Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-29 / 328. szám
1977. november 29., kedd Dunäntmt napló 3 Ruházati termékeink a világpiacon A Hungarotex vezérigazgatójának nyilatkozata A textil- és ruházati külkereskedelem tavalyi és idei tapasztalatai alapján már pontosabb adatokkal rendelkezünk a tervidőszak hátralévő részének megítéléséhez. Hogyan látják most a lehetőségeket, a gondokat a Hungarotexnél — erről beszélgettünk a külkereskedelmi vállalat vezérigazgatójával, Szabó iózsefnéval.- Kezdjük talán azzal, mi- tartozott profiljába; nem törődvén körülmények között dolgo- ve azzal, hogy az áru piaci zik a vállalat exportpiacain? — A szocialista piacokon kivitelünkben - a tervhez képest — nincs változás, hiszen a mennyiséget és a fő árucsoportokat is ötéves államközi szerbá a termelői alkalmazkodóképesség hiánya akadályozza a gazdaságos exportot. Konfekcióruha gyártási kapacitásunk egy része például kabátokra, felöltőkre, klasszikus férfiöltönyökre korlátozódik, [gy aztán nem jut elég erő O sport- és szabadidő-ruházat, az ingek és egyéb keresett ruházati konfekciótermékek gyártására. — Ebben a helyzetben mi alapozhatja meg az ágazat ex- port-tervteljesítését? Az idei program feszítettvú terv egészének teljesítése szorosabb együttműködést igényel a külkereskedelmi és az A Mijin család A brigádvezető apa két fiával munka közben értékesítése elő van-e készítve vagy nincs. Mindemellett gondjaink fő oka mégsem abban keresendő, hogy kevés exportárualap áll rendelkezésünkre, s nem is az ződések rögzítik. A különböző imént vázolt bizonytalan tőkésárucsoportokban azonban sajá- piaci helyzet miatt fő a fejünk, tos átrendeződés tapasztalható. A legnagyobb baj, hogy ked- sége, az 1978-as elképzelések A szocialista országokból érke- vezőtlen az exportunk szerkeze- megalapozása, sőt a középtáző megrendelőink évről évre te. A struktúrajavításban 1976 magasabb igényekkel lépnek ban ugyan előreléptünk, egy fel. egy árucsoporton, árufajtán be- És mi a helyzet a tőkés lül azonban a gyártmányszer- ipari vállalatik között. Ennek piacokon? kezet még mindig nem megfe- tartalma túlmegy az elszámo- Tavaly az év elején ked- lelő. Két nagy árucsoport — a lási formákon, lényege az ipa- vező konjunktúra bontakozott pamutszövet és a ruházati kon- ri vállalatok közvetlenebb érki. Néhány hónap után azon- fekció — jellegzetes példákkal dekeltsége a gazdaságos ex- ban kiderült, hogy g fellendü- szolgál arra, hogy a közepes port fokozásában, lés átmeneti jellegű volt. Emel- minőségű áruösszetétel, továb- lett a fejlődő országok textiltermelésének növekedése és általános piaci terjeszkedése folytán a fejlett tőkésországokat olcsó tömegáruval árasztják el. Ráadásul a tőkésországok textil- és ruházati üzemei saját versenyképességük javítására is importálnak olcsó árut, míg maguk főként a magasabb minőségű igényeket kielégítő divatosabb termékek gyártására rendezkednek be.- Hol helyezkednek el ebben az összképben a magyar áruk?- A magyar textil- és ruházati ipar termelését minőség és választék tekintetében a két kategória - az olcsó tömegáru és az igényes, divatos termék — egyikébe sem sorolhatjuk. Ez mutatja, hogy exportunk árszintje a távol-keleti tömegárut szállítók árai fellett van. Gondot okoz viszont, hogy a divatot nem tudjuk elég gyorsan követni, ezért a kevésbé divatérzékeny, úgynevezett klasszikus árukat exportáljuk. A tömegáru és a klasszikus termék értékkülönbségét azonban a piac a ráfordítási költségeknél kisebb mértékben honorálja. Eladott termékeink árát erősen mérsékelik az idehaza is tapasztalható szállítási késedelmek, a szerződési fegyelem lazaságai . . . Mindehhez még hozzá kell venni a?t, hogy a beruházások, s ennek nyomán a termelés bővítése a vártnál és a szükségesnél lassúbb ütemben valósul meg.- Mindebből sejthető, sok nehézséggel küszködik a textil- és ruházati külkereskedelem az idén is.- Az eddigi tapasztalatok szerint a szállítások ütemessége javult, de e területen még mindig sok a tennivaló. A vállalatok elmaradtak az első félévben az időarányos tervteljesítéstől, ami elsősorban termelési és munkaerőgondjainkra vezethető vissza. Annak ellenére így van ez, hogy exportmegrendelésekkel nem álltak rosz- szul, hiszen az idei szocialista kivitel 90 százalékát az elmúlt év végéig, lekötöttük és a tőkés üzletkötések is nagyjában- egészében leterhelték a vállalatok termelőkapacitását.• Az első hat hónap exportjának alakulása mind a szocialista, mind a tőkéspiacon a tavalyinál kedvezőbb. A rubel- és a dollárelszámolású exportterv egyaránt dinamikus növekedést ír elő, az első félévben az export értéke a szocialista piacokra 25, a tőkés piacokra pedig 14 százalékkal magasabb az elmúlt év hasonló időszakáénál. Az igazsághoz azonban "az is hozzátartozik, hogy dollárelszámolású exportunkban a 14 százalékos növekedés a kívántnál kevesebb, a népgazdaság a textil- és ruházati ipartól 1977-re ennél nagyobb mértékű exportnövekedést vár. Az exportfeladatok teljesítése érdekében a szállítások meggyorsítására, és mindenekelőtt a kívánatos eredményekkel kecsegtető exportárualapok megtermelésére van szükség. A tisztánlátást és a tartalékok feltárását hátrányosan befolyásolja azonban, hogy több vállalat most bevezeti olyan termék gyártását, amely régebben nem Országos pályázat A képző- és iparművészeti lektorátus országos pályázatot irt ki a tervezett pusztaszeri nemzeti emlékpark központi — felszabadulási és földosztási — emlékművére. A pályázat olyan monumentális mű megvalósítását tűzi ki célul, amely a leendő emlékparkban méltó módon fejezi ki a gondolatot: a kiemelkedő történelmi esemény, hazánk felszabadulása nyomán sor kerülhetett a „második honfoglalásra”, a földosztásra. A jeligés pályázaton a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának szobrászművész tagjai, valamint a Magyar Építőművészek Szövetségének tagjai vesznek részt. Az emlékpark fokozatos kialakítására a tervek szerint a pályázatban megjelölt emlékmű megvalósítását követően, előreláthatólag 1980 után kerül sor. A hatalmas csarnok előtt az elszállításra váró fehér, sárga, rózsaszín és zöldesszürkés színárnyalatú márványlapok gúlái, a csarnok mögött hatalmas márványtömbök hevernek az udvaron. Marusa Ferenc az emelővillás targoncával könnyedén megemel egy- egy tömböt, begurul vele a csarnokba és a mindig éhes szeletelőgépek méregdrága, gyémántélű korongja alá helyezi. A csarnokban fültépő a zaj, csak fülvédővel lehet dolgozni, a bentiek már megszokták a két fülkagylót. Két szeletelőgép vízfüggöny alatt hasítja a márványtömböket, a nagyobb 60, a kisebb 40 centi vastagságig vágja ki a 2,8 centis szeleteket. A középső csarnokrészben a „Breton" márkájú olasz félautomata gépsort Báthori István kézzel „eteti” a nyersvágott táblákkal, egy műszakban öt-hat tonnát mozgat. A márványlapok egyenletes vastagságát a gyémántkorongos előcsiszoló adja meg, majd a finomcsiszoló gyalulja tükörsimára, innen futószalag viszi az első csarnokrészbe, a darabolóba, mely 40 centi szélesre és 20—30— 40—60 centi hosszúra vágja a táblákat, attól függően, hogyan adja ki az anyag. Rácz Sándor félreteszi a megmaradt csíkokat, Marusa Ferencné a kész méretes lapokat leemeli a rakodólapra. — Mennyit emel napjában? — Négyzetmétere nyolcvan kilót nyom, napi 50-et készítünk, az négy tonnát kitesz. Karos csiszológépen nehéz fizikai és igazi szaktudást igénylő munkát végez a délelőttös Táncsics brigád vezetője, Mijin Józsel, egyszerre 108 tábla élét csiszolja és fényezi. — Mióta dolgozik itt? — Két éve, az ikerfiaim, Józsi és Andris hoztak ide. ÉlőtMárványfeldalgozók a siklósi üzemben te Kovácshidán a tőzegbányánál voltam segédmunkás, azzal csábítottak, hogy itt magasabb a kereset és tető alatt dolgozhatok, nem zavar, ha kint esik vagy fúj. Megérte. Megvan 3—3 és félezrem havonta, volt már négy is, ez a teljesítménytől és az anyagtól függ. — Mint brigádvezető, hogy bír a fiaival és a többiekkel? — Egyformán szigorú vagyok mindenkihez, mutogatok is eleget, ha látom, hogy valaki áll vagy van valami problémája. A jelbeszédemet már értik, a szavaimat úgy sem hallanák. Takács Tibor a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat siklósi márványlapüzemének vezetője: — A tavalyinál kétszer nagyobb tervet hozó üzemet a családok és modern gépsorok tették „felnőtt korúvá". Mijin I. József és András öt éve dolgozik nálunk, ők tűzték le az új üzemcsarnok első karóit, apjuk — mivel később jött hozzánk, ezért lett ő a II. József — érdeklődött, helytáll- nak-e a fiai. Aztán ő is idejött dolgozni. Mijin I. József bátyja Andrásnak, 22 évesek, sok mindent csináltak már együtt, ide is együtt jöttek. Csak hát a báty nős, négyhónapos a kisfia. Az 1200-as kisebb szeletelőn dolgozik, mindegyik munkafázist kitanulta, a karoscsiszolót nem szereti, mert nagyon ráz. Tervezi, hogy a feleségét is idehozza. A kisebbik daraboló „parancsnoki hídján” áll, gépe nagy zsivajt és víztócsákat csapva szeleteli a márványtömböt. — Mit tud a gép? — Műszakonként 30 négyzetméternyi lapot vágok, így a másikkal együtt hatvanöt. Ez kevés, a feldolgozó gépsorok többet is fogadnának, talán jövőre kapunk két másikat is. — Nehéz a munkája? — Fizikailag nem, a szellemi megterhelés és az állás fárasztó. Figyelni a pontos mé- ret reál I ítást, a korongkopást, ha hirtelen fogok be a kőbe, kitörik a foga és az az én selejtem, egy korong drágább a Trabantnál. András a hossz-szélezőn dolgozik. A sírna lapokat úgy kell beállítani a gumiszalagon, hogy ne csússzon meg, mert különben nem jön ki a méret és selejt lesz belőle — kiáltja túl a zajon. — Mennyit hoz egy műszakban? — A csúcsom 70 négyzet- méter volt, ezen a gépen átlagban megvan az ötven, ez a tiszta végterméket jelenti. Havi átlagban megvan a 3 200 forintom. Ezen mi csiszoltuk ki az első négyzetmétert apámmal több, mint másfél éve, kétszer annyit termel mint a régi gép, könnyű vele dolgozni, úgy vágja a márványlapot, mint a vajat. Három műszakban, de mindig együtt dolgozik apa és két fia. A két testvér együtt kezdte, úgy tervezik innen is együtt mennek nyugdíjba. Murányi László Harminchárom éve szabad Pécs A Kossuth Lajos utca a régi épületeivel Kodály Zoltán szobra a Sétatéren Lvov-Kertváros A közelmúltban átadott új üzem: a baromfifeldolgozó A most épülő siklósi városrész
