Dunántúli Napló, 1977. december (34. évfolyam, 330-359. szám)

1977-12-12 / 341. szám

Jégpályák - képzeletben ■ ■olt ott a Kinizsi utcá- bon egy grund, vörös tűzfalak vették körül. Még háborús emlék volt, a há­zat bombatalálat érte, összeomlott, az újjáépítés idején elhordták a törme­léket, s a talajt szépen el- planírozták. Később simára döngölte a rajcsúrozó gye­rekhad, s a tél beálltával a tűzfalra felkerült egy hó­fehér felirat: JÉGPÁLYA. Esténként ott állt egy bá­csi, locsolócsővel a kezé­ben, és hizlalta a jeget. Forintért be lehetett men­ni, leülni egy deszkapadra, felcsatolni a korcsolyát és bukdácsolni a jégen, na­gyokat esni, megtanulni korizni, tisztelni a szágul­dozó nagyokat, akik már koszorúzni is tudtak . .. Sok-sok ilyen grund volt Budapesten, sok-sok ilyen felirat. Akadtak természe­tesen komfortosabb jégpá­lyák is. Nagyobbak. Fello­csolták például a teniszpá­lyákat is, ott világítás is volt, este is el lehetett menni korcsolyázni. És egy sporttelepen lemezjátszó is szokott lenni, legalábbis a korcsolyázáshoz okvetlen kellett — a „Jánosbogár­ka", meg különböző Strquss-keringők dallamá­ra hullámzott a csúszkáló tömea. Mert nemcsak a gyerekek jártak a jégpá­lyákra. a iobb helyekre el­mentek a felnőttek is, akik­nek cipőre szerelt korcso­lyájuk is volt, és komoly képpel járták a jégtáncot. A gyerekek meg röhögtek és nekikmentek, volt szida­lom, bosszankodás, vidám­ság, szépen rendben volt minden. Volt jégpálya. Persze, régen volt már mindez. A múlté. Kószálok a pécsi utcákon, töröm a fejem a városi gondokon, a közlekedés, autóparko­lás, miegyéb dolgain, a gondok kiszélesednek és világméretűvé válnak ben­nem. Tizenöt esztendeje, amikor Pécsre vetődtem, téli kószálásaim során Új- mecsekalján találkoztam a jégpályával. Ha jól emlék­szem, a 39-es dandár utcai iskola udvarát öntözték fel és ott csúszkáltak a gyere­kek, boldog zsibongással. Emlékszem, órákig álldo­gáltam a keritésnél, a hi­deggel nem törődve, észre sem véve, a hajdani grun- dokra, jégpályákra gon­dolva, s egy kissé megke­seredve, hogy megöreged­tem. De még nézni is jó volt. Ki öntözte vajon fel az iskolaudvart? A szülői munkaközösség egy tagja? Ma már tervszerűen megy az SZMK-ban is minden, bizottság van és koncep­ció ... Egy jégpálya beru­házás-igényes dolog. Kell hozzá sima, vízszintes te­rület Egy locsolócső, ma­gyarul slag. Víz. Egy munkaerő, aki a vizet a slagon keresztül a terület­re juttatja. Meg azt hi­szem, még valami kell. Va­lami, ami nincs. Nem is tudom, micsoda. Ami, ha lenne, akkor jégpálya is lenne. Bonyolult az élet. Kampis Péter H Hétfői Pécs: Szenes Árpád kiállítása Ezüstvasárnap (Folytatás az 1. oldalról) gadta a vevőket. Tavaly a MERUKER boltoknak csak a fele nyitott ki, most néhány perembolt kivételével vala­mennyi, s a lebonyolított for­galom meghaladta az 1,2 mil­lió forintot. A MERUKER slá­gere az NDK import kötött gyermekáru volt, ebből adták el a legnagyobb mennyiséget. A MECSEK Aruház 11 osztá­lyán 8 ezer vevő fordult meg az ezüstvasárnap első négy órájában. A forgalom délig meghaladta a 800 ezer forin­tot. A legnagyobb tömeg a divatáru osztályt ostromolta. Az áruház slágercikkei a len­gyel kazettás magnók, az uruguayi és brazil farmernad­rágok, a herendi