Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-18 / 347. szám
■*— -----1 977. december 18., vasárnap Pünantmt napló 3 Halat a karácsonyi asztalra! "Némi túlzással — ma Magyarországon alighagem több a díszhalkedvelő, mint a megrögzött halhúsfogyasztó, s minden bizonnyal e sorok írója is maga van azzal az álmával, hogy az utazási irodák egyszer olyan francia utat szerveznek, ahol nem képtárakba cibálják az embert, ellenben végigvezetik Francia- ország összes halpiacán. A pörköltek és rántott húsok országa vagyunk, vasárnaponként — hallom, mert panellakásban lakom — fél Magyarország klopfol odakint a konyhában, ezzel szemben kétség beejtően kevés halhúst eszünk. Az egy főre jutó hal- fogyasztás ma sem éri el az évi 3 kilogrammot. Fejenként két-két ponyt. A világért sem akarjuk magunkat a japán fogyasztókhoz mérni, náluk népélelmezési cikk a hal (1970-ben egy főre 32 kilogramm jutott), de a szomszédokhoz képest is keveset eszünk, a legfrisebb adatok szerint Csehszlovákiában 7, Ausztriában 8 kilogramm az egy főre jutó halfogyasztás, pedig nekik sincs tengerük, a bolgárokról, a lengyelekről, a németekről, a franciákról, az angolokról már nem is beszélve. Nagy-nagy a lemaradásunk. Őseink asztalára sűrűn került hal. Volt is hal a tiszta vizű folyókban- és tavakban, emlékirataiban például Rákóczi Ferencünk sem felejtkezik el felemlíteni, hadaival Szeged alatt táborozván nem meríthettek a Tiszából süvegükkel vizet úgy, hogy abban hal ne ficánkolt volna. Őseink tudták, mi a jó. Mi meg tudjuk, mi az egészséges. Tolnai Kálmán legújabb szakácskönyvének előszavában a horgászszövetség főtitkára ajánlja figyelmünkbe: „Legutóbb például egy német kórházban rendszeresen adnak halhúst a szívbetegeknek. A kutatások megállapították ugyanis, hogy az eszkimók azért nem szenvednek szívbajban, nem kapnak infarktust, mert többnyire halból készült ételeket fogyasztanak." Tény, a halhús százalékos fehérje- és zsírtartalma sokkal kisebb, mint más húsoké, ezért könnyen emészthető és kímélő ételek készítésére is kiválóan alkalmas. Akkor hát miért nem kerül sűrűbben az asztalra? A halellátás, leszámítva a nyár eleji zökkenőket, ma már sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt. Naponta kapható élő hal, megjelentek az élelmiszerboltok hűtőpultjain a tisztított, konyhakész halszeletek, tengeri halak — nyersen fagyasztva és rántva a felvágottak társaságában; halászlékockában és fóliatálban, csak fel kell melegíteni; roskadoznak a polcok százféle halkonzervtől, olykor szovjet tőkehalmájjal és albán kagylóval díszítve, s kínálnak már, ha nem is olcsón, igazi ínyencfalatokat: gyorsfagyasztott rákot és kaviárt. Ott tartunk, hogy ma már plakátok súlykolják: Holnap halnap! Tele tehát a halas kosár, most már inkább rajtunk, fogyasztókon a sor, hogy rá is harapjunk. Velünk viszont baj van. Pontosabban a megrögzött fogyasztói szokásokkal. Amely fittyet hány az élettanilag indokolt táplálkozási direktívákra. Vessünk csak pillantást húsfogyasztásunk szerkezetére. 1975-ben fejenként 70,5 kilogramm húst ettünk. Fele disznóhús volt, s csak 2,8 kilogramm a hal — az összfogyasztásnak mindössze 4 százaléka. Jobb ellátást a községekben is Kisiparosok főállás és nyugdíj mellett Közös ellátási bázis, szervezett adatfelvétel kellene Az utóbbi két évben a magán kisiparosok zöme nyugdíjba került, nagyon idősek. Az viszont tarthatatlan állapot, hogy ellenőrizhetetlen kontárok vegyék át szerepüket, különösen az építőiparban, ahol több tízezres megrendeléseket bonyolítanak le. Cél, hogy tevékenységük legalizálódjon, mert értékes tartalékot jelent. Eddig népszerűtlen volt főállás, illetve nyugdíj mellett a kisipar gyakorlása, bár a szövetkezetek engedélyezték egykori 'dolgozóinak. Idén először tapasztalható emelkedés. A harmadik negyedévben a városokban 18- an, a falvakban 29-en váltották ki az iparengedélyt. A Baranyában tevékenykedő 3500 kisiparos negyven százaléka most már nyugdíjas vagy főállás mellett gyakorolja szakmáját. A falvakban majdnem 800-an, ami még ánindig kevés. Többségben a főállásúak vannak. Különösen elöl jár ebben a BCM, Mohács sok üzeme és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, de 4—5 vállalat nem engedi munkásainak, hivatkozva arra, hogy azok fáradtan nem végzik teljes erőbedobással üzemi feladataikat, hogy nem rendelkeznek anyaggal és azt csak a gyárból fusizzák el. Még mindig o fém- és faipar iránt nagyobb az érdeklődés. Néhány szakember a nyugdíjasok bevonását sürgeti, mivel egy nyugdíjas időben kötetlen és tevékenykedése nem veszélyezteti a főállású munka minőségét. Az emelkedés köszönhető annak is, hogy egyszerűsödött az odófizetési rendszer, például minden évben nincs szükség adóbevallásra. Szakmánként egsyégesen rendezték a munka- és órabéreket, valamint új irányárgyűjteményt adtak ki, ami kizárja az árdrágítást. Vonzerő a területi, a kor- és adókedvezmény is. melyek arra késztetik az iparengedélyt kiváltót, hogy 3—5 ezer lakosú falvakban is folytasson a lakosságnak szolgáltatást. Lehet költségvetési szervnek is dolgozni, sőt egyedi terméket előállítani lakossági kívánságra: csak a raktárra gyűjtés tilos. A jobb minőség érdekében ma már kötelező a kiváltható 76 szakma majdnem mindegyikénél a szakmunkásbizonyit- vány, sőt a mesterlevél felmutatása is. Csuti J. Százezer négyzetméter „Juno” Pécsről A Pécsi Bőrgyár magasabb használati értékű, szebb, jobb bőrcsaládok sorozatgyártásának megkezdésével kiemelkedő évet zár. Az intenzív gyárt- mánynemesítési munka eredményeként a cipők minősége körül zajló csatározás rendezéséhez — követendő példaként—kiváló alapanyagokat kínálnak, amiből a feldolgozó- ipar puha, kényelmes, divatos lábbelit készíthet. Ilyen sikertermék a marhabőrböl előállított BNV nogydíjas „Juno”. Megjelenése utón itthon és külföldön egyaránt kapós lett. 1977-ben 15 ezer, jövőre már 100 ezer négyzetmétert gyártanak a „Juno"-ból. A Mino- vállalat szigetvári cipőgyárában például amerikai exportra készül belőle divatos, nagyon kényelmes cipő, a Bonyhádi Cipőgyár és a kisipari szövetkezetek bekapcsolásával pedig a hazai üzletekben is hozzájutnak a vásárlók. Nem vág ugyan témánkba, viszont kuriózum számba menő kép — halakkal. Készült Kubában, Havannában, a Hamingway emlékére rendezett tengerihalfogó versenyen. A szerelő-javitó munka zavartalan ellátásához nagy szükség van a nyugdijuk vagy főállásuk mellett kisipari tevékenységet űző szakemberekre. Elsősorban a távoli apró falvakban, ahol a szolgáltatás gyakorta akadozik. Ezekben a falvakban kevés a kőműves, az ács, a burkoló, fodrász és férfiszabó, cipőjavító, asztalos, de ellátatlan a háztartási gép-, a rádió-, tv-javítás, valaminta lakáskarbantartás is. Nincs utánpótlás, a frissen végzett szakmunkások is inkább a nagyközségekbe vagy a városokba mennek. Mellesleg — engedelmet a kitérőért — mindnyájan értetlenül állhatunk előtte: a leleményes, a disznóhúsból oly sok változatot feltálaló magyar konyha, a magyar gusztus miért dacol a tengeri halakkal. Pedig még pucolni sem kell. Szokatlan szaga nem lehet gond, hiszen citromos vízbe állítva és úgy sütve mennyei falat, össze lehet téveszteni a rántani való csirke húsával. Ezzel kapcsolatban nemrég volt alkalmam szakácskönyve megjelenése alkalmából Tolnai Kálmánnal, a vad- és halételek ínyesmesteré- vel elmélkedni. Szerinte megszokás kérdése az egész. így voltunk a ponttyal is. Azelőtt finom folyami pontyokat ettünk. Aztán jött a tenyésztett ponty, és mindenki kifogásolta, pocsolyaízű. Mégis megszoktuk és esszük a tavi pontyot. Különben a tengeri halakat illetően — és áll ez a növényevő halakra is — csak fűszerezés kérdése az egész. A titka: paprika mellett borsot is használni. Tolnai könyvéből számos receptet választhatunk, aszerint, hogy például a lazacot sütve, netán párolt káposztával avagy borban óhajtjuk elkészíteni. Mondtuk tehát: lassan változnak a fogyasztói szokások. Persze, tisztában vagyunk vele, táplálkozási szokásainknak gazdasági és demográfiai gyökerei vannak, ezek megváltoztatása lassú folyamat. Szokásaiban azonban mégsem szabad meghagyni a fogyasztót. örvendetes, hogy ebből a szempontból az előrelépést számos országos intézkedés szolgálja, beleértve a termelési oldal felfejlesztését is. Itt adnánk örömmel hírt, Bikali Állami Gazdaságunk óriás halfeldolgozó építését tervezi. Az ötödik ötéves terv előirányzatai szerint egyébként húsfogyasztásunk 1980-ra az 1975. évi 70,5 kilogrammról 78,2 kilogrammra nő, ezen belül még gyorsabban növekszik a hal (és a baromfi) fogyasztása — a halé fejenként 3,6 kilogrammra. Még távolabbi előirányzat: 1990-ben a halfogyasztás fejenként 7 kilogramm lesz. Egyébként ebbe az irányba ösztönöz a tavalyi húsáremelés is, míg a marha- és a sertéshús ára átlagosan 40, addig a hal ára csak 30 százalékkal drágult. A jövedelem- és árarányok hatásán kívül nagy jelentőséget kell tulajdonítani az élelmiszerboltok kínálata és választéka fejlesztésének is. Több halat adhatna az üzemi vendéglátó is az asztalra. A megyei hadellátás egyébként jövőre még jobb lesz, a megyei halértékesítő újmecsekal- jai szaküzletét felújítják és megnagyobbítják. Rajtunk, fogyasztókon tehát a sor. Le a töltött káposztával! Mint az angoloknál a pulyka, legyen nálunk a hal hagyományos karácsonyi trakta. S azon túl is — kerüljön többször hal az asztalra. Aki évi tíz-tizenöt pontynál alább nem adja — engedelmet a kifejezésért — él, mint a vízben a hal. Miklósvári Zoltán Épül o második dunai vezeték Csatornázás, törpevízmű-, hőtávvezeték-építés Az épülő Ivov-kertvárosi vfttározó A kaposvári székhelyű DÉL- VIÉP pécsi főépítésvezetősége két esztendeje még csak 79 millió, 1977-ben már 128 millió, 1978-ban pedig várhatóan már 151 millió forint értékű munkát végez el Baranyában. Legnagyobb mérvű feladata a pécs-mohácsi második dunai vezeték elkészítése. Az első Pécs-Versend közötti szakaszból elkészült az üszögi szűrőházzal együtt közel 5 kilométeres szakasz. A betvárd- gyulai átemelőtelepről a Ka- rasicá folyásáig a Vízügyi Építőipari Vállalat, mint alvállalkozó két és fél kilométert készített el. Az elkészült szakaszokat folyamatosan bekötik a régi vezetékekbe és üzemeltetik. Pécsett a szennyvíztisztító-telep bővítése köti le a főépítésvezetőség kapacitásának jelentős részét. Most készül a homokfogó, a Hőerőmű zagytavain felépült a szivattyúház, a berendezések szerelése is várhatóan 1977-ben elkészül. Az új déli városrészben más munkákat is végez a DÉLVI- ÉP: 5 kilométer hosszú hőtávvezetéket építenek, melynek a Megyeri út végétől és a Sa- rohin tábornok út közötti szakaszának üzembe helyezése a napokban történt meg. A többi 1978-ra készül el. Ugyancsak távhővezetéket építenek Pécsett, a Kodály Zoltán úti ABC-áruháztól a Jurisics úton épülő lakótelephez, amelyet szintén még az idén átadnak. A Harkányi út jobb oldalán épül a 2500 köbméteres víztározó. Pécs déli területein ezzel javítják majd a vízellátást. Ugyancsak az 58-as út mentén csapadékcsatornát fektetnek, hasonló munkákat a Bimbó, Kertész és környező utcákban végeztek. Jövőre a 300 fős építési szervezet az említett áthúzódó munkákon kívül Orfűn 10 millió forint értékben csatornát és vízvezetéket épít, Pécsett a Bálicsi úton két ütemben csapadékvíz- és szennyvízcsatornát. Pécsbányatelepen 4 millió forint értékben az ivóvízvezeték rekonstrukciójára kerül sor. A Mecsek-Nyugat ugyancsak nagy feladatot ró a főépítés- vezetőségre: a víz-, csapadékvíz- és szennyvízelvezetés ad itt munkát. Lvov-Kertvárosban folytatódik a fűtőtávvezeték építéssé, ugyancsak az épülő városrészben kétszer 150 hektáros terület alapközművesitésére kerül sor. Az 58-as út mentén újabb 2500 köbméteres víztározó medencét építenek. A DÉLVIÉP pécsi főépítésvezetősége a megyében is jelentős munkákat végez 1978-ban. Drávaszabolcson törpevízmüvet, Sátorhelyen csatornát építenek. Természetesen jövőre is a legnagyobb feladatot a második dunai vízvezeték adja, mintegy 60 millió forint értékű munkát végeznek ezen. Pécs belvárosában is találkozhatunk majd a DÉLVIÉP munkásaival: a Székely Bertalan úton, a Kossuth Lajos utcában az ivóvíz-, szennyvíz- és csapadékvíz-csatornák teljes rekonstrukcióira kerül sor. S. Zs. Le a töltött káposztánál! h OÉLVIÉP Aranyai programja
