Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-30 / 329. szám
6 Dunántúli napló 1977. november 30., szerda Ismerjük meg törvényeinket liiiilpiilil llilljiiiiíilillllll A nyugdíjak átcseréléséről Magyar internacionalisták nyomában (III.) Búcsúzunk a Kommunizmus Hajnala Kolhoz vezetőitől, jobbról a második Geraszimov elvtárs, a párttitkár és feladatok Vásári kalandozásom III. Nacionalizmus, kozmopolitizmus Másodszor is csőbe futottam. Egy kupac gyönyörű porcelánkészletet látok. Kézbe veszek egy darabot: — Zsolnay? Valamelyik vevő-asszonytárs mondja megvetően: — Rosenthal! Valóban nem Zsolnay-féle, de sajnos őseim tejesköcsögei közül föltűnően kevés volt a rosenthali, azért nem vagyok itt otthonos. Ahogy az árakat hallottam, nem is leszek. Egy fiatalemberrel egyszerre érünk oda egy halom porcelánhoz: — Mit kér érte? — vesz kézbe egy díszdobozt. — Háromszáz. A fiatalemberen látszik, hogy any- nyijo nincs. Megszólal: — Százl Az árus felnéz az égre, onnan vár segítséget, de nem jön. Csak magára számíthat. Rátámad a fickóra : — Mondjon áratl Ne százaskodjonl A vevőn látszana, hogy mondana, de nem tud. Elkezdi forgatni a műkincset, nézi a talpát, a cégjelzést és megkönnyebbülve szólal meg: — Hiszen ez csak magyar I Az áruson kitör a nemzeti öntudati — Magyar I Magyart Hát ember az ilyen?I Szép kis magyart A szép kis magyar a nemzeti öntudat ilyetén rohamára eliszkol. Ahogy láttam, a nemzeti Öntudat, vagy a kozmopolitizmus, a nyugatimádat kizárólag az ár körül mutatkozik. Ha valaki valamit áron fölül akar eladni, főleg a nyugatnémeteket kompromittálja, aki pedig sokallja, az áru magyarságát hangoztatja. Többnyire elítélőleg. A fenti eset volt az egyetlen, amikor az árus •a magyar nemzeti ipar mellett tört lándzsát. A pécsi vásárok elsősorban a ruházat jegyében telnek el. Alighogy odaérek, egy velem egykorúnak tűnő menyecske agitál: — Fiatalembert Van egy nagyméretű nadrágom I — eseng. — Asszonyom I Az jólesett, hogy fiatalembernek titulált. Az azonban fájdalmasabb, hogy nagyméretű nad'ágra hivatkozott. Ettől függetlenül van eqy kérdésem: Hogy jutott eprébe, hoqy nekem éppen nod- ráa kellene? Mert én erre nem gondolok. — Tetszik tudni, úgy van ez. hogy az illető sokszor maga se tudja mit akar, és ha meqszólitjuk, rájön, hogy mire van szüksége. — Asszonyom! Tanulhat magától a közművelődési Nem ilyen szemlélete volt. Merkantilista : — Szóval viszi a nadrágot? — Nemi — ábrándítottam ki. A másik helyen vad vita bonyolódik le. Ruhavita. A vita tárgya egy rózsaszín kisgyerek kezeslábas. — Ez magának hideg? Az életemre esküszöm, hogy az én gyerekem far- kasorditó hidegben is ebben játszott a hóban I Nem volt farkasordító hideg emberemlékezet ótal és nem az ő gyereke, hanem a holland, vaqy belga qyerek játszhatott benne. (Az ottani gyerekek nyilván jobbak, mert nem volt kopott.) A holmit egyébként, mint a vásári göncök legnagyobb részét, enyhe turkesztáni illat töltötte be. Annyi külföldi rokon nincs is, mint amennyi imperialista holmi árválkodott itt. Egy fiatalasszony a következő reklámszöveget nyomja: — Szép, fehér pulóverem van I Ilyet még nem látott, ez nem ma- nyári A magyar árut csak úgy általánosságban becsülte lel A német áruk mellett tett hitet két fiatalember is: — Itt a valódi nyugatnémet keki ing! Nem ér meg két mázsát?! Egy árus fordította le, hogy a mázsa két piros. Más valuta a kiló, meg a rongy. Ezt azonban nem tudom, hogy mi? A vásári rekordot is láttam. Egy asszonyismerősünk verte az egész mezőnyt, mert eladott egy darab cipőt azzal, hogy nyugatnémet, (gy ahogy mondom, fél párat! Hogy ki vette meg? Egy suszter, akit meggyőzött, hogy ennél jobb foltra nem akadhat. Hogy ki csinálta a legjobb vásárt? Alighanem az az asszony, aki egyszer csak megszólalt mellettem: — Hol van az én férjem? Ezt eléggé rezignálton mondta. Megnyugtattam: — MegvettékI Az előbb kelt el! — Bár vennék! — sóhajtott föl. Érződött a hangján, hogy ez lenne számára az eddigi legsikeresebb pécsi vásár. Szöllősy Kálmán Az emberi életkor nő*■ vekedése és az egyéb igények változása következtében mind gyakoribb, hogy a nyugdíjasok újra munkába állnak és rövidebb, hosszabb ideig dolgoznak. Köztudott az is, hogy az elmúlt években nyugdíj jogszabályaink jelentős mértékben fejlődtek. Az egyes ellátások között lényeges eltérések keletkeztek, amit befolyásol a munkabérek fokozatos emelkedése is. Az 1975. évi II. törvény biztosítja azt, hogy a nyugdíjazást követően újbál munkát vállaló személyek meghatározott feltételek bekövetkezése esetén kérhessék nyugdíjuk átcserélését. Az átcserélési kérelem irányulhat a nyugdíj a) mértékére (újabb szolgálati idők — évek — megszerzése) b) és összegére. Lehetőség van az öregségi,- a rokkantsági, — a baleseti rokkantsági nyugdíj átcserélésére. A nyugdíj mértéke Az 1975. évi II. törvény 46. § (1) bekezdése értelmében az öregségi nyugdíj mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelem- bevételével kell kérelemre módosítani. Az érvényes rendelkezések szerint nem lehet szolgálati időként számításba venni a munkavégzésnek — munkaidőnek - azt a tartamát, amikor A Kossuth-rádió október 14- én adta hírül, hogy a siklósi várban, jó akusztika mellett 8 úttörő- és ifjúsági zenekar mutatkozik be új szerzők műveinek tolmácsolásával. A bemutatkozásra 1978 június hónapban kerül sor, 'majd fellépnek Harkányban és Pécsett is. Külön érdekesség, hogy ezúttal külföldi zenekarok is részt vesznek a júniusi találkozón. * Sipos János mázai lakos úgy nyilatkozott az Esti Hírlapban; ha valóban Stradivári hegedű van a birtokában, soha többé nem játszik rajta, inkább újat vesz. Ez nem is okozna neki különösebb anyagi nehézséget, hiszen egy Stradivári hegedű értéke szinte felbecsülhetetlen. Hogyan került Sipos János bácsihoz? Még a háború után vásárolt egy duplafedelű órát, azt egy mandolinra cserélte, a mandolint egy ismeretlen hegedűre. Sipos János egyik fia fedezte fel a hegedű belsejében a felírást: „Antonius Stra- divarius Cremonensis Faciebat Anno 1736". A hegedű nyakán, a kulcsoknál még egy háromszavas felirat van: „Violin Concert ..a harmadik szó, bár nyoma felismerhető, olvashatatlanná kopott. * Megható emlékezést olvashatunk a Baranyai Művelődésben egy rég elhunyt néptanítóról, Kecskeméthy Józsefről, aki az ormánsági falvak eseménytelen életének mozdulatlanságában robbanásszerű sikereket ért el a népművelés terén. Napjainkban oly szükségszerű közművelődési tevékenység közben érdemes szólni a néptanító áldozatos munkájáról. Külső tapasztalat vagy útmutatás nélkül a népszínművek sorát mutatja be színjátszócsoportjával, saját tervezésű és festésű színfalak között, melyet a falu kisiparosai társadalmi munkában készítettek el. Tanía nyugdíjat a dolgozó korlátozás nélkül kapta. A nyugdíj mértékére vonatkozóan álljon itt az alábbi példa: K. Gy. 1975. augusztus 1. napjával ment öregségi nyugdíjba. Nyugdíját az .1975. évi II. törvény alapján 30 év szolgálati idő alapulvételével állapították meg. A havi 2000 forintos munkabér 68 százalékát, azaz 1360,- forintot kapta meg nyugdíjként. Közbejött események miatt K. Gy. 1975. október 1. napjával újból munkaviszonyba lépett. Kérte a munkaviszony idejére nyugdíja folyósításának szüneteltetését. Ettől kezdve megszakítás nélkül dolgozott 1977. szeptember 30-ig. Ezalatt a két év alatt nyugdíját nem kapta. Munkaviszonya megszűnése után kérte a megszerzett újabb két év beszámításával nyugdíja mértékének felemelését. A nyugdíjazást követően megszerzett újabb két év beszámításával K. Gy. szolgálati ideje az eddigi 30 évről 32 évre változott, tehát a havi 2000 forintos munkabér 70 százaléka fogja nyugdíját képezni, ami megfelel havi 1400 forintnak. Természetes, hogy ehhez még járulnak a jogszabály szerinti étjyéb összegek is, mint pl. az emelések stb. (Ez esetben tehát a havi átlagkereset marad a korábbi 2000 Ft.) A társadalombiztosítási törvény 46. § (2) bekezdése szerint lehetőség van arra, hogy az öregségi nyugdíj összegét tott zenét, szervezett szavalóversenyeket, télen az idősebbek részére gazdakört. Saját illetményföldjén mutatta be a korszerűbb gazdálkodás előnyeit, legelsők között szervezte a helyi fogyasztási és értékesítési szövetkezeteket. A Nagy- harsánytól Sellyéig vándorló színtársulat bevételeiből több száz kötetes könyvtárat hozott létre és egy új kultúrház építési költségei is meg voltak már, de létrehozását a 19-es forradalom megakadályozta. * Hét évvel ezelőtt kezdték gyűjteni a magyaregregyi általános iskola honismereti körének tagjai a falu helytörténeti és néprajzi értékeit — olvashattuk a Magyar .Ifjúságban. Hét év alatt több mint háromszáz munkaeszköz, használati és népművészeti tárgy gyűlt össze, s ezekből a községben falumúzeumot rendeztek be. Az általános iskolai szakkör mai tagjai már nemcsak gyarapítják a gazdag anyagot, hanem foglalkozásaikon nagy hasznát is veszik az elődök tárgyaiból összeválogatott szemléltető tárgyaknak. Lipóczki József PÉCS SZÜLETTEK Békás Anikó, Borbély Krisztina, Venczler Ferenc, Molnár Péter, Csápon Csaba, Lehőcz Zsolt, Gyimesi János, Wellisch László, Kundár Melinda, Molnár Csaba, Gelencsér László, Kószó László, Kárpáti Éva, Kelemen Attila, Mislyenác László, Ignácz Csaba, Sziládics Anikó, Arany Balázs, Borsányi Gyula, Tarr Zsuzsanna, Pernekkel Tímea, Major Eszter, Szántó Zoltán, Kátai Zsolt, Szabó Gabriella, Kiss Mónika, Bogdán Ákos, Pintér Zita, Végvári Tünde, Csille Regina, Nádori Magdolna, Varró Tamás, Bogár László, Hunyadi Melinda, Ita Gábor, Varga Balász, Berta Krisztina, Somos Cva, Szende Zoltán, Papp Aliz, Várnai Viktória, Varga Tímea, Családi Zoltán, Pári Mónika, Marcsik Judit, Karacs Beáta, Révész Zoltán, Dénes Mónika, Berényi Szabolcs, Ka- lányos Gábor, Kalányos Csaba, kérelemre újból megállapítsák, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat (36) havi keresete van. Például: N. I. az 1975. november 1. napján történt nyugdíjazását követően munkaviszonyba lép és havi 2500 forintos keresettel dolgozik, szemben a nyugdíjazásnál figyelembe vett 1500 forinttal. Ha megszerzi a magasabb keresettel a 36 hónapot (ami egyébként három év), akkor nyugdijának összege a következők szerint változik. A nyugdíjat 29 év alapján állapították meg a munkabér 67 százalékában, ami havi 1005 forint összegű nyugdíjnak felelt meg. A magasabb harminchat havi kereset figyelembevételével — havi 2500,— forint — azonos szolgálati idő mellett a nyugdíj összege 1340,— forintra fog változni, ami lényeges különbséget jelent. Folyósítási szabályok Abban az esetben, ha az újabb harminchat hónapot szolgálati időként is figyelembe lehet venni, akkor az összeg mellett a nyugdíj mértéke is változik. Tehát az eddigi 29 év helyett 32 figyelembe vehető év lesz és a nyugdíj összege a 2500 forint alapulvételével havi 1750 forintra emelkedik. Hasonló módon történik az átcserélés a rokkantsági nyugdíjaknál és a baleseti rokkantsági nyugdíjak esetében is. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha a rokkantsági nyugdíjas az öregségi korhatárt betölti, akkor a nyugdíjat csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet megállapítani a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 96. §-ának előírása szerint. A folyósítási szabályok természetesen a feltételek megszerzéséhez igazodnak. A mérték változása esetén a munka- viszony megszűnése utón kerülhet sor az átcserélésre és csak a jövőt illetően, tehát visszamenőleges folyósításra nincs lehetőség. Az összegszerűség vonatkozásában pedig a harminchat hónap eltelte utón kerülhet sor □ változtatásra. Tájékoztatásunk csak az alapesetekre vonatkozik, minden részletre nem tudtunk itt kitérni. Bank Dénes, Mester Mónika, Andrási Győző, Könyves Zoltán, Nagy Piroska, Fekete Zsanett, Folkmann Flóra, Ferencsics Magdolna, Sas Krisztián, Alexovics Norbert, Szabó Szilárd, Debreczeni Ágota, Csillag Zita, Dómján Gábor, Kocsi Orsolya, Székely Zoltán, Kosaras Attila. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Rohán Tamás és Lázár Zsuzsanna, Nikolics István és Kolompár Olga, Sztarcsek István és Lukács Ibolya, Zsoldos Ferenc és dr. Baki Magdolna, Korbeák Jázsef és Kiszler Gyöngyi, Baranyai Ferenc és Kovács Anikó, Barcsi Elek és Horváth Valéria, Vadász Attila és Nagy Mária, Gyurka István és Kleineizel Katalin, feltöltött mocsárra épült Irtis-parti Omszk 45 kilométer hosszan terül el a jobb parton. Az egykori sáros, poros kisváros a harmincas évek derekán, majd a második világháború után rohamosan fejlődött. Jellemzésül elegendő arra utalni, hogy a forradalom előtt a város legnagyobb üzemében, az ekegyárban 200 munkás dolgozott, s egy negyven lóerős motor szolgáltatta a villamos energiát. Napjainkban a város lakóinak száma egymillió 37 ezer. Eközben a megyének mindössze egymillió-kilencszázezer lakosa van, ebből 700 ezer ember él falun. A megye területe 140 ezer négyzetkilométer. Felkerestük a korszerű szintetikus kaucsukgyórat, ahol bemutatták a gyár kitűnő szakiskoláját, megtekintettük a 100 ágyas szanatóriumot és a hárommillió rubel költséggel épített, minden igényt kielégítő kultúrpalotájukat, amely magába foglal egy 1200 személyes színháztermet is. Mindenre kiterjedő ötéves szociális fejlesztési tervükbe is betekintést kaptunk. Sok szépet és követésre méltót láttam ezen a szigorú vidéken .. . Itt az évi csapadék 300 milliméter, 16—18 százalékos páratartalommal, (ez utóbbi akár a Szaharában), irdatlan távolságokkal, ahol ha —45 Cel- cius-fok alatt a veréb felszáll, elpusztul. . A nagy élmény mindezek ellenére az ember. Rendkívül érdekes volt a fiatal vezetőkkel való találkozás, bárhol is fordultunk meg, megyei, városi, kerületi pártbizottságon, tanácsházán, gyárban vagy kolhozban. Járjon az ember Omszkban, Irkutszkban vagy környékén, nagyszerű doloq látni a fiatal vezető pártmunkásokat, gazdasági vezetőket. Csak néhány példát: Omszk szovjet kerületének első titkára nincs még 40 esztendős, az egymilliós város első titkára is inkább közelebb van a negyvenhez, mint az ötUrsprung József és Schwemmer Márta, Erdei Sándor és Békési Valéria, Wally Zoltán és Kerner Zsuzsanna, Farkas János és Tari-Toldi Erzsébet, Cseke János Béla és Marosvölgyi Gyöngyi. MEGHALTAK Király Józsefné Hornunk Mária, Kovács Sándorné Bábud Zsófia, Komor Lajosné Markovics Julianna, Krisztián Gyula, Hajagos Jánosné Ági Borbála, Szabó János, dr. Tóth Gyula, Fekete Józsefné Krasznai Mária, Skoda Józsefné Zeitler Gertrud, Botos Károlyné Bruder Mária, Csizmadia Ferencné Szilágyi Anna, Dallos Sándorné Spegler Rozália, Németh Károly, Bonyár Sándorné venhez. A kaucsukgyár igazgatója most 42 éves, de már 39 éves korában a 6000 dolgozót számláló modern üzem igazgatója volt. A gyár főiskolát végzett párttitkóra 35 éves. A Kommunizmus Hajnala Kolhoz párttitkára 30 év körüli, aki az egyetem elvégzése után már pártmunkás lett, de ide sorolhatnám az Irkutszktól néhány kilométerre fekvő Solehovo városka 39 éves ágit. prop. titkárát, aki katonaévei után a doni Rosztovból került a városba, majd elvégezte az egyetemet, egy ideig tanárkodott, s most a pártbizottság titkára. Az irkutszki alumíniumgyár pártbizottságának titkára 40 éves, burját nemzetiségű, színesfém-kohászati mérnök, korábban a novokuznyecki és bratzki alumíniumgyórban dolgozott és már 3 éve az IKAZ párttitkára. Politikailag és szakmailag művelt, határozott, energikus és szorgalmas, sokoldalú vezetők, világot látott emberek. A fiatal szovjet intelligencia kitűnőségei vezetik ezen a vidéken a párt- és tanácsi szerveket, üzemeket. Azt hiszem ez a káderpolitika szorosan ösz- szefüaa Szibéria dinamikus és qrandiózus fejlődésével. Itt van igazán szükség a fiatalos energiákra, kezdeményezőkészségre, szakértelemre. A feladat nagyságrendjéhez igazították tehát a vezető káderek kiválasztását. J ellemzésül csupán egy kis apróság: körülüljük a kerületi pártbizottság első titkárának tárgyalóasztalát. Míg kollégáim a kerület életéről faggatják vendéglátóinkat, körülnézek az egyszerű, modern bútorokkal ízlésesen berendezett szobában, amely mindig elárul valamit használójáról. Mindenekelőtt a könyvek, szaklapok, egy-egy kép a szoba falán, s lám mit látok a gondos rendbe rakott munkaasztalon: egy logarlécet, mintegy utalást arra, ami jelzi a pártmunkának a termelés területén egyre inkább meghonosodó új stílusát. Boros Béla (Következik: Kossuth-nóta Irkutszkban.) Bagi Mária, Tóth Jánosné Varga Katalin, Schmidt János, Müller Hen- * rikné Brenn Anna, Tóparti Józsefné Schneider Julianna, Horváth György, Kiss Andor, Bódis Ferenc, Kovács József, Vincze Apollónia, dr. Balassa Istvánná Légrády Ilona, Kis Dé- kány Jánosné Király Ilona, Németh Kálmán, Mecseki János, Szilvágyi László, Pléh Orsolya, Barics Antal, Nádasdi Lajos, Tolnai Klára, Bakonyi Józsefné Szűcs Mária, Paul Péterné Grosch Anna, Fülöp Tiborné Horváth Agnes, Szabó Ernő, Hubai János, Lóth Lászlóné Kovács Erzsébet, Krausz József, Vadon István, Albert Józsefné Zádori Mária, Szinger Józsefné Morei Teréz, Sipos Ferencné Csullag Julianna, Nemesi Arpád- né Vörös Erzsébet, Csanaky Artúr, Kuti Istvánné Hagyó Katalin, Bölecz Lajos, Nádasdi Józsefné Kálmán Etelka, Bartos Ferencné Kovács Mária, Antal Mihály, Sipos János, Wolf Ferencné Hartz Erzsébet, Hegedűs Ferenc, Varga Nóra. Olvastuk, hallottuk Baranya megyéről
