Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)
1977-12-15 / 344. szám
e Dunántúlt napló 1977. december 15., csütörtök Semmiből egy új, más világ 175 éve született Bolyai János \ Bolyai János (Kos András szob- ra) H íres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első — olvashatjuk a haláláról szóló anyakönyvi bejegyzésben. Bolyai János, a sokoldalú matematikust és természettudóst, a zenekedvelő enciklopédikus elmét ma, a világon valaha élt matematikusok tíz legnagyobbja között tartja számon a nemzetközi tudásvilág, oly jeles személyiségek társaságában, mint Arkhimédész, Leibniz, Cantor, Hilbert, Gauss és mások. A Bolyai névhez sokszor kötődik Gaussé is, azé a Gaussé, aki Bolyai János édesapjának, Farkasnak egykori iskolatársa volt Göttingában, s akivel később is kapcsolatot tartott fenn. Bolyai Farkas, a kolozsvári és marosvásórhelyi tanár, a nagytekintélyű matematikus és sokoldalú feltaláló elsőszülött fia volt János. Bolyai János hogy talentuma használatlanul ásatott el". Igen, ez volt a kortársak véleménye, akik közül sokan tudatosan ásták el Bolyai nagy alkotását, geometriáját, melyet ő az 1820-as években alkotott meg. A matematikusok már évszázadokkal korábban is foglalkoztak egy, az ókor óta fennálló problémakörrel, az ellentmondás nélküli geometriák megalkotásával. Egy ilyen geometriát a jelen sorok valamennyi olvasója ismer, ez az általános iskolai geometria-anyag alapját adó euklei- dészi geometria. E geometriai rendszer egyik fontos axiómája az úgynevezett párhuzamossági axióma, melyet már korábban is megpróbáltak más, hasonlóra kicserélni a matematikusok úgy, hogy az így létrejött geometriai rendszer továbbra is ellentmondásmentes maradjon. E csere elsőként Bolyai Jánosnak sikerült, aki ezáltal egy új, tehát nem euk- leidészi geometriát hozott létre, az első ilyen geometriai rendszert. Később bebizonyosodott, hogy a földi távolságokon, mondhatni az emberi mértékeken belül mozogva az eukle- dészi geometria igen jól használható, de ha már kilépünk a világűrbe, a bolygóközi térbe, akkor ennek a térnek a szerkezetét sokkal pontosabban írja le egy nem euklei- dészi geometria. Az egyik ilyen jellegű rendszert használta fel Einstein is híres relativitáselméletének megalkotásához. metria megalkotásával, de még nagyon messze tartott egy ilyen szép, elegáns rendszer megalkotásától. János tehát - édesapja közvetítésével - nem vehette át tőle az ötleteket. E két erdélyi tudós érdemeit korukban még megkérdőjelezték - gondoljunk csak Brossai Sámuelre, a nagy Euk- leidész-hivőre —, de haláluk után, lassan-lassan kezdték felfedezni mindkettőjüket. Gyűjtötték kézirataikat, tárgyi emlékeiket, s mind a romániai magyar, mind a hazai tudomány nagy érdeme az, hogy ma már kézirataik nagy része feltárt, emléküket pedig Marosvásárhelyt múzeum, s szobrok, emléktáblák, könyvek és tanulmányok százai őrzik. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára külön Bolyai- gyűjteményt létesített, a romániai magyar tudósok közül pedig Benkő Samu rendszerezte, s adta közre könyvalakban Bolyai János hagyatékát, vallomásait. Természetesen koránt sem lehetünk elégedettek mindezekkel, hiszen ideje volna végre a teljes kéziratos hagyatékot egy nagy kritikai monográfiában kiadni, hogy a nemzetközi tudásvilág is megismerje a nemcsak matemati1802. december 15-én született Kolozsvárott, s már fiatal korában kitűnt a matematika iránti érdeklődésével és később tehetségével. Az egzakt tudományokra édesapja tanította, tanulmányait a bécsi katonai akadémián folytatta. 1823-ban végzett, s mint alhadnagyot Temesvárra osztották be. Később Aradra került, majd Lembergbe és Olmützbe, de végül is 1833 júniusában saját kérésére nyugalmazták. Ezt követően a család domál- di birtokán lakott, s életének további részét a matematikának és a tudománynak szentelte. Idős kori, nem matematikai tárgyú műveinek, írásainak többsége kéziratban maradt. E világtól visszahúzódva élő tudós, 1860. január 27-én hunyt el, csendesen, kevesektől megsiratva, hiszen még anyakönyvében is ez áll: „kár, Bolyai János már 1823-ban egy levélben közölte édesapjával, hogy sikerült egy ilyen nagy rendszert megalkotnia, s ezt illusztrálja a levélben található, s e cikk címét adó kijelentés is. E mű nyomtatásban először 1831-ben jelent meg, a következő évben pedig Bolyai Farkas Tentamen című művének függelékeként is napvilágot látott. E tanulmány címe: A tér abszolút igaz tudománya, de épp e függelék miatt maradt mellette egy ragadványnév is, az Appendix (ami függeléket jelent). Ez az írásmű lett minden idők egyik leghíresebb matematikai dolgozata. Elolvasta persze Gauss is, s csak annyit válaszolt: ha dicsérném, „ez azt jelentené, hogy magamat dicsérem". Vagyis azt állította, hogy ő maga is eljutott e rendszerhez, csupán nem volt ideje tanulmányát rendszerezni és publikálni. Az újabb kutatások viszont azt igazolják, hogy Gauss állítása nem fedi mindenben a valóságot, mert bár ő is foglalkozott egy ilyen geokával foglalkozó Bolyai Jánost. Ismertek már matematikai és zeneelméleti gondolatai, de hiányos még az üdvtanából kialakítható kép, melyét értékes adalékkal tehet teljesebbé az apa, Bolyai Farkas ilyen jellegű írásainak és leveleinek - köztük a teljes Gauss-leve- lezésnek — a közreadása is. A semmiből egy új, más világ megalkotójára, a magyar tudomány kiemelkedő személyiségére emlékezzünk végül Benkő Samu egyik gondolatával: „Nemcsak az emberhez legméltóbb tettnek tartotta a tudományos igazság feltárását, hanem valóságalakító erőt tulajdonított a megismert igazságnak. Talán csak Baudelaire bízott így a vers hatalmában.” A sors iróniája, hogy erről az igazságkereső emberről egyetlen igaz, hiteles portré sem maradt fenn. Ifj. Gazda István A marosvásárhelyi Bolyai-múzeum épülete ,, A ze n e az é I et szé pségét m eg h atvá n y ózza ” Kodály Zoltán pécs- baranyai kapcsolatai 1945 szeptemberében a háború pusztításaitól megkímélt mecsekalji város menedéket nyújtott a magyar zene nagy mesterének, s egyben kitárta kapuit az általa hirdetett új zenei élet előtt is. Kodály Zoltán ugyanis Pécsett egy Magaslati úti villában dolgozta ki az új magyar zenei nevelésről vallott programját, amelyet innen indított el országos hódító útjára. A mester a Pécsi Nemzeti Színházban 1945. október 22- én tartott emlékbeszédében vetette el az eljövendő zenei műveltség magvait: „Máris megindult Pécsett egy olyan próbálkozás — mondotta —, amelyhez hasonló a fővárosban nincs, és amelynek döntő fontossága lehet egész zenei nevelésünkre.. . A demokrácia ezen a ponton kettőt jelent: egyik — a zenei művelődés eszközeinek hozzáférhetővé tétele mindenki számára, a másik — a nemzeti sajátosságok teljes érvényesítése. Mindkettőt munkálja a pécsi áttörés." Pécs és Kodály zenei eszméinek találkozása nem a véletlen műve. Városunkban már „Itt is csalódtam, de nagyon kellemesen." Korán került sor Pécsett a nagy Kodály-művek megszólaltatására is. Már 1945-ben bemutatták városunkban a teljes Háry János daljátékot. Budapest ostroma alatt komponálta Kodály a liturgikus témái közül kiemelkedő Missa Brevis-1. E művét a Credo eget ostromló hitvallásával, a lángoló remény próféciájával írta, s a bemutató a szopránok fényeivel, a mély-basszusok mélységéből dörgő viharával ragadta magával a dómot” — írja Taksonyi József a székesegyházi énekiskolások előadásáról, amelyet két hét múlva a Pécsi Nemzeti Színházban Mayer Ferenc vezényletével megismételtek. E felemelő hatású alkotás zórókórus-fohá- sza lelket öntött a csüggedők- be: „Da pacem!" — Adj békét! — kiáltotta a szerző a meggyötörtek nevében. 1953-ban, a Mester hetvenedik születésnapjának megünneplésére Pécsett is felhangzott Melles Károly vezényletével a Psalmus Hungaricus, századunk zenéjének megrenKodály nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt egy ideig, de értékes zenepedagógiai, zeneművészeti munkássága eredményeinek elismeréseként számos egyetem díszdoktorrá avatta, több alfcdémia tiszteletbeli tagsággal tüntette ki, a Nemzetközi Népzenei Tanács elnökévé, a Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság pedig díszelnökévé választotta. Nyolcvanegyedik születésnapján bensőséges ünnepség keretében adják át Kodálynak a Moszkvai Konzervatórium tiszteletbeli tanári oklevelét. 1965. április 30-án a bécsi egyetem rektora átnyújtja Kodálynak a Kelet és Nyugat kulturális kapcsolatainak fejlesztése érdekében kifejtett munkássága elismeréseképpen a Herder-díjot. dítő erejű műalkotása, melyben az élet és a művészet, a költő és népe egymásra talált. Pár évvel később, 1958. május 18-án, a főiskolák fennállásának tizedik évfordulójára a Pécsi Nemzeti Színházban rendezett ünnepi hangversenyen látjuk Kodályt. Ekkor mutatta be a Főiskola az Inter- mezzo-1 dr. Vargha Károly szövegével. (Képünkön Kodály a színház elé érkezik.) A Liszt Ferenc Kórus megalakulásával Antal Györgynek, a Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanár Szaka pécsi tagozata vezetőjének dirigálásával egymás után szólalnak meg a kitűnő Kodály-kó- rus alkotások: a Budavári Te Deum tál az utolsó alkotásig — az először Pécsett felhangzó Laudes Organi c. orgona- kórusműig. „Kodálynak köszönhetem, hogy a művészetnek és a karmesterségnek arra az útjára léptem, amelyen most járok” — nyilatkozik Antal György, Liszt-díjas karnagy. De bármerre is ünnepelték, mindig örömmel tért vissza hazájába és Pécsre is, második otthonába, ahol a Mikszáth úti villa meghitt családi környezetében szívesen időzött feleségével, Péczely Saroltával együtt. Kerti sétái alkalmával érezte át sokszorozot- tan: „A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." A kecskeméti „Vaspálya tő" állomás egyik, azóta lebontott épületében 95 évvel ezelőtt, 1882. december 16-án született, és tíz éve annak, hogy itt hagyott bennünket a Mester. Séta téri bronzba öntött alakjának kezét, életében oly sok kotta rovóját, a verő napfényben gyermekkezek cirógatják, s a ráragyogó szemek hirdetik: itt van közöttünk, hogy továbbra is tanítson, neveljen gyerekeket, felnőtteket, mindenkit. — thisz — Az avarok lovai a húszas évek végén kezd kibontakozni az „Éneklő Ifjú- ság”-mozgalom, amelynek olyan kiváló képviselői voltak, mint Agócsy László, Horváth Mihály, Országh Margit, Vadas Gábor és mások. Nem csoda, ha 1961-ben Kodály Agócsy Lászlónak ajánlja „Az éneklő ifjúsághoz" című kórusművét, amelynek szövegét dr. Vargha Károly, pécsi főiskolai tanár, több Kodály-kó- rus szövegírója írta meg. Az évtizedek során a pécsi éneklő ifjúság szívébe zárta Kodály halhatatlan műveit. 1931-től kezdve Agócsy László tanár vezényletével egymás után csendülnek fel a Polgári Fiúiskola tanulóinak ajkán a szebbnél szebb Kodály-kórus- művek. Ivasivka Mátyás vezetésével pedig a Janus Pannonius és a Nagy Lajos Gimnázium énekkarai szólaltatják meg Kisfaludy Károly Mohács c. elégiáját. „A tanuló egyformán tehetséges, akármilyen származású. A komlói bányászgyerekek — akárcsak régen a Wesselényi utcai proletárfiúk — semmiben sem maradnak le a városi értelmiségiek mögött, ha jól vezetik őket." — írja, midőn a komlói Belvárosi Általános Iskola énekkara Tóth Ferenc vezényletével kiválóan szerepelt a debreceni nemzetközi kórusversenyen. Nekik ajánlja ezért egyik új művét, a Harasztosi legények-et. Némi aggodalommal ment el Mágocsra, hogy a Földművesszövetkezetek Balatoni Mátyás által vezetett énekkarát meghallgassa. Aggodalma azonban lelkesedésbe csapott át az ott hallottak nyomán: A VII. és Vili. század lovas népei között igen elterjedt volt az a szokás, hogy az elhalt lovas mellé temették lószerszámait és lovát. A kutatókat már régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen lovat használtak ezek a lovas népek — s közöttük a legismertebbek, az avarok. Szlovákiában az utóbbi időben számos avar lovassírt találtak. E sírok lócsontvázmaradványai szerint a lovak általában erős növésűek voltak, marmagasságuk 121—150 centiméter között volt. A leletek megcáfolták azt a feltevést, hogy a halottak mellé értéktelenebb és beteg állatokat temettek. A Szlovákiában kiásott lovak 75 százaléka 9 évesnél fiatalabb, tehát használatra a legalkalmasabb korban volt. Csupán 10 százalékuk lehetett beteg. Az a tény, hogy ezeket a beteg állatokat a lovas haláláig életben tartották, arra mutat: nagyra becsülték a lovat.
