Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-13 / 342. szám

1977. december 13., kedd Dunántúli napló 3 w Evenként két vizsgálat- kevés Társadalmi aktívák ellenőrzik az eltartási, életjáradéki szerződéseket Pécsett csak a harma­dik kerületben 130—140 eltartási, életjáradéki, il­letve öröklési szerződés „él" pillanatnyilag. Ezek­ben a szerződésekben egyik oldalról jobbára idős és gondozásra szo­ruló emberek keresnek tá­maszt. Az eltartók, gon­dozók pedig többségében lakásért, otthonért létesí­tik az egyezséget. A harmadik kerületben nagyrészt tanácsi bérla­kásokra kötődtek a szer­ződések. Ezek a megálla­podások általában az el­ső hetekben, hónapokban mindkét fél számára tö­kéletesnek látszanak, ám hosszú idő elteltével több esetben olyan nézeteltéré­sek, viták alakulnak ki, amelyek miatt változtatni kell a szerződésen, illetve néhány esetben meg kell szüntetni a megállapo­dást. Az eltartási, életjáradé­ki, öröklődési szerződé­sekben foglaltaknak telje­sítését évente legalább két alkalommal ellenőr­zik oz illetékesek. Az el­lenőrzés egyrészt a szer­ződött felek érdekében történik, ám azt is vizs­gálják, hogy a szolgálta­tás valóban tényleges-e, s nem pusztán a lakásbér­leti szerződések kijátszá­sára irányul-e. Az évenkénti két vizs­gálat bármennyire alapos is — számszerűségében kevés. A városi tanács harmadik kerületi hivatala épp ezért társadalmi ak- tívahálózat létrehozásával akarja gyakoribbá, kö­rültekintőbbé tenni az el­lenőrzést. A Pécsi Orvos- tudományi Egyetem KISZ- tagjai közül az elmúlt év­ben többen jelentkeztek a hivatalnál e féladatra. Ugyancsak segítőkész az Ércbánya Vállalat. A har­madik kerületi hivatal ter­mészetesen számít a ke­rületben levő többi vál­lalat — Sörgyár, Patyo­lat, Tejipari, Építőipari Vállalat pécsi üzemegy­sége — dolgozóinak, min­denekelőtt szocialista bri­gádjainak támogatására is, de természetesen a la­kóterületen működő tár­sadalmi szervek — párt- alapszervezet, Hazafias Népfront körzeti bizottság — aktíváira is, akik egyébként is ismerik a területükön élő idősebb embereket. Elsősorban olyan aktí­vák ajánlkozására lenne még igény, akiknek nincs más megbízatásuk. A szerződések ellenőrzése ugyanis egyrészt időigé­nyes, illetve lelkiismeretes munkát követel. A kerületi hivatal a feladatot válla­lóknak a szóbeli magya­rázat mellé egy kérdőívet is ad. E kérdőíven kell összegezni az egy-egy el­lenőrzés alkalmával ta­pasztaltakat. Az eltartási szerződések társadalmi aktívákkal való ellenőrzése semmiképp sem pótolja a hivatalos ügyintézők munkáját. Ám megvalósítaná azt a tár­sadalmi kontrollt, amely ezeknek a szerződéseknek folyamatos figyelemmel kí­séréséhez feltétlenül szük­séges. Török Éva Diszpécserek a DEDflSZ ellenőrző központjában Diósgyőr tízmíllíeardjo A makett kétszázszor kisebb az eredetinél. Három hétig készült. Az acélművet 1982-ben avatják ... Herényi László felvételei Mit jelent az országnak az új acélmű? „Ennyi pénzt ilyen kis helyen még nem építettek be...” A próbaoszlop kiállta a pró­bát. Hatszáz tonnát tart. 1928. június 28-án távirat ér­kezett a diósgyőri kohászat cí­mére. A Budapest—Róma sportrepülőverseny két résztve­vője, Kaszala és Lampich küld­te. Gépük váza Diósgyőrbe ké­szült. A telegramm így szólt: „Diósgyőri acél és magyar akarat győztek." Ilyen táviratot