Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-06 / 306. szám
1977. november 6., vasárnap Dunántúli napiö 3 Szocialista Magyarországért Érdemrend Nagy Dezső Kisimultak a vonásai. A szőlőben vékony színt is kapott, talán ugyanilyen lenne a megjelenése akkor is, ha negyed- százada nem kívánkozik el a paraszti munka mellől. A kezén azonban otthagyta nyomát a bánya, tucatnyi fekete szálka jelzi a föld alatt töltött éveket. S amit nem látunk: szilikózis, a gerinc is csikorog, s hát a szív. . . Nagy Dezső Kossuth-bá- nyai vájár, a Szocialista munka hőse, sokszoros kiváló dolgozó, az MSZMP Központi Bizottságának tagja a Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetést kapta. Csaknem egyszerre az első nyugdíjjal. Szomorú. Tizenöt esztendeje alakította meg szocialista brigádját, azóta jóban, rosszban együtt voltak, s most elszakadtak. Az ötven esztendős férfi maga sem tudja, hogy megromlott egészsége, társai, vagy a munka hiányzik-e legjobban? Dátumok, rég elfeledett események kapnak most ismét nagy jelentőséget, Nagy Dezső kicsit talán számadást készít, pedig nem hihető, hogy 25 év alatt a bányamunkában összegyűjtött tapasztalatát brigádja, az üzem veszni hagyná. Társadalmi tevékenységét reméljük nem akadályozza majd egészségi állapota. Siklósbodonyból egyenesen a komlói Kossuth-bányára vezetett Nagy Dezső útja, ahol rövid idő alatt vájár munkát bíztak a kistermetű, de nagyon szívós fiatalemberre. A szakmunkásbizonyítványt abban az időben nem vették túl szigorúan, Nagy Dezső neve mellett egyébként is sűrűn jelentek meg a szorgalmát jelző magas százalékok. A legmagasabb 1956. április 4-re indított munkaversenyben, amikor voltak napok, amikor társával ketten 40—45 tonna szenet is termeltek. Az egyéni munkasikerek elismerést szereztek Nagy Dezsőnek — 1962-ben több mint 200 fős brigádot bíztak rá. Ekkor kezdődtek Kossuth-bányán a fejtésgépesítési kísérletek, az új szocialista brigád feladatául jelölték meg a korszerű bányászati módszerek bevezetését. A széngyalu volt az első, aztán még nagyon sok volt: új gépek, a pajzs, két- szárnyú, két szállítópályás fejtés ... öt esztendővel ezelőtt éppen erről beszélgettünk, amikor riadóztatták a bányamentőket a hét áldozatot követelő bányatűz miatt. Nagy Dezsőnek nem kellett volna mennie — a beszélgetésnek azonban nem volt akkor tovább értelme, egyetlen gondolata sem volt többé a napszinti irodában. Volt, amikor félezer embert bíztak a brigádvezetőre, ő, aki ennyi emberért vállalt felelősséget, persze, hogy nem tudott a tragikus események közepette nyugton maradni. Felelősséget kellett társaiért vállalnia, a sok száz különböző érdeket hajszoló emberből közösséget is formált közben. Nem volt könnyű:az új gépektől idegenkedtek eleinte a bányászok, előfordult, hogy keresetük is csökkent, volt idő, amikor azt akarták bizonyítani, hogy csak akadályozza őket a munkában. A kommunista brigádvezető szívós munkával őszinte vallomásra bírta embereit, szinte egyik napról a másikra kimagasló teljesítménytértek el a korábban rossznak ítélt berendezéssel. Azt mondja: sok ilyen munkásember van mint ő azt tette csak, amit egy munkásembernek tennie kell. így lenne jó. L. J. Munka Érdemrend ezüst fokozat Steindl Ferenc A jobb szervezettséget sürgető megjegyzéseire több kor- holást kapott, mint dicséretet. Steindl Ferenc lakatos csoportvezetőt mégsem zavarja, hogy időnként ferdén néznek rá, hiszen ő is mint any- nyian azt szeretné, hogy a vállalatnál minden tekintetben rendben menjenek a dolgok. A tmk tevékenység, az építőipari gépek javítása nem tartozik a látványos feladatok közé: mégis, talán az esik neki a legjobban, ha a BÉV műszaki konferenciáin nem esik szó róluk. Mert ez azt jelenti, hogy az ő hibájukból nem fordult elő gépállás az építkezéseken. Vagy másfél órája beszélgetünk a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat munkájáról, az elmaradhatatlan bosszúságokról és egyre inkább az az érzésem, hogy ez az alig negyven éves, barna férfi elkötelezte magát az építőiparral. Tizenöt éve lépte át először a panelüzem küszöbét a termelés is ekkor kezdődött az új berendezéseken. Aztán, hogy elkészült a pécsi kisál- lomás alatt a központi tmk- ■műhely, átkérte magát az új üzembe. — Legalább kétszáz jármű és mintegy kétezer építőipari erő- és munkagép javítását végezzük. Tíz esztendő alatt kinőtte magát a telep. Elengedhetetlen a javítóbázis bővítése. Az idők folyamán sok minden változott. A hagyományos építőipari gépek mellett egyre több és korszerűbb berendezés jelent meg az építkezéseken. A gondot főként az alkatrész ellátás okozzza: ezért, amire képesek vagyunk, mi magunk készítjük el. A mi munkánk eredményessége közvetlenül sajnos nem mérhető, a vállalat vezetői ennek ellenére elismerik a tevékenységünk fontosságát. Tisztában vagyunk azzal, ha a gépek kiszolgálásával, karbantartásával problémák lennének az közvetlenül veszélyeztetné a tervszerű munkát. Egy ideje mind többet beszélünk a minőségről, a lelkiismeretességről, a munkaidő kihasználásról. Sokan szidnak bennünket építőket, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy nem csupán mi vagyunk ludasak abban, ha késik egy- egy beruházás, ha csúszunk a lakások átadásával. Persze, nálunk is van bőven tennivaló. Sok a külső akadályozó tényező, mégis azt mondom, hogy a problémák fele bennünket illet. Valahol olvastam, hogy az NDK-ban a napi nyolc órás munkaidőből átlagosan mindössze harminc perc a kiesés. Hát ettől mi még messze vagyunk... A termelés, a középvezetők szintjén áll vagy bukik. Ha mi nem követeljük meg a fegyelmet, a rendet, az egyenlő a káosszal. Talán ezért sem vagyok annyira népszerű vezető. Mert bizony szóvá teszem, ha valami nem tetszik. Steindl Ferenc szigorú mércét állított fel magával szemben is. Néhány évvel ezelőtt esti tagozaton elvégezte a gépipari technikumot, a szakmai munkáján túl jut ideje a társadalmi tevékenységre is: tagja a vállalati párt-végrehajtóbizottságnak és kiveszi részét a Hazafias Népfront munkájából is. így aztán nem sok ideje jut kedvenc időtöltésére, a kertészkedésre. De ezt nem is bánja, mert szerinte két dolgot lehet maradéktalanul ellátni, ami azon felül van, kapkodást szül. S. Gy. Négyen é kitünteteiiék lltójcö.iií Munka Érdemrend arany fokozat Izsáki Imre Az apró ablakszemű régi, kis családi házak és a magasba törő tízemeletes épületek „keveréke" a sörgyár környéke. A Rókusalja 17. számú földszintes családi házban lakik Izsáki Imre és felesége. — Elment a férjem ide, a közeli boltba, bevásárol a reggelihez — mondja a felesége és hellyel kínál. — Én már nem tudok menni az utcán, hetvenkilenc éves vagyok. Ö még jobban bírja, pedig betöltötte a nyolcvanadik évét... Néhány szót beszélgettünk, mikor megérkezik Imre bácsi, kezében a szatyor. — Nem kaptam kiflit mama — mondja —, majd talán később ... Régi munkásmozgalmi időkről beszélgetünk. — Asztalosnak tanultam, első munkahelyem a Pécsi Sörgyár volt. Mint asztalost a gyár kádárjai közé vettek fel, akiktől a mozgalomban sokat tanultam. Őket vallom ma is kezdeti politikai nevelőimnek... Szakszervezeti tag volt, 1918-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, szervezett, gyűlésekre mozgósította a munkásokat. — Mindig népnevelőnek tartottam magamat, a munkások között dolgoztam a munkásokért. Vörös katonaként harcolt Érsekújvár környékén 1919- ben, majd hazatérve Pécsett megnősült 1921-ben. — Ebbe a kis családi házba jöttem, azóta lakunk itt. A felszabaduláskor Pécsett függetlenített pártmunkásként szervezte az MKP-t, majd 1947-től 1949-ig a szigeti pártalapszervezet titkára volt. Később a Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalatnál dolgozott. Onnan ment nyugdíjba 1958-ban. — Egész életem a munkás- mozgalomé. Most is tagja vagyok a szigeti I. lakóterületi pártszervezetnek. De két év óta aktív munkát nem tudok végezni, hiába a nyolc évtized nem múlik el nyomtalanul. Van még egy tisztségem: a környék lakóbizottsági elnöke vagyok... Kitüntetései közt van a Szocialista Hazáért érdemrend is, amelyet 1968-ban kapott. Míg a kis konyhában beszélgetünk, egy írógépet is megpillantok. — Életemet írom — mondja. — Idestova tíz éve dolgozom, írok, — mintegy ezerkétszáz oldallal — lényegében az egésszel elkészültem. Nagyméretű papírdobozt vesz efő, hat vaskos köteg kéziratot emel ki belőle. — Hat részre osztottam az életemet. Visszaemlékezéseimet elkezdtem a gyerekkornál, aztán az inaskor, a Tanács- köztársaság szolgálatában, a szerb megszállás, majd Pécs felszabadulásának első napjai és az új országépítés a hat rész tartalma. Szeretném felajánlani munkámat az utókornak ... G. F. Munka Érdemrend ezüst fokozat Asztalán kimutatások, dosz- sziék, könyvek. A telefon szerencsére nem csörög: az építők elvágták a kábelt még tegnap, azóta süket az Oktatási Igazgatóságon minden készülék. A pártépítési és politikai vezetési ismeretek tanszékvezetője, Miátovics Mihály ma azonban nem emiatt jókedvű. Rövidesen háromszobás lakást kap a sörgyár mögötti tízemeletesek egyikében, s így külön szobája lesz majd a 22 éves nagylányának és a 10 éves kisebbnek. Személyben született, de 45-től nagykozári lakosok lettek: ott kapott az apa néhány hold földet. Mint mondja, a családi, otthoni környezet meghatározó lett életében. Édesapja párttag volt a földosztás napjától, ő 54-ben, 19 évesen lett párttag. S ettől a naptól kezdve a mozgalom jelentette hétköznapjait, ünnepeit. Budapesten szerb-horvót szakon kapott tanítói oklevelet, egy évig Drá- vasztárán tanított, aztán Ká- tolyban lett igazgató tanító. — Szép évek voltak azok — emlékszik. — Tanítottam osztott és osztatlan ostzályok- ban is, megesett, hogy egytől nyolcadikig volt 18 nebulóm. Célom az volt, hogy az anyaMiátovics Mihály nyelvi oktatást magasabb szintre emeljem, hogy a nemzetiségi kultúrát ápoljam; így voltam pedagógus, kultúrház- igazgató, mindenes. Hatvantól a sellyei járási pártbizottságon dolgozott, majd Felsőszentmártonbo ke- rütl, függetlenített párttitkárnak választották. Felsorolni is nehéz: hatvankettőben járási KISZ-titkár, majd a központi KISZ-iskola, Pécs, következett. Ennek tanára és igazgatója lett. — Korán nősültem. Több évig úgy jártam be vidékről, hogy csak a hétvégeket töltöttem otthon. A Politikai Főiskola is három év távházasságot eredményezett. Hatvannyolcban a megyei pártbizottság párt- és tömegszervek osztályának munkatársa lett. Hozzá tartozott a mohácsi járás, város, meg Sásd, a mezőgazdasági üzemek, a hivatali-intézményi pártszervezetek. Most, lassan az ötötdik éve az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán tanszékvezető. ,,Egyidős" a tanszékkel. (Közben: a Pécsi Tanárképző Iskolán elvégezte a történelem szakot.) A párt irányító-vezető szerepéről oktatunk, s ez egészen új feladatot jelentett 1973- ban. Belülről is, az intézmény falai között is el kellett fogadtatni az új tanszéket, s ez bizony elég sok munkával járt. Azóta végzett már egy osztály. Huszonhat párttitkár, vagy leendő párttitkár, akik között nem oktató, nem tanár volt Miátovics Mihály, hanem társ, barát, kolléga. Diákjai szeretik, jókedvét, igazságszeretetét. Igaz is: velük egykorú. Negyvenkét éves, az a fajta, aki korán kezdi az életet. — Könnyen kaphat a diák önnél jelest? Hosszan elgondolkozik. — Meg kell dolgozni a jó osztályzatért. Ez természetes. Bár nem arra törekszem, hogy osztályzatokkal mérjem a „tanulókat". Itt a pártiskolán, ezen a tanszéken a pórtépítés elméleti és főleg gyakorlati kérdéseit próbáljuk megértetni a hallgatókkal, megpróbáljuk őket segítséggel, tanácscsal ellátni. Az igazi osztályzatot annál a pártszervezetnél kapják majd, ahova visz- szamennek, mint pártmunkások, s ahol megpróbálják az itt hallottakat kamatoztatni. K. F.
