Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-24 / 323. szám
6 Dunántúli napló 1977. november 24., csütörtök Ady Endre debreceni ■ ----------------------------------------------- - ■= j ogásztanára KÉRÉSZYZOLTÁN Magyar internacionalisták nyomában (II.) Magyar nyelvű üdvözlet a kaucsukgyár szakiskolájának kapujában. A szovjet népek családjában SZERVEZKEDÉS HÍMESHÁZÁN Adat a pedagógusok szakszervezeti mozgalmához „ .. . Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, készülni az apám nagy álmának, a família újrafölemelésének beváltására ..." — írja önéletrajzában Ady Endre. A debreceni kollégium jogakadémiájának „Fő-névköny- vé”-ben az 1896-97. évi bejegyzéseknél a 3. sorszám alatt olvasható először Ady Endre neve. Valóban, Ady Endre 1896 őszén iratkozott be a Debreceni Református Jogakadémia I. évfolyamára, s Juhász Ignác ügyvéd irodájában készült a jogi pálya elsajátítására. A jogakadémián az 1896/97. év I. felében 29 órát vett fel, s 23 órából kollokvált. A II. félévben a felvett 27 órának 17 órányi tárgyaiból kollokvált. Később ott találjuk a nevét azok között, akik a Jogi Tanárkar Gyűlése „hanyagságuk miatt megintésre méltónak találtattak". Ha indexét lapozgatjuk, feltűnő, hogy Ady ötödik jogakadémiai féléve már lezáratlan, érvénytelen maradt. Őt ekkor már a költészet és az újságírás vonzotta csak. A debreceni jogakadémián a magyar alkotmány- és jogtörténetet heti hét órában, az egyetemes európai jogtörténetet pedig heti öt órában hallgatta Ady Endre. Professzora: dr. Kérészy Zoltán egyetemi tanár, akinél az említett két tárgyból „kielégítő" eredménynyel kollokvált. E tanárát később a sors Pécsre vetette, ahol évtizedeken át jogtörténetre és egyházi jogra tanította a pécsi jogászifjúságot. Dr. Kérészy Zoltán egyetemi tanár 1868. július 3-án született Sárospatakon református tanárcsaládból. Tanulmányait Sárospatakon és a budapesti egyetemen végezte. Majd állami szolgálatba lépett, s Sáros megyébe osztották be titkárnak. 1895. június 2-án a debreceni ref. jogakadémián . a magyar jogtörténet és az egyházjog tanárává választották. 1899-ben a kolozsvári egyetemen magántanári képesítést szerzett a magyar állam- és jogtörténet tárgyköréből. Tíz év múlva innen az Erzsébet Tudótiyelifcn A felszabadulás előtt, de azt követően is hosszú ideig méltánytalanul kevés — a város kétezer éves múltját, híres műemlékeit, gazdag múzeumait, gazdasági és kulturális életét ismertető — könyv jelent meg Pécsről. Mignem 1957-ben dr. Kolta János, a pedagógusok helytörténeti is- reteit gyarapítandó, Pécs címmel könyvet nem adott közre, melyet rövid idő alatt elkapkodtak. Úgyhogy még ugyanabban az évben, immár idegenforgalmi propaganda céllal, Pécsi kalauz címmel, ismét megjelentették, hogy aztán — a város idegenforgalmának robbanás- szerű növekedésével párhumányegyetem jogtörténeti tanszékére került, ahol Pozsonyban, majd Pécsett évtizedeken át működött. 1938. július 31- én vonult nyugdíjba. Az egyetemnek két ízben (1916-17 és 1922-23) volt rektora, a jog- és államtudományi karnak pedig négy ízben dékánja. Irodalmi téren páratlan termékenység jellemezte. Különösen országgyűléseink és a kamarai pénzügyigazgatás történetével foglalkozott behatóan. E témakörökből számos érdekes, néha erős problémát kiváltó munkája született. Református létére elfogulatlan tárgyilagossággal elsőnek írta meg magyar nyelven négy kötetben a „Katholikus egyházi jog"-ot, amelyet akkor a pécsi egyetemen ő adott elő. Kultúr- és tudománypolitikai kérdésekben is gyakran hallatta szavát. E téren ellentétbe került Hóman Bálint jogakadé- mia-ellenes kultúrpolitikai megnyilatkozásaival éppúgy, mint a kor haladó polgári jogtörténészének, Eckhart Ferencnek nézeteivel is. Munkásságának érdemeit és hibáit Csizmadia Andor meglátva, ezt írja: „Világnézeti korlátái miatt nem tudta, vagy nem akarta a történeti intézmények keletkezésében és változásaiban a társadalmi-gazdasági renddel való összefüggéseket meglátni, s ennek jelentőségét értékelni." A dunántúli jogásznemzedék sok-sok tagja emlékezik még markáns alakjára. Ifjúságszere- tetéről anekdoták tömegét kaptuk és adtuk szájról szájra. Egy alkalommal a vele szemben vétő hallgató érdekében a fegyelmi eljárást megindító dékánnál éppen ő maga járt közbe. Negyvenéves professzori működését 1935-ben a jogászifjúság nagy szeretettel ünnepelte meg. Egyik tanévnyitó beszédében bátran szólt a protekcionizmus ellen: „Ma, fájdalom, sokan feszelegnek a fórumon, kik frázisokat gyártanak, és produktív munka végzésére, a köznek eredményes szolgálatára semmiképpen sem alkalmasok... A diplomások társadalmából elsősorban azokat kell kiválasztani, akik jellemüknél s tehetségüknél, tudásuknál és szakértelmüknél fogva a vezetésre és irányításra valóban hivatottak.” Bátor beszéd volt ez 1936-ban! Tóth István dr. zamosan — idegenforgalmi hivatalunk gondozásában, vagy éppen a Panoráma könyvkiadó városi kismonográfiájaként, újabb és újabb formában, bővítve és képekkel illusztrálva több kiadást is megérjen. A pécsi ismertetők sora most újabbal gyarapodott, a Baranya megyei Idegen- forgalmi Hivatal kiadásában, dr. Kittka László szerkesztésében megjelent a Pécsi kalauz — dr. Kolta János immár kilencedik Pécsről szóló könyve. A színes borítójú zsebkönyv húszezer példányban látott napvilágot, legfőbb újdonsága, hogy négy nyelven, a magyaron kívül angol, német és szerb-horvát nyelven Nem a véletlenen múlott, hogy a magyar internacionalisták emléke ma is elevenen él a távoli Szibériában. Ennek bizonyításául néhány feszes tény. A monarchia több mint kétmillió katonája közül az orosz fronton 500 ezer a magyar. A szovjet fegyveres erők sorába lépett különböző nemzetiségű katonák 40 százaléka magyar, a fogságba esetteknek csupán egynegyede. Az Usszuri folyó és a Bajkál menti arcvonal harcoló alakulatainak egyharmada a nemzetköziek közül került ki, ezek többsége is magyar. A front vezérkari főnöke egy ideig Omasz- ta Frigyes, a Bajkál-flottilla parancsnoka pedig Fried Dezső. Az omszki felkelés vezérkarának magyar tagja is volt: Radó Ödön. A kísérlet bukása után Somogyi József, Kenda András és Polacsek István lép helyére. Az omszki magyar bolsevik szervezethez hasonló illegális csoportok tevékenykedtek Tomszkban, Barnaul- ban, Krasznojarszkban, Ir- kutszkban, Blagovescsenszkben és másutt. Az a kétszázezer német, osztrák és magyar hadifogoly, aki fegyveresen is az orosz proletariátus mellé állt, a nemzetközi munkásosztály legkézzelfoghatóbb segítsége. Mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy a kétszázezer harcosból százezer hazánkfia volt. Vörös magyarok harcoltak Csapajev hadosztályában, Bugyonnij lovashadseregében és Kotovszkij lovasdandárjában. Sok ezer magyar internacionalista küzdött utolsó csepp véréig a szovjet hatalomért, közülük sokan Omszk- ban estek el. Meghalt Somogyi József, az omszki illegális városi bizottság tagja, a magyar pártszervezet vezetőségi tagjai közül Berger Aladár, Dénes Miklós és mások. Omszki barátaink sokat beszéltek a városban élt vörös magyarokról, Schwimmer Sándor kolhozelnökről, a Szocialista munka hőséről, Gorszky Vilmosról, Sesvák Mihályról, Németh Józsefről és Nagy Károlyról. Egy baráti összejövetel keretében alkalmunk volt találkozni leszármazottaikkal és eligyekszik úgymond elcsábítani a városba érkező turistákat. A szerző, Pécs szerelmese, könyve 144 lapján mindennek helyet szorított, amit kedvenc városáról tudni kell. Lefesti a tájat, elmondja a város gazdag történelmét, betekintést ad gazdasági és szellemi életébe. Sorra megjeleníti Pécs nevezetes műemlékeit, szobrait, sétákra hív a városban, kirándulásokra Pécs környékére, a parkerdőbe. Eligazít szállás- és utazási ügyekben, valutaváltósban, bevásárlásokban, segít a szabad idő hasznos eltöltésében — moziba, színházba, hangversenyre, múzeumba, képtárba kalauzol. beszélgetni velük szüleik és saját sorsuk alakulásáról. Nagy Károly fia, Ferenc, rendőr őrnagy. Elmondta, hogy édesapja 1894-ben Párádon született és fűtő volt a Széchenyi grófok birtokán. 1914-ben behívták katonának, majd 1916-ban, a Bruszilov-áttörés idején esett fogságba és az omszki hadifogolytáborba került; illegális neve Krutoj. Előbb belép a Vörös Gárdába, majd szolgál a novoszibirszki csekában. Ezután különböző katonai tiszti iskolákon tanul. 1926-ban leszerel és Lenin- giódban pártmunkás. 1927— 28-ban egy gyári szakszervezeti tanács elnöke. 1942-ben visszaköltöznek Omszkba. 1965- ben halt meg, Nagy Ferenc fia köszörűs egy műszergyárban, kalinyi születésű édesanyja ma 81 éves. Gorszky Vilmos leánya, Margarita, angol tanárnő az omszki mezőgazdasági főiskolán. Elmondotta édesapjáról, hogy 1896-ban Gégényben született. 1915-ben kerül hadifogságba. A polgárháború után járási pénzintézeti vezető. 1935-ben a nyenyec nemzetiségi körzet tanácselnöke. 1941- től Omszkban kerületi tanácselnök-helyettes. 1945-től nyugdíjazásáig megyei pénzügyi főellenőr. 1971-ben meghalt. Anyanyelvét nem felejtette el, gyakran szerzett magyar könyveket. Munkálkodott az omszki Szovjet—Magyar Baráti Társaságban. Zeneértő ember volt. Szeretett hegedülni, gyakran játszott Brahmsot, Liszt-műveket és Kálmán-operetteket. Járt a felszabadult Magyarországon is. Margarita Gorszky édesanyjáról is beszélt, aki 80 éves, párttag. Nővére tudományos munkatárs egy kutatóintézetben, fia pedig mérnök. Sajnos sem ő, sem Nagy Ferenc nem beszélik a magyar nyelvet. A megkérdezettek, csakúgy mint azok, akikkel nem .találkoztunk, részt vállaltak a szovjet hatalom megszilárdításában is és családjukkal együtt beilleszkedtek a szovjet népek nagy családjába. Boros Béla (Következik: Emberek és feladatok) Egyszóval nagyon hasznos szolgálatokat tesz a hazai és a külföldi turistáknak, akik ha élnek a kalauz kínálta lehetőségekkel, élményekben gazdagon távozhatnak városunkból, emlékeik és élményeik ismét visszahozhatják őket városunkba. Dr. Kolta János egyébként máris újabb könyveken dolgozik. Az idegennyelvű kiadó, a Corvina részére előkészületben a Délkelet-Du- nántúlról szóló, képekkel illusztrált ismertető, ezen kívül idegenforgalmi hivatalunk megbízásából a Panorámánál megjelenik a szerző Baranyáról szóló könyve. M. 2. A Baranya megyei pedagógusok első szervezete — a Pécsi Tanítóegylet - 1867 szeptemberében alakult meg. Egyéb — nem hivatalos szervezkedésről aztán nem tudunk, de ilyen nem is volt. Ugyanis a megye pedagógusai a hivatalosan szervezett egyesületeknek lehettek csak tagjai, illetve azoknak kötelezetten tagjai voltak. Ilyen kötelező részvételű egyesületek voltak az egyes felekezeti tanítókörök. , Pécs és Baranya megye jelentős része 1918-ban szerb megszállás alá került. Az 1919 márciusában létrejött Tanács- köztársaságnak tehát a megyére vonatkozóan joghatósága nem volt. A Tanácsköztársaság rendelelei mégis igen erősen éreztetik hatásukat a szerb megszállás alatt levő területeken is. 1919. május 8-án a mária- kéméndi esperesi kerület tanítói Hímesházán gyűlésre jöttek össze. A gyűlésen részt vettek az espereskerületi tanítói kör tagjai, szám szerint 19 tanító úgyis, mint az iskola képviselője. A megjelentek felkérték Komlósi Antalt, mint a tanítókor elnökét, hogy a gyűlést vezesse le. Komlósi Antal azonban megállapította, hogy a tanítóköri gyűlés nem teljes, mivel a lelkészek nem kaptak meghívást és így mint köri-elnök az elnökséget nem vállalhatja. A megjelentek ekkor Dill- mann Lajos tanító korelnökké, Müller Gyula palotabozsoki tanítót pedig jegyzővé választotta. Ezt követően a gyűlés egyhangúan kijelentette, hogy nem tekinti magát tanítóköri gyűlésnek, illetve egyhangúan kimondták a tanítókor feloszlatását. Határozatban leszögezték, hogy a tanítókor csak névleg volt a tanítók szervezete, hiszen kötelező volt a részvétel, és egyházi ellenőrzés alatt állott. A szervezkedés pedig végre legven jog. Hivatkoznak a tanácskormány rendeletére — noha akkor szerb megszállás volt — amely kimondta az iskolák államosítását, tehát a felekezeti iskolák szerinti szervezkedésnek jogi alapjai megszűntek. Egyébként is azok a feladatok és célok, amelyek a felekezeti egyesületeket létrehozták, megváltoztak és részben megszűntek. A felekezeti széttagoltságból a pedagógusokat súlyos anyagi kórok is érték. A jövő egyesülés alapia az egységes tanügy és valamennyi tanító közös gazdasági érdeke lehet csak. Ez az új szervezet pedig a Magyar Tanítók Szakszervezete. A szakszervezeti mozgalomról ekkor még a megye tanítói nem sokat tudlak. A Tanács- köztársaság területén ez igen erősen szerveződött, hisz a Tanácsköztársaság jogrendjében a pedagógus is munkás volt. A Forradalmi Kormányzótanács XXI. számú rendelete szerint .Munkás mindenki, aki közvagy magánszolgálatban munkabér vagy fizetés fejében dolgozik." A munkások között pedig kimagasló értékűnek tekintették a tanítói munkát, innék a következménye volt az a tény is, hogy a Tanácsköztársaság területén a tanítóság igen ielenlős szerepet vitt az államéletben. Természetesen ezek a tények ismertek voltak a szerb megszállás alatt levő területen is, és itt is megkezdődött a pedagógusok szervezkedése, ha nem is olyan mértékben, mint a Tanácsköztársaság területén. A Hímesházán tartott gyűlés tehát feloszlottnak jelenti ki a tanítókört, és egyhangúan kimondja a Magyar Tanítók Szakszervezete Hímesháza és vidéke fiókjának megalakulását. Határozatilag kimondják, hogy hatásköre kiterjed a volt espereskerületi iskolákra. A szakszervezeti csoport elnökének Jávor István szebényi tanítót, jegyzőjéül Müller Gyula palotabozsoki tanítót választja meg. A megalakulást követően a szakszervezeti csoport határozatban mondja ki, hogy „tekintet nélkül az országos politika vagy kormányzati rendszernek esetleges változásaira”, csak szakképzett tanférfiakból és nőkből alakult egyesülésben fognak részt venni. Az iskolaszék hatáskörét csakis az iskola gazdasági ügyeinek intézésében ismerik el. Az iskolaszéknek, továbbá az iskolaszéki elnöknek minden tanfelügyeleti jogát megszűntnek tekintik. Ugyanígy megszűntnek tekintik az illetékes plébános iskolaigazgatói jogát is. Az egyház tanfelügyeleti jogát csak a hitoktatásra ismerik el. Ahol eddig az iskolában igazgató nem volt, a tantestület a saját kebeléből válasszon egy igazgatót. A tanítók fegyelmi ügyeinek intézésére egyedül a vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi tanácsát ismerik el. Egyben elhatározzák, hogy megalakulásukról az összes tanítókört értesítik, és felhívják őket, hogy á fenti határozatukhoz való csatlakozásukat jelentsék be a központba: Pécs, Zrínyi u. 13. (Ebben az épületben működött a szociáldemokrata párt és itt voltak a szakszervezeti titkárságok.) Az elnök zórószavaiban kifejti, hogy a jövő iskolájának „a világbéke és az internacio- nálé jegyében kell működnie". Leszögezi, hogy az oly sok áldozatot és vért követelő és minél nagyobb terület feletti uralomra vágyó imperializmusnak egyedüli ellenszere a világpolgárság eszméjének a terjesztése. „Vezesse a tanító az ifjúságot azon eszményi magaslatra, melyen a felebaráti szeretet nem nemzetiségi és felekezeti tagozódás szerint, hanem mindén embertársunkra egyformán értelmeztetik; ahol a felekezeti és nemzetiségi harcok ismeretlenek. Soha ne törődjék a tanító azzal, hogy csatákat nyerjen. Ha ez a cél vezérli a tanítók munkáját, méltán megérdemlik a gyönyörű nevet: népnevelő" — fejezi be a beszédét az elnök. Természetesen nem várhatunk az akkori megnyilvánulásoktól minden vonatkozásban marxista kijelentéseket. De feltétlenül értékelnünk kell az alapgondolatot, amelyen a szakszervezeti szervezkedést Hímesházán megkezdték, és méltó helyet kaphat ez a megnyilvánulás a Pedagógusok Szakszervezte megírandó megyei történetében. A további eseményeket illetően megállapítható, hogy a szerb hatóságok nem nézték jó szemmel ezt a szervezkedést, és így az nagyobb hatást nem is ért el. A szerbek kivonulása után megindult szinte „ördögűző" tisztogatás során aztán a szervezkedés vezetői általában dorgálásban részesültek „kommu- nisztikus mozgolódásukért". De a fegyelmi hatóságok sem vonták kétségbe a szervezkedők hazafiságát és emberi becsületét. A szakszervezeti szervezkedés gondolata tovább élt a pedagógusok körében, és amikor 1944 decemberében Pécsett, majd 1945 januárjától kezdve a megyében is megindult a szakszervezeti élet, igen sokan vettek részt a kezdet nehéz munkájában a régi, 1919-es szakszervezeti tagok is, és elismerést nem várva, fiatal szívvel végezték a nem könnyű szakszervezeti munkát. Dr. Rajczi Péter Megjelent a Pécsi kalauz