azóta is sok­szor küldhették volna Diós­győrbe. Az acélmű ma is vi­lágszínvonalon termel. Az Állami Tervbizottság ezért 1975. augusztus 14-én úgy ha­tározott, hogy Diósgyőrben kell felépíteni egy kombinált technológiával működő, évi 920 ezer tonna, nagyrészt mi­nőségi acél gyártására alkal­mas acélművet. Az acél-prognózis szerint a világfogyaszlás 1980-ra 830— 850 millió tonna lesz, 1995-re eléri a 950 millió tonnát. Az acéléhség tehát nő s ezen belül fokozódik a minőségi acélok iránti igény. A hazai termelés 1973-ban háromszoro­sa volt az 1950-esnek. A ta­valyi eredmény: 4 millió ton­Majtényi Lajos, a 19 000 munkást foglalkoztató nagy­üzem párttitkára így érvelt az acélmű mellett: „A kohászat rendkívül elavult Siemens— Martin acélművel dolgozik, és ezt előbb utóbb ki kell válta­ni ahhoz, hogy korszerűen, balesetmentesen tudjunk dol­gozni. Ma is forintok százmil­lióit emészti fel az, hogy le­hetővé tegyük a biztonságos, balesetmentes üzemeltetést. Nagyon lényeges a hatékony­ság kérdése. > Amíg ma egy 80 tonnás kemence a Lenin Ko- hászpti Művekben 5—6 óra alatt — nagyon jó esetben — legyárt egy adagot, azaz 80 tonnát, addig a konvert- üzemnél ez üstmetallurgiai el­járással is maximum 2 órát vesz majd igénybe.” Most még óriási kráter tá­tong a kohók mellett, ott ahol felépül a mű. Az egyik épí­tésvezető mondja: — Magyar- országon ennyi pénzt, ilyen kis helyen még nem építettek be. A geodéták lézeres műsze­rekkel végzik a kitűzéseket. Még májusban próbaoszlopo­kat építettek a talaj teherbíró­képességének vizsgálatára. A földbe ágyazott hatalmas T- betűn hatszáz tonna buga pi­hen, rezzenéstelenül. Három kutat ástak, három 1-betűt süllyesztettek le. A vasszerke­zeti üzemben már készülnek az alapozás vasszerkezetei. A közeli kohók árnyékában ma még nehéz elképzelni a mű­vet, itt még csak azt látjuk, hogy exkavátorok harapdálják a földet. A tereprendezést 34 ezer négyzetméteres területen kell elvégezni. Százezer köb­méter földet kell megmozgat­ni, 35 000 tonna betonból és csaknem nyolcezer tonna acél­ból épül fel Diósgyőr és a magyar kohászat új büszkesé­ge. — A jó rajt jó finist ígér — mondja a szentenciát a be­ruházási főmérnök. A hírek szerint az ünnepélyes alapkő- letétel Miskolc felszabadulá­sának évfordulóján lesz, de addigra már sok-sok millió forint értékű munka fekszik a leendő konverteres, számí­tógép által vezérelt acélmű­ben. Erdős Ákos Áramszünet esetén gyorsan kell dönteni A kapcsolótábla — melyen 40 kapcsológomb van — hí­vást jelez. — Kaposvár és Siófok kö­zött a 425-ös oszlopon S-fá- zisban a tartószigetelő szaka­dása folytán veszélyes földkö­zelbe került a vezeték — ve­szi a jelentést a diszpécser. Utasítás Kaposvárnak, Sió­foknak: „A távvezetéket kisza­kaszolni, földelni!" A hattagú szerelőgórda már­is jelzi, elindultak a helyszín­re. A DÉDÁSZ ellenőrző köz­pontjában Kelemen László ve­zető diszpécser és Róth Antal másoddiszpécser a szolgála­tos. A szolgálat reggel 7-től este 7-ig tart, hétköznap, ün­nepnap egyre megy. Naponta 3000 adat fut be a központ­ba, a diszpécsernek ennyit kell lejegyeznie egy műszak alatt. A szoba egyik falát befedi annak a minteav 600 kilomé­teres vezetékhálózatnak a sé­mája, amelyre innen fel­ügyelnek. Somogy, Tolna, Ba­ranya egész területe és Zala, Veszprém, Bács-Kiskun megye egy része fogyasztóinak, üze­meinek zavartalan áramellátá­sára vigyáznak. — Ezen a táblán könnyen átlátszik a rendszer — mond­ja Kelemen László. — Ha be­fut egy meghibásodásról a jelzés, ennek segítségével könnyebben dönthetünk, hogy a kijavítás idejére honnan biz­tosítsunk áramot a kiesett te­rület részére. — Minden esetben meg tudják ezt oldani? — Kell. A fogyasztó igénye­sebb, türelmetlenebb, mint né­hány évvel ezelőtt volt. A fa­lusi élet is megváltozott. Ré­gen, ha egy faluban egy-két óráig vagy napig áramszünet volt, nem lett belőle különö­sebb probléma. Most tenyész- istállók, borjúnevelők, sertés­telepek miatt óriási kár kelet­kezne a huzamosabb ideig tartó áramkiesésből. — Mit kell tudnia a disz­pécsernek ahhoz, hogy ezt a felelősségteljes feladatot el­láthassa? — A DÉDÁSZ területén le­vő egész áramszolgáltató rend­szert ismernie kell, a magas- feszültségű vezetékektől kezd­ve az egészen kis leágazáso­kig. Gyorsan kell tudni dön­teni. Áramzavar esetén tudni kell, melyik a leggyorsabb, leggazdaságosabb árampótlá­si megoldás. Rengeteg adatot kell fejben rögzíteni. A fogyasztói igény 8 éven­ként megduplázódik. A transz­formátor állomásokat tíz év­vel ezelőtt kezdték automati­zálni. A berendezés automati­kusan visszakapcsolja a zárlat miatt kikapcsolódott biztositót. Ha a hiba továbbra is fenn­áll, jelzést küld az ügyeletes, kirendeltségnek. Ilyenkor fut végig a riasztás a diszpécser­hálózaton. — Jelenleg tizennyolc 120/20 kV-os transzformátor­állomásunk van. Ezek száma évről évre nő, 1990-ben elő­reláthatólag 60 lesz — mond­ja Balogh Tamás villamos- mérnök. — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi módszerrel már nem lehet ekkora hálózatot biztonságosan ellátni, az eset­leges zavarokat gyorsan, ru­galmasan kiküszöbölni. Olyan új üzemirányítási rendszert kell kidolgozni, ami ezt az egyre növekvő információ- és adat­befogadást megkönnyíti. Ez az úgynevezett telemechanikai rendszer, ami tulajdonképpen távmérési, távjelzési és táv­kezelési hálózat. Az új auto­matikus üzemirányítás lehető­vé teszi, hogy a jelzések, in­formációk tíz másodperc alatt a diszpécser rendelkezésére álljanak. Egy tv-képernyőn megjelennek az adatok, és gombnyomással történik a hi­ba kiküszöbölés, az átcsopor­tosítás. Egy ilyen telemechanikai rendszer kiépítése 70 millió forintba kerül. Jövő évre kell a kivitelezési tervet elkészíte­ni. A megvalósítás a 6. öt­éves terv feladata lesz. Amíg beszélgetünk, a tele­fon állandóan jelez. Kelemen Lászlónak és Róth Antalnak szinte percenként kell vagy adatot rögzítenie -vagy utasí­tást adnia. — Halló, Kaposvár? Elhá­rították a vezetékszakadást? — Utasítás a központnak, utasítás Siófoknak: a 425-ös oszlopnál történt szakadást ki­javították, vissza lehet kap­csolni ! Hat ember két óra tíz perc alatt végezte el 0 fok körüli hidegben a javítást. Vágasiialtók Zobákon Délelőtt a Pallos-brigádnál A KGM-nek az Állami Terv­bizottsággal egyeztetett javas­lata szerint a vaskohászat acéltermelésének 1990-re el kell érnie az évi 5—5,2 millió tonnát. Ennek alapján a Le­nin Kohászati Műveknek 1,1 millió tonna, az Ózdi Kohá­szati üzemnek 1,4 millió ton­na, a Dunai Vasműnek 2,4 millió tonna acél gyártását ír­ták elő. A termelés mennyiségének és minőségének emelése sok milliárd forintos beruházást igényel