porcelán sü­teményes-, teás- és kávéskész­letek, a jugoszláv zsorzset anyagok voltak. Fogytak a serdülő- és női műszőrmebun­Baranya megye: Ünnepi előjegyzés a szállodákban Az előrelátók és az év végi programjaikat tudatosan szer­vezők egyénileg, vagy utazá­si irodák útján jóelöre lefog­lalták a szálláshelyeiket kará­csonyra és szilveszterre. Pécsett karácsonyra még fogadnak előjegyzést a Ná­dor, a Pannónia, a Dömör- kapui szálloda és a turista­ház, egyedül csak a Fenyves és a Hotel Minaret kénytelen elutasítani az ezután jelent­kezőket. Szilveszterre vala­mennyi szálloda kiteheti a telt ház táblát, csak a dömör- kapui turistaházban vannak még kiadó helyek. Komlón a nemrég felújított Béke még mindkét ünnepre tud fogadni vendégeket. Szi- getvárott az Oroszlán kará­csonyra még kiadó, szilveszter­re már megtelt, a Turista szál­ló a várban viszont mindkét alkalommal képes 130—130 embert elszállásolni. A mo­hácsi Béke karácsonyra félig, szilveszterre teljesen foglalt. Harkányban a Dráva kará­csonyra még ötven kétágyas szobát kínál, szilveszterre már betáblázta mind a 94 két­ágyas szobáját és mindkét apartmanját. A Napsugár és a Baranya mintha összebe­széltek volna, karácsonyra még összesen száz embert befo­gadhatnak, újévre viszont az előjegyzések szerint mind a kétszázhúsz szálláshelyük el­kelt. Siklóson a várbeli Tenkes- ben karácsonyra még csak négy szobát foglaltak le, új­évre már mind a tizenhetet és az apartmant, a Turista Szál­ló karácsonyra üresen marad a jelek szerint, szilveszterre a 150 ágyukból 120-nak viszont már most van gazdája. Az összesített adatok szerint karácsonyra kevesebb, szilvesz­terre a másfél ezer szállás­helyre 90 százalékos az elő­jegyzés. Murányi L. Tegnap délután tartották az idei év utolsó táncház-programját a Doktor Sándor Művelődési Központban. Ez az utolsó összejö­vetel is a Baranya együttes őszi táncházsorozatának a része volt, melyben a Balkánon és Baranyában régebben divatos tán­cokat mutatták be és tanították meg az érdeklődőknek. A tánc­ház programja jövőre is folytatódik, januártól a KPVDSZ lesz a foglalkozás házigazdája Kaposvár: Somogyi levéltári napok Somogyi levéltári napok, 77 címmel kezdődik kétnapos ren­dezvénysorozat ma délelőtt Ka­posvárott, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. Az első nap programjában megvitatják a Levéltári Évkönyv 8. kötetét. Vitavezető Hanák Péter kandi­dátus, az MTA Történettudomá­nyi Intézetének osztályvezetője. Kedden a levéltár közművelő­dési tevékenysége áll az elő­adások, tanácskozások közép­pontjában. Bevezetőt mond Tröszt Tibor, művelődésügyi osztályvezető-helyettes. Szili Fe­renc levéltáros Munkássors, munkásgond Somogybán (1919 —1945); Takács Éva levéltáros A szocialista brigádtörténetirás és az üzemi krónikaírás mód­szerei címmel tart előadást az illetékesek: üzemi krónikaírók és brigádtörténetírók részvéte­lével. Ezt követően levéltári kiállí­tás nyílik a Somogy megyei Levéltárban. A vásárlásra csalogató ezüst- vasárnap ellenére sokan vol­tak kíváncsiak Szenes Árpád festőművész kiállítására Pécsett a Színház téri kiállítóteremben. És akik a zsúfolásig telt üzle­tek forgataga helyett a kiállí­tást választották, nem csalód­tak. A Párizsban élő magyar származású művész első hazai bemutatójára 52 évvel azután került sor, hogy 1925-ben a pályakezdő művészek törhetet­len ambíciójától hajtva a kép­zőművészek fellegvárába, Pá­rizsba érkezett. Az idős művész 46 alkotásából rendezett kiál­lításán megromlott egészségi állapota miatt, orvosai taná­csára nem lehetett jelen, de elküldte táviratban kedves üd­vözlő sorait, amelyet a meg­nyitó ünnepség nyitányaként dr. Hárs Éva művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója olvasott fel. Ezután köszöntötte a francia vendége­ket, Jean Michel Leclercqu kul- túrattasét, a Francia Intézet igazgatóját, és Guy Weelen urat, a Kritikusok Nemzetközi Szövetségének elnökét. Jelen volt Martyn Ferenc Kossuth- díjas festőművész is. Jean Mi­chel Leclercqu megnyitó be­szédében elsőként Szenes Ár­pád üzenetét tolmácsolta, majd néhány gondolatot fűzött az életmű felvázolását célzó kiál­lítási anyaghoz. — Szenes művészete az el­vont megfogalmazás ellenére is szorosan kapcsolódik a ter­mészethez. Művészetét nem tenné egyértelművé, ha azt akár a figuratív, akár a non­figuratív jelzővel illetnénk. In­kább a meditáció, a megjele­nítések sorozata jellemzi. Sokat foglalkozik a fénnyel, amellyel Jean Michel Leclercqu francia kultúrattasé megnyitó beszédét mondja Fotó: Szokolai kapcsolatos első élményét 18 éves korában élte át a Bala­tonnál, de ugyanezt az élményt találta meg a portugál parto­kon, ahol sokat dolgozott fele­ségével, a neves spanyol fes­tőnővel, Vieira da SilvávaI. Ne tévesszen meg senkit, hogy ezek a képek első látásra nem fe­jeznek ki semmit. De minden­képp irányt mutatnak, így min­denki más-más irányban indul­hat el a képek nyomán — mondotta többek között Jean Michel Leclercqu. Végezetül a Reneszánsz együttes értékes zenei produk­ciója zárta az ünnepélyes meg­nyitót. Szenes Árpád kiállítását a hónap végéig láthatják az érdeklődők. P. L. dák, az olcsó — 30 száza­lékkal csökkentett árú — leányka bundák, női bársony­farmerek. A legtöbb vevő itt mégis pizsamát, köntöst, gyer­mekruhát és játékot vásárolt. A SZLIVEN Áruház a föld­szinten külön játékvásárt ren­dezett be ezüstvasárnapra. Reggel 9-kor 18 milliós áru­készlettel várták a vevőket, köztük karácsonyi újdonságok­kal, mint a herendi porcelán dísztárgyak és vázák, import parfőmök, jugoszláv muszlin és zsorzset anyagok, raffia szőnyegek, kézműipari fonott tárgyak. Kevesebb illatszer és dísztárgy, több sapka, sál és cipő fogyott a vártnál, pedig a spanyol cipők majd csak aranyvasárnap előtt érkeznek meg. A forgalom így is erős volt, 30 ezer forinttal haladta meg a tavalyit. A Centrum Aruház 40 mil­liós készlettel rajtolt ezüstva­sárnap reggelén. A nap slá­gere az import férfi kardigán — 890 forint — a japán anyagú férfi ing 330 forint, a bakfis nyúlszőr dzseki — 2200 forint — a LEE bársony és vászon farmer — 700—800 fo­rint — volt. A gyermekcikkek közül a gömbölyű, hálós gyer­mekjárókából — 213 forint — az egy- és kétszemélyes ród- liból — 128—144 forint — fo­gyott a legtöbb. Nagy sikere volt a 278 forintos termosz­táskának, a CEDAR angol bo­rotvahabnak és a rég nem látott Wilkinson borotvapen­gének, amit húszasával vittek. A forgalom meghaladta a fél­millió forintot. A KONZUM Áruház egyet­len emeletén, a harmadik szinten 25 milliós készlet vár­ta az ezüstvasárnap vásárlóit. A műszaki áruk közül az ORION 70 nagyképernyős, a Junost és Tünde kisképernyős tévéket vették legtöbben. Ka­rácsonyi égőkből — egy gar­nitúra 225 forint — csaknem az egész készlet elfogyott, ezt a városban egyedül itt árul­ták. Sokan vásároltak centri­fugát, mosógépet és hőfok­szabályozós vasalót, de a leg- kapósabbak a különféle típu­sú villanyborotvák és hajszá­rítók voltak. A legnagyobb tö­meg mégis a hanglemezpult előtt szorongott. Hála az új dorogi hanglemezgyár beindu­lásának, itt tavaly óta meg­sokszorozódott a választék. A pénztárnál alig győzték blok­kolni a hanglemezeket és a műsoros kazettákat, kettesé- vel-hármasával vették az aján­dékozók. Az ezüstvasárnap árukínála­ta nem okozott csalódást, aranyvasárnapra pedig még a mostaninál is nagyobb kész­leteket, s még bővebb válasz­tékot ígér a kereskedelem. Rné Rénfán a koca, kezdődik a fejlevétel. Jani ügyködik az apja segédletével. Bori néni, Kati tánti és Feri bácsi figyelik az ifjú böllért Kolbász, hurka, szalámi, töpörtyű Disznótorban Hajnali ötkor keltek. Ulrich Ferenc begyújtott az udvaron felállított katlanba, miután te­lehordta vízzel, aztán a mű­helyben lévő katlan követke­zett, felesége, Boris néni a konyhában matatott, készítette a reggelit, az edényeket és a fűszereket, majd az öreggel szemrevételezték, megvan-e minden. A disznó bent az ól­ban nyugtalanul röfögött — megérezte tán, hogy mindez miatta történik. Fél hétkor megjött a segít­ség. Feri fiuk és Jani, az uno­kájuk, meg Kati és Maris tán­ti. Szemerkélt a hideg eső, pir- kadt, segítséghívó disznóvisí­tósok törték meq az álmos bó- lyi reggelt. — Mások is vág­nak — nyugtázta Feri bácsi. — Kezdjük mi is — így a fia. Hét órakor leszúrták a disz­nót. Begyakorlott mozdulatok­kal és egy kötél segítségével hamar megadásra késztették, Jani szúrt. — Ne csinálj akkora lukat — szólt rá az apja. Hiá­ba, a lámpaláz, Jani a mai disznóval esett át a böllér-tűz- keresztségen. A többi már si­mábban ment. Forrázóteknő- ben, láncokkal forgatták, ön­tötték rá a forró vizet. — Van másfél mázsás? — kérdi Boris néni. — Van — szólnak vissza. A körmök letépése és a bo- rotválás után tiszta vízzel le­mosták a síkos testet, majd a rénfákkal együtt megemelték. Az unoka - apja és nagyapja segédletével — hol a kést, hol a tőrt és a fejszét forgatta. A levágott fejet az öreg vette ke­zelésbe. Csöpi kutya rövidre fogott láncon, csaholva várta a falatokat. Nyolc tájban már az asszonyok sem unatkoztak. Tízkor ott illatozott a reggeli: a fokhagymás sültmój és a pörkölt, csúszott a bor és a pálinka. Aztán tovább. Feri és Jani keverték ki a hurka és kolbász ledarált masszáját, az öreg a katlanban főzte a húst, bürkét, később a hurkákat, a svartlit, „katát”, Maris néni sü­tötte ki a zsírt, Kati néni bür- kézett és „csíkozott”. Délután kettőre elkészült az egész. Kol­bászok, hurkák, szalámik, disz­nósajtok, 50 liter zsír, töpörtyű, lábak és csülkök kocsonyának, két oldalas és szalonna, pár kiló nyers hús és a gerinc. Ez lett a kocából. — Ez volt az utolsó, belefá­radtam - mondta szigorúan az öreg a disznótoros vacsorán. A felesége csak mosolygott, hi­szen — tavaly is ezt mondta... M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom