Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-01 / 301. szám

1977. november 1., kedd Duntmtuii Rgplo 3 Fellendülőben a kendertermesztés # A termelési rendszer előnyei 0 Jobban fizet mint a búza és a kukorica Jó példák, hasznos tapasztalatok Szlivenben jártak a baranyai szakszervezeti vezetők „A tót lány, meg a férjhez menő özvegy, akár fiatal, akár öreg, szerelmi babonára gyűjti. Háncsát nem szabad megfogni és megszőni, mert aki az ilyen ruhát viselné, meghal; ezért a babonaságra használt szálakon kívül a többi egylakú kendert nyűvés- kor elhányják, hogy sen­kinek ne ártsanak vele." A Révai nagylexikon szerin­ti évszázados néphagyo­mányt talán már azokon a vidékeken sem ismerik, amelyek a legnagyobb kendertermesztő terüle­tek hazánkban. A kézi aratásnál valamikor hasz­nálatos vágókés is ki­ment a divatból, a tilo- lás, a gerebenezés és a fésülés sem kézimunka manapság. Magyarország nagy hagyo­mányokkal rendelkező ken­dertermesztő, mégis 1975-re olyan mélypont alakult ki az alapanyag termelésben, amelyre még nem volt pél­da. A Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat, amely Európa legnagyobb ilyen jellegű fel­dolgozó bázisa, szinte egyik évről a másikra megoldhatat­lannak látszó helyzetbekerült: a gyárakba mindössze negy­venötezer tonna áztatott ken­dert szállítottak be, ami az igények alig több mint felét biztosította. Intézkedés ás eredmény A rostkender-termesztés nagyarányú visszaesésében a gépi betakarítás megoldat­lansága, az ezzel együtt jelentkező munkaerőhiány és nem utolsósorban az alacsony kivásárlási árak játszottak (őzre. 1970-ben még százhúsz jazdaság foglalkozott kender- ermesztéssel, öt évvel később elére csökkent a számuk, jürgős lett az átgondolt, jgyanakkor gyors, kormány- izintű intézkedés. Eredménye: öbb mint két évvel ezelőtt negalakult egy iparvállalat :eretén belül működő terme- ési rendszer, amely várható­in hosszú távon megoldja a lazai kenderipar alapanyag- sllátási gondjait. Ahhoz, hogy i Szegedi Kendertermesztési iendszerhez tartozó gazdasá- jok fedezzék az ipar igényét, ivente legalább 85 000 tonna ostkender-kórót kell termelni- ik. Az elmúlt esztendőben írszágosan 62 000 tonna ken- lert takarítottak be a gaz- laságok, közel nyolceze'r hek­tárról. A terület ebben az esztendőben tovább nőtt és a termesztés eredményei is igen biztatóak. Baranya sohasem tartozott a nagy kendertermesztők so­rába, ennek ellenére a kitű­nő időjárási és talajadottsá­goknak, valamint a pontos technológiának köszönhetően, Bolyban, Lónycsókon, Duna- falván és Új-Mohácson eb­ben az esztendőben kiemel­kedő terméseredmények szü­lettek. Radnai Antal, a Sze­gedi Kendertermesztési Rend­szer megyei főmezőgazdásza szerint a hozamok meghalad­ják a hektáronkénti száz má­zsát és a minőség is kiváló. Az SZKR biztonsága A termelőszövetkezetek be­tartották a szerződésekben vállaltakat, sőt az új-mohácsi gazdaság ötvenegy hektárral nagyobb területen vetett ken­dert, mint amennyiről szó volt. A megyében 501 hektáron ke­rült a földbe az UNICO hib­rid vetőmag. Az aratást au­gusztus elején kezdték meg a gazdaságok és augusztus har­madik hetében végeztek vele. Azóta a begyűjtés és a fel­vásárlás is befejeződött. Ba­ranyában több mint hatvan­ezer mázsa kárát vettek át. Bolyban, Dunafalván és Üj- Mohócson a szárítós után kazlakba kerülnek a kender­kévék, Lánycsókról pedig a du- naföldvári rostkikészítő telep áztatómedencéibe szállítják az alapanyagot. Az azonnali feldolgozásnak az áztatóka­pacitás szűkös volta szab gátat. Baranyában az elmúlt évhez viszonyítva több miét tíz mázsával nőtt az egy hek­tárra jutó terméshozam és száz hektárral nagyobb terü­leten vetettek kendert a ter­melőszövetkezetek 1977-ben. A termelés stabilizálása ér­dekében számos intézkedés született. Az SZKR biztosítja a korszeijű termesztéstechnológi­át, a betakarításhoz szüksé­ges gépsorokat, a vetőmagot és a megfelelő jövedelmező­ség érdekében az elmúlt esz­tendőben tizenhét százalékkal emelte a kenderkóró felvásár­lási árát. Mindezek és az öt évre kötött szerződések együt­tesen jelentik a garanciát a nélkülözhetetlen textilipari nyersanyag kellő mennyiségű és minőségű termesztéséhez. Deli Mihály, a dunafalvi termelőszövetkezet főagronó- musa termelői szemszögből nézi a dolgokat. — Ilyen jó eredményt még egy évben sem biztosított a kender, holott tizenhét esz­tendeje foglalkozunk vele. Időben megkaptuk a vetőma­got, beváltak a vágó- és kötözőgépek. Idejében emel­ték a felvásárlási árakat is, különben abbahagytuk volna a termesztést. A munkaerőhi­ány nálunk is érezteti a hatá­sát, ezért jól meg kell fizetni a fizikai munkát. A kévekötö­zéssel a napi háromszáz fo­rintot is megkeresték az em­berek. Egyszerűbb lenne, ha a szárított kévéket nem kellene bekazlaznunk, hanem azokat bálákba sajtolva szállíthat­nánk a feldolgozóba, de úgy tudom, erre egyelőre nincs mód. A várdombi termelőszövet­kezet kedvezőbb helyzetben van: közvetlenül a tarlóról hordják a szekszárdi áztató­medencékbe a kenderbálákat. Rózsa László főagronómus ép­pen a dunaföldvári rostkiké­szítőbe készül, mikor össze­futunk. Jövedelmező — Legalább hárommilliós árbevételre számítunk a ken­derből. Jövedelmezőségben megelőzi a búzát és a kukori­cát. Tapasztalatom szerint a kender jól illeszthető a vetés­forgóba: ha utána búzát ve­tünk, három-négy mázsával nagyobb a hektáronkénti ga­bonatermés. Előnyösnek tar­tom, hogy az SZKR szükség szerint elvégzi a gépek szer­vizelését, biztosítja a szüksé­ges alkatrészeket, gondosko­dik a célgépek beszerzéséről, amelyeket bérbe vehetnek a gazdaságok, vagy pedig öt­éves részletre, kedvező hitel- feltételek mellett megvásárol­hatnak. Keresett exportcikk A rostkender a legfonto­sabb ipari növényeink egyike. A magyar kenderből készült fonalnak, zsinegnek, kötélnek, ponyvának, szőnyegnek, zsák­nak, hálónak, tömlőnek, mű­szaki szövetnek, lakástextíliá­nak híre van a világban. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat több mint ötszázfé­le terméket állít elő és azok felét exportra gyártja. A fél­ezres kollekció alapanyaga főként a pótolhatatlan ken­der: ezért is fontos, hogy is­mét reneszánszát élje annak termesztése. Salamon Gyula A szliveni szakszervezeti ve­zetők két évvel ezelőtti látoga­tásának viszonzásaként a kö­zelmúltban Szlivenben töltött öt napot Neubauer József, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának vezető titkára és Rameisl Ferencné, a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsának titkára. Látogatá­suk célja volt: megismerni a bolgár szakszervezeti mozga­lom helyzetét és fő feladatait. A szliveni látogatás első napján egy általános tájékoz­tató révén tekintették át a bol­gár szakszervezet szervezeti fel­építését, melynek egyik jel­lemzője, hogy a függetlenített tisztségviselők mellett sok tár­sadalmi aktívával dolgoznak. Alapvető feladatuk pedig a népgazdasági célkitűzések megvalósítása, illetve a terme­lést segítő tevékenység. A ter­vek teljesítéséért rendkívül sokrétű és magas színvonalú propagandamunkát folytat­nak. A kiváló teljesítményeket elérő' dolgozók neve és fény­képe nemcsak az üzemek fo­lyosóin, hanem az utcák pla­kátjain is látható. Kiváló mun­kások klubjainak létrehozásá­val, a követésre méltó ered­ményt elérő dolgozók különbö­ző fórumokon való szerepelte­tésével is ösztönzik a többieket a jó munkára. A kimagasló eredményekért jutalmazzák a dolgozókat. A terveket nem teljesítő, rosszul dolgozó veze­tők és dolgozók neve és fény­képe pediq ugyancsak plaká­tokra kerül. Ezekben a hetekben a NOSZF 60. évfordulójára ké­szülve a bolgár szakszervezetek is kiemelten kezelik a munka- verseny-mozgalmat. A szliveni Dinamó gyárban például egyé­nekre bontva kísérik figyelem­mel a vállalások teljesítését. A textilgyárban — a munkaver­seny keretében — elérték, hogy Gyógyulnak a A Mecsek sebeinek nevezik a természetbarátok az elha­gyott kőbányákat a hegyoldal­ban, melyek éktelen kopár szik­láikkal, sivatagi kőfelületeikkel kellemetlen látványt nyújta­nak, ezen kívül szeles időben beporolják a környéket, rontva a levegő minőségét. A Pécs városi Tanács most megkapta a teltyei, szamár­kúti és a , Pap-féle kőbányát, és a tervek szerint sor kerül a rekultivációra, vagyis lép­csőzetesre alakítják ki az om­lós, életveszélyes kőfalakat és a teraszokon a Mecsekben ho­a korábbi 16-tal szemben je­lenleg 22 gépet kezel egy mun­kásnő. Az üveggyárban fel­ajánlást tett 14 brigád közül nyolc már teljesítette a válla­lását. A ,tárló szekrényekben azonban nemcsak a kiemelke­dően szép darabok szerepel­nek készítőjük nevével, hanem a selejtes termékek is. Nagyot változott, fejlődött a szociálpolitikai terület is. Vannak olyan üzemek, ahol a várandós anyákról — a negye­dik terhességi hónaptól kez­dődően - reggelivel is gon­doskodnak. Másutt bevezették, hogy az üzem dolgozóinak gyermekei díjmentesen kapják a reggelit és a tízórait az is­kolában. Több olyan hétközi bölcsőde és óvoda is működik Szlivenben, ahova elsősorban a folyamatosan üzemelő gyá­rak dolgozóinak gyermekeit ve­szik fel. Ezekben a szünet nél­kül üzemelő gyárakban egyéb­ként nemcsak az ebéd, hanem a meleg vacsora is kijár a dolgozóknak. A szliveni gazda­sági egységekben meglehető­sen sok bejáró munkás dolgo­zik. Utaztatásukról bérelt, il­letve saját gépjármüveikkel gondoskodnak az üzemek. A női dolgozók helyzetét könnyíti, hogy a bölcsőde-, il­letve óvodahelyzet jó, s az üzemi étkeztetéssel a család­tagok ellátását is megoldhat­ják. Érdekesség, hogy a ke­reskedelemben dolgozó nők részére külön föd rá szü zielet nyitottak, ahol önköltségi áron készítik a frizurákat. Ezt a szol­gáltatást minden kereskede­lemben dolgozó nő hetente többször is igénybe veheti. Az SZMT vezetői baranyai látogatásra hívták meg a Szli- ven megyei szakszervezeti ve­zetőket, illetve megállapodtak abban, hogy rendszeresen tá­jékoztatják egymást a két me­gye szakszervezeti mozgalmá­nak munkájáról. Mecsek sebei nos növényeket telepítenek, így molyhos tölgyet, virágos kőrist, valamint galagonyát. Megőr­zik a karszt-bokor-erdő jelleg­zetes fáit, cserjéit. Már hu­muszt is hordanak fel, azzal, hogy a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat az építke­zéseken keletkező felesleges homok- és földmennyiséget ide fuvarozza és szétteríti. A három bánya az aljában már összeért csaknem egy ki­lométer hosszúságban és las­san megtelik ideszállított föld­del. A kenderfeldolgozóból érkező rostot fonallá dolgozzák fel. Ké­pünkön: a Hirdi Kenderfonó vizesfonodája. Beültetik a régi kőbányákat A kőműveskanálnak nem mondok búcsút Szép szakma az építés n malterosládát hú­zó drótkötél meg­feszül, csikorog alatta a csiga. Viharos szél fúj. Próbálok szót váltani a tetőn dolgozókkal, nem ért­jük egymást, a szél el­kapja a hangot. Bucsi Jó­zsef és Hódosi Gábor itt dolgoznak a magasház mellett, az új ABC áruház építésén. Nemrégiben a Ki minek mestere kőműves vetélkedőn jeleskedtek. Hódosi Gábor 20 éves. Már gyerekkorában kőmű­ves akart lenni. Szülei há­zat építettek, ott lábatlan- kodott, elzavarni sem lehe­tett. A környéken, ha épít­keztek, nem volt olyan munka, amit ne vállalt vol­na szívesen. — Gábornak olyan érzé­ke van a szakmához, ami­lyen ezer közül csak egy­nek — mondja Bucsi Jó­zsef. Nem baráti elfogultság, egykori oktatója szintén di­cséri. — Hódosi Gábor a Szak­ma kiváló tanulója orszá­gos versenyen második he­lyezést ért el, ezért három hónappal előbb kapta meg a szakmunkásbizonyítványt, mint társai — mondja ró­la Sashalmi György, az 506. Ipari és Szakmunkás- képző iskola igazgatója. — Sajnos, egyre kevesebb az ilyen gyerekünk, aki szak­maszeretetből jön hozzánk. Ebben az évben például 72 kőművestanulónk van. A többi építőipari szakmánál még siralmasabb a helyzet, ácsnak az idén öt, hideg­burkoló szakra 18 tanuló jelentkezett, vasbetonsze­relő szakmára egyetlen ta­nulót sem tudtunk beisko­lázni. Kőműves szakmában dolgozó szülők gyermekei közül egy sem jelentkezett ide. Pécsi diákunk is na­gyon kevés van, inkább a falusi iskolákból jönnek hozzánk. Érdekes összefüg­gést figyeltünk meg. Azok­ból az iskolákból jönnek in­kább kőművestanulónak a fiatalok, ahol nincs meg­oldva a korszerű gyakorla­ti-műszaki oktatás. Ahol a gyerekek megismerkednek a fémmegmunkálás alapfo­gásaival, inkább különböző szerelőnek, esztergályos­nak jelentkeznek. A peda­gógusok is segíthetnének. Az elmúlt évben pólyavá­lasztási bemutatót, kiállí­tást rendeztünk. Harminc- nyolc általános iskolába küldtünk erről értesítést, eb­ből csak kettő jött el meg­nézni. Az előző gondolathoz kapcsolódik, amit Szegedi József, a BÉV KISZ Bizott­ságának titkára mondott: a KI MINEK MESTERE kőmű­ves vetélkedőt a szakma népszerűsítésére is rendez­tük. A verseny lehetőséget adott a résztvevőknek, hogy képességüket versenysze­rűen bizonyíthassák. Tizenegy brigád indult az ország minden részéből. Elméleti és gyakorlati fel­adatokat kellett megoldani. Az elméleti feladatok meg­oldása — anyagismeret, szakmai, technológiai, is­meretek, szakmai számítás, rajzolvasás, munkaügyi, bér­ügyi, biztonságtechnikai és politikai ismeretek — a Baranya megyei Építőipari Väjlalat II. számú verseny­brigádjának sikerült a leg­jobban. Sajnos a gyakorla­ti feladat végzésében, amely a Nyugat-Mecsek építkezésen zajlott, alulma­radtak. Az átlag életkorban jóval idősebb, összeszokot- tabb Komárom megyei és Fejér megyei brigádok mö­gött csak a harmadik he­lyet sikerült megszerezni. A verseny alatt elvégzett mun­ka 178 köbméter fal volt. Ezzel az eszmei, erkölcsi si­keren kívül a vállalat terv­teljesítését is előbbre lendí­tették a verseny résztvevői. Bucsi József vékony alka­tú, magabiztos, 24 éves fia­talember. — Hogy miért lettem kő­műves? — kérdez vissza a kérdésemre. — A körülmé­nyek hozták így. Általános­ban jó tanuló voltam, még­sem tanulhattam tovább, nehezen éltünk ketten anyámmal. Olyan szakmát akartam, ahol gyorsan, sok pénzt lehet keresni, így jöt­tem Pécsre az 506-osba. Nem bántam meg. Munka közben sikerült leérettségiz­ni, ez önbizalmat, bizton­ságot adott az emberekkel való kapcsolatomban. Azt gondoltam, lám malteroska- nállal a kezemben képes vagyok ugyanazt megtenni, amit mások az iskolapad­ban ülve. Jövő évben a vál­lalat vezetőségének javas­latára a közgazdasági egye­temre jelentkezem. Mi lesz majd, ha végzek? Nem tu­dom. Egy biztos, hogy a kőműveskanálnak nem mon­dok végleg búcsút. Újabb malteroslóda ér­kezik a tetőre, - a két fiatal kőműves egy pillanatig sem hagyja abba a falazást. Most is versenyeznek, ön­magukkal. Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom