Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-21 / 320. szám

A Panoráma új kötete n haleuö ivaros A kötet egyik legszebb illusztrációja: dr. Pump József A Dunán cimú fotója. Megszületett a Panorámának, a ma­gyar városokat bemutató fontos es ran­gos könyvsorozatnak új kötete: a ,,Baja és környéke". A sok tekintetben Pécs vonzáskörébe húzó észak-bácskai város­ról kivételesen magas színvonalú köny­vecske jelent meg, benne a gazdag tar­talom, sok mindenre figyelő tájékozta­tás irodalmi színvonalon került papírra. Méltán, hiszen szerzője az egyre nö­vekvő írói rangú Dobai Tamás, aki más­különben eredetileg pécsi. Recenziókép­pen és helyett hadd álljon itt egyetlen bekezdés a könyvből: „Baján nincs igazi ünnep halászlé (a ,,lé"l) nélkül. Az UNESCO 1975. évi adatai szerint egész Európában Baja vezet az egy főre jutó édesvízi halfo­gyasztás tekinteteben Itt még az egy­napos újszülött évi lejadagja is 39 kiló. (Az országos atlag 2.5 kiló.) A bajai ős­lakosság körében a holevés s/ a főzés csaknem „pogány rítus". A mélyebben kutató szem könnyen észreveheti: maga a „hal", jószerével mar csak betetőzé­se, megkoronázása valami sokkal izgal­masabbnak, fontosabbnak. Egyszerűen a „víz" varázsáról, némi túlzással az élet ősi mélységeinek hétköznapi megsejté­séről lehet szó, amit Goethe Így emle­get a Faust második részeben: „Minden a vízből keletkezett - mindent a víz tart fenn". Dobai Tomásnak méltó társa volt a munkában Pálmai József (a kötet lekto­ra), Balogh Klán) (a térképek rajzolója) és a nemzetközi rangú bajai Duna Fo­tóklub két művésze. Görbe Ferenc és dr. Pump József, akik az egyéni látás­móddá! készített remek fényképeket al­kották. Azt írja Dobai Tamás a Béke térről: „Lebillenne" a lér délnyugati sarka, ha nem „egyensúlyozná" ki a Duna Szálló épülete . ." De kibillenne arányosságából a kötet is. ha ezek a fotók nem húznák óla a tartalmat. F. D. n kis hazba falazattal illik belepni Ady-falva M argita, a gyűlölt Nagy­károly és Szilágysom- lyó háromszögében, az Alföld keleti sarkában húzódik meg ez a ma is szegény falucs­ka. Valaha Érmindszerit. Ma Ady Endre, így, ahogyan Írom, mert a román nyelv nem ismeri oz Ady-falva szerű szó-össze­kapcsolást, s csak az a néhány, ittragadt magyarajkú, ős-szilá­gyi ember mondja Ady-falvó- nak. Nagy költőnk született -itt száz esztendeje, a halhatatlan hatalmasok közt élő, vagy aho­gyan az édesanya írta annak­idején: „... Kicsiny családunk büszkesége, fejünknek ékes ko­ronája." Károly felől jövet Tasnád irá­nyában hamarosan tábla mu­tat balra, s bevallom, nem trt költ kíváncsisággal fordítottam a volánt a kocsikerekek szab­dalta, poros, széles, hatkilomé­teres út felé. Vajon milyen lehet az o falucska, ahonnan egykor elindult a Hortobágy poétája, az otthontalan magyar, a lá- ,zodó szerelmes, a lélek emig­ránsa, az intellektuális forradal­már, a kávéházak és vendég­fők bohém, krúdys alakja? Aki ismeretlen nőket szólitott le az utcán, s mutatta be nekik a félszeg Bölönit; aki vendégül hivta Mikes Lajost, s tetemes szeszTogyasztás után otthagyta pénz nélkül, zálogba: aki Kaffka Margitot megimádkoz- tatta a Három Hollóban, mondván: nem hiszik el róla, hogy valóban katolikus ... S akinek még a susztere is felhá- • borodott, amikor az egy pár sarok javítását nyugtázó szám­láját fizetés helyett azzal küld­te vissza, hogy a sarok szoba egy z-t betoldott. . . A gépkocsi vastag, leülepedni nem akaró porfüggönyt kavar, A falu elején csálé Krisztuske­reszt: két esztendeje állíttatta egy megbúsult özvegyasszony: majd néhány döngölt, vályog­falú ház, vesszőkerités, apró gyerekek: nyugalmában megza­vart libacsapat. Hepehupás al­földi utcán megyünk végig — néhány új épület, előttük akác­fák bokorban — míg kiérünk o vakolatát vesztett református templom elé a térre. Innen már látszik az Ady-kúria, az újabb; majdhogynem rábólint a temp­lomtorony, s ott, lejjebb, az alsó udvaron a házikó — a szülő­ház —, súlyos teherként ránehe­zedő, vastag zsuptetővel, amit a terpeszben álló fehér falak éppen hogy megtartanak, öreg fatokokban táncoló ablaksze­mek; a néptelen utcát bámul­ják egyfelől, másfelől meg a mezőre néznek, s úgy vélem, jó •dőben ellátnak Debrecenig . . . • Skanzenből „kipattant" ara­nyos parasztház. Egy öregasz- szony lakott itt ezelőtt; az Ady □Hétfői család hálából adta neki Ebbe az ajándékozásba némi sz.cran- cse is vegyült, hiszen ha nincs lakója, bizony rég összedől, le­bontják, elhordják . . Ma a Szatmár megyei múzeum gon­dozza, s az Ady-emlékek ápolói november 22 re helyrehozzák, s a nagyváradi szobrászművész, Fekete József Ady-szobrával egyidöben felavatják. A kis házba alázattal illik be­lépni. No meg főhajtással, hi­szen a mestergerenda igen ala­csonyan kúszik, a szobákat át­ölelve. A csöpp előtér - tálán konyha lehetett, ahol a vasár­napi ebéd főtt egykor - még üres, s jobbról, balról a szobák Hajópadlósak, parányiak, hogy éppen csak megfér az egyikben a komod meg a dunyhával ma­gasított ágy. (Talán az Ady csa­ládé lehetett egykor, talán nem?) A másik szoba még üres. Amikor Ady Endre bemutatta szüleinek a „könnyek asszo­nyát", a csodálatosat, Lédát, már a telek másik szögletében álló kúriában öleltette át „édes­sel". De a szomorú otthonta- lanságóban, később, ez a kis ház hívta vissza, akarván egy utolsó kísérletet tenni az - éle téért. Hazaérkezve azonban, a de­rékig érő sárban, a havas-lucs­kos mezőn már rosszul érezte magát, s újból Párizsba ment, de a párizsi útról is azt írta Hatványnak: „Párizstól sem kaptam több enyhülést, mint Érmindszenttől . . ." Az ekkori hazatérés Király István szerint felszíni életrajzi tény, „Nem Szilágyba, de az életen kívül re, nem a falujába, de a semmi távolba készült Ady Endre, Fr- mindszentre vágyva . . • Ez a kis ház,i zsuptetővel, fe­hér falakkal, apró ablakszemek­kel az indulás és a megérkezés, a kezdet és a vég egyszerre. Ekkor írja Ady Endre: Vagyok tékoz > és eretnek, / De ott en­gem szánnak, szeretnek. / in­gem az én falum vár. I Mintha pendelyben látna újra / S nem elnyüve és megsárgulva, / Lá­tom, hogy mosolyog rám. / Majd szól: „Én gyermekem, pi­henj el, I Békülj meg az ős szivemmel / 5 borulj erős vál­tamra." / Csicsijgat, csittit, csó­kol, altat I S szent, békés, falusi hatalmak / Ülnek majd szivem­re. I S mint kit az édes anyja vert meg / Kisirt, szegény, elfá­radt gyermek, / Ügy alszom el örökre. A másik ház, az újabb, a na­gyobb - szintén múzeum. Csa­ládi bútorokkal, fényképekkel, relikviákkal, Abban a szobá­ban, ahol Ady Endre lakott nyaranta, halotti maszkja fek­szik egy íróasztalon. A múzeum­könyvben pedig egyre több a bejegyzés, s bár itt van a falu vége, s „száz lépésre a teme­tő", egyre többen zarándokol­nak mostanában ide, a — falu­végre. Mint ahogyan azt a há­zak gondozója, rendbentartója, az érmindszenti Szabó Julika mondja. I jönnek tisztelegni, jönnek főt hajtani; koszorúkkal, virá­gokkal Kozma Ferenc Az EIVRT Pécsi Elektronikai Gyára felvételre keres: HÍRADÁSTECHNIKAI, GÉPIPARI, VILLAMOSIPARI szakközépiskolát végzett és érettségizett női dolgozókat, MŰSZAKI ELLENŐR munkakörbe. Kétműszakos foglalkoztatás. Vidéki dolgozók részére IBUSZ-lakást biztosítunk. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom u. 13. Munkaügy. © Kojak, a pszichológus rendőr Jön, lát- és nincs haja Először a MacKenna aranya című filmben láthattuk. Kopasz, zömök prérirendőrt alakított, oki az elfogott banditákat kí­séri. Este, a tábortűznél tor fe­jét késsel borotválta, belevágott a bőrbe. Ettől kissé dühös lett, összebeszélt a banditákkal és átállt hozzájuk. Másnap már a film hőseire tüzelt gaz módon. Nem büszkeségből mondom, de rögtön fölfigyeltem rá: ide­gesített. Idegesített az egész megjelenése, hogy lekopaszított fejével Yul Brinnert utánozza. Dühre csábító volt, ahogy cini­kus egykedvűséggel kifejtette, hol kereshet többet: rendőrként vagy bűnözőként. Egyszóval el­hitető erővel alakította a nega­tív figurát. Később tudtam meg, hogy ez a rendőr Telly Sovalas volt, s hogy ez a negatív alak kidol­gozott, pontról pontra kimun­kált szerep. Jobban figyeltem ró a Jó es­tét, Mrs. Campbell című film­ben, ahol Gina Lollobrigida egyik „férje” volt, a jámbor amerikai katona, aki húsz éve fizet a nemlétezö gyerekért. Újabb film: A halál ötven órája. Ismét egy köpcös, kopasz kato­na, ezúttal jambósapkában. Egy tankos, akinek készletében nylonharisnyától csokoládéig, tejkonzervtől légelhárító ágyúig minden megtalálható; aki a harc kellős közepén is az üzlet­tel törődik . . . Tán még emlék­szünk rá, hisz az ősszel vetítet­ték a filmet a televízióban. Mind a három szerepet Telly Savalas játszotta, a Hollywood utáni amerikai szinésziskola jel­legzetes alakja. Savalas görög- országi bevándorlók gyermeke­ként született az egyesült álla­mokbeli Garden Cityben 1924- ben. A hangzatos Aristoteles nevel kapta, társai ebből gyár­tották még az általános iskolá­ban a Telly becenevet. A görög bölcselő Arisztotelész aligha szégyenkezhetett volna Savalas miatt, hisz a fiú is tudományos pályán kezdte, ha nem is lett olyan híres tudós, mint névroko­na. Nehéz gyermekkor után - alkalmi munkákat végzett, pék­inas volt - tengerészgyalogos­ként vett reszt a második világ­háborúban, majd sikerült bejut nia a legrangosabb amerikai egyetemek egyikére, a Colum biá Universityre, ahol 1951-ben végzett pszichológia szakon. Igen: Kojak felügyelő pszi chológus volt, méghozzá a hí res-neves, jálkeresők közül való. Sikerei szemet szúrtak a CBS tévétársaságnak, leszerződtet ték házi pszichológusnak. Itt történt még 1962-ben, hogy va­laki nem jött el a forgatásra, s a rendező a véletlenül épp arra császkáló „doktort" rán­totta a kamera elé. így kezdő­dött Telly mozi-karrierje. Az akkor mór harmincnyolc éves komoly tudós engedett a csábí­tásnak, színésznek állt. S ha már így esett, tudományos ala­possággal dolgozta ki az általa alakítandó figurát. Először is: fejét kopaszra borotválta, mint példaképe, a cowboyfilmek hő­se. Yul Brinner. Aztán keresett magának egy csomó fekete ru­hát, legszívesebben ezekben jár. S kialakította a tulajdon­képp ellenszenves, mégis szere­tett alakot, amelyről már szól­tunk. Es Koiak? Hát, Simon Temp­lar, az Angyal kora lejárt. Már a jólápolt, középkorú, pocakos Maigret felügyelő sem volt ép­pen férfiszépségnek mondható; az üvegszemével pompázó, bor­zas Columbo hadnagy (kinek kabátját aligha vállalta volna a Patyolat sem). Ok már nem szépségükkel, legyőzhetetlen ökölcsapásukkal, hanem egyé­niségükkel, jellemükkel hódítot­tak a képernyőn. Újabb lépés Kojak. Neki a színes nyakken­dőkön kívül szinte már nincs is hétköznaoi értelemben vett, sze­retni való hobbyja. Kojak kö nvörtelenül megszállott, acél- idegzetű, kegyetlen kopó. Tán nehéz lesz megszeretni, de előbb-utóbb sikerül. Egy azonban biztos: a világ tévénézői örülhetnek, hogy Telly Savalas elcserélte a pszi­chológus fehér köpenyét a tévé­kamerával. Szántó Pétgr Mi okozta a nyulak „halálát”1 Vadvédelem, tudományosan A mezei nyulak tömegesebb pusztulását észlelték az elmúlt hét végén a sárközi Cserenc- pusztán. A fácónkerti termé­szet- és vadvédelem-technoló­giai állomás laboratóriumának vezetője — Nechay Gábor a helyszínen a tizedik elhullott nyulat találta meg, aránylag k'is területen. Megállapította, hogy a pocokirtásra egyenlőt­lenül kiszórt Redetin 75 nevű mérgező vegyszer okozta a nyulak végét. Azok ugyanis az aránylag nagy csomókban talált, kukoricatörmelékből - ké szített mérges granulátumból lakmároztak be. Erről az élet­ben vett, friss tapasztalatról a fiatal szakember beszámolt még aznap az" intézet fácán­kerti központjában rendezett országos jellegű tanácskozá­son, melyen a természet- és növényvédelem összhangjának előmozdítását tárgyalták, első­ként hazánkban. Európában is ritka intéz­mény a természet- és vadvé­delem-technológiai állomás, mely 1968 óta folytat toxiko­lógiai vizsgálatokat a növény- védelmi vegyszerekkel a me­zőgazdasági földeken legin­kább érintkező apróvad fajo­kon — fácánokon, mezei nyu- lakon és korábban foglyokon. Laboratóriumban, üzemi és szabadföldi körülmények közt végzi vizsgálatait a növényvé­dőszerek, eljárások engedélye­zése előtt véleményt adjon a készítményekről, vadvédelmi szempontokra is tekintettel. A növényvédőszerek üzemi körülmények közti minősítésé­re bázisgazdaságokat jelöltek ki, ahol jól lemérhető egy-egy növényvédelmi-termesztési eljá­rás pusztító hatása. Ezeken a szakembereken kívül hivatásos és sportvadászok is ellenőriz­nek. A növényvedőszerek okozta vadelhullások részletes vizsgá­lata 1972-ben kezdődött. Mint Zaják Árpád, az állomás ve­zetője elmondotta, a vadveszé­lyesség tekintetében első hely­re a vetőmagcsávázást sorol­ták. A gyomirtószerek általában kevésbé mérgezők, annál ve­szedelmesebbek a vadra a rovarölő készítmények — erről bizonyosodtak meg a vizsgála­tok, kísérletek során. Amint Nikodémusz Etelka la­boratóriumvezető közölte — a múlt évben mintegy húsz nö­vényvédőszer apróvadra gya­korolt hatását ■ vizsgálta az ál­lomás különféle szántóföldi kultúrákban. Eszerint — a ko­rábbi tapasztalatokkal egybe­hangzóan a növényvédőszerek többsége nem okoz vadpusz­tulást az alkalmazott adagban Ballabás László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom