Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-12 / 311. szám

6 Dunántúli napló 1977. november 12., szombat ff 3 óízűen falatozott a násznép. Egyszer- csak valaki belökte az utca felőli ab­lakot és verebeket dobott a szo­bába. Köhögés, prüszkölés, tüsz- szentés váltotta fel a jókedvet. A verebeket ugyanis előzőén alaposan meghintették borssal, paprikával. A kis állatok össze­vissza röpködtek, a falakhoz csapódtak miközben a tört bors és az erős paprika felhőjét szórták... A lakodalmi eszem- iszomot az a néhány fiatalem­ber ugrasztottá széjjel, akiket nem hívtak meg ..." — Nem tréfálok ám, ez meg­történt — mondja Pápai Jenő, nyugdíjas postamester. „Ha Sellye, vagy az Ormán­ság múltjáról akar hallani, ak­kor Pápai Jenőt keresse fel Sellyén a Dráva utcában” - javasolták. így jutottam el Je­nő bácsihoz. — A Draskovich grófé volt ez a terület — mondja. — A több tízezer holdnyi nagybirtok ura nagyon udvarias ember volt. Előre köszönt, kezet fogott min­denkivel — de pénzt tőle még fogóval sem lehetett kihúzni. Egyszer vonaton utazott, az ál­lomáson hordár cipelte bőrönd­jeit. Titkára néhány fillért adott a hordárnak. Észrevette ezt a Az iskola az ormánsági szobor­ral gróf; „Mit' csinál maga? Köl­ti a pénzemet? Nem fizetni, kezet fogni! Érti?" — Honnan származik az Or­mánság elnevezése? — Többféle variáció van er­re. Nekem legmeggyőzőbb az, amely az orom szóból származ­tatja. Itt a Dráva környékén a lapos területekből kissé kiemel­kedő részek voltak az ormok. Ezekre építkezett a lakosság. Orom, ormán, Ormánság ... Sellye? Régi település. Egy 1292-ből származó okirat emlí­ti először. — Az előszoba polcain köve­ket, kisebb vastárgyakat lát­tam. — Szívesen régészkedem is, néhányat itt a közelben talált leletek közül összegyűjtöttem —mondja és levesz a polcról egy vas lándzsafejet. „A XVI- XVII. századból való lehet — Séta Sellyén innen a környékről”. „Ez a kis sima felületű élben végződő kő — kővéső — mintegy ötezer, hatezer éves." „Ez a cigaretta hosszúságú, kétujjnyi vastag csont pedig az úgynevezett Hipparion - ormánsági ős ló­fog, Hegyszentmártonból való. Körülbelül kétszázezer éves . . .” A község főterén az Ormán­ság múltját bemutató múzeum, mögötte a harangláb és az ormánsági talpas ház. „Meg­építették" ide, hadd lássa az utókor, milyen volt régen ennek a területnek jellegzetes lakó­épülete. A talpas ház előtt vi­rágágyásban muskátli, az ágyás szélén pedig egy szál mályva — gyilkos növény. Nem véletlenül ültették ide. Az or­mánsági „egyke vagy egyse” „csinálója”. A nem kívánt ter­hesség megszakítására hasz­nálták . . . Sehol másutt annyi fiatalasszonyt nem temettek, mint errefelé. — A statisztika szerint 1933-ban mindössze 21, — 1934-ben 25 gyerek született Sellyén. De ez még kedvező­nek volt mondható. Mert ezt a községet régen jobbára iparos és kereskedő emberek lakták, akik kevésbé féltek az örökö­södés földfelosztó rémétől. * — Óvodagondunk van! — fo­gad a tanácson dr. Sághi Mi­hály tanácselnök és dr. Kasza Gyula vb-titkár. ötven óvodáskorú gyereknek nem jutott hely. A jelenlegi 115 személyes óvoda nem elég! Újat akarnak építeni. Az első lépcsőben 150 fősre tervezik, aztán fokozatosan 200 fősre lehetne bővíteni. Csakhát nincs elég pénz. „Pedig valahogyan meg kell építeni” — mondják. Hétmillió forintba kerülne. Már számításba vették a megyei tá­mogatást, a községi összefo­gást, a tanács saját anyagi le­hetőségeit . .. — Meg kell oldanunk — ismé­telgeti a tanácselnök. A „hogyan és miből^ élnek a sellyeiek” kérdésre már de­rűsebb arccal válaszolnak. A község lakói helyben találják meg munkalehetőségeiket. Egy sor üzem — a termelőszövet­kezet, a kereskedelmi és szol­gáltató hálózat - foglalkoztat­ja az embereket. Ingázók? Ta­lán ha húsz—huszonötén van­nak. A 3300 lakosú községben 210 személyautót, 90 motorke­rékpárt tart nyilván a statiszti­ka. A 900 lakással rendelkező településen 740 televíziót kap­csolnak be esténként. A pos­tán, az OTP-ben és a taka­rékszövetkezetben több mint 60 millió forint a betétállomány. Igaz, a betétesek nem mind sellyeiek. — A másik nagy gondunk a víz! — folytatják a tanács ve­zetői. — A 3-as számú kutat most az eliszaposodás fenye­geti. Nem üzemeltethetjük, mert a víz minőségét vastalanító be­szerelésével kellene javítani. A vastalanító sokba kerül. Hon­nan vegyük a forintot? * A község főterén az Ormán­ság étterem. Mellette a presz- szó. Fagylaltot nyaló gyermek­sereg zsibong körülötte. Egy fiú a nagy ívben meglóbált is­kolatáskáját csapja pajtása há­tához. Az viszonzásul a tölcsé- res fagylaltját vágja hozzá .. . Reggelente több mint 400 ál­talános iskolás igyekszik az iskolákba. Iskolapadba ültek a Sellyéi Szakmunkásképző és Munkás- továbbképző Intézet hallgatói is. A nyolc általános után há­rom évi képzést nyújt az inté­zet és a legények növényter­mesztő szakmunkásként kerül­nek ki. — Nem volt beiskolázás gon­dunk, a tervezett létszám je­lentkezett — mondja Győri Já­nos igazgató-helyettes. — Ta­nulóink közül sokan kapnak ösztöndíjat azzal a feltétellel: az ösztöndíjat adó gazdaság­ban vállalnak munkát tanulmá­nyaik végeztével. A felnőttokta­tásra Baranya, Somogy, Tolna, Fejér megyékből érkeznek. Va- lamenniyüket a volt Draskovich- kastély kollégiumában helyeztük el. Intézetünk, tanműhelyünk jól felszerelt. Közvetlenül a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium alá tartozunk. Jól gondoskodnak ^rólunk, illetve a jövő szakmunkásairól. A „Kas­télykollégium” körül elterülő nagy park — a védetté nyilvá­nított „sellyei arborétum" év­százados fenyőkkel, cédrusok­kal. A tanács szívesen alkal­mazna ide szakképzett kertészt. aki rendben tartaná ezt az ide­genforgalmi nevezetességet. Ha lenne vállalkozó. * „Az éjszaka a betyároké"! Nem, nem Sellye közrendjét, közbiztonságát jellemzi ez a mondat, hanem a mozi műso­rára tűzött színes, bolgár film címe. — Nálunk nincs különösebb rendzavarás, botrányokozás — mondja Wunderlich István, a tanács igazgatási csoportjának vezetője. — Ebben az évben 42 szabálysértési feljelentés ér­kezett a tanácsra. Legtöbbje kisebb kárértékű, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett fa-, kukorica-, szénalopás... A rend, a dolgos hétköznapok községe ez. Igaz, megtörténik, hogy egy-egy bál alkalmával elcsattan néhány pofon, dehát aztán elsimulnak a nézeteltér rések ... «V Az újtelepi részen több mint hatvan lakás épült — kétszin­tes szövetkezeti, OTP és tár­sasház — és mintegy 120—130 kertes családi ház. Szépen par­kírozott terület ez - bármelyik város elfogadhatná. Jól ellátott ennek a terület­nek az ABC áruháza. A hús- és hentesáru pultnál két nagy edényben májat, vesevelőt is látok .. . * Ajánlom, hogy akik még nem látták, és ha arra visz útjuk nyáron, feltétlen nézzék meg a sellyei strandot. Nagy meden­céjében 30 fokos termálvíz — körülötte labdarúgó-pálya nagy­ságú park, jól gondozott pá­zsittal. Szomszédságában most készül a csónakázótó, ebben horgászni is lehet már.. Friss, tiszta levegő, kellemes környezet - kirándulásra, pi­henésre kitűnően alkalmas. A községből távozó vendég­nek a fűutca két oldalán buk­si-fejű gömbakácok és a házak elé ültetett rózsabokrok inte­nek viszontlátást. Garay Ferenc nem tudjuk kihasználni. Fúrá­sa nem kis' pénzbe került és Az új lakótelep Erb János felvételei Tiltakozás a háború A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tükröződése a „Munkásában Cikkünk célja, hogy bemu­tassuk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom eseményei­nek értékelését a „Munkás”- ban, a Pécsi Szociáldemokra­ta Párt hetenként megjelenő lapjában. 1917. november 10.: „Az orosz forradalom”. Tudósítás arról, hogy Pétervárott a mun­kás- és katonatanács forra­dalmi bizottsága magához ra­gadta a hatalmat. Az orosz hadsereg azonnali békét kö­vetelt. 1917. november 17.: „Az orosz forradalom”. Oroszor­szágból még igen ellentmon­dásos hírek érkeztek. Egy tény azonban már világos volt. Lenin forradalmi kormányának békére való törekvése. Le- ninék kiáltványt intéztek az összes hadviselő hatalomhoz, melyben háromhavi fegyver- szünet elfogadására szólították föl azokat. „Mondani sem kell — írja a „Munkás" tu­dósítója —, hogy Leninék for­radalmi kormányának ez a té­lag elfogadta a határozati ja­vaslatot, amelyben az orosz forradalmárok tetteit méltat­ták. A „Munkás" ugyanebben a számában felhívás jelent meg a pécsi munkásokhoz, amely így szólt: „Munkások, Elvtár­sak! Folyó évi december 2-án vasárnap délelőtt fél 11 óra­kor a Nagy-Vigadó (Uránia- mozi) termében béke-gyűlést tartunk a következő napirend­del: A munkásság és a hábo­rú. Előadó: Budapestről. Elv­társak! Pécs és környéke mun­kássága is a békét akarja, mégpedig a minél gyorsabb békét. Hogy ezt közös akarat­nak nyilváníthassuk, ezért mindnyájan jelenjünk meg e gyűlésen. Agitáljatok a gyűlés- sikere érdekében. Munkatársi üdvözlettel: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt pécsi szervezete." 1917. december 8.: „Vég­re ...” A központi hatalmak fegyverszünetet kötöttek a fia­tal forradalmi állammal. Ez a nye az egész világ békét óhaj­tó népei előtt szimpátikus és nagy örömet keltő volt." A cikkíró ezután elemzi a Nép­szava és a Vorwärts híreit. Az utóbbi a „Munkás" testvér­lapja volt. 1917. november 17.: „Az orosz forradalom és a béke". A „Munkás" egy másik tudó­sítója szerint az orosz esemé­nyek tisztázódtak. Pétervárott már egyre halkabban szóltak az ágyúk és a gépfegyverek. A cikkíró leszögezi, hogy Leninék tevékenysége nagy lehetőség az eljövendő békére nézve. 1917. november 24.: „Miért hallgatnak még?" Az írás cí­mét és lényegét így is meg­fogalmazhatnánk: Vádak és követelések. „A vér- és könny­tengerben fuldokló világ fe­szült érdeklődéssel tekint e napokban Pétervár, Berlin és Bécs városok felé. A békét só- várgó, megszenvedett népek lélegzet-visszafojtva figyelnek minden mozzanatot, mely né­mi kis reményt is nyújthat ar­ra, hogy az immár negyedik éve dúló szörnyű vérontásból kivezető utat találhasson az emberiség. ... És ezzel a nagy, általános békeóhajjal szem­ben még mindig azt kell szo­morúan tapasztalnunk, hogy azok az államfők és kormány­férfiak, kiknek kezében van milliók sorsa a kormányha­talom birtoklása révén, még mindig úgy viselkednek, mint­ha a népek egykedvű nemtö­rődömséggel húznák a hábo­rú igáját." 1917. december 1.: „Békét és demokráciát!" Az oroszor­szági események nagy jelen­tőséggel bírtak. Megadták az alkalmat arra, hogy a közpon­ti országok szociáldemokrata pártjai egységesen álljanak ki a béke mellett. November 25- én, amely a béke napja lett, több mint százezer ember vo­nult fel Budapest utcáin az Iparcsarnokhoz, ahol hatalmas békegyűlésen fejezte ki aka­ratát a „tisztességes, foglalás és kártérítés nélküli béke" ügyében. A gyűlés egyhangú­tény azonban nem szüntette meg a munkásság körében a borúlátást. Féltek, hogy a bé­ke nem fog megszületni, rá­adásul Anglia, Franciaország, Olaszország és az USA to­vábbra is a béke ellen pro­pagáltak. A pécsi békegyűlésen 2500 ember vett részt. Az előadó Farkas István volt Budapest­ről. A gyűlés magáévá tette a budapesti munkásság hatá­rozatát és tiltakozott a háború további folytatása ellen. 1917. december 22.: „A bé­ke hajnala". A cikk címe is sejteti a reménykedő, a béké­ben bizakodó hangulatot. A tudósító leszögezi, hogy az egyes államok társadalmi be­rendezkedésében rejlik a ba­jok forrása. „Ha az államokon belül elkövetkezik a kommu­nizmus rendszere és az álla­mok egymáshoz való viszo­nyában a népek demokráciája lesz az irányító hatalom, ak­kor önmaguktól meg kell szűn­niük a háborús okoknak és ezzel a háborúknak is sike­rült egyszer s mindenkorra ele­jét venni.” A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hatására az egész világon tüntetések, til­takozások kezdődtek a háború ellen. A szocialista forradalom kitörésétől az év végéig Pé­csett a december 2-i béke­gyűlést emelhetjük ki. Az ese­mények gyorsan peregtek. A béke iránti vágy 1918 máju­sában a katonai lázadásban csúcsosodott ki. A „Munkás"-ban a szocia­lista forradalomról napvilágot látott tudósítások, az esemé­nyeket taglaló cikkek a nagy­fokú békevógyról tanúskodnak. Először a világháborúnak kel­lett véget érnie. Az Októberi Forradalom, majd a béke lét­rejötte már maga után vonta, hogy nemcsak Oroszország­ban, hanem Európa más ál­lamaiban, így Magyarországon is az események egyre inkább balra tolódtak. Erdődi Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom