával ez csak fokozódik, és csak a marxizmus eszméit tudatosan megvalósító társadalmi mozgásokban küszöbölhető ki a TTF-nek a kapitalizmusban jelentkező következménye, a jólétben való elidegenedés. A fejlett szocializmus építése akkor halad előre, ha tudatosan azokat a tendenciákat erősítjük, amelyekben már a kommunizmus viszonyainak csírái vannak jelen. Dr. Jóri János kandidátus, a PTE docense Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszakán elhangzott előadás. A kelengye Egy kis bőrönd holmival nehéz az életet kezdeni. Azokat, akik annak idején csak így kerültek össze, sem- m.it a semmivel megtoldva, mifelénk csak „üres ........:nek” nevezték. Mindezt kolléganőm mondja, aki Tatabánya környékéről való, s közben, némi nosztalgiával emlékezik a leánykérést megelőző évekre: „Szerettem volna én is elkölteni a pénzemet. Hogyne! Álmodoztam, bámultam a kirakatokban a szép ruhákat, s közben szinte minden fillért a stafirungra adtam.” Ágyneműkre, jó illatú lepedőkre, két dunyhára, nyolc párnára, két kispárnára, egy garnitúrára, több garnitúrára, még több garnitúrára, egy tucat törölközőre, miegymásra. Ki milyen tehetős volt, ki milyen tehetős ma. Csak lepedő?; Talán új ház?; Autó?; Szobabútor. (De nem akármilyen.) És persze készpénz, bőven; szakajtóval. o Szociológusok vizsgálják Baranyát, a lakók életmódját, szokásait. Állítólag egy fiatalasszony a féléves lányának már megvett néhány teflon-bevonatú lábost, s a keresztszülőktől is azt várja, hogy „hasznos" dolgokat hozzanak a csemete első születésnapjára. Igaza van? Ki tudja? A jó start nemcsak a sportpályákon, hanem az életben is többnyire behozhatatlan előnyt biztosít. o — Ha szeretet nincs, semmi sincs. Tesics Márti édesanyja néhány ruhaneműt lepakol a székről. öröme az arcára van írva. A hét végén Márti elmegy Becker Józseffel a boldogság házába. Nem lesz nagy lagzi; vagy harmincon hivatalosak a vacsorára. Aztán a fiatalok egy darabig itt laknak majd Pécsett, a Szivárvány utcában. Márti óvónő — a képesítést még ezután szerzi meg —, de igen jól érzi magát a gyerekek között. Jóska, hivatásos katona, takarékos ember. Eddig közösen 14 000 forintot tettek a takarékba. — Annak idején — mondja Márti — hogy haragudtam a nagymamára, amikor a lepedőket vette. .. Most meg, majdnem minden megvan. Készletek: evőeszközök, poharak. A teljes stafirung. Jobb, hogy nem most kell fizetni értük egyszerre . . . Sokat kapott a rokonoktól is. A mama azt mondja, hogy amikor már nagyobbacska volt a lány, nem babát, játékot — persze azt is —, hanem okosabb dolgokat vettek neki születésnapra, karácsonyra. A lagzi — nagy kiadás? Bizonyára. A szülők azt szeretnék, hogy gyerekeik könnyebben induljanak, hogy könnyebb legyen az életük — mint nekik. Ezt szeretnék Márti és Jóska szülei is. Q A Révai lexikon ezt mondja: a kelengye hitbér, de újabban értik alatta sokszor azt, amit a nő férjhezme- netele alkalmával első házi berendezésül kap. Az Értelmező Kéziszótár szerint a lány ruha- és fehérneműből, ágyneműből stb. álló hozománya. A férfiakról egy szó sem esik. Évente több mint százezer házasságot kötnek hazánkban. Ez lepedőben — egymillió-kétszázezer. (Ha a tucatot veszem.) o Klier Józsefné 76 éves. Az ágya fölött fényképek borítják be majdnem az egész falat: gyerekei, unokái, dédunokái. Még ükunoka is akad. — Nagyon szegények voltunk mi — mondja szinte restellkedve. — Az első férjem hamar meghalt, a másodiknak meg levitte karját a gránát. Pásztorember volt; ő hat gyereket hozott a házasságba, én meg kettőt. Dolgoztunk napestig. Ezen a képen itt a szanatóriumban van Pécsen. Sokat volt kint a hidegben, ez a munkájával járt, aztán átfázott egyszer, s meghalt. Jól érzem itt magam, itt kapok szere- tetet, itt kaptam először. A gyerekeim? Az édes lányom azt mondta, hogy már inkább látna a sövény alatt. Egyik sem volt hajlandó tartásdíjat fizetni. A bíró megkérdezte tőlük: „Hát nem ez a nénike nevelte fel mind- annyiukat? Taníttatta..." Amikor megítélték a 80—80 forintot — mert ennyit fizetnek mind a nyolcán utánam —, nem álltak szóba velem. Klier Józsefné nem sok dolgot vitt a házasságba. Egy-két lepedőt, egy-két párnát, amit maga hímzett ki. Gyerekeinek sem adott sokat, csak egy-két lepedőt, meg ... — Talán emiatt haragszanak ... e Kelengyepénz. Más néven anyasági segély. Ma külön gyermekkelengyére nem adnak pénzt, nem adnak kelengyecsomagot, ma 2500 forint jár a szülés után. Megyénkben 1975-ben 18 millió forintot fizettek ki e címen, tavaly 17 milliót. Az idén is lesz ennyi. Ezt az állam fizeti. o Régért Ernőnének novemberben volt az esküvője. Azt mondják a bólyi tanácson, hogy többnyire a Platánban tartják a lagzit, de a Régert-féle lakodalomra a kultúrhózat adták kölcsön. Több mint háromszázan jöttek össze. Marikával a helyi szövődében beszélgetek: itt dolgozik néhány éve. Jól keres. Igaz, a régi szövőszékeken meg is kell dolgozni a pénzért. Havonta 2500-at visz haza. A férje Pécsen dolgozik, a Magas- és Mélyépítőknél. — Liptódon lakunk, az anyósoméknál. — A stafirung? — Ami kell. Többnyire édesanyám varrta, hímezte. —■ Álmai? Vágyai? Visszamegy a gép mellé. A rongyhulladékból szőnyeg lesz, több száz, de az is lehet, hogy ezer. Nehéz munka. Mire hazamegy Liptód- ra, nagyon elfárad. o Úgy hírlik, hogy a lányos szülőknek nem ■ a legjobb. Falun mondták: tíz fiút könnyebb kiházasítani, mint egy lányt. Hiszen a kelengye ma újból divat, ha lehet, jobban, mint régen. Mondom a feleségemnek — öthónapos lányomra gondolva —, hogy stafirung kéne. Jó — mondja, és továbbnézi a tv-t. Holnap veszek hat kispárnahuzatot. De miért éppen hatot? Kozma Ferenc