Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-29 / 328. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli flgplo XXXIV. évfolyam, 328. szám 1977. november 29., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Kóceráj vagy nélkülözhetetlen kisüzem? Elutazott Georges Marchaisa az FKP főtitkára Kulcsátadás karácsonykor Hatvan lakás műszaki átadása kezdődött a Bajcsy-Zsilinszky úton Az alsó szinteken üzletsor lesz Kellemes gondok a leendő lakóknak beköltözés előtt z utóbbi évek emelkedetten tudományos köz- gazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj . . . Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről — a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt". A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatrc, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kis- műhelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban — a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszün- tethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés; jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — statisztikai indoklásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra kisműhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat hallhatott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása, óriásvállalkozások kialakítása irányában hatottak. Kevésbé ismeretes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő, ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől szereznek be — így tehát a „kis" és a „nagy” fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű, amíg a „sok" és a „kevés”, magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági köz- gondolkodásban, ám a „kicsi" és a „nagy" kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjektív elfogultság, s ez jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kóceráj" hangsúly árnyalataival. Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy”, az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat" felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk '— sok vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magasfokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960. évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Az irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrészbeszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utaltunk. Ez, egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi” előállítására, egyfajta önellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. T együk mindjárt hozzá: mindaz, amit elmondtunk, korántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kisműhe- lyek" tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi” nem okvetlenül elmaradottabb, a „nagy" sem minden esetben hatékonyabb ... Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, Jean Kanapa-nak, az FKP Politikai Bizottsága tagjának társaságában vasárnap délelőtt megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát. Kádár János délben ebédet adott Georges Marchais és felesége tiszteletére, amelyen részt vett Jean Kanapa és felesége: magyar részről jelen Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Jean Kanapa, az FKP Politikai Bizottságának tagja november 24-27. között baráti látogatást tett Magyarországon. A nyílt, baráti légkörben folytatott megbeszélések során Kádár János és Georges Marchais tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről és széles körű véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalommal összefüggő kérdésekről. A tárgyalásokat áthatotta az a törekvés, hogy tiszteletben tartsák egymás véleményét, s pártjaiknak az országaik feltételeivel és nemzeti sajátosságaival összhangban önállóan kidolgozott politikai irányvonalát. Kádár János és Georges Marchais hangsúlyozta, hogy a békés egymás mellett élés politikája és a nemzetközi enyhülés további kibontakoztatása érdekében tett sokoldalú erőfeszítések összhangban vannak valamennyi nép érdekeivel, kedvező feltételeket teremtenek a munkásosztály, a dolgozó néptömegek harcának további sikeréhez, elősevolt Kádár Jánosné, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője és Horn Gyula osztályvezetőhelyettes. Délután Georges Marchais és kísérete elutazott hazánkból. A Ferihegyi repülőtéren Kádár János és felesége, Gyenes András, Berecz János és Horn Gyula búcsúztatta. gítik minden nép azon elidegeníthetetlen jogának érvényesítését, hogy maga válasz- sza meg országa fejlődésének útját, a szocializmusért vívott harc legcélravezetőbb eszközeit és formáit. Az MSZMP és az FKP vezetői aláhúzták annak a küzdelemnek a jelentőségét, amelyet a két párt a többi demokratikus, haladó és békeszerető erővel együtt a fegyverkezési verseny megfékezéséért és minden olyan intézkedés meghozatala érdekében folytat, amely lehetővé teszi az előrehaladást az általános és teljes leszerelés, az európai népek közötti együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztése, az egyetemes béke és biztonság megteremtése útján. Kádár János és Georges Marchais kifejezésre juttatták pártjaiknak azt a szándékát, hogy tovább építik az MSZMP és az FKP közötti jó kapcsolatokat a kommunista és munkáspártok által több alkalommal közösen kinyilvánított elvek, az egymás függetlenségének tiszteletben tartása, a szabad és építő jellegű eszmecsere, a kölcsönös internacionalista szolidaritás, az önkéntes elvtársi együttműködés szellemében, a béke, a társadalmi haladás, a demokrácia és a szocializmus közös céljai érdekében. Gond, de kellemes gond a miénk — mondja Spierig Lászlóné, aki férjével együtt lakásnézőben járt hétfőn délelőtt a Bajcsy-Zs. út egyik tízemeletes épületében. A tanács választási lehetőséget biztosított a családnak és délig kell dönteniük, hogy a Kertvárosban vagy a déli városrészben kívánnak a jövőben lakni. Két gyerekük már van és nyárra várják a harmadikat. Ott Miklós építésvezető — érthető módon — arról próbálja meggyőzni a házaspárt, hogy azt a lakást válasszák, amit ők építettek itt, a város- központtól alig néhány percre. Az asszony körbejárja a szobákat, végig simítja kezét a tapétán és kinéz az ablakon, ahonnan a tv-toronyig ellátni. Végül is még nem dönt, délig még van idő arra, hogy elsétáljanak a Siklósi városrészbe. Az ötös és a hatos jelű épületek 60 lakásának műszaki átadására került sor tegnap délelőtt. Igaz, még nincsenek fönn függönyök, be kell kötni a gázt, fel kell szerelni a vízcsapokat, de az látszik, hogy tisztességes munkát végeztek az építők. Az ilyenkor megállapított hiányok pótlásához nem is kívánják kihasználni a rendelkezésre álló 30 napot, mert azt szeretnék, ha már karácsonyra megtörténhetne a kulcsátadás. Az érdeklődők naponta érkező kedves hada is erre bíztatja őket. Szépek a lakások, minden emeleten egy másfél szobás és két hóromszo- bás kapott helyet. A másfél szobás alapterülete 41 négyzetméter, a háromszobásoké pedig hatvannégy, illetve hetven négyzetméter. Nagyok az ablakok, világosak, tágasak a szobák. Ezen a területen 180 lakás készül el az idén, hátra van még két épület, azaz 60 lakás műszaki átadása. Legutoljára a 2-es jelűt vehetik át a beruházók — december 12-én — és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az új esztendőre már itt is szeretnének végezni a hiánypótlással. Az alsó szinteken üzletsor lesz, ezért csupán öt garázs tartozik a 180 lakáshoz. Az építők tudják, hogy csak megfeszített munkatempóban fejeződhet be az év végére a tervezett lakások átadása. Ezért sokszor szombaton és vasárnap is dolgoznak, de a tegnapi műszaki átadás azt bizonyította, hogy munkájukat kapkodás nélkül, felelősségteljesen, jó minőségben végzik el. Sokuknak otthona is lesz abban a házban, amit ők építenek. Német nemzetiségi fúvószenekarok találkozóját tartották vasárnap Pécsett. A képen: a nagyárpádi zenekar játszik Ackermann Ármin vezetésével. (Tudósítás a 2. oldalon.) Közlemény a látogatásról T. A. E. A.