az LKM 10 milliárd fo­rintos programba. A Martinban dolgozó ko­hász legfőképpen azért várja az új, kombinált acélművet, mert mentesül a testet-lelket gyötrő nehéz fizikai munkától. A külkereskedők azért várhat­ják az 1982-es avatást, mert a nemzetközi piacon jobb po­zíciókat szeretnének szerezni a magyar acélárunak. Fejlámpám fénysugara im- bolyogva pásztázza be a vá­gatot, csizmám hepehupás ta­lajon sárban cuppog, néha óhatatlanul beleakad a sínbe, a talpfákba. A kobakot néha szorítanom kell, hogy a huzat le ne vigye a fejemről. A sö­tétben kósza fényekkel talál­kozunk, jó szerencsét kívánva néhány szót vált velük a kör­letvezető, utasít, kér és meg­köszön. A szállító vágatban kényelmesen vagy behúzott fejjel haladunk a belógó csö­vek alatt, a síneken csillék, mellettük deformált TH-idomok és beépítésre váró anyagok. Zobák-bánya, II. szint, a föld alatt 625 méterre. Radó Andrással, az előkészítő II. körletvezetőjével elérjük a Pal­los Gyula vezette ifjúsági szo­cialista brigád délelőtti szak­ban dolgozó tagjait. Elágazás készül, a szinklináris kereszt­vágat 12/1. C. szállítóvágatá­nak négyméteres körszelvényét készítik. Szótlanul, összeszo­kotton, négyen dolgoznak a délelőtti műszakban a vájvé- gen, Kuczi Sándor vájár, szak­vezetőhelyettes irányításával. A ventillátor és a réselő ka­lapácsok dübörgése, a sűrí­tettlevegős rakodógép „breke­gése", a kis csillébe a rögök becsapódó zuhanása, a fej­szék csattogása nem teszi le­hetővé a beszélgetést. Fel­váltva mást-mást csinálnak, omlasztják a homlokot, ván­dorgerendákkal és alátétfesz- kékkel biztosítják a főtét, elő­készítik a következő vándorge­renda helyét, formázzák a vá­gat ívét. Lent a padozat a régi munkát — a hajdani megroggyant 4500-as vágat TH-gyűrűit és bordafáit — rej­ti, kaparják a gerendák kö­zül a homokot, palás kőzetet kézzel, kapával, csákánnyal, csattog a fejsze a régi ringli- fákon. Rappál Péter megjegyzi: — Az eredeti vágat össze­ment, mint egy kutyaól. Lassú így a munka, És nehéz. Ha nincs ez az öreg, akkor a tel­jes brigád kőben naponta há­rom métert is tud haladni, szénben akár hatot is. De így? — Mennyi Így a napi nor­májuk? — örülünk, ha tizenöten ki­hajtunk egy mezőt, azaz más­fél métert. Pedig többet sze­retnénk. Nekünk se mindegy. Schelb János és Patócs László a tartalékból kerültek ide „vendégmunkásnak”, egyenrangú társai az öregeb­beknek. — Ki hiányzik? — Varjasi László szakvezető vájárunk már jó ideje beteg, Kukiis Lajos és Bóta János sincs közöttünk. Rabolják az öreg fákat és a TH-vasakat. — Hogy állnak a tervükkel? Vállaltak 890 métert, beüte­meztek ezret, jelenleg 871,3 méternél tartanak. — Háládatlan lassú itt a munka. Volt már 133 méteres havi átlagunk is. — Jobb itt, mini a fejtés­ben? — Hát, a Bétán fejtésben is dolgoztam két évet, ez a munka nehezebb, de keveseb­ben kellünk hozzá és jobban összeszokunk. Megbeszélik a körletvezető­vel, hogy egyelőre ne küldje­nek több anyagot, mert így is nehezen férnek el. — Mi a titka a Pallos bri­gádnak? — Hogy 15-en jól össze­szoktak, mindig, mindenben lehet rájuk számítani, univer­zálisak, gurítót, ereszkét, bun­kert és víszintes vágatot egy­aránt készítenek, elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet — válaszolja Radó András. Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom